Nézd meg, mi történt a lánnyal, miután megevett egy békát

Tibi atya

Utaljátok a szenzációhajhász címeket? Sajnos ez most épp pont az, de nagyjából rávilágít arra a problémára, ami jelenleg az internetezők között zajlik.
Szomorú trend figyelhető ugyanis meg a közösségi médiában, amely valahol mélyen a tévéműsorok elkorcsosulásán és a fiatalok feltűnési viszketegségén alapul.

Természetesen nem egy vadonatúj dologról beszélünk. Mióta ember az ember, azóta kíván több lenni az átlagnál, megmutatni, hogy ő nem egy szürke egér, hogy ő sokkal többre képes. A televízió ezt országosan, később világszinten lehetővé tette, ám az internet varázsolta globálissá. Nagy különbség azonban, hogy hajdanán a tehetsége miatt emelkedett ki valaki a tömegből, legyen szó ügyességről, éneklésről vagy humorról. Manapság akár a valóságshow-k faszpörgetésével és magamutogatásaival is „befuthat” valaki. Sajnos a jelenlegi generáció ezeknek a „celebeknek” már inkább ismeri a nevét, mint mondjuk a hét vezérét. A tévé segített ezt a kórt elterjeszteni, bár ott csak az kerülhetett be, aki részt vett a forgatáson, esetleg egy véletlen riport során felfedezték, és antisztárt csináltak belőle, mint például Szalacsiból vagy Matisz papából.

A tény, hogy a tévészereplés nem egy könnyen kivitelezhető dolog, a jelen generáció egyik nagy problémája volt, hiszen sok embernek az életcélja volt bekerülni egy reality show-ba, és megmutatni hihetetlen tehetségét. Ez a gond szerencsére egy csapásra megoldódott a youtube és a facebook térnyerésével. Habár a videómegosztón még találkozhatunk értelmes videóbloggerekkel, akik valóban érdemi témákról beszélnek, esetleg még fontos problémákra is reflektálnak, a facebookon bárminemű intelligencia sajnos már csírájában sincs jelen.

A közösségi oldal videóközlő funkcióját a társadalom egy olyan szegmense is vidáman használja, akik jobban tennék, ha szabadidejüket tanulásra, a helyesírásuk javítására, sportolásra, esetleg bármely, a többi ember számára hasznos munkára fordítaná. Hiszen „ezek” túlnyomó többségben unatkozó diákok, akik abban látják a siker kulcsát, hogy egymást szapulják videóbejegyzésekben, esetleg poharakat törnek szét a fejükön lájkokért cserébe, vagy éppen a szüleiket és a tanáraikat szidják, amiért nem megfelelően bántak velük.  A névtelenségükből a kiutat saját maguk ostobaságának megmutatásában látják.

A jó hír, hogy erre még azt is mondhatná valaki, hogy kreatív, hiszen a Kanóc Gizit még tényleg nem fenyegette meg senki egy három perces előadásban, amiért ránézett a pasijára. Főleg úgy nem, hogy a „köcsög”, „bazmeg” és „ribanc” szavak végtelen permutációját használja. A rossz hír, hogy aki ezt kreatívnak találja, ott az ő készülékében van a hiba. Jogos kérdés, hogy ezt miért kell az interneten csinálni? Ráadásul úgy, hogy ezek a minőségi felvételek nyilvánosak, így azok is láthatják, akik aztán pont azt se tudják, miről van szó, de ráklikkelnek, és kommentben anyáznak. Feltételezem, hogy ezek a facebook-sztárok azt gondolják, hogy a nagy hírességek is megosztó személyiségek voltak, akiket vagy gyűlöltek az emberek, vagy imádtak. Nos, ebben van valami. Azonban van egy még rosszabb hírem a net-celebeknek: titeket mindenki utál.

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/25409/pics/14565910116552757_800x600.png
Humbák Hírügynökség
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?