Nyílt levél Gyárfás Tamásnak a pokolból

Tibi atya

Ez a levél jutott ma el hozzám, a pokolból írták Gyárfás Tamásnak. Dicsértessék!

Drága Tomikám!

Fenyő Jani cimborád vagyok. Na jó, cimborák azok nem voltunk, sőt, egyenesen utáltuk egymást, mint a szart, de ez idelent már nem számít. Emlékszel, a kilencvenes évek végén egymás torkán tapostunk a médiabizniszben, míg végül 98-ban rejtélyes körülmények közt tele nem pumpáltak a kocsimban ólommal a Margit körúton egy piros lámpánál. Minden olyan gyorsan történt. Nem emlékszem, hogy tényleg a Patkány Rohac húzta-e meg az elsütő billentyűt, mint a lapok állították, csak arra, ahogy a horvát gyártmányú Agram 2000-es géppisztoly 9 mm-es hadarással a fülembe súgja: "ennyi volt, faszszopó".

Azt se tudom, ki rendelte meg a halálomat. Tasnádi azt vallottaTe fizettél neki érte, csak átbaszott téged. Legombolta rólad a vérdíjam előre, aztán szépen otthagyott és még csak meg sem ölt engem. Állítólag, mikor ezt (a vád szerint, én tényleg nem tudom) Jozef Rohac, a Patkány megtette helyette, még a második részletért is bejelentkezett nálad(ti.: Tasnádi), mert ekkora labdát nem lehetett nem lecsapni. Jó nagy fasz, mi?
Megértem, hogy nem tettél érte feljelentést a rendőrségen. Talán sosem fog kiderülni, valóban Te állsz-e a halálom mögött, de nem is érdekes, rászolgáltam. Mind rászolgáltunk. Egyébként is, a régi nagyok közül már senki nem a régi: vagy a föld alatt rohadunk (a Menyétnek add át, hogy Prisztás Jóska üdvözli és várja), vagy a börtönben, de egyesek - a legnagyobb játékosok - az állami vezetésig is eljutottak.

Sok minden változott a 90-es évek óta, és ahogy a köztévén nézem - itt, a pokolban ez az egyetlen fogható csatorna (de Andy már tárgyal Luciferrel a TV2 bevezetéséről ) - jobb is, hogy nem éltem túl, mert ehhez a tempóhoz már én is öreg voltam.
A piacgazdaság még csak ébredezett Magyarországon, mindenki hülye volt hozzá, mint a seggem, de mi, akik hamar kinyitottuk a szemünket, meg tudtuk csinálni a szerencsénket. Meg kellett kennünk érte néhány politikust, de mellette cézárok és pápák voltunk a birodalmainkban. Többen voltunk, mint amennyi békében elkufárkodik egymás mellett, úgyhogy sok volt a leszámolás, de - bizonyára tudod, miről beszélek - engem ez tartott életben.
Minden reggel arra keltem, hogy félek. De nem úgy, ahogy az alattvalóim, akik tőlem féltek. Ez a félelem sokkal jobb, sokkal elemibb volt. Az a fajta, ami az egyedfejlődés során a magasabb rendűeket nem meghunyászkodásra, hanem támadásra ösztönözte, hogy aztán alfákká küzdjék magukat. Jesszusom, mennyi erő volt ebben! Aki minden nap erre kel, az joggal érzi, hogy senkinek nem tartozik magyarázattal semmiért, és azt csinál, amit akar - mert így is van. Ha elég bátran és kitartóan harcolsz, ez a félelem tesz majd egy nap úrrá, kormánybiztossá vagy - amire élő példa vagy - az Úszó Szövetség elnökévé. Minden reggel, mikor hugyozás előtt ellenőriztem a pisztolyom töltöttségét (akkor még hordtunk magunknál), éreztem, hogy a félelem bizsergése nélkül egy cseppet sem tudnék kierőszakolni, és ha nem lenne, isten bizony a faszom se állna fel.

Szerintem közülünk a Sanyát leszámítva Te voltál a legügyesebb. Pontosan tudtad, hogy ha az alvilági tapasztalataidat a sport állami szférájába építed be, minden kormányt átvészelsz. Nyílt szavazások, az ellenségeid ellehetetlenítése, sportolók megfélemlítése. Csak annak volt szava, aki elég érmet tett az asztalra, de Te döntöttél arról is, ki kap támogatást a versenyzéshez. Ha valaki hangosabb szóra nyitotta a pofáját, először pénzt ajánlottál neki - elvégre üzletemberek volnánk - csak aztán távolítottad el, ha nem volt képes befogni. Egy-két baromnál nem is volt több ilyen, kussolt mindenki. Még a nagyok is. A félelem rendet kovácsolt az akkor kaotikus Szövetségben, és senkit nem érdekelt a vezetésből, hogy csináltad.
A baj az, Tomikám, hogy ahogy felettem eljárt az idő, mert azt hittem okosabb és keményebb vagyok, feletted is. Engem még annak rendje és módja szerint agyonlőttek a kocsimban, a Te sorsod egész más lesz.

Én már a föld alatt voltam, és Rogán segge alatt még be sem melegedett a szék, mikor Te már javában budai palotákat adtál Portik Tamásnak, hogy szomszédok lehessetek. Annak a Portiknak, aki a fél MSZP-t integrálta a maffiájába. Aztán kormány kormányt, maffia maffiát követett, de Te álltad a sarat. Újságírókat hallgattattál el, olyan (nemzetközi sport)csalásokat úsztál meg, aminek a tizedébe köztársasági elnökök buktak bele, botrányt botrányra halmoztál, de talpon maradtál. Férfiként tűrted a pofonokat vagy tértél ki előlük, hogy erősebbeket oszthass vissza. Igazi túlélő voltál.

Ironikus, hogy a pályafutásod is Amerikában kezdődött, és a szél, ami majd elfúj, szintén onnan jön. Hosszú Katinka. Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy a nagy túlélő mögül így kell kicsúsznia a talajnak. Harcos Achilleszként nagyon fájhat, hogy épp az a bajai csitri találta meg a sebezhető sarkad, akinek Te magad tanácsoltad, hogy hagyja abba az úszást. Kiment Amerikába, bepasizott, leúszta a világot,aztán fellázadt a régi rend, a mi maffia rendünk ellen. Most mondd meg, hát nincs humora a sorsnak?

Egyre több úszó áll mögé, ami azt jelenti, hogy gyengülsz, Tamás. Öreg motoros vagy Te, és tudod mi történik azokkal, akiken a többiek látják, hogy gyengék. Megzabálják. Gyorsabban, mint gondolnád. Ahogy engem is.
Orbán akarja a 2024-es olimpiát, és Te vagy az, aki egy bűnszervezet fegyelmét tartod azok között a sportékességek között, akik ebben a kulcsai lesznek a nép felé. Mi történik majd veled, ha erre nem leszel képes többé? Mi lesz, ha felbomlik a félelem fegyelme? Nagyon úgy néz ki, hogy az úszólány pattogása senkinek nem áll érdekében, de ha addig feszíti a húrt a többi sportolóval együtt, hogy a vezetésnek választania kell, szerinted kit választanak majd?

Egyet se félj! Bárhogy is lesz, előbb utóbb Te is idekerülsz, és - ahogy mi is - a köztévén nézheted majd az idők végezetéig, hogy amit egy élet véres munkájával kitartóan összeharácsoltál, milyen rövid idő alatt hordják majd szét az erősek, mikor már nem leszel. Zsiványok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, vére kiontott harmatával nekünk nem irgalmaz Jézus herceg.

A mielőbbi viszontlátásra, régi ellenséged:

Fenyő János egykori médiacézár, akiről ma már csak a pokolban tudják, ki volt

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/31789/pics/14793828336854139_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?