Műanyag pohárban csak lóhúgy lehet

Tibi atya

Egy-egy boros képem után egy speciális trendre lettem figyelmes: a hatvan közeli felhasználók köreiben sikkszámba megy beszólogatni a műanyagpoharas fröccsért. Kézenfekvőnek tűnik az a fajta elegáns dzsentriség, ami felsejlik az ilyen kijelentések nyomán, engem mégis kétségek közt hagy. Tudom, hogy a mindenben jártas reneszánszember-imázs nélkülözhetetlen eleme a gasztrosznobizmus, a baj azonban az, hogy a "kristálypohár a minőség garanciája" elv régóta megdőlt, bár talán pontosabb ha azt mondom, sohasem létezett.
Gábor az említett korosztály oszlopos tagja, és vallja, hogy ilyen pohárból akkor sem szabad inni, ha fizetnek érte. Tisztességes hozzáállásra vall, mert még pénzért sem szakítana az elvekkel, de mivel emellett még gondolkodó alkat is, szükségszerűnek véli, hogy a műanyagpohárban csak lóhúgy lehet.


Kedves Gábor!

Generációddal együtt nehéz helyzetben vagytok, mivel életetek egy meghatározó része olyan korszakban telt el, ahol a rousseau-i társadalmi szerződés másik aláíró fele Kádár János volt. Számtalan egyéb káros hatása mellett ez azzal járt, hogy három kategóriájú (bor)termék volt a polcon: egy olcsó és szar, egy közepes (ami természetesen csak a szarhoz viszonyítva az) és ha mákotok volt, akkor a felső polcon egy olyan, amit ballagásra kaptatok, de már kinyitni sem mertetek soha. Talán még ma is ott van a jó `72-es tokaji a panel keravillos kredencén, ami negyvennégy nyár kánikulája után még fasza lesz az unokák születéséhez. De ha már kicsit ecetes is, az üveg legalább szép!
Mikor `90-ben rátok szakadt a piacgazdaság, Ti nem zavartattátok magatokat holmi terméktudatossággal. Ugyanúgy elpofázták nektek, hogy mi a szar, mi a jó és mi a legjobb, csak az igazi minőség illúzióját már nyugati színészek adták, a középkategóriát a Lenke néni boltjában elhelyezett termékek, a szart meg megtaláltátok magatoktól is (a "410 az négyszáz, de a 390 csak háromszáz" trükk azért sokat segített benne).
Hihetetlenül hangzik számotokra, de a legtöbb területre igaz, hogy az új generáció szeretne kilépni a szellemi tespedésből ami a Ti korosztályotok "jó az úgy, ahogy megszoktuk" címkével ellátott vegetatív állapotát jelentette hosszú évtizedekig. Hogy ne legyen elrugaszkodott a példa, vannak már nyugati sikereket arató fiatal borászaink (igaz, még nem sokan), akik nem csak magyar "nagyöregek" sokéves kompromisszumain alapuló (egymás szakmai faszszopására épülő) borkonferenciákon és versenyeken képesek vinni a prímet, hanem autentikusabb minőségi nívónak is meg tudnak (és akarnak) felelni. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy színesebbé, és igen, picit bonyolultabbá teszik a piacot.

A Humbák Művekkel szintén új dolognak számítunk, hiszen olcsó és minőségi termékkel próbáljuk a magyar sörfogyasztásra alternatívaként kínálni a bort, illetve a fröccsöt. Sznobizmus nélkül, mert szerintünk ez a borfogyasztásnak abszolúte nem szükségszerű eleme. Bármit is hallottál egy bortúrán, vagy valamelyik borász ismerősödtől, biztosíthatlak, hogy a fröccsnek abban a műanyagpohárban ugyanolyan íze van.

 Korábban már írtam többször arról, hogy miért jó dolog ez, nem  is részletezem tovább. Ami viszont még ennél is jobb volna, ha megpróbálnátok nyitni valami felé annak ellenére is, hogy az nem illik bele a generációtok fekete-fehér ORION tévés világképébe. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy új dolgokat próbáljatok ki. Higgyétek el, jó dolog! Ha Szokolon tudtátok élvezni a Szabad Európát, akkor talán összejön ez is. Addig is, Szabadság, Elvtársak! Ööö... Mármint dicsértessék!

Ja, és nyilván akinek nem inge, annak egészségére!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/26301/pics/14597919632550885_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?