Kárpátok Háborúja

Tibi atya

Tegnapi posztom elgondolkodtató módon kavart nagyobb port, miután az index és a 444 címlapra tette, hogy Tibi atya hatalmas pofont osztott ki a NER-nek. A poszt maga szerintem nem különösebben szorul magyarázatra, azonban a kommentek és a visszhangja igen.

Nem ez az első posztom, ami nem poénértékénél fogva érdekes, hanem sokkal inkább a kiváltott hatása miatt. A provokatív posztok egyébként  arra valóak, hogy felszínre hozzanak, vagy kiemeljenek bizonyos jelenségeket. Ez a poszt egy ismert, felszíni jelenséget helyez rivaldafénybe: a kommentek nyomorúságos korképi kórképét, ahol farkastörvények uralják a terepet. Nem szükséges linket hivatkoznom, elég ha felmegy az ember bármelyik hírportálra és körbenéz.

Lehet rettegni a párhuzamos társadalmaktól, de bennük élünk

Magyarország politikai megosztottsága a totális háború clausewitsi elvei alapján szervezve nem újdonság senki számára, azonban a domináns politikai orgánumok még sosem fenték ilyen élesre a társadalmi ellentéteket. Azért tudnak olyan sikeresek lenni, mert a politikai kommunikáció éppen olyan mémszerű lett, mint az oldalam. A fő különbség, hogy én, mint deklarált mémoldal élhetek ennek a luxusával, míg politikai hírportáloknak szerintem nem szabadna, mert a legegyszerűbb üzenetek formájában közölni komplex társadalmi kérdéseket minden esetben kurvára a szélsőségek felé tereli a társadalmat. Olyan társadalmi diskurzust igénylő, alapvető kérdésekben is, mint a migrációs politika, a nők szerepvállalása, a drogok legalizációja, az eutanázia, az etnikumok felzárkóztatása vagy az abortusz.

Tekintsünk ennek a mélyére!

Mi a mém?

Sokakban él a tévhit, hogy a mémek szükségszerűen videók, gifek vagy képek formájában megjelenő ábrázolások, de ez így nem fedi le teljesen a valóságot. A mém egy embléma, ami egy attitűdöt, magatartásformát, szociokulturális mintát vagy érzelmet jelöl. Mélyen gyökerező jelenségek egyszerű és felszínes brandjele.

Az embléma megjelenhet tisztán verbális formában is, a lényeg, hogy rövid legyen, és kifejező. Az alábbi szentenciák tipikus szöveges mémek (igyekeztem úgy mazsolázni, hogy mindenki találjon kedvére valót):

  • "Bezzeg régen..." ("A mai fiatalok már nem...") vs. "Nyugger csőlátás" ("balkáni retrográdság")
  • "Orbán, Európa végvárainak kapitánya" vs. "Ellenzéki baloldal, aki mindenkit válogatás nélkül beengedne"
  • "Migránssimogatás" vs. "Európa vasfüggönyei"

A mémkultúra előnye, hogy megkönnyíti a közösségi kommunikációt olyan témákban is, amiknek kifejezése alapvetően mindannyiunk számára nehéz (pl. érzelmek szavakba foglalása), hátránya, hogy a mélyebb verbális árnyaltság hiányában kibaszott sekélyes. Éppen ezért alkalmas természeténél fogva a társadalmi jelenségek elnagyolt fricskájára, ellentétben a komplex politikai üzenetek átadásával, amikre nem.

A politikai hadiipar szolgálatában


Sajnálatos módon mindkét lövészárokrendszer rájött, hogy a mémek sokkal könnyebben fogyaszthatóak, tehát egy átmelózott nap után gyomnövényként képesek gyökeret verni még egy iskolázott egyén kimerített, tápanyagleszívott elméjében is (pláne, ha még kurva sokszor ismételgetik is). Statisztikai alapon jóval többen kattintanak ilyen mémesített címekre, ha egyáltalán eljutnak a kattintásig, és nem csak a címekből fogyasztanak híreket.

Mivel a mémek alapvető eszköze az irónia, a szarkazmus, a szkepticizmus és a cinizmus, általában szélsőséges ábrázolásmód jellemzi őket, megteremtve ezzel követőikben is azt az elfogult, de kritikus attitűdöt, ami tökéletesen hangol ugyanerre a szélsőségre. Ezt a méregreceptet az Index, a HVG és a 444 ugyanúgy elsajátította, mint bármelyik kormánymédium.

Mikor a kormány a legprimitívebb mémekkel (Tudta?) öklendezteti felszínre a legalantasabb ösztönöket, az nem csak az olvasóknak szól. A tangófelkérést éppen úgy címzik az ellenzéknek is, akik boldogan elfogadják, és a klikkekért vívott háborúban beindulhat az ellenpólusú mémgyár, ami a "Tűz ellen tűzzel" elve alapján hónapokon keresztül képes szintén a legaljasabb bulváreszközökkel zsarolni érzelmileg az olvasót, csupa európai integrációra törekvő, egyetemet végzett menekült tévképzetével.

Az eszközök ugyanazok, és bevetésük következményei is: alternatív valóságok jönnek létre, ahol gyakran már nem csak a tények politikai interpretálása történik meg, hanem a szenvtelen meghamisításuk is, természetesen a szent cél érdekében. Édes mindegy, hogy a konzervatív polgári kereszténység vagy a liberális emberszeretet zászlaja alatt gyűlik össze a csürhe, mert a különbség annyi a két tábor, akár a vezetőik között, és mindkettő kibaszott távol áll az eszméje gondolatiságától. A demokratikus szelleműnek hazudott ideológiákat ugyanúgy nem jellemzi a nyilvános önkritika, mint bármelyik totalitárius diktatúra rendszerét. Ha lebuknak valamivel, még szorosabbra zárják a sort: elég tagadni, és arra hivatkozni, hogy a másik se jobb, de beismerni a nyilvánosság előtt még akkor sem szabad, ha egyébként már a minisztériumi főosztálytól a büfé melletti dohányzóig suttogják.

Két tűz között

Ékes példája vagyok (annyira azért nem ékes, mint szerencsétlen Quimby), hogy a lövészárokból felállni és bármerre nyitni halálos bűn, és statáriális össztűzzel jutalmazzák. Mikor a blogstaron, egy cső jobbos blogszolgáltatónál kezdtem írni, hiába tehetett volna fel kérdéseket a baloldali média bármelyik szerkesztősége, hogy miért döntöttem így (nem nagyon válogattam soha, minden médiumnak nyilatkoztam a 444-től a Jobbik ifjúsági kiadványáig), akkor már nem volt szükség válaszokra. Az Index címlapján megjelenő sorok kérdés nélkül azt a rágalmazó rémhírt is elővetítették, hogy magával Bayer Zsolttal működtetek majd közös blogot, holott kurvára különböző szellemiségben írunk, és előfordult, hogy keményen be is szóltam neki. Szart a baller média arra, hogy egyébként hirdetem a szexuális szabadságot (tehát a melegek házasságkötését is), a fő bűnt ez ugyanis nem írja felül: a blogstaron vezetek blogot. Ez a cikkek üzenetétől teljesen függetlenül ugyanakkora vétek, mint a Quimbynek becsekkolni a Bálványosi Szabadegyetemről.

Sajó Dávidnak, az említett Index-cikk írójának címezem a kérdést: ha én szükségszerűen közösséget vállalok a blogstar.hu publicistájával (pl. Bayer Zsolttal), akkor eszerint a baloldali blog.hu-val összefonódó Index újságírója közösséget vállal az excsajok.blog.hu-val? Hiánypótlásként, ez az a közösségi fórum, ami éveken keresztül azzal szerzett töméntelen mennyiségű klikket a blogok hőskorában, hogy lányok (sokszor meztelen) képeit névvel és elérhetőséggel tették közszemlére azon az elven, hogy ha hülye volt, és készített ilyen képeket, akkor megérdemli a meghurcoltatást. Már nem elérhető az oldalleírás, de egykor az állt a linkre kattintva, hogy azért állt le, mert csak társadalmi kísérlet volt, ami egyébként a blog.hu szellemiségével nem összeegyeztető (cáfolj meg, ha nem igaz, mert mivel eltávolították azóta, nincs forrásom, de ha tévednék, felhozhatom a hasonló szellemiségű subbát vagy puruttyát is, ami régen szintén blog.hu-s volt).
Most akkor Te a lányok közösségi megalázásával, vagy az emberkísérletekkel vállalsz közösséget, Dávid? - Ne aggódj, a kérdés költői, mert belém - veled ellentétben - szorult annyi nyitott empátia, hogy komolyan sosem tulajdonítanék neked olyan felelősséget, ami nem terhel.

Szilárd véleményem, hogy az Uj Péterek és Bayerek cinizmusával politikai végpólusok felé taszigált társadalomnak szüksége van olyan egymáshoz közelítő fegyvermentes övezetre, ahol érdemben jöhet létre polémia, és a világlátásról folytatott eszmecserékben mémek helyett érvek cserélnek gazdát. Ha ennek a fogyasztóközönségét sikerülne 100.000 főig dagasztanunk, az azt jelentené, hogy a két oldal végre egy közös ügyért először összefogott, és egyben azt is, hogy `89 után 27 évvel megtettük az első lépést a rendszerváltás felé.

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/30741/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?