"Remélem, elpicsázzák a magyar csapatot!"

Tibi atya

Mielőtt közvetlenül a kommentre reagálok, engedjétek meg, hogy kifejtsem, miért nem találom rossznak azt a fajta szurkolást a futballban, ami nem a saját csapatunkÉRT, hanem az ellenfél ELLEN szól. Bármennyire összeegyezhetetlen ez minden hagyományos értelemben vett erkölcsi tanítással vagy normatívával, ne feledjük, hogy a futball a legtöbb hagyományos értelemben vett erkölcsi tanítást és normatívát pont leszarja. Egy olyan játékról beszélünk, ahol nem feltétlenül az erősebb, a gyorsabb vagy a technikásabb játékosoknak áll a győzelem.

A pályán értünk játszó 11 csatája azért más, mint egy teniszmérkőzés, mert a foci az egyetlen olyan egész világon elismert sport, ahol nem kizárólag a játékosok vesznek részt a győzelemben, hanem a szurkolók is. A foci olyan háború, amit nem fegyverekkel vívunk, hanem labdával, szurkolással, dalokkal, éljenzéssel, fújjogással, kurvaanyázással és fütyüléssel. Bár a játékosok azok, akik ezt gólokra váltják, egyáltalán nem egyedül ők szerzik a gólokat.

A futball háború jellegét az adja, hogy az indulatok, amik mögötte vannak, valósak. Hogy mitől lettek azok, azt nem tudom, de azt igen, hogy most miért azok: azért, mert MI annak hisszük őket. Mikor egy egész ország ünnepel, azt nem csak a gólfölény, a szépen kivívott döntetlen vagy a játékosok teljesítménye eredményezik.
Akár egy háborút eldöntő csatának, ennek is megvan a maga spirituális rituáléja: egyenruhát öltünk, kifestjük magunkat, csatadalokat skandálunk és - a 90 perc alatt, előtt és után egy héttel - utáljuk az ellenfelet. Lehet eltartani a kisujjunkat, és elítélni ezt, de éppen ez a fajta képmutatás az, amitől a foci megszabadítja a szurkolót, és ami miatt a pályán zajló eseményeknek valós tétjük lesz. A vereség ettől tragédia, a győzelem ettől mámor. Ezt készíti elő az a sok "így varrjuk majd be a belgáknak" vagy "jól áll majd nektek a zakó" poszt is, amik az elmúlt napokban ellepték a netet. Aki a polkorrektséget, az alakoskodást keresi, vagy csak itt akarja megmutatni, hogy ő aztán milyen egy kibekúrt joviális dzsentlömen, az rossz helyen jár. Itt a képmutatás jegyében ugyanis senkit nem lehet lemondatni arról, hogy az indulatait vagy az örömét elemi formában élje meg. Az ünnep is ettől volt katartikus, és azt a megmagyarázhatatlan, megkönnyebbült felszabadultságot, amit nemzetszinten együtt éltünk át, nem élhettük volna meg enélkül.

Tegnap vesztettünk, de mégsem kellett szégyenkeznünk. Nem technikai alapon nem, hanem azért, mert végre - a sokéves kitartó szurkolói magnak hála - a magyar válogatott is megértette, hogy amit csinálnak, annak tétje van. Küzdöttek, és alulmaradtak.

Kedves Kommentelő!
Nem teszem ki a neved, és azt sem, hogy melyik poszt alatt vagy, mert nem a személyes komment-vendetta a célom, hanem az, hogy megértse végre a kulturfasiszta fajtád, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. A protokollnak a parlamentben, az etikettnek a céges vacsikon, az illemnek egy hölgy társaságában, az indulatok ezektől mentes megélésének pedig egy focimeccsen. Mint említettem, ez nem annyira sport, mint háború a szó spirituális értelmében. Nem a fairplayről szól, hanem a győzelemről. Itt a játékosok bármilyen apró testkontakt miatt képesek anyámasszony katonáiként üvölteni a földön, míg meg nem kapják a szabadrúgásukat, hogy a lepattanóért harminc másodperccel később elszánt harcosokként küzdjenek tovább. A szurkolók hátországa közben önkívületi ovációban jutalmazza ezt, és szívből kurvaanyázik a bírónak, ha ő nem. Itt nem kell csendben bólogatva elfogadni a főnök (bíró) döntését, ha nem tetszik, sőt, szinte kötelességünknek érezzük, hogy elküldjük az orosz kurva anyjába egy sárga lapért.
Tisztában vagyok vele, hogy amit leírtam, az normális körülmények közt elfogadhatatlan. Csak itt a körülmények nem normálisak. Nem szeretem a focit, mint sportot, mert egyáltalán nem tartom sportszerűnek, ezért joggal bélyegezhet bárki divatszurkolónak. De szeretem a focit, mint kohéziós erőt, ami ugyanazt képes üvöltetni tízmilliók torkából, ezért pedig az sem érdekel, ha fel kell vennem a divatszurkolók mezét, hogy csatlakozhassak a maghoz. Lenyelem ezt a kritikát azoktól, akik a nehéz időkben is szurkoltak.
Ha a munkahelyemen Te vagy a főnököm, akkor jogodban áll ezt megtorolni, és hétfőtől velem csináltatni a fiszfaszom jelentéseket is, mert ott protokoll van, de itt ilyen kiváltsága senkinek nincs. Ha idejössz, és megpróbálod elbitorolni a jogom, hogy megéljem a futball - mit a futball, a szurkolás és a nemzeti egység - katarzisát, akkor nem vagyok köteles alávetni magam a konformista felsőbbrendűsködésednek, és én viselkedem alkalomhoz illően, ha elküldelek a jó kurva anyád picsájába küretkanállal a kezedben, hogy a véleményed, ami megölni szándékozik a csata szurkolói előkészületeit a siker kifejlesztéséhez, fejtsd ki inkább ott!

Persze, vesztettünk, gondolom neked ezek után úgyis mindegy, és örömködhetsz, hogy végre valaki jó` elpicsázott minket. Kerüljön csak vissza a csicska magyar a helyére, ahová való és akkor talán beigazolódhat az igazad. Felkapcsolták a buliban a villanyt, és ahogy a sötétben még mindenki torkaszakadtából üvöltötte, hogy az éjjel soha nem érhet véget, úgy felejtik el lámpafénynél - mintha sose lett volna. Zene lekapcsol, a gép meg be, irány a billentyűzet és a kommentek purgatóriumában máris képmutatással lehet tisztára mosni a lelket, mert ugye önfeledten örülni a négyes-hatos sínén az valahol szégyen. Hiába jó buli, mit fog szólni hozzá a főnök, összesúgnak-e a kollégák az ebédlőben, hogy mikor nősz már fel végre, és lesz-e majd valaki, aki az irodában painttel munkahelybarát viccként (haha - kurva vicces) íróasztalt fest a szurkolói fotód köré, majd kirakja a belső csoportban. Ne aggódj, tegnap elpicsáztak minket, úgyhogy a mámor záros határidőn belül véget ér, és jó eséllyel teljesül a vágyad, újra a normális kerékvágás lesz a napi forgatókönyv! Csak azt ne kérd, hogy ne sajnáljak téged azért, mert ez a beteg, kárörvendett elégtétel okoz örömet! Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/28225/pics/14670388845705072_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?