Miért vakarjuk?

Tibi atya

Hogyan önthetnénk szavakba azt az élvezetet, amit átélünk, mikor átadjuk magunkat a herevakarásnak? Szürke, száraz hétköznapjaink oázisaként nyújtotta a férfiembernek a természet az önkényeztetésnek ezt a meglehetősen sokat gyakorolt formáját. Egy férfi napi rutinjában ez nem csak az imádságnak felel meg, de egyenesen annak is, hogy meghallgattatott. Tegyük nadrágunkba a kezünket, és próbáljuk őszintén kimondani, hogy nem érezzük magunkat a teremtés koronáinak! Nagyobb hazugság volna, mint egy politikus becsületszava adóbevalláskor.

Ülhetünk buszon, kocsiban, gépelhetjük a negyedéves jelentést vagy sasolhatjuk óvónénik formás kis valagát miután megkértük őket, hogy segítsenek feladni a gyerekre a cipőt, hű fegyverhordozónk mindenhová elkísér. Nem tud a nyomorult főnökünk olyan értelemtől elvonatkoztatott ostobasággal bólogattatni bennünket, hogy az íróasztal alatt ne okozzon pillanatnyi mámort ujjaink pajkos játéka a nadrágunk táján. Öt másodpercre megfeledkezhetsz a problémákról, namaszté van, megvilágosodás, világbéke és tökéletes egyensúly. Nem érdekelnek a szemrehányó pillantások, minden rendben lesz. Apa megvakart töke vagy. Ez a kéz házat építhet, magot vethet vagy fegyvert foghat, ennél nagyszerűbb dolgot akkor sem hajthat végre.

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/23470/pics/14514078273415715_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?