Hogyan érezzük jól magunkat egy kocsmában 10+1 lépésben!

Tibi atya

1) Lépjünk be a helyre és üdvözöljük barátainkat!

2) Évszaknak megfelelően könnyítsünk ruházatunkon! Táskánkat, pénztárcánkat és telefonunkat egy határozott, magvető mozdulattal basszuk az asztal szélére! Fontos, hogy minden személyes tárgyunk (irataink, telefonunk, pénzünk és lakáskulcsunk) egy helyen legyen, hogy ha netán elkeveredik, a becsületes megtaláló minél könnyebben visszajuttathassa hozzánk. Legalább nem kell állandóan azt figyelni, megvannak-e még!

3) Sétáljunk a pulthoz és szólítsuk meg a pultosokat! Ne feledjük, 2016 van. A megszólításnak genderneutrálisnak kell lennie, és a legszerencsésebb, ha - a korra való tekintettel - nem kategorizálható a magázás-tegezés terminológiái szerint. Javallott a "HE" és a "HALLÓ, IDE!" parancsszavak használata, mert rövidek és lényegre törőek, így hatékonyabbá varázsolják a személyzet munkáját.

4) Elképzelhető, hogy a hangzavar miatt nem hallják meg elsőre, de semmiképp sem kell megszeppenni. Vitálkapacitásunk teljében üvöltve ismételjük meg az előző pontban felsoroltakat újra és újra, a kívánt eredmény eléréséig!

5) Vegyük figyelembe, hogy (velünk ellentétben) a pultban nem magasan kvalifikált emberek dolgoznak, ezért ha nagy nehezen sikerül odajönniük hozzánk, akkor mellőzzük a formaságokat, inkább egyszerű tőmondatban közöljük velük "mi lesz"!

6) Ha megkaptuk italunkat, sétáljunk vissza az asztalhoz, és társaságunkat megszégyenítő iramban bizonyítsuk, hogy Rocco Siffredi szebbik nemet képviselő művészkollégái gyorstalpalós amatőrök ahhoz képest, ahogy mi nyeljük, ami a szánkba kerül.

7) Ismételjük a pontokat 3-6-ig amíg (és amilyen gyors ciklikussággal) csak bírjuk! Tartsuk szem előtt, hogy a társaságban mindig az a legvagányabb arc, aki először üti ki magát, ezért nem szerencsés a tiszteletbeli helyet átengedni a trónkövetelőknek. A hölgyek ne féljenek, indul külön kategória!

8) Ha érezzük, hogy rosszul vagyunk, semmiképp se induljunk el a mosdó felé, pláne, ha hányni is kell!
Jógikus nyugalommal, némán küzdjünk a fordított gyomorperisztaltika ellen, hátha jobb lesz. Érdemes halk nyögéssekkel, és a már említett határozott nyelésekkel mantrázni a fel-feltörő gyomortartalom lenntartása végett.

9) Sikertelen kísérlet esetén maradjunk mozdulatlanok, és kapcsoljunk megfigyelő módra. Ne forgassuk a fejünket, engedjük, hogy az okádéksugár csorogjon az univerzum törvényszerűségei szerint. Hihetetlen, hogy bármilyen akadály gördül elé, mindig utat talál magának az anyaföldhöz! (Opció: ha a személyzet segíteni szeretne, közöljük velük, hogy apánk ügyvéd és ne merjenek hozzánk nyúlni - ez elijeszti őket).

10) Semmiképp se várjuk meg, míg Ubert - dehogy Ubert, keleten vagyunk, taxit - hívnak nekünk! Amint legalább részlegesen visszanyertük másfél évesen elsajátított járókészségeinket, induljunk útnak hazafelé! Jobb ilyenkor egyedül menni, a többiek csak hátráltatnak az állandó hogylétünk felőli érdeklődésükkel (úgyis otthon ébredünk majd, mint mindig). Nem érdekes, hogy ingóságaink megvannak-e, mert a személyzet mindent megőriz nekünk. Másnap ráérünk visszajönni érte, akkor legalább józanul, kipihenten teremthetjük le őket, hogy a pénztárcánkban egy ezressel többre emlékszünk.

Bónusz:

11) Semmiképp se köszönjük meg nekik, ez a munkájuk része. Minket sem tüntet ki senki, csak mert megcsináljuk a dolgunk, ez mindenkinek kutya kötelessége. 

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/29820/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?