Valóban népfelkelés volt-e 1956?

Tibi atya

Ne aggódjatok, nem akarom mindjárt ellenforradalomnak bélyegezni, csak szeretnék rendet tenni a fejekben!
1989-ben, a Magyar Népköztársaság halálos ágyán Pozsgay Imre szembemenve az akkori hivatalos állásponttal, mely szerint `56 ellenforradalom volt, népfelkelésnek nevezte az eseménysorozatot. Tévesen.

Magyarországon a köztudatban a "népfelkelés" szó a forradalom egyik szinonimájaként szerepel, azonban a két fogalom aligha állhatna távolabb egymástól. Hogy ezt megértsük, elsősorban az előbbit kell elmagyaráznom.

A kiegyezés után 1868-ban látott napvilágot a XL. "a véderőről" nevű törvény, amit a XLI. "a honvédségről" és a XLII. "a népfelkelésről" elnevezésű törvények követtek. A népfelkelés egyáltalán nem azt jelentette, hogy az állam létrehoz egy intézményt saját maga ellen (tehát törvényes keretek közé helyez egy esetleges felkelést), épp ellenkezőleg: e törvény értelmében védelemre kötelezheti a civil lakosságot.

A népfelkelés egy olyan jogi rendelkezés, ami lehetővé teszi az állam számára, hogy szükség esetén a meglévő hadereje mellé kötelezően hadrendbe állítsa a polgári lakosságot is, ha egy másik állam megtámadja. Ennek feudális jogelődje a nemesi felkelés (inszurrekció) volt, amit a király rendelhetett el azzal, hogy az országban véres kardot hordatott körbe, és minden nemest az ország védelmére kötelezett (más országok megtámadására viszont nem).

1956-ban a lakosság ugyan aktívan harcolt az ország védelmében a reguláris haderő mellett, azonban fenti meghatározás értelmében a népfelkelés fogalmi kimerítéséhez az is szükséges lett volna, hogy ezt az állam rendelje el, ami akkor egyáltalán nem történt meg.

Nemhogy az október 23-át követő napokban nem érkezett állami felhívás a népfelkelésre, de mikor november 4-én megindult a szovjet invázió, Bibó István (akkori államminiszter) kifejezetten arra szólította fel a lakosságot kiáltványában, hogy kerüljék a nyílt, fegyveres összecsapásokat, helyette inkább válasszák a passzív ellenállást. Egészen más kérdés, hogy ez végül nem valósult meg.

Ettől még 1956 a magyar történelem egyik legkimagaslóbb eseménye volt, ugyanis olyan ritka pillanatok egyikéről van szó, mikor az értelmiség kezdeményezésére vonult a magyar nép utcára, hogy tiltakozzanak egy oligarchisztikus, demokratikus értékeket lábbal tipró uralmi forma ellen. Sosem szabad elfelednünk, hogy miért adták életüket, és egyben az is fontos, hogy megfelelő fogalmakkal címkézzük fel: nem népfelkelés volt, hanem forradalom. Dicsértessék!

A cikk Lattmann Tamás:Húsz évvel a rendszerváltás után: érdekes kérdések a nemzetközi jogász számára c. munkája alapján készült.

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/31214/pics/14772523727054855_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?