Oravecz Nóra letiltotta a könyvemet a polcokról!

Tibi atya

Talán ezernél is több levél érkezett, amiben azt kérdeztétek, hol kapható a könyvem. Mivel már hónapok óta sehol, így a kiadóhoz fordultam, hiszen kevesebb, mint egy hét alatt 7500 példány ment el belőle, ami Magyarországon nem kiemelkedően jónak, hanem kibebaszottul kiemelkedően jónak mondható. Több hónapos meddő telefonos próbálkozás után végre elértem a kiadót, persze ehhez is személyesen kellett bemennem.

Ugorjunk vissza az időben néhány hónapot, 2015 nyarára. Tibi atya füves könyvének ötlete ekkor született meg. Szükségem volt egy platformra, ahol olyan gondolatokat közvetíthetek, amiket a Facebook ennyi követő mellett már nem tolerál. Ennek megfelelően magyar South Park jelleggel, éves hírösszefoglalót írtam Humbákföldéről, amiben benne volt minden, az oldal kezdetekor jellemző szabadszájúság.
Egyéb társadalmi szutykok mellett, Oravecz Nórának is szenteltem egy cikket, miszerint Humbákföldén csoportos leszbikus pornót forgatnak vele, ahol egy méteres dildóval és magukat gyönyörűnek látó, nagyvalagú postai telefonkezelőkkel, illetve havanna-lakótelepi háziasszonyokkal paráználkodik. Évente 4-5 kiadott "könyvével" ezt napi szinten csinálja. A glossza szerint ezúttal Pörzse Tibor, rendező látja el tanácsokkal, és köszöni meg neki, hogy pronyó létére annyi punciba tudott bejutni az idézeteivel. Valamiért ilyen formán leírva ez borzasztóan bosszantotta a megbocsátást és elengedést prédikáló, frufrus igazság-osztót. Nem hibáztatom őt ezért. A szintagmánál magasabb egységű jelentéstartalmat is képtelen értelmezni, ezért fordulhat elő, hogy mire mondatai végére ér, azoknak gyakorta semmi értelme, kirakatba illően kétdimenziósnál mélyebb intelligenciát tehát sosem feltételeztem róla.

Külön felhívtuk a kiadó és a felelős szerkesztő figyelmét arra, hogy a cikkek nagyon karcosak, jól gondolják meg, mielőtt átveszik a könyvet, mire ők hangos röhögések közepette olvasták és biztosítottak róla, hogy ez még jót is tesz az eladásoknak. Nekem mindegy, gondoltam, Magyarországon a könyvekből az ember vagy 4500 Ft-ra áraz (az enyém a fele se volt), vagy évente hatot ad ki (mint Nórika), vagy nem ebből él.
A kiadó sorozatos töketlenkedése miatt (az időben leadott anyag ellenére ) csak karácsony előtt két héttel látott napvilágot Tibi atya füves könyve, és gyakorlatilag sehol nem lehetett kapni egy óra után. Értitek, miután előrendelési listán megelőzött minden mást, a kiadó számára teljesen váratlan fordulatként, órák alatt elfogyott. Az ő nevükben kérek utólag is elnézést azoktól, akiknek nem jutott belőle.

Pár nappal karácsony után derült ki, hogy amit még tudtak, azt visszahívtak és az oraveczes cikket kiszedve újrakötötték őket, majd a második nyomásból teljesen el is tüntették azt.
Az utána következő telefonbeszélgetés így hangzott:

- Mi a bré ez a módosítás? A sajtótájékoztatón ezzel a cikkel harangoztuk be a könyvet.
- Hát figyelj, ezt nem lehet, ez nagyon vad.
- Baszki, épp Te mondtad, hogy ilyenekre van szükségetek, de vagy ötször rákérdeztünk, hogy "biztos?", mire te "peeeersze, szólásszabadság van, itt Orbán Viktorról is azt írsz, amit akarsz, nemhogy Oraveczről!".

- Hát jó, de ezt akkor se lehet.

 

Ok.exe - Tudomásul vettem, hogy az "igen" ennél a kiadónál a nemet jelenti - utólag belátom, ezen a ponton kellett volna asztalt borítani - de csendben tűrtem, hogy kiszedjék és menjen anélkül. A bökkenő csak annyi volt, hogy kiszedték, piacra dobtak megint egy akkora adagot, aminek pár óra alatt lába kélt, oszt` annyi, hiába a relatíve magas eladások, nem nyomták tovább. Ma tudtam meg miért.

A kiadóhoz belépve már nem az általunk megismert felelős szerkesztő, hanem kollégája fogadott minket a legszélesebb filléres mosolyával. Megkérdezte kérünk-e valamit inni ministránsaimmal, aztán a tárgyra tért.

- Jól kibasztátok a biztosítékot itt a kiadónál, Oravecz menedzsere mindenkit perrel fenyegetett, azt is kilátásba helyezte, hogy átviszi a könyveit máshova. Ő a mi írónk (igen, ez elhangzott). Ragaszkodott hozzá, hogy megszüntessük a nyomását.
- Teljesen jogos volna a szememre hánynod, hogy ez mennyire durva, de éppen Ti voltatok azok, akik szerettetek volna ilyen cikkeket - hozzáteszem, nem kellett kétszer kérni, mert nekem is ez volt a célom. Nem olvastátok, mielőtt a polcra tettétek?
- Én nem.
- És a felelős szerkesztő?
- Őt azóta kirúgták ezért.

Ezen a ponton vált egyértelművé, hogy ha mondjuk náci propagandát vagy a kristálymeth receptjét írtam volna a könyvembe didaktikus ábrákkal könnyítve, ezeken a félkegyelműeken akkor is átment volna. A negédeskedés azonban folytatódott.

- Miért nem adjátok ki saját kiadóval? Visszaadjuk a jogokat, úgy tiétek a felelősség, de a pénz is. Látom ideges vagy.
- Igen, mert a pénz nem érdekel, a kiadót megcsináljuk, kinyomtatjuk, vállaljuk a felelősséget, csak miért fél év után derül ez ki, és miért nem válaszoltatok eddig semmire?
- Nem én foglalkoztam ezzel, nekem három napja volt szívműtétem - hangzott a maszatolás - de szívesen összehozlak a disztribútorunkkal, onnan saját kiadóval aztán azt csináltok, amit akartok.

Ha ez kell, hát ez kell. A gerinctelenség, ami a "persze" és a "nem lehet" közti hidat képezi meg sem lep, számokra mennek (ez üzleti értelemben érthető), mi meg nem adunk ki hat könyvet évente. Ennyi. Vagyis dehogy ennyi! A jópofizós körítés után jöhetett a kegyelemdöfés:

- Mennyit fizettek azért, hogy visszaadjuk nektek a jogokat?
- Tessék?
- Mennyit fizettek a könyv jogaiért?
- XY, tisztában vagyok vele, hogy a szerződésünk szerint a kérdésed jogszerű, de kibaszottul etikátlan. Épp az előbb ismerted el, hogy a kiadó hibázott, kirúgtátok a felelőst, mennyire sajnálod, aztán húsz másodpercre rá megkérdezed mennyi? Nem vagyok hajlandó megalázni magam azzal, hogy a saját munkámra tegyek ajánlatot. Mondd meg mennyi az annyi, aztán felejtsük el egymást.
- Nem mondom, tegyél ajánlatot!

A beszélgetés további részét nem részletezem, természetesen nem voltam hajlandó a saját munkámért pitizni, mert egy kulturális népirtónak és menedzserének az nem tetszett. Éppen elég megalázó, hogy akaratlanul is asszisztálnom kell ahhoz, hogy ma Magyarországon Oravecz Nóra dönti el, hogy milyen formában lehet őt kritizálni. Nem beperelt érte, ahogy egy demokrácián szocializálódott társadalomban vélt vagy valós jogsérelem esetén szokás, így lehetőségem sem volt megvédeni az álláspontom.

Hogy miért épp Nórika kapta a savat, azt kifejthetném bővebben is, de ez minden kétbitesnél bonyolultabb ember számára egyértelmű. Ami érdekesebb, hogy ha már annyian kritizálták tök jogosan, miért épp erre verte ki a hisztit?

A válasz pofonegyszerű. Nem elvi síkon ellenzi a kritikát, csak számszerű alapon, és e tekintetben a mélylelki "igazságokkal" csencselő üzletasszony igazi kommunikációs stratéga. Pontosan tudta, hogy a kisebb eléréssel rendelkező médiumokon megszólalókat érdemesebb egyszerűen hanyagolni, mert minden per vagy acsarkodás csak több nyilvánosságot szült volna azoknak a kritikáknak, amik közérthetően magyarázzák el, miért kibaszott káros a munkássága. Én voltam az első, aki ezt már olyan széles nyilvánosság előtt csinálta, hogy az már ártott volna az eladásainak. Mivel kizárólag ebből él, ezt úgy élte meg, mintha a nyakára léptem volna. A kiadónál meg gondolom Lakatos Levi még nem vette át annyira a szerepét, hogy nélkülözni tudnák, úgyhogy kénytelenek megtartani az "ő írójukat".

Kedves Nóri!

Az ügyvédi fenyegetőzés a kiadónál, és a tény, hogy sikerült úgy leszedetned a polcokról egy könyvet, hogy a kiadó ezt már előzetesen jóváhagyta, a napnál világosabban vetnek fényt két dologra: a megbocsátás és az elengedés számodra olyan tartalmatlan fogalmak, amik csak arra alkalmasak, hogy a könyvedet kapkodja az a sok szorongó csaj, akiknek egyszerűbb, olcsóbb és fogyaszthatóbb a te blokkoló hatású placebód, mint a valós haszonnal járó terápiás megoldás. A másik, ami ennél is rémisztőbb, hogy a könyvkiadó maffiaszintű zsarolása akár egy sikerkönyv kiadása után is működhet, amennyiben ezt Te elrendeled. Ebbe még belegondolni is rémisztő.

Mielőtt a kommunikációs tanácsadóid hatására megpróbálnád ezt az elvi vitát az alkoholizmus elleni kereszteshadjárat zászlajába csomagolni, kettőnk közt a legnagyobb különbség, hogy én nyíltan hirdetem az alkoholizmust, annak minden gusztustalan velejáróját asztalra terítve, nálad pedig bujtatott reklámként jelenik meg, tudatalattiba sugározva.
Az alkoholizmus létezett előttem is, ugyanekkora volt, és mivel átfogó nemzeti stratégia hiányában nem lehet felszámolni (pláne, hogy a nemzeti stratégia inkább az erősítésén ügyködik), a legjobb dolog, amit tehetünk vele, hogy a fogyasztási trendjeit befolyásoljuk. Nem megoldás, tudom, de jobb alternatívával eddig senki nem hozakodott elő, kivéve akik a kanapéról magyarázzák hogyan is kéne és mennyire nem jó ez, majd szisszentenek egy sört. Én jelenleg Magyarországon a legaktívabban befolyásolom az alkoholfogyasztási trendeket, mégpedig Dr. Zacher Gábor szerint a rendelkezésünkre álló legjobb legális alternatíva, a fröccs felé.

A "nagy tumblr gondolkodók" (igen, ez oximoron) egytől egyig engem vizionálnak az alkoholfogyasztás prímvivő okaként, azonban bármelyik szakember kettő perc alatt fogja megcáfolni, mert bármennyire kézenfekvően hangzik is a szalonérvelés, nem így van. Az alkoholizmushoz traumák, szorongás, önutálat, alacsony önértékelés és megoldatlan problémák sorozata vezet. Én ezt nem tudom generálni egyszerű poénokkal, Te viszont poénok nélkül, teljes komolysággal tudod, és teszed is.
A valós megoldásokat helyettesítő, lelki békét hazudó, szakmai hátteret nélkülöző bullshiteid egyszerű mivoltukban tökéletesen gátolják az érdemi segítséghez vezető utat. Akik "tök pozitívan" távoznak tőled, pár hónapra és szakításra rá nálam kopogtatnak. Lehetséges, hogy néhány poén miatt maradnak végül a pohár mellett (dehogy), de szerintem valójában azért, mert amikor az általad generált megoldásnélküli bullshitektől félrevezetve pofára esnek, akkor a megoldást ahhoz a ponthoz visszatérve keresik, ahol utoljára "pozitívak" voltak, mire te sebészi pontossággal beléjük is injektálod a következő "99 léleksimogató gondolat" adagjukat.

Az orvoslás egyszerűbb alternatívájaként pusztító kuruzslást törvény bünteti, a te szerencséd pedig mindössze annyi, hogy az elme és lélek szakképzett (vagy valós spirituális háttérrel rendelkező, pl. buddhista) gyógyítói mellett a lélek kuruzslói és a tudat erőszaktevői büntetlenül garázdálkodhatnak. Ez azért szomorú, mert míg Te vagy Lakatos Levi százezrekhez juttok el, egyszerűbb útként megszüntetve a valós megoldás iránti keresletet, a "tök pozitív" lelki roncsok olyan spirálba kerülnek, ahol a kezelést is ti jelentitek számukra. És ez ezerszer inkább promózza a piálást (és a súlyosabb szerhasználatot is), mint amire én akárhány lájkolóval valaha képes leszek.

Megfogadom mindenkori tanácsod, és ezúttal megtanulom elengedni... a könyvem. Nem fogom befektetési szándékkal visszavásárolni, mert hiába lenne nyereséges (mert az eladási adatok alapján az lenne), annyira nem lesz az, mintha egy fillért sem látok belőle, de több emberhez jut el az üzenete. Igaz, ez egy "szelfméd" üzletasszonynak vagy a menedzserének anyagi haszon hiányában értelmezhetetlen. Mivel ez jelenleg a kiadó jogtulajdona, még nem tudom hogy fogom eljuttatni nagyobb nyilvánosság elé legálisan, de garantálom, hogy ingyenesen hozzáférhető lesz. Ha Te szeretnél engem kritizálni, ne aggódj, én állni fogok elébe, nem fogok ügyvédek háta mögé bujkálni.

És ne feledd! Megbocsátani olyan, mint arra a buszra várni, ami nem tudod hová megy, de ha már rajta ülsz, teljes valóddal biztos leszel ben... ÁÁÁáááá LÓFASZT, TAKARODJ A FEJEMBŐL! Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/27726/pics/14649675424294947_800x600.png
Humbák Hírügynökség
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?