Még egyszer Demcsák bebaszásáról!

Tibi atya
2017.09.22.

A napokban jelent meg a wmn.hu hasábjain Homonnay Gergely, az Erzsi for President blog szerkesztőjének írása Demcsák Zsuzsa védelmében. Homonnay többek között azzal érvel, hogy Demcsák már így is a padlón van, és a tömeg csupán a lincselésbe kódolt, fellángoló ősösztönei miatt leli élvezetét a haláltusájában.

„A fogyasztói társadalom részeként működő néző ugyanis igényli a bukást, és nem az erkölcsi okulás, hanem a zsigeri élvezet miatt.”

Mindamellett, hogy ez a mondat igaz, Homonnay Gergőt emlékeztetem, hogy amikor médiahackem során töröltettem magam a Facebookról, és (azt hitte, hogy) én buktam el, ő lelkendezett a leghangosabban. Akkor jó volt átadni magát a tömeg legaljasabb zsigeri örömeinek, arra hivatkozva, hogy sokat loptam. Miután leírtam neki, hogy szerintem miért nincs igaza, a reakciója mindössze annyi volt, hogy érvek hiányában szépen kisunnyogott az állítása mögül, és kulturális felsőbbrendűségét hirdetendő, jelezte, hogy ő ilyen szarokat (tudniillik a cikkemet, aminek egy részét neki írtam,) nem hajlandó olvasni. A liberális értelmiségi szerepben tetszelgő Homonnay ugyanis az előítéleteket nem támogatja, de simán minősít valamit, amit még nem olvasott. Így jelzi, hogy ő, az Erzsi for President-blog kulturális fölényéből nem óhajt közösködni velem, a proli rögvalóság senkiházi követével. Létezik ennél visszataszítóbb formája annak a tumbl-ről kézműves kávéházakba szivárgott libsi arroganciának, amivel Homonnay lakosztályt bérel saját elefántcsont-tornyában? Nem visszataszító, amikor valaki a liberális értelmiségi létében nem világnézetre és hitvallásra, csupán a saját egojára és sosem volt felsőbbrendűségére lel?

Homonnay Gergő a lopást tehát nem szívleli, azonban semmi problémája nincs azzal, hogy Demcsák mind a két rendszerváltás utáni nagy párt kedvezményezettje volt. Gyurcsány kormányszóvivőként alkalmazta, amíg a kinevezése után hirtelen bloggerré avanzsált modell ki nem fejezte, mennyire undorodik a szegényektől. Később az Orbán-kormány a tízszeres költségvetésű vizes VB kommunikációs vezetőjeként látta meg benne a talentumot. 2007 óta lázasan perel mindenkit, aki a férje „üzleti” kapcsolatait feszegette a Pest megyében működő Koszi-klán maffiahálózatával.

Tehát Homonnay szerint az megérdemli a szolidaritást, aki a legarcátlanabb korrupcióhoz ad kommunikációs know-how-t, de az nem, aki (az ő narratívájában) mémeket nyúl le. Tiszta sor. Lehet, hogy az a baj, hogy a férjem nem űzött gyilkossággal is vádolt maffiózókkal közösen olyan (köztudottan becsületes és átlátható) bizniszeket, mint a szerencsejáték, miközben én voltam papíron tulajdonos. Talán az apám nem nyert annyi közbeszerzést, mint Demcsákék az elmúlt évtizedben.
Gergő, ne legyél már ennyire igénytelen! Mielőtt írsz, nyugodtan olvass is, és abban a rettenetes esetben se hagyd abba, ha amit látsz, nem illeszkedik a jól kifeküdt világnézetedbe! Például ezt a cikket, ami jelenleg nulla megosztásnak örvend, és amit a Magyar Nemzet hozott le a Demcsák-holdudvarhoz tartozó maffiáról még 2007-ben.

Ha a végére értél, talán megérted, amikor Demcsákkal szolidarítasz a bukása után, nem csak képmutató vagy, amiért olyan tömegjelenségekre fintorogsz, melynek Te magad vastagon a része voltál velem kapcsolatban, hanem végletesen naiv is, mert azt feltételezed, hogy Demcsák a kamera előtti kis bebaszásával elbukott. Nem így van.

Ha a Demcsák-félék bukása Magyarországon lehetséges volna, akkor ez már 2007-ben megtörtént volna a gusztustalan kijelentései nyomán. Csakhogy ilyesmi nem történhet az emberrel, ha elég befolyásos maffiózó üzletember lánya. A szart már akkor sem lehúztuk a feledésbe, hanem gyurmáztunk vele egy kicsit, átformáltuk, és beláttuk, hogy ha a Gyurcsány-kormány szóvivőjének nem is, Orbán kommunikációs trösztjének a tanácsadására még simán alkalmas. Ne aggódjunk hát, és amikor Demcsák eltűnik az időközben kormány ölébe ült ATV-képernyőjéről, ne legyenek illúzióink se! Nem eltűnt ő, csak ismét alakot vált, egy „kifejezetten jóhangulatú beszélgetés” keretében felmond, majd egy darabig ugyan a nyilvánosságtól távol marad, de amint elült a vihar, és „kipihente magát”, ismét megajándékoz minket a már sokat bizonyított, kiváló médiakommunikációval, aminek az eddigi pályafutását is köszönheti. Modelli, kormányszóvivői, bloggeri és riporteri munkássága után milyen formában tér majd vissza? Írónőként? Esetleg kap egy szerkesztőséget, hogy az írással a korábbi tapasztalatokból kiindulva már bajlódnia se kelljen? – izgatottan várom.

Ha lehet, az eset erkölcsi tanulsága ne az legyen, mint Kucsera Gábor vagy Paudits Béla esetében, ahol a vérszomjas tömeg valóban nagy emberek bukására és kálváriájára végezhetett piszkos önkielégítést! Homonnay Gergő bármennyire is szerethetőnek szánta írását, Demcsák nem ide tartozik.
Az ő tanulsága az, hogy a tömeg évtizedekig szemet huny azok felett a hitványságok felett, amiket rendre elkövetett a nyilvánosságban (a Demcsák-klán többi tagja pedig a nyilvánosságon kívül), de mindenki úgy okádik véres ondót, amint megjelenik enyhén tintásan, mintha ez volna a legfőbb bűne. Ennek a bulváron feszített, fontossági sorrend alkotására képtelen értékrendnek a megléte az egyetlen erkölcsi tanulság, amit Demcsák élő adásban celebrált bebaszásából levonhatunk.

Ha egy jelenség van, ami rémisztőbb a tömeges vérszomjnál is, akkor éppen ez a nevelt médiaidiotizmus az. Dicsértessék!

Mit vehetsz egy új Iphone X árán?

Tibi atya
2017.09.21.

Már lassan két hét telt el, mióta bejelentette az Apple, hogy piacra dobja a legújabb csúcstelefonját. Ez az esemény ismét szinte transzba ejtette azokat az egyszerű vásárlókat, akik évente cserélik le a telójukat csak azért, hogy idén is a legfrissebb modellt tarthassák a kezükben, aminek 20 pixellel nagyobb a kijelzője, és lassan már kávét főzni is tud.

A társadalom egy szűk rétege csigaként fog a saját nyálán a kereskedésekhez csúszni, hogy Anyuci és Apuci pénzén megvehessék az új mobilcsodát, aminek a legszerényebb változata is 379.990 Ft-ba fog kerülni Magyarországon. Hogy ez az ár alacsony vagy magas-e, azt döntsük el azok után, hogy mit lehetne venni itthon ebből a pénzből.

Nézzük, mi jön ki a legolcsóbb Iphone X modell árából hazánkban:

- 21.110 db  zsemle

- 126 darab férfi póló

- 760 db felnőttjegy a felcsúti kisvasútra

- 4.042 db túrórudi

- 255 kg párizsi (19.650 szelet)

- 152 hónapnyi Tinder Plus előfizetés

- 2.923 kg szőlő (amiből 3.132 palack bor állítható elő)

- 7.599 játék egy csocsón

- 4.000 db kisfröccs a Humbák Művekben

Persze azért azt lássuk be, hogy nem lehet egy életre elég pólóval és 3 évre elegendő párizsis zsemlével villogni a haverok előtt... No meg 3.000 palack borral sokkal nehezebb csajozni, mint egy státuszszimbólumnak számító méregdrága kütyüvel. Vagy mégse?

Rendőrök lőtték le az LMBTQ-közösség elnökét + VIDEÓ 18+

Tibi atya
2017.09.19.

Elöljáróban ennyit: azért adtam ezt a címet a cikknek, mert jelenleg ez kapja a médiahangsúlyt, valójában szerintem a kérdés komplexebb.

(A kép forrása: BBC)

A georgiai Lilburn városában bejelentés érkezett: Scout Schultz lőfegyverrel és késsel őrjöng a város műszaki egyeteme előtt. Rendőrök érkeztek a helyszínre, ahol a zavart férfit magán kívül találták. Noha lőfegyver nem volt a kezében, egy kést szorongatott, és üvöltözött. A rendőrök többször is felszólították, hogy dobja el a kést, elmondták neki, hogy nem akarják bántani, majd mikor ennek ellenére az egyik rendőrnőre rontott, az elsütötte szolgálati fegyverét, a mellkasán megsebezve a férfit, aki a kórházban később belehalt a sérüléseibe. A férfiról kiderült, hogy meleg, és az egyetemi Pride Alliance vezetője. Beszámol róla a BBC.

Kisebb népharagot váltott ki, mikor bejelentettem, hogy hiszek az LMBTQ közösség jogegyenlőségében és fontosnak tartom a Pride vívmányait Ez nem változott azóta sem.

Amiért fontosnak éreztem hozzányúlni ehhez a cikkhez, az a bicskanyitogató stílus volt, ahogy a BBC erről beszámolt. A cikkből megtudhatjuk, hogy Schultznál - a lelövését követően – megállapították, hogy lőfegyvere nem volt, csak kése (egy multitool), hogy a Műszaki Egyetem Pride közösségének elnökéről van szó, hogy az ügyvéd szerint nem volt nyitva a kés (ezt senki nem erősítette meg eddig), illetve megszólaltatják a szülőket, akik szerint a rendőrség a hibás, akiknek nem lett volna szabad halálos intézkedést végrehajtaniuk. Ennél egyoldalúbb és hatásvadászabb cikket nehezen hordhattak volna össze.

Nem említik a következőket:

  •      a non-bináris genderidentitású (tehát magát egyik neműként sem azonosító) férfi három levelet hagyott, amiben leírja, hogy öngyilkos lesz
  •      a fegyvert elsütő rendőr nagy valószínűséggel nő volt, és a srác rátámadt
  •      az esethez egyébként semmi köze a másságának

Miért oltári gáz, ha egy cikkbe csak azokat a körülményeket írjuk le, amik megfelelnek a világnézetünk miatt preferált narratívának?

Először is, a cikk hangsúlyozza az édesapa álláspontját (ami érthető, mert épp meghalt a fia): „Miért kellett lelőni a fiam? Ez az egyetlen dolog, ami jelenleg számít: miért kellett megölni őt?”. Másodszor is felteszi a kérdést, hogy miért nem bors-spray-vel vagy taser-gunnal (sokkoló-bénító pisztollyal) lőttek. Noha a rendőrségi protokoll ismert és nyilvános, és ebben az esetben szerintem teljesen érthető is, miért kellett tüzelni, a BBC ezt az oldalát nem látta fontosnak kibogozni, ezért most megteszem helyettük. Képzeljük el a helyzetet!

A Campus Rendészeten szolgálunk, bent ülünk az őrsön, és bejön egy jelentés, hogy egy ember lőfegyverrel és késsel őrjöng. Lever a víz, ellenőrizzük a fegyverünk töltöttségét, megpróbáljuk felidézni az unásig tanult protokollt, miközben társunkkal elhagyjuk a kapitányságot. Amikor a helyszínre érünk, nem tudjuk, mi fogad majd, meg kell közelítenünk a bejelentettet, hogy meggyőződhessünk róla, a helyzet valóban az-e, amit jelentettek. Nem paprika spray-vel megyünk oda, és nem is Taser gunnal (egyébként borsos ára miatt még nem minden rendőr van felszerelve vele, és ők sem voltak, de ha lett volna náluk, ebben az esetben akkor sem ezzel közelítették volna meg a helyszínt), mert a telefonon lőfegyvert jelentettek.

A helyszínre érve látjuk, hogy nem rózsás a helyzet. A jelentett lőfegyvert ugyan nem látjuk, csak a kést, de ez egy olyan országban, ahol annak a viselése általános, nem jelenti azt, hogy nincs is nála. Elővesszük a fegyvert, miközben a késes üvölt ránk, hogy „lőjetek le!”. Többször is megindul felénk, hátrálunk, amíg tudunk, és azt mondjuk neki „Gyerünk, haver, tedd le a kést”, „Senki nem akar bántani téged”. Mire rohamléptekkel megindul a késsel felénk. Elsütjük a fegyvert, és oda lövünk, ahol a kiképzésen tanultuk, hogy közeli célpont azzal meg is állítható. Mert nem akarunk meghalni.

Amikor a lelőtt elkövető (és nem áldozat) egy LMBTQ közösség elnöke, óhatatlanul megjelenik a gyanú, hogy vajon nem ez vezetett-e a szigorúbb rendőri intézkedéshez (hiszen számtalan esetről tudunk, amikor történtek ilyen túlkapások). A felvételen persze látszik, hogy nyilván nem, de mivel azt nem mellékelik az összes megjelenő cikkhez, ellentétben az apa nyilatkozatával („Why did you kill my son?"), teljesen egyértelmű, hogy a BBC egy eladható, kattintható sztorit próbál faragni a rendőri brutalitásról, ahol a szegény, zavarokkal és mentális problémákkal küszködő srác az áldozat.

Mint minden hasonló eset után, a rendőrnő valószínűleg komoly meghurcolás elé néz, amiért lőtt az életéért, és a médianyomás ebben az esetben a legkevésbé sem az a tényező, ami az igazságos, józan ítéleteket segíti elő. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor felkorbácsolódnak a sztereotip ítéletek az egész LMBTQ-közösséggel szemben, holott bizonyára ők sem egységesek abban, hogy a legfontosabb kérdés itt tényleg az-e, hogy le kellett-e lőni a srácot vagy nem. Bizonyára köztük is sokan vannak, akik úgy gondolják, az eset bár tragikus, a nőnek joga volt lőni, hogy megőrizhesse legszentebb alkotmányos jogát, mely az élethez való jog. Mert ez legalább olyan fontos kérdés.

Arra kérem követőimet, hogy ha találkoznak a hírrel, ne kommenteljenek alá olyasmit, hogy „persze, aki buzi, annak már mindent szabad!”, „most komolyan ez a hír? Lelőnek egy köcsögöt, aki a rendőrökre támad, és mindenki őt védi?”! Az esetnek semmi köze nincs semmilyen mássághoz, ezért az LMBTQ közösség, és a jelen helyzet józan megítélését is károsítja, ha a média mégis erre próbálja kihegyezni néhány kattintásért. Ne üljetek fel ennek! Dicsértessék!

Tényleg ekkora baj, ha Demcsák be volt baszva?

Tibi atya
2017.09.17.

Nemrégiben látott napvilágot Demcsák Zsuzsa botrányos interjúja Szanyi Tibor MSzP-s EP képviselővel. Az interjú során többször is megakad a nyelve, és bár a riporternő fáradtságra hivatkozott, az internet népe alkoholt és/vagy gyógyszereket sejt. Az ATV vizsgálatot indított az ügyben, az eredményekig még a képernyőről is levették. Vélemény.

Kérdem én, Demcsák Zsuzsának tényleg azért kell most féltenie a tévés karrierjét, mert a legrosszabb esetben is úgy vezette le annak az életnek a feszkóját, ami a kamerákkal jár, hogy felöntött a garatra? Mit árul el ez rólunk?

Mindenekelőtt képmutatást: Demcsák ha egyáltalán be is baszott adás előtt, akkor sem hiszem, hogy emiatt kéne megrángatni. Az egész ország vedel az orvosoktól a politikusokon és a művészeken át a legszegényebb kubikosokig. Ez a jelenség nem kezelhető sem büntetéssel (pláne, hogy egy elbaszott Szanyi-interjúnál nagyobb kár nem keletkezett), sem pedig azzal, hogy most hirtelen mindenki úgy tesz, mintha ilyen egyébként soha elő nem fordulna, és Demcsák az ivással valami olyan förtelmes dolgot vitt volna véghez, amit még soha senki. Engem személy szerint az sem botránkoztatott volna meg, ha Szanyi kapitány és Demcsák közösen fakadnak vodkamámorban kommunista pártmozgalmi dalokra, hiszen erősen kétlem, hogy Demcsák (vagy akár Szanyi) még képes bárkit is bármivel megbotránkoztatni.

A második és szomorúbb dolog, amit megtudhatunk magunkról az eset kapcsán, hogy aranyhal memóriánk van: elfeledtük, ki is az a Demcsák Zsuzsa. Leszögezem, csak azért nem írhatom le, hogy Demcsák Zsuzsánál visszataszítóbb női médiaszemélyiséget nem láthatunk a képernyőn, mert semmilyen alapom nincs Sarka Katát megfosztani joggal viselt védjegyétől. Emlékszünk még rá, amikor a Gyurcsány-kormány alatt ez a nő majdnem kormányszóvivő lett? Arra is, hogy miért nem maradt az?

Frissítsük fel az emlékeket!

Demcsák szóvivői kinevezésével párhuzamosan, vélhetően pártutasításra blogolni kezdett (2007-et írtunk, ekkoriban a fészbúk még sehol nem volt, virágzott a blogkultúra), és mivel a leghalványabb fogalma sem volt a blogolás lényegéről, előre megírt posztokat tett ki, a legelső nap legelső félórájában ötöt. Noha egy szabad demokratákból és szocialistákból álló koalíciós kormány szóvivője lett volna, blogja meglehetősen sajátságosan foglalkozott bizonyos társadalmi kérdésekkel. Leghíresebb bejegyzése, „A bölcsi-keresés kálváriája” hozta meg naplója ismertségét. Ebben a szocialista világlátás nyomokban sem tűnt fel, egy burzsoá, ostoba picsa szemlélete annál inkább. Hosszú sorokon át panaszkodik, hogy milyen undorító, csóró gyerekek vannak a csoportban. Nem sokkal a közzététel után úgy törölte a bejegyzést, mintha soha nem is létezett volna.

„Találkoztam itt Bélukával, akinek a ruháit hetente egyszer mossák ki a szülei és csak egy váltás ruhája volt, Laurával, aki minden fiún túltett a rosszasságban, mint kiderült azért, mert otthon rendszeresen verték és sokszor vették át a bölcsis nénik véraláfutásokkal, kék-zöld foltokkal és persze Ádámkával is találkoztam, akit még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja. A pöttyöket látva kézen fogtam a fiamat és meg sem álltunk hazáig. A beszoktatás harmadik napján adtam fel. De később kiderült, hogy nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez és a legrosszabb szociális helyzetű csoportba kerültünk, mert ott volt üresedés."

Miután kisopánkodta magát, hogy milyen szerencsétlen, amiért a gyerekének szegény gyerekekkel kell megosztania óvodás éveit egy olyan fertőtelepen, ahol előfordulhat, hogy nem barna kenyeret adnak, arról is említést tett, hogy nem szívesen viszi olyan játszótérre a gyerekeit, ahol alacsonyabb szociális helyzetűek is vannak (ami elég nehéz az ő esetében, mert hozzá képest a legtöbben azok). Később a Times számolt be arról, mennyire visszataszító, mikor Demcsák az Operabál miatt lelkendezik, ahol a legolcsóbb belépő is 183 Fontnak megfelelő összeg, tehát több, mint egy akkori magyar óvónő fizetése volt (és senki nem vádolta azzal, hogy a legolcsóbbal lépett volna be).

Rendíthetetlenül fenyegetett meg perrel minden újságírót, aki a későbbiekben férje maffiakapcsolatait pedzegette az egyebek mellett gyilkosságokkal is összefüggésbe hozott Koszi-klánnal. Valóban aljas rágalomnak tűnnek a vádak (igen, ez irónia), hiszen papíron minden közös érdekeltségű cégből kiszálltak már hónapokkal korábban. Részt vett a tízszeres költségvetésű vizes VB kommunikációs kampányában (bizonyára korábbi kommunikációs sikerei miatt). Gyomorforgató körutazást tett a magyarországi bulvárban, nyilvános perpatvarokba keveredve állítólagos hentergései miatt a sztárvilágban, ami amellett, hogy teljesen érdektelen, számtalanszor szennyezte hetekig a közbeszédet. Még Lázár János rövid londoni útjával is összefüggésbe hozták, amit az akkor még államtitkári beosztásban ülő politikus közpénzből finanszírozott, majd mikor a sajtó érdeklődni kezdett, egyből kifizette zsebből a majd egymillió forintot, amibe rövid szállása került. 

Mindezek tükrében kénytelen vagyok élni a kérdéssel: ha a közízlés ennyire romokban hever, és egy évtizede nem okádja le mindenki a bokáját valahányszor Demcsák megjelenik a képernyőn, ha ennyi gusztustalanság után sem kristályosodott feltételes reflexszé, hogy Demcsák láttán a távirányítóhoz nyúljon a tömeg, ugyan miféle szemforgatás vezetett odáig, hogy most egy adás előtt bevert rivotrilért vagy felesért kell elhagynia a képernyőt?

Egy egyszerű lány kalandjai Tinderen

Tibi atya
2017.09.16.

Kinga egyszerűen megunta, hogy bárhova is meg a barátnőivel, mindenhol ugyanazok a faszfejek nyomulnak rá. Megunta a snassz "mit iszol?" kérdést, megunta a "hú de szép vagy, jössz táncolni?" kérdést és megunta az "én soha nem csinálok ilyet tömegközlekedésen, de megadod a számod?" kérdést is. Kingának a fasza kilett. Egy ideje már csak melegbárokba jártak a barátnőivel, legalább addig se zaklatják őket a magukat kurva szellemesnek gondoló, de amúgy csak amerikai filmekben sikeres módszerekkel csajozó bájgúnárok. Kinga hallott már a Tinder nevű társkereső appról, gondolta ő is kipróbálja, elvégre nem lehet sokkal rosszabb, mint a való élet. Kinga akkor még nem tudta, hogy tévedett.

Kinga összeállította a kis profilját. Megpróbált konszolidált képeket feltenni magáról, holott amúgy sem az a csöcskirakós, retkes tükörben vakuval fotózkodós ribizli. Tudta, hogy bármiféle, ilyenre hajazó képekkel csupán a sekélyes szexkapcsolatot kereső srácok fogják betalálni. Kinga kurva nagyot tévedett.

Kinga beállította a keresési preferenciákat: az életkort +/- 3 évre, a keresési távolságot pedig 15 kilométerre. ( T= r²*π képlettel számolva megkaphatjuk, hogy ez egy 706 négyzetkilométeres terület, ami Budapest átlagos népsűrűségével [ 3350,42 fő/km²] számolva kurva sok embert jelent - a szerk.)

Kinga szépen elkezdte nézegetni a srácok profiljait. Tényleg rászánta az időt. Ez egy napszemüveges pózolós hülyegyerek. Ez egy BMW-vel pózolós hülyegyerek. Egy gyúrós hülyegyerek. Egy horgász hülyegyerek. Kinga rájött, hogy ilyen kinézeti alapon fölösleges döntenie.

Kinga elkezdett mindenkit jobbra húzni. Ekkor még nem tudta, hogy minden egyes srác pontosan ugyanezt csinálja. Match match után, mint valami világbajnokság csoportköreiben a köztévén. Kinga rég érzett ilyen önbizalmat. Hiszen ha mindenkivel párba áll, az egy dolgot jelent: Kinga minden csávónak kell. Kinga kurva nagyot tévedett.

Kinga abban a szerencsés helyzetben van, hogy a személyi száma kettessel kezdődik, a lába között pedig punci van. Nem neki kell a beszélgetést kezdeményeznie... de nem tudta, milyen kárhozatra ítéltetett. Sorra kopogtattak be egy a csávók. De mit kopogtattak...égtek a vonalak, mint a teleshopos műsor utolsó öt percében, mikor Horst Fuchs nagylelkűen felajánlja, hogy egy hordozható mobil krematóriumot is adnak ajándékba a késkészlet mellé, ami ráadásul elfér az ajtó holtterében is.

Kinga szépen sorban megnyitotta az üzeneteket.
-szia mizu?
-szia szex?
-szex?
-<valami kurva gagyi csajozós szöveg>

Az ötödikig jutott, mikor a fasza újra kilett. Kinga azt hitte, hogy itt majd minden más lesz. Igazából azzal nem számolt, hogy Tinderen még azok a faszfejek is betalálják, akik a buliban oda sem mernek hozzá menni. Kinga levonta a konklúziót.

Letörölte az appot a picsába, és elment inkább a barátnőivel a Humbákba kocsmázni. Három fröccs után kurvára nem érdekelte őket semmi, ha pedig valami srác gálánsan meghívta őket piára, elfogadták, aztán szóltak neki, hogy séta légzés, haver.
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, az így járt.

A történetben a szereplők neveit megváltoztattuk!
És továbbra is: tisztelet a kivételnek.
Dicsértessék!

ÍGY TUDD MEG EGYBŐL A SORSJEGY VONALKÓDJÁBÓL, HOGY NYERT-E

Tibi atya
2017.09.07.

A sorsjegyek elég közkedvelt termékek, ráadásul óhatatlanul vásároljuk őket. Sokszor csak poénból, mert megmaradt ötszáznyi apró a zsebünkben, azt' ne zörögjön már a gatyánkban, vagy éppen van a markunkban 200 forint, és elfelejtettük, anyánk mit is kért tőlünk a boltban. Azonban akadnak olyanok is, akik tetemes mennyiségben veszik őket, aztán nyavalyognak, hogy kevés a nyugdíj.

Manapság már egy csekkfeladást sem úszhatsz meg a Postai Bermuda-háromszögbe való látogatás nélkül, ahol a pénzed eltűnik. Hiszen egy bélyeget se tudsz anélkül venni, hogy a jól betanított alkalmazott meg ne kérdezné a végén, hogy "Sorsjegy, megtakarítás, ajándék?".

A sorsjegy azonban egyszerű matematikai alapokra épül, hiszen megvan az a minimális esély, ami felett már forgalomba lehet hozni egy ilyen terméket. A hátulján le is vannak írva az egyes nyereményekhez tartozó nyertes szelvények darabszámai, ami alapján könnyen kiszámolhatjuk, hogy mennyi esélyünk van nagyobb összeget kaparni velük. A felsőbb matematikához tartozó elmélyült valószínűségszámítási ismereteket itt mellőzve annyit elmondhatunk, hogy kurva kevés. Például a közkedvelt Blackjacken a főnyeremény (10.000.000 Ft) megütésére 1 az 1.250.000-hez az esélyed. Ez annyi méter, amennyire Párizs van Budapesttől.

De ez mind csak felesleges matematika, amit a tanárok pusztán pajzán élvezeteiket kielégítve próbáltak meg a fejetekbe tömni általános- és középiskolában. Hiszen az igazi nyerési esély 50-50 %, mert ugye vagy nyersz, vagy nem. Sakk-matt, tanárok!

Kevesen figyelnek azonban rá, hogy a sorsjegyek egyedi azonosítóval (vonalkód) vannak ellátva. Ez a kód megtalálható a szelvények elején és hátulján is. Tehát már a kódból meg tudod állapítani, hogy fifti-fifti a nyerési sanszod a sértetlen sorsjeggyel, viszont ha lekaparod, akkor egyszerűen növelheted az esélyed akár 100 %-ra is. Ehhez csak az egyik -általában a színezett felén található- vonalkód fölött le kell vakarnod egy érmével a festéket, és a játék szabályai szerint elolvasni, hogy nyertél-e. Egyszerű nem?

10 szörnyű dolog, amit csak srácok érthetnek

Tibi atya
2017.09.03.

Figyelem, felkavaró információk következnek, melyek elolvasása után az életed már sosem lesz ugyanolyan. A folytatást csak erős idegzetűeknek ajánljuk! 

Íme a szörnyű igazság:

1. Kata (26) nem vágyik arra, hogy felmenj hozzá, és kényeztesd.

2. Nem laknak kiéhezett szingli lányok a környezetedben, akik dugni akarnak veled.

3. Nem fog minden nő téged kívánni egy egyszerű trükk miatt.

4. Nem nő 3 hét alatt 7 centit a péniszed.

5. Nem bírod egy tabletta miatt 69 perccel tovább az ágyban.

6. Nem fedeztek fel egy különleges gyümölcsöt Afrikában, ami serkenti az izomfejlődést.

7. L. Tamás Kiskunmajsáról nem hord olyan lőcsöt a nadrágjában, amivel a nőket igazi élvezethez és örömteli nyögéshez vezeti.

8. Nem ment csődbe a pornóipar egy 25 éves srác titka miatt.

9. Nem értek el áttörést a pénisz meghosszabbításának terén.

10. Nincsenek szingli anyukák tőled 12 kilométerre.

LMP: Nem Lehet Más a Politika!

Tibi atya
2017.08.23.

A bulinegyed kapcsán két részre szakadt a közvélemény: egy szűk, de agresszív rétegre, akik beszántanák az egészet, és egy jóval szélesebb, de racionálisabbra, akik szerint szintén tarthatatlan, ami a bulinegyedben történik, de a megoldást nem a kádári narratíva jelenti, miszerint ha a fejlődés problémákkal jár, akkor a fejlődést kell elpusztítanunk, hanem inkább a problémákra kell konstruktív megoldást találnunk. Utóbbihoz tartozom én is.

Az LMP számomra éppen azért volt szimpatikus párt már akkor is , amikor még Schiffer András elnökölte (annak ellenére, hogy nem mindenben értettem velük egyet), mert először haladták meg a jobb- és baloldal mítoszait, és antiglobalista liberálisként egyfajta megértő szemlélettel próbáltak a társadalmi problémák felé közelíteni. Bár sokan vádolták őket jobbról-balról következetlenséggel, abban az egyben mindig következetesek voltak, hogy a két oldal csatározásaitól függetlenül alkottak álláspontot. Nem számított, hogy a politikusaik Kálmán Olgával vagy Bayer Zsolttal kellett, hogy lándzsát törjenek ezért.

A hetedik kerületben kialakult helyzet tarthatatlan: szaró, hányó turisták, csövesek, kurvák, stricik, dealerek. Azonban ezeknek a problémáknak a felszámolása közfeladat, és azt kell látni, hogy a legtöbb hely ugyanúgy szenved tőlük, hiszen a törvénytelen elemek jelenlétéből, és az állami szervek totális "leszarom" attitűdjéből fakadó (egyébként teljesen jogos lakossági) harag rajtuk csattan.

Egy olyan párt politikusának, akik szerint Lehet Más a Politika, éppen az volna a feladata, hogy a lakók figyelmét az alábbiakra hívja fel:

"Hahó, polgártársak, itt valami nagyon nem jó! Itt van egy csomó hely, akik világszínvonalon teljesítenek, megduplázták a budapesti turizmust, és itt van egy kormány, aki baszik ellátni a legminimálisabb közfeladatokat: a Gozsdu kurvákkal és dealerekkel van tele, a Kazinczy szintén, reggelre nem sikerül eltakarítani a szemetet tíz éve, és tiszta szar a város! Nem veszitek észre, hogy nem csak a bulinegyedben? Nem látjátok, hogy a Blahán nincs bulinegyed, de ugyanúgy van utcán szarás és rejszolás fényes nappal meg üvöltözés éjjelente? Hát Külső-Erzsébetvárosban, a Keleti Pályaudvar környékén csukott szemmel jártok? Ne a kocsmákat baszogassátok, mert alkotmányos eszközökkel ők nem tehetnek semmit ez ellen! Basztassátok a kormányt és az önkormányzatot, hogy egy - mit egy, lassan három - évtized óta képtelenek szembenézni azzal, hogy Budapest elindult a demokrácia és a piacgazdaság rögös útján, és ez bizony problémákat vet fel! Fókuszáljon együtt a problémára erzsébetvárosi lakó, kis- és középvállalkozó és munkavállaló közösen: hajtsuk be rajtuk együtt azt, amiért cserébe az adónkon híznak, és ne egymást irtsuk!" - kéne hirdetniük.

Az LMP hetedik kerületi képviselője, Moldován László ezzel szemben a legaljasabb kádári szavazatsajtolásba kezdett. Jelenleg ő tüntet a leghangosabban a bulinegyed ellehetetlenítése mellett. Ez azért is érdekes, mert a hirtelen fiatal- és bulizó ellenessé vedlett változó testhőmérsékletű politikai hüllő még így fogalmazott nyílt levelében két ciklussal ezelőtt (a teljes levél itt olvasható):

"Erzsébetvárosi polgármesterként is (ahogy most, "szimpla" erzsébetvárosi lakosként is) jóleső érzéssel töltene el, ha kerületünknek ez a részerendkívül közkedvelt, sok színű szórakozónegyeddé válna, ahogy ez már elkezdődött Belső-Erzsébetvárosban és a szomszédos VI. kerület egyrészén. Információim szerint már a határainkon túlra is eljutott néhány szórakozóhely jó híre. Én mindenképpen támogatnám a folyamatot, annál isinkább, mert bevételt is jelent a kerületnek, és munkahelyeket is teremt.Polgármesterként építeni szeretnék, jól működő helyeinket nem korlátozni, hanem támogatni akarom."

Jelenleg ennek ellenére Moldován a kerületi nyitvatartási korlátozás egyik fő zászlósa, csatlakozott a polgári értékek ellen tüntető pogromistákhoz: ma már ő maga szorgalmazza azt, hogy amit a kormányzat és az önkormányzat nem tesz meg, azt a vállalkozásokon porolják el. Szemrebbenés nélkül köpi szemen saját korábbi szavait.

"Polgármesterként építeni szeretnék, jól működő helyeinket nem korlátozni, hanem támogatni akarom." - Moldován László gonosz ikertestvére a múltból


Kedves Erzsébetvárosi Polgárok!

Moldován leveléből két dolog derül ki: először is az, hogy ez a probléma korábbi választások előtt is fellángolt, és korábban is látszatintézkedésekkel szartak rá megannyi ígéretet követően, másodszor pedig az, hogy az LMP-s Moldován is pont ugyanolyan hazug féreg, aki szarik bármire, amit korábban állít, és a pillanatnyi érdekei fejében hajlandó homlokegyenest az ellenkezőjét is állítani. Bródy János sorait idézve, "ezek ugyanazok".

Nagyképűen hangzik az ifjonti hévem, de azt gondolom, hogy ezek a problémák azért élhettek ennyi ideig háborítatlanul, mert akkor én még nem voltam itt. Politikusok, jegyzők, rendőrök szartak a fejetekre, és most sunyi módon próbálják velünk a választások előtt lenyalatni. De van valami, amitől az összes fél: a nyilvánosság. Én akkorával rendelkezem, mint egy nézettebb TV-csatorna. Akkorával, mint a legnagyobb magyar hírportálok bármelyike tízszer. Vállalkozó vagyok egy szál krimóval, nincs pártkötődésem, nincs többezres szórakozóhelyem, nincs vejem a pártban, nincs érdekeltségem a Gozsduban.
Van viszont értékrendem, ami mellett évek óta következetesen kiállok valamennyi politikai oldal ellenében, egyéb anyagi érdek nélkül is. Nem félek a leghatalmasabb vezetőktől sem, mert hiszem, hogy épp a félelemtől olyan hatalmasak. Hajlandó vagyok hétről hétre olyan problémákkal foglalkozni, amik megosztják a társadalmat, még sincs róluk átfogó diskurzus sehol, mert ezek kockázatos témák, mint ez is.
Ha a néhány tucatnyi agresszív, verésemmel fenyegető nyugger melletti értelmes többséggel tudnék tárgyalni, akik nem "régenjobbvót", hanem "hogyanlehetholnapjobb" mentalitással érkeznek, mögéjük tudok állni, és segíteni az ügyüket. Lehet, hogy a politikusok szebbet és többet ígérnek a választások előtt, mint én, de a Moldován-féle szarháziakkal ellentétben, akik a pillanaton élősködnek, szavazatokkal táplálkoznak és akik szerint kurvára nem lehet más a politika, én a választások után is ugyanilyen hangosan és ugyanezt mondom majd. Velük ellentétben ugyanis nekem ez akkor is érdekem lesz. Oldjuk meg együtt, polgárok módjára azt, amire a politika eddig képtelen volt, és amire együttműködésünk hiányában ezután is az lesz! Én garancia lehetek arra, amire ezek a tetvek eddig sem voltak, és ezután sem lesznek, mert én nem úgy váltom a véleményemet, mint más a szaros gatyát. Dicsértessék!

Tudnék segíteni is a bulinegyed lakóinak!

Tibi atya
2017.08.22.

A belső-erzsébetvárosi lakók csoportjába tévedve végignéztem a kommenteken, amikkel a magukat "polgárként" aposztrofáló lakók engem és ministránsaimat illettek. Volt itt minden: a nyugodtabb természetűek megelégedtek azzal, hogy szervezetten egyes értékeléseket adjanak a kocsmámra, a kevésbé nyugodtak naponta jelentgetnének fel kitalált okokra hivatkozva minden létező szervnél, míg bőven érkeztek lájkok olyan kommentekre is, amik szerint a legjobb az lenne, ha simán csak eljönnének a Humbák Művekbe, és szétvernék a pofámat (erre tényleg nem tudok mit mondani: ott leszek, megtaláltok, már kihegyeztem a botot, és pattintott kőből baltát is fabrikáltam). Ez a militáns, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó proli mentalitás az, amit korábban nyuggerattitűdnek neveztem.

Nem ezt a kommentjét töröltem, hanem egy másikat, amiben a fejbebaszásomat pedzegette hasonló stílusban. Mivel tiltottam is érte, ez a kommentje is elveszett. Az ilyen kommenteket ezelőtt is tiltottam, és ezután is tiltani fogom. A "kimegyek a helyedre megfélemlíteni" mentalitás Vélászló maffiabirodalma óta precedens nélküli az éjszakai világban. A nyuggereknek hála, visszatért.

Mi az, amiben soha nem működnék együtt a lakókkal?

Hogy Erzsébetvárosban is 22:00-kor kelljen bezárnia minden helynek.

Miért?

Mert ezzel a mai értelemben vett bulinegyed, és Magyarország jelenlegi legnagyobb turisztikai vonzereje gyakorlatilag megszűnne.

És ez miért rossz az országnak?

Azért, mert a bulinegyed Budapest vendégforgalmát 2009-hez képest az utóbbi évtizedben megduplázta. Az NGM 6,6 milliárdra becsülte az innen származó éves szintű állami bevételeket, azonban ez csak a bulinegyed közvetlen bevétele. A rengeteg szálláshely, ami nem a bulinegyedben van, az egyéb szolgáltatások, amiket a turisták igénybe vesznek, de szintén nem itt vannak, az utazási irodák, amik ideszervezik őket, az utazásaik költségei és a bulinegyed logisztikai háttere ebben még nincsenek benne. Ha a 2009-es számokra esne vissza a turizmus, annak csak a közvetlen hatása 1,8 millióval kevesebb külföldi turista lenne (tehát a teljes magyarországi vendégszám több, mint 10%-a menne a levesbe). A budapesti külföldi látogatókban 56%-os, míg a vendégéjszakákban 58%-os visszaesést okozna. Ez a teljes turisztikai bevételekhez viszonyítva 100-150 milliárdos bevételkiesést eredményezne (mely valljuk be, jó helyen van a magyar gazdaságban).

Ha sikerrel jár a szűk, de hangos kisebbség, akik jelenleg kompromisszumok nélkül nyírnák ki ezt a szektort a tíz órás zárással, a turisztikai visszaesés garantált. Beláthatjuk, hogy 2009-hez képest nem azért ugrottak ekkorát a számok, mert a Szabadság-szobor hirtelen népszerű lett, hanem az ezután kialakuló bulinegyednek köszönhetően. Hangsúlyozom, ezek csak a közvetlen, megbecsülhető veszteségek, a közvetett kiesések a munkahelyek megszűnésével együtt gyakorlatilag felbecsülhetetlen károkat okoznának, nem beszélve arról, hogy ezzel több nemzet és korosztály turisztikai térképéről radírozzuk le Magyarországot.

Nagyon fontos az is, hogy a vigalmi negyeddel jelentős külföldi tőke áramlott Magyarországra (elsősorban ingatlanbefektetések formájában). Példátlan, hogy ennyi és ilyen kaliberű hely már meglévő engedélyét korlátozzák. Ez a befektetők szempontjából azért kellemetlen, mert mind az ingatlanbefektetéseik értéküket vesztik, mind pedig a vendéglátásba invesztált tőkéjüket elbukják. Ezek után ugyan kinek lesz kedve akár itthonról, akár külföldről befektetni ebbe a szektorba?
Ugye nem kell elmagyaráznom, hogy miért rossz, ha a befektetői kedv egy szektorban olyan drasztikusan hagy alább, mint akkor fog, ha a legjövedelmezőbb szegmensét egy tollvonással kinyírják?

Miért foglalkozom én ezzel?

Teljesen jogos a kérdés. Az én forgalmamon ez mit sem változtatna, hiszen Tibi atya aztán vajmi keveset jelent egy ír legénybúcsús társaságnak, a közönségem magyar. Több, mint egy éve feljelentést sem kaptam, és az előzőeket is csak azért, mert a lakók az előző hely porát rajtam verték el. A helyem - beleértve az ablakokat is - teljesen hangszigetelt, és a nyár egy-két hetét leszámítva (mikor a fesztiválok elviszik a munkaerőt) hét közben is van portaszolgálatom, tehát szinte teljesen balhémentes a krimóm. Ha netán tízkor zárna a hely, előre bejelentett, zártkörű rendezvényt akkor is tarthatnék, amit kizárólag a törzsvendégeimmel is meg tudnék tölteni (tehát valóban zártkörű, névsoros formában). Nem mondom, hogy nem lenne kiesés, de nem esnék seggre tőle, tekintve, hogy nem ez az egyedüli bevételi forrásom.
Azért foglalkozom vele mégis, mert ez egy ügy, ami kibaszott fontos, az egész nemzetnek az, és nem nézhetem végig tétlenül a porba döngölését, mert olyan érték veszhet el vele, amit csak elpusztítani lesz ennyire egyszerű, ha a későbbiekben újjá is születik valamilyen formában, akkor is évtizedekig tart újjáépíteni (befektetők hiányában pedig nem is lesz lehetséges). Azt gondolom, hogy minden állampolgárnak kötelessége a szolidaritás, még akkor is, mikor épp olyan rendeletet akarnak keresztülverni, ami a konkurenciáját (esetemben a szomszéd kocsmákat, akik a külföldiekből élnek) sokkal jobban sújtja, mint őt.
Egyáltalán nem akkora az anyagi érdekeltségem sem ebben, mint a gyűlölet, amivel a nyuggerek nekem estek és fenyegetni kezdtek. Egy szolidáris, polgári érzelmekre hajlamos, idealista, kocsmáros fasz vagyok, ez van.

Miben segítenék Belső-Erzsébetváros polgárainak (és a polgári értékeket tagadó, megverésemmel fenyegető szektásoknak is), amennyiben lemondanának az este tízkor zárás igényéről, ami ugyanúgy sújtja a balhétlan helyeket, mint azokat, amikkel folyton probléma van?

Először is teljes mellszélességgel állnék az ügyük mellé. Szerintem a bulinegyed a pinceklubokkal, az átlagembernek elérhető áron szolgáltató európai színvonalú streetfood-gasztroforradalmával, a zenei szolgáltatásaival, a vitaestjeivel, a romkocsmáival, borbáraival és bisztróival egy olyan színes, izgalmas, egyedi és Budapestre jellemző egyveleget hozott létre, ami a fiatalabb generációt a nyugathoz köti, a nyugatot meg ide. Hiba kizárólag az utcai szarással és hányással azonosítani.
Ne higgyék, hogy engem (és a legtöbb kocsmát) nem idegesít ugyanúgy az, ha egy brit legénybúcsús társaság itt azt hiszi, azt tehet, amit akar, és az utca közepére szarik.
Be-betévednek azért hozzám is, és éreztem már a dühöt amikor rendőrt hívtam, mert tapogatni és vetkőztetni kezdték az egyik poharas-lányomat, majd a kiérkező rendőr kibaszott cinikusan annyit mondott, hogy "de ha most épp nem tapogatják, akkor mit tudunk csinálni? Ráadásul magyarul sem beszélnek". A sztorihoz hozzátartozik, hogy miután a rendőrök elmentek, a személyzet tudta, mit csináljon velük.

Én is úgy érzem, hogy méltatlan amikor a csövesek (felénk, a körúthoz közelebb ők a gyakoribbak) segge lenyomatos formában megjelenik a kertész utcai kirakatomon, és üvegmetszeti képpel nézhetem premierplánban, ahogy végigfossák. Ezért a krimóért kurva sokat dolgoztam és dolgozom, ahogy a lakók többsége tette a lakásáért, és én is megalázónak érzem amikor más szarát kell pucolnom az oldaláról.

Gecire utálom, ha az utcán hugyoznak. Gecire utálom az utcai zaklatókat, akik úgy vannak ezzel, hogy ami Budapesten történik, az ott is marad. Fasz kivan a porcukrot és sütőport áruló őslakos dealerekkel, akik szerintem ugyanazt a büntetést érdemelnék, mintha rendes anyaggal seftelnének, mert egyrészt rossz fényt vetnek a cigányság normális elemeire, másrészt pedig az egész világon hírük megy, és szégyenszemre az országgal is azonosítják őket. Sajnálom a fiatalkorú (szintén cigány) prostikat, és gecire gyűlölöm a bőrük színétől függetlenül azokat, akik egy fiatalkorút arra kényszerítenek, hogy mosdatlan partyturisták kamagrától meredő faszát vegyék seggből szájba az Önök kapualjában. Emberalattinak tartom őket (mármint a striciket, nem a prostituált áldozataikat), ahogy Önök is, és hajlandó lennék tüntetni azért, hogy hatékonyabb rendőri fellépés mellett kerüljenek a börtönbe, ahol talán megtapasztalják, milyen érzés cuppogni a fasz rossz végén.

De tudják, mit utálok mindennél jobban?

Azt a rendszerváltás óta működő politikai szemléletet, ami hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Felépült egy bulinegyed, ami lassan tíz éve dübörög. Én viszonylag fiatal játékosa vagyok, de bulizóként is sokat jártam ide korábban, és ezek a problémák nem újak. A bulinegyed ennek ellenére - ahogy Önök közül a polgári értelmiséghez sorolók mondják - önmagában nem rossz dolog.
A rossz dolog az, hogy a problémákra semmifajta megoldás, de még csak a szándéka sem létezett eddig, és most is csak annyi, hogy ha probléma van, akkor dózeroljunk le mindent, és akkor majd nem lesz.

Hajlandó vagyok én magam is új pontokkal gazdagítani a követelései(n)k listáját:

  • Baszott nagy bírságot vernék a körúton lámpától lámpáig gyorsuló motorosokra és autósokra, akiknek nem jutott jobb péniszpótlék, minthogy a motort bőgessék esténként és a forgalmat veszélyeztessék.
  • Keményen megbüntetném azokat a helyeket, akik reggelre nem takarítanak össze maguk előtt, illetve ha adott időn belül többször is előfordul, akkor súlyosbodna is (és a parkolóőrök munkájához hasonlatos járőrökkel ellenőrizném minden reggel).
  • Támogatnám, hogy az óvodákat, amik köré krimók nőttek, költöztessük Külső-Erzsébetvárosba, ahol a zöldövezet is közelebb van hozzájuk. Van rá pénz, ha máshonnan nem, az adókból, amit mi fizetünk.
  • A közterületfenntartókat jelentsük fel együtt minden olyan reggel, amikor nem sikerül összetakarítani (mint más civilizált városok vigalmi negyedeiben)! Lassan évtizedes a jelenség, nem kéne meglepetésként érnie őket, hogy az utcán szemét van reggelre (pláne, hogy elég kukát sem sikerült kitenniük). Az adónkból élnek ők is, itt az ideje, hogy szolgáltassanak érte!
  • Állítsunk fel zajmérő civilszervezetet, ami éjszaka is kiszáll, és hitelesített mérőeszközzel jelent a rendőrség felé (a nyilvánosságban a renitens hely nevét szidva olyan hangosan tudnám ezt támogatni, mint ahogy ő a zenét bömbölteti)!
  • Helyezzük újra üzembe a nyilvános WC-ket, és emeljünk újabbakat a meglévőkhöz! Erre bulinegyed nélkül is szükség volna!
  • És végül, de elsősorban, reggeltől estig verném a tamtamot, hogy megfelelő nagyságú és képzettségű rendőrállomány szolgáljon a kerületben, akiktől öt méterre nem lehet cuccot árulni (amennyiben megtörténik, szintén hajlandó vagyok segíteni a nyilvánosságra hozásában), és akik nem nevetséges pénzbírságra büntetik azokat a brit szarháziakat, akik pár fontnál nem tartanak minket sem többre, és tévéket baszkodnak ki az ablakon, mert itt megtehetik. Dolgozzanak ki olyan eljárásrendet, amivel beviszik őket 72 órára az őrsre, ahol lenyugodhatnak egy cellában, bukva az utazásukat. Higgyék el, ennek hamar híre menne, és megtanulnának normálisan szórakozni az utcai őrjöngés helyett!

    Azért volna fontos, hogy Önök és mi együttműködjünk, mert a politika Önökre éppen úgy szarik, mint ránk. Önöktől a szavazatuk kell, tőlünk a pénzünk. Önökből a kerület jelöltjei akarják kisajtolni, belőlünk a kormányzat. Ha meg is szavaznának bármifajta rendeletet, felülről ezer módja van, hogy megcsáklyázzák, kiskapukat és kibúvókat hozzanak létre (ahogy eddig számtalanszor), és ne legyenek illúzióik, meg is fogják tenni!
    Ami ebből a helyzetből kialakulhat, az egy elhúzódó háború, ahol mindkét félnek van eszköze arra, hogy a másiknak ártson, miközben valójában egyiknek sem ez az érdeke. Ha az állam NGM által becsült 6,6 milliárdos (de valójában jóval nagyobb) bevételére gondolok, elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormányzat ezt csak úgy elengedi. Megtalálják a módját, hogy legkésőbb a választások után felülről kijátsszák, kibúvót teremtsenek, és akkor az öltönyös, jól fésült politikus, aki addig a valagukat körbenyalta a szavazatukért, széttárja majd a karját, hümmög egy sort, és el fogja mondani, hogy hát ő mindent megpróbált, dehát ez van, ő sem mindenható. 
    Az így létrejövő szürke állapot lesz a legrosszabb, mert ebben a stádiumban már egyik fél sem akar majd a másikkal tárgyalni. Nem az lenne a legjobb, ha Magyarországon talán először az életben polgárokként dolgoznánk össze, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amiket a politika egészen a választások előtti évig ugyanúgy söpört a padló alá, mint ahogy utána fog? Nem ennek volna célszerű megteremteni az intézményes kereteit egy közös szervezettel?

    Amennyiben Önök szerint is igen, két dolgot kell tenniük: engedniük a korai zárásból, amivel a helyeket akarják kinyírni, és leépíteniük azokat a szélsőséges, nyuggermentalitású vadállatokat, akik semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak, utcai verekedésre viszont igen. Bár hangosak és agresszívan lépnek fel, egészen biztos, hogy ők vannak kisebbségben. Ne hagyják, hogy ezek a barmok Önöket képviseljék!
    Nekünk is lesz dolgunk: eddig példátlan és összehangolt szervezetet kell létrehoznunk, amiben egymással is betartatjuk azokat a dolgokat, amikben megegyezünk. Szorgalmazom, hogy erre pénzt is áldozzunk, mert aki nem tartja be, azt nekünk kell ügyvédekkel (meg persze saját know-how-val és a nyilvánosság erejével) bezárásig szopatni. Mi, akik normális és problémamentes helyeket üzemeltetünk, ugyanúgy bosszankodunk azok miatt, akik semmit nem tartanak be, és nem szeretnénk ha a bulinegyed hazai megítélését, amiért keményen dolgozunk, módszeresen szétbasznák.

    Hiszem, hogyha mindkét oldalról a józan hangok tárgyalnak a másikkal a verekedők helyett, akkor komoly eredményeket érhetünk el! Olyanokat, amilyeneket a politika nem fog. Dicsértessék!

10 mondat, amit sose mondj a csajnak szex után

Tibi atya
2017.08.19.

Kivéve ha szeretnél 1-2 ordenáré nagy sallert bezsebelni. 

#1 Tényleg volt olyan jó, ahogy a kocsmából a srácok mesélték

#2 Majd azért egy orvossal nézesd meg magad 

#3 Azt a legutolsó pózt anyámtól tanultam

#4 Szeretlek

#5 Azért én a helyedben elmennék egy 72 órásért a gyógyszertárba

#6 Na séta légzés, az asszony mindjárt hazaér

#7 Hogy is hívnak?

#8 Nem tudod véletlenül, hogy a kankóra szedett antibiotikumra lehet-e inni?

#9 Ügyesebb vagy, mint anyád

#10 Mivel tartozom?

Ezeket a cikkeket olvastad már?