10 fajta komment, amit ezentúl azonnal törlök!

Tibi atya

 

Az utóbbi másfél évben jelennek meg az oldalon olyan cikkek, amik szánt szándékkal ellentmondásos témákat boncolgatnak, ezek közül nem egy gerjedt fel annyira, hogy országos szinten tematizálta a közbeszédet. Eddig moderálatlanul lehetett alattuk bármit kommentelni, ami megfért a szólásszabadság keretein belül, a mai nappal azonban ez megváltozik.

Félreértés ne essék, nem az ellenvéleményeket fogom törölni, hiszen szerintem jó dolog, ha a kommentekben vita alakul ki, csakhogy amit a kommentekben rendeznek ezek az idióták, az érvek híján nem vita.
Mától azok a kommentek maradnak, amik nem esnek az alábbi kommenttípusok egyikébe sem:

 

1) "Eleinte vicces volt, de most már unalmas ez a Norbi téma"

Itt most nem Norbi neve a lényeg, mert egész nyugodtan kicserélhetjük Oravecz Nórára, Gyárfás Tamásra, de akár Hosszú Katinkára is. Nem a tetszőlegesen kicserélhető személy vagy téma számít, hanem ennek a kommenttípusnak a beteg természete.

Ez ugyanis ezt jelenti: már másfél napja ez megy, MÁR MÁSFÉL KIBASZOTT NAPJA! EZ MÁR NEM ÚJDONSÁG! ÚJAT AKAROK!

Az ilyen ember történjék bármi, azt csak produkcióértékén képes értékelni. Teljesen mindegy számára, hogy az adott kérdés nem vesztette el a relevanciáját másfél nap alatt, mert már nem annyira szórakoztató, mint elsőre!

Ez a kommentelő nem magától lett ilyen: 15 éve kondicionálja az idegrendszerét Valóvilágon (igen, van már olyan kommentgeneráció, amelyik fiatalabb, mint a széria), ahol már megszokta, hogy nap-nap után újdonságot kap. Lehet, hogy olyan teljesen érdektelen, tartalmatlan és semmitmondó újdonságot, mint egy pöcshelikopter vagy egy suttyomban lezavart cida a külön erre a célra bekamerázott budin, de az legalább nem unalmas! A Facebook megjelenése (a kultúra szabad áramlása helyett) mindösszesen arra volt jó ennek a hozzászólónak, hogy egy nap ne csak egy vagy két ilyen inger érhesse, hanem sok száz. Ezért míg régebben egy kiadós baszás a villában még egy hétig rötye tárgya volt, ma ez már fél napra csökkent.

Ezek az emberek Habony Árpád V.I.P. kategóriás ügyfelei. Őket lehet a leginkább megvezetni azokkal a hatásvadász hírekkel, amiket azért vetnek a Questor-ügy, az ingatlan mutyik, az ezermilliárdos NAV-botrányok, a jogtiprások és úgy en bloc bármilyen fontos és közt érintő kérdés ópiumaként a plebs elé, hogy a kommunikációs teret fogyaszthatóbb hírekkel tegyék érdekesebbé számukra. Kit érdekel, hogy továbbra is fontos egy ügy? Kit érdekel, hogy azóta nem került vissza az ezermilliárd? Kit érdekel, hogy egy sarlatán továbbra is placebókkal vezeti meg a hiszékenyeket és a hagyományos orvoslás ellen hangol? - "Nem akarok többet hallani róla! Már hetek óta megy, unalmas."

Ezek az emberek üvöltenek a leghangosabban a kommentekben Sándor Mária vagy Tomcat (közérdekű) ügyeiért, és egyben ők azok is, akik mikor nekik is meg kéne mozdulniuk az éltetett ideákért, köddé válnak. Miattuk és értük égnek ki a saját erejükből hatalom ellen harcoló hősök, akiknek velük ellentétben a kálváriájuk folytatódik, amikor nekik ez már unalmas.

Nem vagyok hajlandó nyilvánosságot engedni ennek a beteg és fertőző attitűdnek!

2) "Vérgáz, hogy Tibi atya akar itt erkölcsről pofázni!"

Miért is? Mert vedelek, akkumulátorsavat erjesztek pálinkának, kilopom a prosti hátsózsebéből az ötszázast szopatás közben (míg az asszony két gyerekkel vár otthon) és egy sor olyan hitvány dolgot művelek, amiben a társadalom a saját alávalóságára ismer és lájkolja?

Két opciót tudok elképzelni erről a kommentelőről:

a) a csinovnyik lelkében sohasem létezett az a narratíva, hogy "jéééé, ez az alak még nálam is sokkal hitványabb, de emellett még ő sem megy el szó nélkül, és talán nekem sem kéne. Talán én is utánajárhatok egy témának és foglalhatok benne állást, ha már engem vagy a környezetemet érinti. Ha ez a züllött megélhetési csuhás megtette, akkor ezt a minimumot lehet, hogy nekem sem ártana." Helyette folyamatosan számon kérve érzi magát, amit utál. Ne feledjük, ő kitapinthatóan érzi magában a bűntudatot, hogy ezek a témák fontosak, de azt is, hogy számára éppen az a közöny a védelmi bástya, amiből kiszólva így fordíthat a kockán: most már ő kér számon engem! Hogy jövök én ahhoz, hogy állást foglaljak?!

b) az ő hitványságai más természetűek, ezért mélyen lenézi az enyémeket (neki jobb függőségei vannak, ő minden nap csak a közért, és sosem a saját érdekéből cselekszik), és hát akinek a hitványsága ráadásul még reflektorfénybe is kerül (az ő gondosan instagram profil mögé rejtegetett, piszkosan titkolt kis pitiánerségeivel ellentétben), az aztán végképp ne pofázzon! Erre a hatásra erősít rá, hogy a kommentekben amúgy is mindenki fehérlelkű és erkölcsös, csak sajnos nem azt látom, hogy ezek a sosemvolt erkölcsi maximák a valóságban is ilyen elidegeníthetetlen részét képeznék a tömeg kollektív identitásának.

Egy szó, mint száz: a véleményéhez hitványságától függetlenül mindenkinek joga van, ahogy ennek a kommentelőnek is az érveket nélkülöző, bekussoltató verdiktjéhez. Ezért is hívom fel a figyelmét, hogy a saját üzenőfalán a továbbiakban is szabadon kételkedhet az én véleményalkotási jogomban. Itt nem.

3) "Mutasd meg az arcod, ha ilyen nagy pofával szidsz másokat! Ez így hiteltelen!"

Érdekesség, hogy ezt a legutóbb egy olyan felhasználó kérte rajtam számon, akinek a nevéből ötezer van a telefonkönyvben, a profilképe pedig egy Hókuszpókos mém volt. Természetesen mikor érveket kapott, és beletört ebbe a bicskája, gerinctelenül törölte a kommentet, mintha sosem létezett volna.

Mindig is érdekelt, hogy miért kíváncsi ebben az országban bárki arra, hogy ki szerkeszti ezt az oldalt. Jó lenne végigböngészni a profilképeket, hogy vajon érdemes-e kihívni bokszolni, ha nem tetszik neki valami? Vagy változtatna az oldal tartalmán, ha időről időre megjelenne a semmihez sem köthető arcom?

A helyzet az, hogy ez a kommentelő azt hiszi, amit anonim módon írok, annak nincs tétje. Halkan jegyzem meg, hogy van. Mikor Habony Árpádot, Oravecz Nórát (Vajna Timi blogkorrepetitorát), Rogán Antalt, Bayer Zsoltot vagy Pintér Sándort osztom, akkor olyan, nálam sokkal befolyásosabb emberek bajszát cibálom, akik (mint pl. a belügyminiszter) azok munkaadói (és ez ebben a balkáni feudumban azt is jelenti, hogy feltétlen urai), akik a kocsmámba ellenőrizni járnak. Ismeritek a mondást, hogy ahol akarnak, ott találnak hibát? Abban az országban, ahol az előírásoknak annyi, hatalom szájíze szerint értelmezhető szürkeállománya van, mint nálunk, nagyon is van tétje annak, hogy mit írsz róluk, vagy az általuk tolt bulvárgecikről.

Számtalanszor leírtam, hogy miért nem akarnak ennek az oldalnak a szerkesztői celebkedni, és néhány méltán nem látogatott eseményen kívül éppen ezért nem is vállalnak nyilvánosságot. Ehhez az anonimitás minden előnyével és hátrányával ugyanúgy joguk van, mint mondjuk művésznéven könyvet kiadni.

Ha ezt valaki nem képes megérteni, szintén a saját üzenőfalán értetlenkedhet tovább, mert innen tiltani fogom.

4) "Ez az egész csak lájkvadászat!"

Mint minden, amit nem egy titkos naplóba írsz. Senki ne gondolja, hogy a lájk csak azért, mert magyarul azt jelenti, hogy tetszik, azt is jelenti. A lájk egy figyelemszelet, a hírfolyam egyik kapcsológombja, amivel a felhasználó nem csak afelett kap hatalmat, hogy melyik oldallal, de még afelett is, hogy melyik oldal melyik tartalmával kíván azonosulni.

Ha a lájkvadászat azt jelenti, hogy ezt az érdeklődést fenn akarom tartani (és időről időre tematizálni is), akkor igen, büszkén jelenthetem, lájkvadász vagyok. Ha ez valakinek azt is jelenti, hogy szükségszerűen kedveskednem kell a követőimnek, hát arra várhat!

Szétsavazott, lenácizott és Bayer Zsolttal azonosított a (baloldali) média, mikor a blogstarhoz igazoltam, vagy korábban, amikor megjelentem egy Jobbik-kiadványban. A kutya nem cikkezett róla, hogy egyébként többször nyíltan és félreérthetetlenül foglaltam állást a melegházasság mellett, amit mint tudjuk, az emberi jogvédő Jobbik mindig is szorgalmazott (nem, ez még a cukiság kampányba se fért bele). A hitvány baloldali gonzómocskok szartak arra, hogy mit mondok, csak az számított, hogy melyik blogon.

Ezek a baloldalinak hazudott lapok ugyanúgy (kérdés nélkül) basztak máglyára, mint a Quimbyt. Mi volt a bűnöm? Hogy meg mertem jelenni kormányoldalon. Sosem merült fel számukra a dilemma, hogy egy szatirikus troll oldal, aminek egy piás pap az emblémája vajh` miért állhatott egy keresztény-konzervatívnak hazudott oldal blogjának a szolgálatába. Nem állt le a nácizás, noha félreérthetetlenül álltam bele a "szekértáborom" (haha, dehogy) nem egy döntésébe és megnyilvánulásába. Nem amolyan belemagyarázhatóan odamondogatós, rejtett utalásokban, hanem nyíltan, markánsan és közérthetően.

Nem, továbbra sem fogok megküzdeni azért, hogy amit itt olvasol, az megmelengesse a lelkedet. Ahogy azt sem engedem, hogy egy mélységeiben kifejtett téma után ideböfögd, hogy lájkvadász, aztán a tovalibbenj!

(nem beszélve arról, hogy a mémek, mivel könnyebben feldolgozhatóak, általában több lájknak örvendenek, mint ezek a témák, tehát üzleti szempontból teljesen indokolatlan is ezekkel foglalkozni, egyszerűen szükségesnek érzem - tudom, számodra ez elképzelhetetlen, és ez is biztos csak a pénzről szól)

5) "Tibi atya se különb Oravecz Nóránál (opcionálisan Norbira cserélhető)!"

Ha röviden kell összefoglalnom, hogy mi a különbség: ezek az emberek szépen hangzó hazugságok, én pedig egy ronda igazság. Nálam nem olvasol tudományos bullshiteket, mert amiről ministránsaim írnak, azokat vagy meglévő szakmáik alapján teszik (merthogy ellentétben ezekkel a szélhámosokkal, nekik van), vagy olyanok alapján, amiket jelenleg tanulnak (ebben az esetben viszont a cikkeket ellenőriztetjük szakemberrel).

Ha azért véled, hogy ugyanolyan vagyok, mert nyíltan buzdítok piálásra, emlékeztetlek, hogy az alkoholizmus legnagyobb ellensége, hogy nehezen tetten érhető. Nem csak a valóságban, hanem a reklámokban is. Ha bármilyen alkohol jelenik meg bárhol a reklámvilágban, az általában így:

"Hozd ki a legtöbbet az életből" - kódolja ez a propagandafilm a Royal vodkát tudat alatt beléd. Nos, ebben a videóban minden benne van, amire egy Szabó Péter motivációs bullshit reklámblokk irigykedhet, egy dolgot viszont kínosan kerül: az alkoholizmust. Mert abban az univerzumban, ahol az emberek Royal vodkát isznak, mindenki boldog, az emberek megvalósítják álmaikat és napfény korcsolyázik a csajuk (mit csajuk, csajaik) emlőin, miközben a beachről a vízbe gázolnak. Ez nem is alkohol, hanem folyékony boldogság!

Az én világom ezzel szemben azt ábrázolja, ami ebben a világban valóban van. Mert aki ebben a világban él, az valójában munkahelyi stresszel, párkapcsolati problémákkal és állandó piálással él együtt (melyekről a mémeim szólnak), nem pedig a strandos röplabdás csajokkal.

Szerintem ha egy piabrand azt mondja, "igyál!", az ebben a kontextusban a helyes üzenet. Mert erre az üzenetre létezik a "nem" válasz. A tökéletes strandvilágra szinte nem létezik. Nagyon kevesen mondanak tudatosan nemet egy olyan világra, aminek minden négyzetcentimétere orgazmussal kecsegtet, de talán még kevesebben vannak, akik egyáltalán tudomást vesznek arról, hogy tulajdonképpen mi a jó kurva életet hazudtak nekik Oravecz Nóra marketingfogásaival. A többieknek viszont megmarad tudat alatt a reklám élménye a pia brandjével. És sosem kell a hozzászólásoktól tartaniuk. Nem egy lájkolható vagy elutasítható tartalmat hordoz a reklám, hanem egy örömélményt, ami tudat alatt annak az embernek a vágyaiba épül be, aki majd később lájkol vagy elutasít.

Nálam a deal ha nem is szép, de mentes a hazugságtól, és sosem próbáltam így a siker illúziójába csomagolni a bebaszást. Éppen ez a védjegye a manírtól mentes, műanyagpoharas Tibi atya borkultusznak. Semmiben nem hasonlít Rubint Rékára vagy Lakatos Leventére.

6) Ez most nem idézet, hanem jelenség:

Elolvassa a kommentelő a cikket, olyan állítást vetít bele, ami sosem hangzott el, majd örül magának, hogy az általam sohasem mondott állítást milyen ügyesen megcáfolta. Ilyenkor mindig eseti döntést hozok a törléssel kapcsolatban, ugyanis amellett, hogy félrevezető, azért alapvetően nem mindig rossz szándék fűti. Ha legalább érvek vannak benne, akkor marad, ha viszont csak arrogáns módon azzal érvelsz, hogy igazad van, mert jogász vagy, vagy mert családapa (de az érvek ugyanúgy nincsenek ott), akkor ne is keresd a kommented, mert nem sokáig lesz ott.

7) "Ez egy humoroldal, én röhögni járok ide"

Te nem jársz sehova. Az oldal jár hozzád, amennyiben engeded. Ha nem tetszik, hogy megborul tőle a filteres kis mikrovilágod, azonnal kövesd ki, ne nekem kelljen letiltani!

8) "Nem akarok hőbörögni, de... (vegytiszta, érvek nélküli hőbörgés, gyakran kezdődik így: >> nehogy már<<)"

Az előző pontok tükrében ki sem fejtem, miért fogom ezt törölni azonnal. EL se kezdjél modoroskodni, hogy te nem akarsz hőbörögni.

9) "Persze erről most tudsz pofázni, de arról nem, hogy..."

Attól, hogy foglalkozom közérdekű dolgokkal, még nem vagyok egy kibaszott közintézmény. Ha foglalkozom egy témával, de szerinted egy másik téma is ugyanilyen fontos, én nem foglak korlátozni abban, hogy foglalkozz vele. De nehogy már rajtam kérd számon, hogy nem járok utána annak, ami neked fontos! Álljál fel szépen a kényelmesre feküdt kis kanapédból, keress egy fórumot, ahol sokan látják, olvassák (mert jócskán létezik ilyen), és nyisd ki a szádat! Akkor elhiszem, hogy valóban fontos neked a téma, amit rajtam számon kérsz, ellenkező esetben azt kell mondjam, valójában szarsz te bele, csak produkciós programváltásra éhezel, miközben tespedés közben chipset tömsz a fejedbe! De ezért te vagy a hibás, nem én.

10) "Ne politizálj, a suszter maradjon a kaptafájánál" - (egyébként az írásaimból kiviláglik, hogy nincs pártpreferenciám)

Ez igazából a kettes és a hetes pont megint, de annyira idegesít ez a szigorúan mikrokörnyezetre fókuszáló csicskalelkűség, hogy újra: nem, vannak kérdések, amik túlmutatnak a suszter kaptafáján, és a suszternak muszáj velük foglalkozni. Akkor is, ha piál. És ha kevesebben osztanák ezt a gusztustalan, keravill-bútorokra lapos tévét állító panelbölcseletet, már régen nem mernének a hatalom machiavellistái cinikusan legyinteni arra a szutykos dilemmára, hogy a korrupció vajon melyik állami intézményt építette le jobban az elmúlt három évtizedben: a kórházakat vagy az iskolákat. De persze, foglalkozz csak a kibaszott kis kaptafáddal, mert annál fontosabb nincs! És ne feledd: veled csak megtörténnek a rossz dolgok, te nem tehetsz róla!

Sokan vagyunk, és nem baj, ha nem leszünk többen. Ha végigküzdötted magad ezen a cikken, alaposan vésd be: ha nem tetszik, amit nálam olvasol, és képtelen vagy ezt valamilyen formában érvekbe szuszakolni, akkor jobban megleszünk egymás nélkül, mert az ostoba szardobálásodnak egy fontos téma kapcsán többé nem vagyok hajlandó nyilvánosságot biztosítani. Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/33780/pics/14866439332278929_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?