Hogyan állíts sátrat a fesztiválon?

Tibi atya
2016.06.28.

A nyári fesztiválok egyik legfontosabb kérdése, hogy luxushotelben akarsz-e aludni, és minden nap puha ágyban aludni, vagy egy 40 fokos sátornak nevezett inkubátorban aszalódni, de mellette a megmaradt pénzedből hatalmasakat mulatozni. Az igazi partyarcok természetesen a második verzióra szavaznak, hiszen a legjobb cimborákat a sátor előtt elfogyasztott májkrémes zsemlék és sóletkonzervek között lehet megismerni.

A Humbák Művek standja idén is beveszi a fesztiválokat, de  Tibi atya csapata legjobban az EFOTT-ot várja, amit Velencén rendeznek meg július 12-től 17-ig.  A helyszín kitűnő, hiszen a Velencei-tó közelsége miatt a zuhanyzót elég távolról köszöntened, no meg őseink is tudtak több ezer éve iszappal meg fövennyel fogat mosni, neked miért ne menne?! A tisztálkodáson túl azonban a legtöbb vitára a sátorállítás ad okot egy ilyen bulin. Ezért a későbbi veszekedések elkerülése miatt adunk pár tippet, hogyan verjétek fel a sátratokat az EFOTT kempingjében. (A főbb tennivalókat pontokba szedtük, azonban bármikor megszakítható a folyamat egy-egy fröccs erejéig, hogy új energiával térjetek vissza az építési folyamatra.)

1. A bejáraton beérve a „Húbazmeg, de meleg van!” felkiáltás mellett kérdezősködjetek, hogy merre van a legközelebbi pult

2. Menet közben egy hadifogoly Morse-kódos pislogását megszégyenítő tempóban kacsintgassatok a szembejövőkre, hátha már van sátruk, és így egy csapásra minden problémátok megoldódna

3. Egy jó hideg fröccs mellett vitassátok meg, hogy melyik kempingbe szeretnétek az elkövetkező 5 napban 3 órákra aludni menni

4. Keressetek egy viszonylag árnyékos helyet, de ha nem találtok, akkor „Szarunk rá, jó lesz a réten is!”

5. Nyissátok ki a sátor zsákját, tartalmát szórjátok a földre, és álljatok egy percig tanácstalanul fölötte

6. Vesszetek össze, hogy utoljára ki rakta el ilyen kurva mocskosan, mert az lóg egy sörrel

7. Ha a kecsap-féle kidobós kétmásodperces sátratok van, akkor gyorsan ragadd meg, és állítsd fel, így bontani és elcsomagolni a haverodnak kell, hiszen te verted fel

8. A sátor alja alól szedd ki a táskádból kihullott dugisöröket, rúgd arrébb a vakondtúrásokat és döglött sünöket

9. Két sátor között legalább annyi helyet hagyjál, hogy kényelmesen tudjál négykézláb hányva tolatni lefekvéskor

10. Miközben levered a vasakat a haverod cipőjével, küldd el fröccsért, ha már úgyis te végzed a munka legnehezebb részét

11. Bontsd ki a gordiuszi csomót, amit a rudakból sikerült összehoznod, majd ha összeillesztetted őket, és kaptál egy 3 méteres pálcát, kezdj el kardozni a barátaiddal

12. Miután kellő számú káromkodással felszólítottak, hogy hagyd abba a bohóckodást, mert annál később mehettek inni, hallgass a racionális érvelésre, és állítsd fel gyorsan a sátor belső részét

13. A csikkekkel kiégetett külső ponyvát próbáld úgy a tetejére dobni, hogy a lyukakon majd ne a fejedre folyjon az eső

14. Miután nem maradt elég cölöp a ponyva rögzítéséhez, lopjál ki 3 vasat a szomszéd sátrából, a maradék sarkokat pedig bottal bökd le a földbe

15. Vedd észre, hogy a belső és a külső ponyvának ellenkező oldalra sikerült rakni a bejáratát, és egy hangos „Ó a faszomat, azt!” felkiáltással nyugtázd a figyelmetlenséged.

16. Bonts ki egy kutyahúsos rizseslecsót, és a konzerv fedelével szabjál egy új bejáratot a ponyva másik oldalára

17. Elégedett vigyorral nyugtázd leleményességed, dobd be az összes cuccodat az összegányolt lakhelyedbe, majd irány a Humbák Művek standja

18. Fröccs

"Remélem, elpicsázzák a magyar csapatot!"

Tibi atya
2016.06.27.

Mielőtt közvetlenül a kommentre reagálok, engedjétek meg, hogy kifejtsem, miért nem találom rossznak azt a fajta szurkolást a futballban, ami nem a saját csapatunkÉRT, hanem az ellenfél ELLEN szól. Bármennyire összeegyezhetetlen ez minden hagyományos értelemben vett erkölcsi tanítással vagy normatívával, ne feledjük, hogy a futball a legtöbb hagyományos értelemben vett erkölcsi tanítást és normatívát pont leszarja. Egy olyan játékról beszélünk, ahol nem feltétlenül az erősebb, a gyorsabb vagy a technikásabb játékosoknak áll a győzelem.

A pályán értünk játszó 11 csatája azért más, mint egy teniszmérkőzés, mert a foci az egyetlen olyan egész világon elismert sport, ahol nem kizárólag a játékosok vesznek részt a győzelemben, hanem a szurkolók is. A foci olyan háború, amit nem fegyverekkel vívunk, hanem labdával, szurkolással, dalokkal, éljenzéssel, fújjogással, kurvaanyázással és fütyüléssel. Bár a játékosok azok, akik ezt gólokra váltják, egyáltalán nem egyedül ők szerzik a gólokat.

A futball háború jellegét az adja, hogy az indulatok, amik mögötte vannak, valósak. Hogy mitől lettek azok, azt nem tudom, de azt igen, hogy most miért azok: azért, mert MI annak hisszük őket. Mikor egy egész ország ünnepel, azt nem csak a gólfölény, a szépen kivívott döntetlen vagy a játékosok teljesítménye eredményezik.
Akár egy háborút eldöntő csatának, ennek is megvan a maga spirituális rituáléja: egyenruhát öltünk, kifestjük magunkat, csatadalokat skandálunk és - a 90 perc alatt, előtt és után egy héttel - utáljuk az ellenfelet. Lehet eltartani a kisujjunkat, és elítélni ezt, de éppen ez a fajta képmutatás az, amitől a foci megszabadítja a szurkolót, és ami miatt a pályán zajló eseményeknek valós tétjük lesz. A vereség ettől tragédia, a győzelem ettől mámor. Ezt készíti elő az a sok "így varrjuk majd be a belgáknak" vagy "jól áll majd nektek a zakó" poszt is, amik az elmúlt napokban ellepték a netet. Aki a polkorrektséget, az alakoskodást keresi, vagy csak itt akarja megmutatni, hogy ő aztán milyen egy kibekúrt joviális dzsentlömen, az rossz helyen jár. Itt a képmutatás jegyében ugyanis senkit nem lehet lemondatni arról, hogy az indulatait vagy az örömét elemi formában élje meg. Az ünnep is ettől volt katartikus, és azt a megmagyarázhatatlan, megkönnyebbült felszabadultságot, amit nemzetszinten együtt éltünk át, nem élhettük volna meg enélkül.

Tegnap vesztettünk, de mégsem kellett szégyenkeznünk. Nem technikai alapon nem, hanem azért, mert végre - a sokéves kitartó szurkolói magnak hála - a magyar válogatott is megértette, hogy amit csinálnak, annak tétje van. Küzdöttek, és alulmaradtak.

Kedves Kommentelő!
Nem teszem ki a neved, és azt sem, hogy melyik poszt alatt vagy, mert nem a személyes komment-vendetta a célom, hanem az, hogy megértse végre a kulturfasiszta fajtád, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. A protokollnak a parlamentben, az etikettnek a céges vacsikon, az illemnek egy hölgy társaságában, az indulatok ezektől mentes megélésének pedig egy focimeccsen. Mint említettem, ez nem annyira sport, mint háború a szó spirituális értelmében. Nem a fairplayről szól, hanem a győzelemről. Itt a játékosok bármilyen apró testkontakt miatt képesek anyámasszony katonáiként üvölteni a földön, míg meg nem kapják a szabadrúgásukat, hogy a lepattanóért harminc másodperccel később elszánt harcosokként küzdjenek tovább. A szurkolók hátországa közben önkívületi ovációban jutalmazza ezt, és szívből kurvaanyázik a bírónak, ha ő nem. Itt nem kell csendben bólogatva elfogadni a főnök (bíró) döntését, ha nem tetszik, sőt, szinte kötelességünknek érezzük, hogy elküldjük az orosz kurva anyjába egy sárga lapért.
Tisztában vagyok vele, hogy amit leírtam, az normális körülmények közt elfogadhatatlan. Csak itt a körülmények nem normálisak. Nem szeretem a focit, mint sportot, mert egyáltalán nem tartom sportszerűnek, ezért joggal bélyegezhet bárki divatszurkolónak. De szeretem a focit, mint kohéziós erőt, ami ugyanazt képes üvöltetni tízmilliók torkából, ezért pedig az sem érdekel, ha fel kell vennem a divatszurkolók mezét, hogy csatlakozhassak a maghoz. Lenyelem ezt a kritikát azoktól, akik a nehéz időkben is szurkoltak.
Ha a munkahelyemen Te vagy a főnököm, akkor jogodban áll ezt megtorolni, és hétfőtől velem csináltatni a fiszfaszom jelentéseket is, mert ott protokoll van, de itt ilyen kiváltsága senkinek nincs. Ha idejössz, és megpróbálod elbitorolni a jogom, hogy megéljem a futball - mit a futball, a szurkolás és a nemzeti egység - katarzisát, akkor nem vagyok köteles alávetni magam a konformista felsőbbrendűsködésednek, és én viselkedem alkalomhoz illően, ha elküldelek a jó kurva anyád picsájába küretkanállal a kezedben, hogy a véleményed, ami megölni szándékozik a csata szurkolói előkészületeit a siker kifejlesztéséhez, fejtsd ki inkább ott!

Persze, vesztettünk, gondolom neked ezek után úgyis mindegy, és örömködhetsz, hogy végre valaki jó' elpicsázott minket. Kerüljön csak vissza a csicska magyar a helyére, ahová való és akkor talán beigazolódhat az igazad. Felkapcsolták a buliban a villanyt, és ahogy a sötétben még mindenki torkaszakadtából üvöltötte, hogy az éjjel soha nem érhet véget, úgy felejtik el lámpafénynél - mintha sose lett volna. Zene lekapcsol, a gép meg be, irány a billentyűzet és a kommentek purgatóriumában máris képmutatással lehet tisztára mosni a lelket, mert ugye önfeledten örülni a négyes-hatos sínén az valahol szégyen. Hiába jó buli, mit fog szólni hozzá a főnök, összesúgnak-e a kollégák az ebédlőben, hogy mikor nősz már fel végre, és lesz-e majd valaki, aki az irodában painttel munkahelybarát viccként (haha - kurva vicces) íróasztalt fest a szurkolói fotód köré, majd kirakja a belső csoportban. Ne aggódj, tegnap elpicsáztak minket, úgyhogy a mámor záros határidőn belül véget ér, és jó eséllyel teljesül a vágyad, újra a normális kerékvágás lesz a napi forgatókönyv! Csak azt ne kérd, hogy ne sajnáljak téged azért, mert ez a beteg, kárörvendett elégtétel okoz örömet! Dicsértessék!

Fesztivál-kisokos kezdőknek #1

Tibi atya
2016.06.26.

A Humbák Művek standjával a következő helyeken találkozhatsz júliusban:
-VOLT fesztivál
-Balaton Sound
-EFOTT
így úgy éreztük, hogy nyújthatunk némi segítséget azoknak, akik nem tudják, hogyan kell ezt a sportot űzni. Nézzük:

-Fesztiválozásra a kezdők kipihent májjal érkezzenek! Nem javasoljuk az edzést előtte, csupán haladóknak! Tudod, hogy egy hétig vedelned kell - itt nem tudsz kifogást találni, hogy éppen a csajod hívott meg gyertyafényes vacsira, vagy anyádéknak van házassági évfordulója.



-Piát nem vihetsz be a fesztiválra legálisan, így célszerű megfelelően betitrált véralkoholszinttel érkezni, ami egyet jelent: bekúrni a vonatúton odafele. Könnyű dolgod lesz, hiszed valószínűleg több száz hasonszőrű társaddal vedelhetsz a vonaton, akik Dugovics Tituszként rántanak magukkal a berúgás mocsarába - ha esetleg ez nem jutna magadtól eszedbe.

-A jegyekért is jó esetben sokáig kell sorban állni, ez újabb lehetőség a további szeszelésre. Tartsd észben, hogy árnyékot nagy eséllyel sehol sem találsz, így az akár több órás várakozás alatt röviditalokkal érheted el leggyorsabban a kívánt hatás. Megszerezheted a fesztivál első hányását még azelőtt, hogy belépnél a területre! Ez egy nemzetközileg is elismert díj, amit a közönség hangos ovációval fogad, ennek ellenére nem javasoljuk a megszerzését, ugyanis az egy hetes élményt különösen ronthatja, és arra kelsz fel a feszt első reggelén, hogy az valójában már a második.

-A biztiboyok ismerik az összes trükköt, sokat látott formák, ez jusson eszedbe. A hálózsák közepébe bedugott vodkásüveg annyira kilencvenes évek, hogy meg se próbáld! Ajánljuk a kenyér közepébe rejtett italt, a fesztivál előtt a területen elásott módszert, illetve még kifejlesztésre vár a kecskebőr tömlőben a bőr alá varrás és a kotonban egyben lenyelős - netán rektálisan felhelyezett alkohol módszere.

-Ha túljutottál a kapun, gyorsan irány a kemping, a sátorállítás folyamatát három egyszerű lépésben összefoglalom:
1. Próbáld meg felállítani a sátrad félrészegen!
2. Szenvedj tovább, majd jöjj rá, hogy nincs piád!
3. A "faszom az egészbe, menjünk inkább inni!" felkiáltás kíséretében hagy félbe a műveletet, és hagyd magad után a sátrat, ami úgy néz ki, mint nagyapád fészere, miután az öreg a kocsmából hazafele átment rajta IFA-val.

-Jusson eszedbe, miközben a fröccsödért állsz sorban a Humbák Műveknél, hogy más sátrában is ugyanúgy lehet aludni, legfeljebb csodálkozni fog az illető, ámbár ha ellenkező nemű a kiszemelt lakhely tulajdonosa, még szerencséd is lehet!

Folytatása következik!

A humbákföldi nemzeti válogatott leigazolná Jon Snowt

Tibi atya
2016.06.21.

A magyarokkal való megmérettetéstől fél a Kalinyingrádi Fantomköztársaság ellen 2:1-es győzelemmel csoportelsőként záró Humbákfölde. Drótos Károly edző szerint azonban korai még ünnepelni, hiszen elkerülhetetlen lesz a sikert sikerre halmozó magyar csapat elleni derbi.
"A játékosok már az otthoni gatyáikat is összeszarták" - teregeti ki Drótos a válogatott nyílt titkát stábunknak.
Az edző szerint elengedhetetlen, hogy a csapatot rettegésben tartó Böde Dániel ellen végre ütőképes játékos is a pályára lépjen, és az éjszakai őrség nemrégiben dezertált parancsnokában látja a válogatott egyetlen reményét. Drótos reméli, hogy Jon Snow valíriai acélkardjával léphet majd pályára, hiszen azzal eddig gyakorlatilag mindenkit "leabált", így Böde sem jelenthet igazi fenyegetést.

A fiktív karaktert alakító Kit Haringtont nem sikerült elérnünk, de mint lapunk megtudta, még Drótosnak sem.
"Nyakunkon az a kurva meccs, a parasztja meg baszik válaszolni Facebookon!" - kesergett a cefremágnásból edzővé avanzsált egyszeri futballguru, majd szemléltette hitvallását, miszerint "egy jó focista még kutyaszarral is tud dekázni".

A tegnap történelmi jelentősége

Tibi atya
2016.06.15.

Hogy tegnap történelmi esemény történt, az nem kérdés. Kettő-nullra játszottunk az osztrákok ellen, de úgy, hogy az utolsó percekben keményen kellett küzdeniük azért, hogy ne három-null legyen. Évtizedek óta nem történt ilyesmi, és ez nagy dolog, de a tegnapi nap nem ezért számít történelminek.


A magyar társadalom osztatlanul ünnepelt, masírozott az utcákon, mindenki megölelt mindenkit és örültünk annak, hogy magyarok vagyunk. Annyira ünnepélyes volt a hangulat, hogy kivételesen a Humbák Műveket sem jelentették fel a lakók, hanem lejöttek ők is velünk énekelni, hogy az éjjel soha nem érhet véget (nem hittük volna mi sem, hogy ilyesmi előfordulhat). Nem volt jelentős balhé sehol. Eltűntek a politikai ellentétek, nem volt balos meg jobber, az eufóriában egy röpke estére feloldódtak a társadalmi különbségek, és még a bőrszín sem számított, mert tegnap mindenkié piros-fehér-zöld volt.


Olyan ünnepnap volt, ami Bayer Zsolt politikai "naugyemegmondtuk" fröcsögését éppúgy nem engedte penetrálni magába, mint ahogy Farkasházy Tivadar megosztó szándékú képmutatásának sem volt képes szélesebb táptalajt szolgáltatni (azért pár hülye még felsorakozik mögöttük, de erre mit mondjak? - szar lehet így élni).
A tegnapi nap tiszta volt, szurkolói szinten politikától mentes és elidegeníthetetlenül,pártoktól és ideológiáktól mocskolatlanul a miénk. Ilyen nap talán hosszabb ideje nem volt, mint 44 év.

Leszögezem, hogy a foci sosem volt a szívem csücske, mert nem szeretem az olyan sportokat, ahol a játékkultúra szerves része, hogy szimulálással jutunk versenyelőnyhöz. Megértem ugyanakkor azokat is, akik a szurkolói kultúra szépségeire találnak ebben a játékban, és a szokásos "mé' nem költjük a pénzt kajakozókra inkább" mantrát sem tudom fújni, mert tisztában vagyok vele, hogy az újságban közölt eredmények követésénél mélyebben a kutyát nem érdekli a kajak, és sosem lesz olyan komoly szurkolói miliője, mint a futballnak - ezen pedig a sportolók teljesítménye sem fog változtatni.


Hogy nézzem-e a tegnapi meccset, egyáltalán nem annak kérdése volt, hogy szeretem-e ezt a sportágat. Tegnap a nemzeti identitásom egy darabját éltem át. A kollektív magyarság szépségét, ami olyan erős energiahullámmal lökte meg a világot, hogy itthon egy napra beköszöntött a Nyugat felhőtlen szabadsága, és londoni, bristoli, vagy manchesteri honfitársaink szívét is megdobbantotta, mert egész biztos vagyok benne, hogy közösségi szinten sosem éreztek olyan honvágyat még, mint tegnap. Tegnap Magyarországon volt a legjobb együtt magyarnak lenni - és ez ritkább pillanata a történelmünknek, mint egy sportsiker, de ha kell - és most kell - ezért köszönetet mondok az egész magyar válogatottnak.

Köszönöm! Dicsértessék!

A 2:0-s magyar győzelem margójára!

Tibi atya
2016.06.14.

Ámen!
 El lehet tolni a biciklit, dicsértessék!

Tibi atya borkóstoló

Tibi atya
2016.06.13.

A figyelmesebbek észrevehették, hogy a Humbák Művek csapata egy újabb dologgal kedveskedett Tibi atya rajongóinak: a polcokra került Tibi atya bora. Jelenleg az Interspar és a Metro polcain találkozhattok velük, onnan emelte le a Borsarok csapata is, akik egy szívmelengető cikkel kedveskedtek nekünk.

Az írást változatlan formában közöljük:

Már nagyon régóta szerettük volna megkóstolni Tibi Atya borait, de sajnos eddig nem volt rá lehetőségünk. Viszont a héten minden megváltozott. Az Atya 1 másodperc alatt felrúgta a játékszabályokat, amikor elárulta, hogy Debrecenben is kapható a nedű. Jó ministránsként már futottunk is az áruházba, aminek a neve rímel arra, hogy ,,retró”.

Tibi Atya kivételesen nem tréfált, a polcokon tényleg ott sorakoztak borai. Név szerint:

  • Tibi Atya Vörösbora
  • Tibi Atya Fehérbora
  • Tibi Atya Rosébora

Kosárba rakás, fizetés, hűtés, kis videó, fotók és végül, de nem utolsósorban kóstolás.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdejük talán a címkével. A polcról maga az Atya mosolyog a kedves vásárlókra. Figyelemfelhívó és jól azonosítható az érdeklődők számára. A grafikus mindenképpen megérdemel egy fröccsöt. A hátcímkét muszáj idézni, mert egyszerűen megkerülhetetlen:

Kedves Ivócimborám! Borom kiváló minősége miatt a jeges úthoz hasonlítható: könnyen csúszik, és ha nem vigyáznak, az árokban kötnek ki miatta. A Humbák Művek a kiesett emlékekért nem vállal felelősséget, de garantáljuk, hogy minőségünk magasan felülmúlja árainkat.

Még ki sem nyitottunk a bort, de már jó kedvünk volt. Első választásunk a Tibi Atya Rosébora lett, szóval nézzünk a palack mögé.

Ez a kékfrankosból, hazánk legelterjedtebb kékszőlőfajtájából készült rosé bor a Mátrai hegyvidéken termett, mely változatos talajú, mérsékelten kontinentális éghajlatú, nagyrészt fehérszőlőfajtákat termő borvidékeink közé tartozik. A Mátrai borvidék az ország 22 borvidéke közül a maga 22 településével területi nagysága alapján a második legnagyobb. A hegyvidéki borvidékek között pedig a legnagyobb (megközelítőleg 7.800 hektárnyi nyilvántartott szőlőültetvényével). Az itt termett borokra szinte kivétel nélkül jellemzőek a finom savak és a virágos jegyek.

Na, de lehet-e minőségi bor? Nos, a Humbák Művekben nem „humbukolnak”! Az összes palackjukat az Európai Unió borreformja által átalakította minősítési rendszer legmagasabb kategóriájú – oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) rendelkező – borral töltötték meg.

Jó, jó, tudjuk mi is, igyunk már! Nos, aki még mindig azt hiszi, hogy egy rossz minőségű, ihatatlanul pancs, vidéki rostos bort fog inni, annak eláruljuk elöljáróban, hogy tévedni fog.

Kóstolópoharakba kitöltve egy tiszta megjelenésű halvány tónusú bort láttunk. Árnyalatában halvány rózsás, hagymahéj reflexekkel, szép koronával (templomablak) lendületesen mutatta magát a poharakban. (Enyhe széndioxidosság mellett.)

Beleszagolva illata tiszta, inkább szekunder aromákkal teli. Illatában finom, összetett gyümölcsösség, de mégis a vörös bogyós gyümölcsök (azok közül is a meggy) a dominánsak.

Megkóstolva savai gyengédek, egyáltalán nem bántóak. Kifejezetten jól áll neki az enyhe szénsavasság a száraz karakter mellé. A meggyes ízvilág itt is megmutatkozik, némi terroir jelleg mellett enyhén sós ízében. Lecsengése gyorsan múlik, de a kortyzáró enyhe fanyarsága miatt igen jól esett ezen a meleg, tavaszi napon mindenkinek. Ízvilágából adódóan rávezetett minket a fröccs gondolatára is, melyben szintén kiválóan vizsgázott.

Összefoglalva: Egy igazán jó, egyszerű száraz rosét kóstolhattunk a Mátrai borvidékről. A bor árkategóriájában tisztán és fröccsként is kiváló volt. lyen áron sanszos, hogy a nyár egyik, számunkra kedves roséja lesz. Abszolút megállta helyét versenytársai között. Mindennapi fogyasztásra, bulik alkalmával biztos nyerő választás. Szóval mi is inkább az Atya borát isszuk, minthogy prédikáljunk róla.

Köszönjük még egyszer a kedves sorokat, reméljük a Te tetszésed is elnyerik a boraink! Ha megjönne a kedved hozzájuk, látogass el az üzletekbe, vagy keresd fel a Humbák Műveket, a hivatalos kocsmámat az Erzsébet körút 12-es szám alatt! Dicsértessék!

A képek és a cikk forrása: www.borsarok.hu/magazin

Kövesd őket Facebookon is: Borsarok

Újabb szexista őrület az interneten!

Tibi atya
2016.06.09.

Lassan kezdődik a fesztiválszezon, indulnak a nyári pörgések, ahol mindenki kivetkőzik gátlásaiból, és erkölcstelen viselkedésével feltétel nélküli letelepedési engedélyt kapna Szodomába és Gomorába.

Eddig is láthattunk köldökből és mellek közé szorított felespohárból kiszürcsölt tequilákat, fejen állva felhörpintett söröket, vagy éppen egymás szájába átpasszolt röviditalokat. Azonban megérkezett a legújabb trend, amit csak Boobluge-nak hívnak. (Érdekesség, hogy a Boobluge a sumér „B’ooh bluh-ge” kifejezésből származik, ami annyit jelent, hogy „az ördög dombjai”.)

A játék keretében vállalkozó szellemű áldozatok (mártírok) egy hölgy keblei közül szürcsölik ki az oda borított sört, illetve egyéb italt. Ez az újabb kihívás kifejezetten szexista és megalázó, főleg a férfiakra nézve. Hiszen ők is szívesen csorgatnának sört a saját mellükre, hogy végre ne csak a kocsmában hordott pörköltszaftos trikó szívja fel szőrös mellkasukról az alkoholt. Miért lenne a keblek közé löttyintett szesz éppen a nők privilégiuma? Hiszen manapság akkora egyenlőség van, hogy bőven belefér a másik nem részéről is a dolog. Tibi atya elítéli a kirekesztést és a megkülönböztetést, és emellett ki is áll! Hiszen mindenki szívesen élne egy olyan világban, ahol a pesti lámpagyárból a 14 órás műszak után munkáskék farmerében kitántorgó, és egy félig elszívott dekkért lehajoló Géza bá kőművesdekoltázsán végigcsorgó kevertet nimfák és kharübdiszok szürcsölnék ki. Áhitattal néznénk, ahogy a mányokistóki 78. számú italboltban az alsó polcot fél szemmel pásztázó Tepertős Jani bá cigiperzselte mellszőréből a madarak mellett más is kicsipegetné a sörrel átitatott zsemlemorzsákat. Apró porszemek vagyunk ebben a világban! Ne különböztessünk meg senkit aszerint, hogy van-e melle, vagy éppen nincs! Igyon mindenki mindenkiből!

A felháborító képsorokat itt tekinthetitek meg.

Bréking! Nóra válaszolt!

Tibi atya
2016.06.06.

Az egész magyar internet fellélegezhetett egy hétvégre, mikor Oravecz Nóra eltűnni látszott az Facebookról. Azt hittem, hatott a közvélemény ítélete, és a frufrus vulgárfilozófus és lelélekgyógyász-sarlatán magába szállt. Tévedtem.

Nóra Facebook oldalán nehéz követni a fejleményeket, ugyanis azokat rendre törli. A legutóbb ellőtte a nagy kommunikációs tüzérgránátokat, miszerint ő az én nőgyűlöletem az áldozata, azonban a kommentekben világosan elmagyarázták több százan, miért nem érdemes maszatolnia ezzel, ugyanis nőgyűlöletről szó sincs – épp az övét érte súlyos kritika. Állítólag fenyegetést is kapott – ennek jelenleg semmilyen nyoma nem elérhető, azonban ettől mindenkit óvva intek – én azt láttam, hogy háromszor annyian lájkolták egyik másik teljesen higgadtan és racionálisan érvelő véleménykommentet, mint magát a posztot, amit Nóra megosztott. Természetesen a nagy elengedésben már minden nyomot eltüntetett.

A lényeg, hogy megbánásnak, önkritikának és belátásnak a legkisebb tapasztalható nyoma sincs Nórában, ugyanis visszatért a Facebookra, és nem is akárhogy. Találd meg magad c. könyvéhez kapcsolódóan a digitális detoxot hozta ajándékba. Ajándékba. AAAjjjjááááándéééék-Baaa.

Érdemben ismét nem reagált semmire, csak gondolta, hogy „a minden csoda három napig tart” elvén a magyar Facebook-közösség van olyan idióta, hogy elég elfutni a kritikája elől, majd visszajönni ajándékkal. Ékesen tükrözi, hogy minek nézi az embereket: hülye kis taknyos gyerekeknek, akik most hisztikéztek egy kicsit, de rájuk kell zárni a szoba ajtaját, míg be nem fejezik, aztán visszaállítani nekik ajándékkal, attól majd befogják a pofájukat.

Én nem mentettem le szkrínsátokat, de hál’ Istennek ti nekem is küldtetek egy csomót, így nem veszett el az éterben Sz.András teljesen logikusan felépített, ugyanakkor válasz nélkül hagyott, egyszerű hőbörgésként törölt kommentje. Ötször annyian lájkolták, mint magát a posztot. Változatlan formában közlöm veletek:

„Több dolog közül is kiemelkedik egy nagyon nagy problémád kedves Nóra, ez pedig annyi, hogy a szavaid nem harmonizálnak a tetteiddel. Nem kívánom kivívni a sekélyes értelmi világú milfhadsereged gyűlöletét, de állandóan szembejönnek a már dühítően primitív irományaid és én egy olyan típus vagyok, aki nagyjából semmit nem hagy szó nélkül. Remélem a Megbocsátás Földi Helytartója képes lesz szemet hunyni afelett, hogy én ennyire nem vagyok képes értékelni a "munkád", néhány százezer másik emberrel együtt. Főleg, hogy azzal kezded, nem reagálsz a kritikákra, ehhez képest az elmúlt években soha nem hagytál semmit ki, ha fellengzős, üresfejű reagálásra nyílt alkalmad. :D Tudod, kicsit sem zavar, hogy te ezzel mennyit keresel, nem irigylem. Még csak az sem érdekel, hogy mindenféle valós értékteremtés nélkül valósítasz meg egy átlag feletti életszínvonalat, sok ilyen van. Inkább az szomorít el mélységesen, amit egyébként is lehet látni; hogy a társadalom lelkileg kiüresedett, kiégett, pillanatnyi dopaminadagért még érted is hajlandó rajongani, és hogy ez a társadalom neveli a következő generációt. Olyan károkat okozol a semmi felmagasztalásával, hogy azt törvényszerűen képtelen vagy agyilag abszolválni. Olyan elismerésnek és közmegbecsülésnek örvendesz, amit régen csak tényleg nagy elmék voltak képesek elérni, te pedig a közelükbe sem érsz színvonalban. Márai, Nietzsche, Da Vinci, Mann, és még hosszan lehetne sorolni, soha ekkora ovációnak nem örvendhettek, mert mindig is a társadalom egy szűkebb rétege volt csak képes értékelni a magasabb szellemi színvonalat. A ponyva mindig is népszerűbb volt, mert az emberek nagyobb része hülye, mint akik értelmesebbek. Magyarország átlag IQ-ja 93. 100 alatt szellemi fogyatékról beszélünk, ezért van az, hogy minden, ami nagy népszerűségnek örvend, mélyen kritikán aluli színvonalat és minőséget képvisel. Ehhez képest te előadod magad szépirodalmárnak, pedig a te neved a valóságshowkkal, Mónika show-val, Barátok közt-el, pornóval, focival, sörrel egy lapon szerepel valójában. Akik téged követnek, azt hiszik, ELHITETED velük, hogy valamiféle magasabbrendű eszmét követnek, pedig nem, a nagy nullát, a tartalom nélküli kétperces orgazmust követik valójában. Kérlek kímélj meg, hogy a továbbiakban is folyamatosan tiltogassam a posztjaid, meg a téged követő ismerőseim általad megfogalmazott, primitív marhaságait és tilts le, teljesen, hogy soha többet ne kelljen veled és a szellemi latrina műveiddel találkoznom. Undorodom az egész hazug, manipulatív, nárcisztikus lényedtől és minden egyes betűtől, ami tőled születik. Többszázezernyi társam nevében írom. Akinek kettőnél több az IQ-ja, egyszerre röhög és szánakozik rajtad és a fanklubodon. Jobb lenne mindenkinek, ha valami eldugott szubkultúra lennél. Jut eszembe, a Tibi atyának nincs szüksége kattintásokra, enyhén szólva jobban állnak könyveladással, mint te. Ne takargasd magasröptű baromságokkal az irigységed, sértettséged és aluliskolázottságod, mert ez az említett tettek és szavak körébe tartozó probléma. Arra nem kérlek, hogy gondold át az egész várat, amit szarból építettél, mert ahhoz már túlságosan eladtad magad, túlságosan alávetetted a lényed a hazugságnak, amire a karriered alapozod. Már te is elhiszed az egészet és csöpögsz az önimádattól, késő... Csak kímélj meg légyszíves legalább engem, tilts a francba mindenféle módon, mert én már unom az egyesével akciózást. Remélem egyszer megtapasztalod az élet igazi ízét, a valódi szeretet, a tartós értékeket, nyilvánvalóan hiányt szenvedsz ezekből. "Csak úgy nem jutsz pokolra, ha magadtól odamész" - sok sikert ehhez, a munkád inkább csődöljön be végre.”

Ha szeretnétek megtenni észrevételeiteket a frissen visszatért Nórinak, az oldalán, ide kattintva megtehetitek. Maradjatok mentesek az agressziótól, ezt az eszközt hagyjuk meg neki meg a menedzserének! Érvekkel kell küzdeni a sötét érvtelenség ellen. Dicsértessék!

(Azért arra készüljetek fel, hogy a kommentek gyorsabban fognak eltűnni, mint a nullák egy politikus szóbeli adóbevallásából!)

Oravecz Nóra letiltotta a könyvemet a polcokról!

Tibi atya
2016.06.03.

Talán ezernél is több levél érkezett, amiben azt kérdeztétek, hol kapható a könyvem. Mivel már hónapok óta sehol, így a kiadóhoz fordultam, hiszen kevesebb, mint egy hét alatt 7500 példány ment el belőle, ami Magyarországon nem kiemelkedően jónak, hanem kibebaszottul kiemelkedően jónak mondható. Több hónapos meddő telefonos próbálkozás után végre elértem a kiadót, persze ehhez is személyesen kellett bemennem.

Ugorjunk vissza az időben néhány hónapot, 2015 nyarára. Tibi atya füves könyvének ötlete ekkor született meg. Szükségem volt egy platformra, ahol olyan gondolatokat közvetíthetek, amiket a Facebook ennyi követő mellett már nem tolerál. Ennek megfelelően magyar South Park jelleggel, éves hírösszefoglalót írtam Humbákföldéről, amiben benne volt minden, az oldal kezdetekor jellemző szabadszájúság.
Egyéb társadalmi szutykok mellett, Oravecz Nórának is szenteltem egy cikket, miszerint Humbákföldén csoportos leszbikus pornót forgatnak vele, ahol egy méteres dildóval és magukat gyönyörűnek látó, nagyvalagú postai telefonkezelőkkel, illetve havanna-lakótelepi háziasszonyokkal paráználkodik. Évente 4-5 kiadott "könyvével" ezt napi szinten csinálja. A glossza szerint ezúttal Pörzse Tibor, rendező látja el tanácsokkal, és köszöni meg neki, hogy pronyó létére annyi punciba tudott bejutni az idézeteivel. Valamiért ilyen formán leírva ez borzasztóan bosszantotta a megbocsátást és elengedést prédikáló, frufrus igazság-osztót. Nem hibáztatom őt ezért. A szintagmánál magasabb egységű jelentéstartalmat is képtelen értelmezni, ezért fordulhat elő, hogy mire mondatai végére ér, azoknak gyakorta semmi értelme, kirakatba illően kétdimenziósnál mélyebb intelligenciát tehát sosem feltételeztem róla.

Külön felhívtuk a kiadó és a felelős szerkesztő figyelmét arra, hogy a cikkek nagyon karcosak, jól gondolják meg, mielőtt átveszik a könyvet, mire ők hangos röhögések közepette olvasták és biztosítottak róla, hogy ez még jót is tesz az eladásoknak. Nekem mindegy, gondoltam, Magyarországon a könyvekből az ember vagy 4500 Ft-ra áraz (az enyém a fele se volt), vagy évente hatot ad ki (mint Nórika), vagy nem ebből él.
A kiadó sorozatos töketlenkedése miatt (az időben leadott anyag ellenére ) csak karácsony előtt két héttel látott napvilágot Tibi atya füves könyve, és gyakorlatilag sehol nem lehetett kapni egy óra után. Értitek, miután előrendelési listán megelőzött minden mást, a kiadó számára teljesen váratlan fordulatként, órák alatt elfogyott. Az ő nevükben kérek utólag is elnézést azoktól, akiknek nem jutott belőle.

Pár nappal karácsony után derült ki, hogy amit még tudtak, azt visszahívtak és az oraveczes cikket kiszedve újrakötötték őket, majd a második nyomásból teljesen el is tüntették azt.
Az utána következő telefonbeszélgetés így hangzott:

- Mi a bré ez a módosítás? A sajtótájékoztatón ezzel a cikkel harangoztuk be a könyvet.
- Hát figyelj, ezt nem lehet, ez nagyon vad.
- Baszki, épp Te mondtad, hogy ilyenekre van szükségetek, de vagy ötször rákérdeztünk, hogy "biztos?", mire te "peeeersze, szólásszabadság van, itt Orbán Viktorról is azt írsz, amit akarsz, nemhogy Oraveczről!".

- Hát jó, de ezt akkor se lehet.

 

Ok.exe - Tudomásul vettem, hogy az "igen" ennél a kiadónál a nemet jelenti - utólag belátom, ezen a ponton kellett volna asztalt borítani - de csendben tűrtem, hogy kiszedjék és menjen anélkül. A bökkenő csak annyi volt, hogy kiszedték, piacra dobtak megint egy akkora adagot, aminek pár óra alatt lába kélt, oszt' annyi, hiába a relatíve magas eladások, nem nyomták tovább. Ma tudtam meg miért.

A kiadóhoz belépve már nem az általunk megismert felelős szerkesztő, hanem kollégája fogadott minket a legszélesebb filléres mosolyával. Megkérdezte kérünk-e valamit inni ministránsaimmal, aztán a tárgyra tért.

- Jól kibasztátok a biztosítékot itt a kiadónál, Oravecz menedzsere mindenkit perrel fenyegetett, azt is kilátásba helyezte, hogy átviszi a könyveit máshova. Ő a mi írónk (igen, ez elhangzott). Ragaszkodott hozzá, hogy megszüntessük a nyomását.
- Teljesen jogos volna a szememre hánynod, hogy ez mennyire durva, de éppen Ti voltatok azok, akik szerettetek volna ilyen cikkeket - hozzáteszem, nem kellett kétszer kérni, mert nekem is ez volt a célom. Nem olvastátok, mielőtt a polcra tettétek?
- Én nem.
- És a felelős szerkesztő?
- Őt azóta kirúgták ezért.

Ezen a ponton vált egyértelművé, hogy ha mondjuk náci propagandát vagy a kristálymeth receptjét írtam volna a könyvembe didaktikus ábrákkal könnyítve, ezeken a félkegyelműeken akkor is átment volna. A negédeskedés azonban folytatódott.

- Miért nem adjátok ki saját kiadóval? Visszaadjuk a jogokat, úgy tiétek a felelősség, de a pénz is. Látom ideges vagy.
- Igen, mert a pénz nem érdekel, a kiadót megcsináljuk, kinyomtatjuk, vállaljuk a felelősséget, csak miért fél év után derül ez ki, és miért nem válaszoltatok eddig semmire?
- Nem én foglalkoztam ezzel, nekem három napja volt szívműtétem - hangzott a maszatolás - de szívesen összehozlak a disztribútorunkkal, onnan saját kiadóval aztán azt csináltok, amit akartok.

Ha ez kell, hát ez kell. A gerinctelenség, ami a "persze" és a "nem lehet" közti hidat képezi meg sem lep, számokra mennek (ez üzleti értelemben érthető), mi meg nem adunk ki hat könyvet évente. Ennyi. Vagyis dehogy ennyi! A jópofizós körítés után jöhetett a kegyelemdöfés:

- Mennyit fizettek azért, hogy visszaadjuk nektek a jogokat?
- Tessék?
- Mennyit fizettek a könyv jogaiért?
- XY, tisztában vagyok vele, hogy a szerződésünk szerint a kérdésed jogszerű, de kibaszottul etikátlan. Épp az előbb ismerted el, hogy a kiadó hibázott, kirúgtátok a felelőst, mennyire sajnálod, aztán húsz másodpercre rá megkérdezed mennyi? Nem vagyok hajlandó megalázni magam azzal, hogy a saját munkámra tegyek ajánlatot. Mondd meg mennyi az annyi, aztán felejtsük el egymást.
- Nem mondom, tegyél ajánlatot!

A beszélgetés további részét nem részletezem, természetesen nem voltam hajlandó a saját munkámért pitizni, mert egy kulturális népirtónak és menedzserének az nem tetszett. Éppen elég megalázó, hogy akaratlanul is asszisztálnom kell ahhoz, hogy ma Magyarországon Oravecz Nóra dönti el, hogy milyen formában lehet őt kritizálni. Nem beperelt érte, ahogy egy demokrácián szocializálódott társadalomban vélt vagy valós jogsérelem esetén szokás, így lehetőségem sem volt megvédeni az álláspontom.

Hogy miért épp Nórika kapta a savat, azt kifejthetném bővebben is, de ez minden kétbitesnél bonyolultabb ember számára egyértelmű. Ami érdekesebb, hogy ha már annyian kritizálták tök jogosan, miért épp erre verte ki a hisztit?

A válasz pofonegyszerű. Nem elvi síkon ellenzi a kritikát, csak számszerű alapon, és e tekintetben a mélylelki "igazságokkal" csencselő üzletasszony igazi kommunikációs stratéga. Pontosan tudta, hogy a kisebb eléréssel rendelkező médiumokon megszólalókat érdemesebb egyszerűen hanyagolni, mert minden per vagy acsarkodás csak több nyilvánosságot szült volna azoknak a kritikáknak, amik közérthetően magyarázzák el, miért kibaszott káros a munkássága. Én voltam az első, aki ezt már olyan széles nyilvánosság előtt csinálta, hogy az már ártott volna az eladásainak. Mivel kizárólag ebből él, ezt úgy élte meg, mintha a nyakára léptem volna. A kiadónál meg gondolom Lakatos Levi még nem vette át annyira a szerepét, hogy nélkülözni tudnák, úgyhogy kénytelenek megtartani az "ő írójukat".

Kedves Nóri!

Az ügyvédi fenyegetőzés a kiadónál, és a tény, hogy sikerült úgy leszedetned a polcokról egy könyvet, hogy a kiadó ezt már előzetesen jóváhagyta, a napnál világosabban vetnek fényt két dologra: a megbocsátás és az elengedés számodra olyan tartalmatlan fogalmak, amik csak arra alkalmasak, hogy a könyvedet kapkodja az a sok szorongó csaj, akiknek egyszerűbb, olcsóbb és fogyaszthatóbb a te blokkoló hatású placebód, mint a valós haszonnal járó terápiás megoldás. A másik, ami ennél is rémisztőbb, hogy a könyvkiadó maffiaszintű zsarolása akár egy sikerkönyv kiadása után is működhet, amennyiben ezt Te elrendeled. Ebbe még belegondolni is rémisztő.

Mielőtt a kommunikációs tanácsadóid hatására megpróbálnád ezt az elvi vitát az alkoholizmus elleni kereszteshadjárat zászlajába csomagolni, kettőnk közt a legnagyobb különbség, hogy én nyíltan hirdetem az alkoholizmust, annak minden gusztustalan velejáróját asztalra terítve, nálad pedig bujtatott reklámként jelenik meg, tudatalattiba sugározva.
Az alkoholizmus létezett előttem is, ugyanekkora volt, és mivel átfogó nemzeti stratégia hiányában nem lehet felszámolni (pláne, hogy a nemzeti stratégia inkább az erősítésén ügyködik), a legjobb dolog, amit tehetünk vele, hogy a fogyasztási trendjeit befolyásoljuk. Nem megoldás, tudom, de jobb alternatívával eddig senki nem hozakodott elő, kivéve akik a kanapéról magyarázzák hogyan is kéne és mennyire nem jó ez, majd szisszentenek egy sört. Én jelenleg Magyarországon a legaktívabban befolyásolom az alkoholfogyasztási trendeket, mégpedig Dr. Zacher Gábor szerint a rendelkezésünkre álló legjobb legális alternatíva, a fröccs felé.

A "nagy tumblr gondolkodók" (igen, ez oximoron) egytől egyig engem vizionálnak az alkoholfogyasztás prímvivő okaként, azonban bármelyik szakember kettő perc alatt fogja megcáfolni, mert bármennyire kézenfekvően hangzik is a szalonérvelés, nem így van. Az alkoholizmushoz traumák, szorongás, önutálat, alacsony önértékelés és megoldatlan problémák sorozata vezet. Én ezt nem tudom generálni egyszerű poénokkal, Te viszont poénok nélkül, teljes komolysággal tudod, és teszed is.
A valós megoldásokat helyettesítő, lelki békét hazudó, szakmai hátteret nélkülöző bullshiteid egyszerű mivoltukban tökéletesen gátolják az érdemi segítséghez vezető utat. Akik "tök pozitívan" távoznak tőled, pár hónapra és szakításra rá nálam kopogtatnak. Lehetséges, hogy néhány poén miatt maradnak végül a pohár mellett (dehogy), de szerintem valójában azért, mert amikor az általad generált megoldásnélküli bullshitektől félrevezetve pofára esnek, akkor a megoldást ahhoz a ponthoz visszatérve keresik, ahol utoljára "pozitívak" voltak, mire te sebészi pontossággal beléjük is injektálod a következő "99 léleksimogató gondolat" adagjukat.

Az orvoslás egyszerűbb alternatívájaként pusztító kuruzslást törvény bünteti, a te szerencséd pedig mindössze annyi, hogy az elme és lélek szakképzett (vagy valós spirituális háttérrel rendelkező, pl. buddhista) gyógyítói mellett a lélek kuruzslói és a tudat erőszaktevői büntetlenül garázdálkodhatnak. Ez azért szomorú, mert míg Te vagy Lakatos Levi százezrekhez juttok el, egyszerűbb útként megszüntetve a valós megoldás iránti keresletet, a "tök pozitív" lelki roncsok olyan spirálba kerülnek, ahol a kezelést is ti jelentitek számukra. És ez ezerszer inkább promózza a piálást (és a súlyosabb szerhasználatot is), mint amire én akárhány lájkolóval valaha képes leszek.

Megfogadom mindenkori tanácsod, és ezúttal megtanulom elengedni... a könyvem. Nem fogom befektetési szándékkal visszavásárolni, mert hiába lenne nyereséges (mert az eladási adatok alapján az lenne), annyira nem lesz az, mintha egy fillért sem látok belőle, de több emberhez jut el az üzenete. Igaz, ez egy "szelfméd" üzletasszonynak vagy a menedzserének anyagi haszon hiányában értelmezhetetlen. Mivel ez jelenleg a kiadó jogtulajdona, még nem tudom hogy fogom eljuttatni nagyobb nyilvánosság elé legálisan, de garantálom, hogy ingyenesen hozzáférhető lesz. Ha Te szeretnél engem kritizálni, ne aggódj, én állni fogok elébe, nem fogok ügyvédek háta mögé bujkálni.

És ne feledd! Megbocsátani olyan, mint arra a buszra várni, ami nem tudod hová megy, de ha már rajta ülsz, teljes valóddal biztos leszel ben... ÁÁÁáááá LÓFASZT, TAKARODJ A FEJEMBŐL! Dicsértessék!

Ezeket a cikkeket olvastad már?