"Halálig kúrják seggbe a lányát megölő nőt"

Tibi atya

Tegnap jelent meg az index cikke, mely szerint a gyermekét pezsgő és gyógyszerek hatása alatt megölő, pszichiátriai problémákkal küszködő nő nem jogerősen tényleges életfogytiglani büntetést kapott. Előrebocsátom, hogy ennek a bejegyzésnek nem célja sem az ügyben állást foglalni, sem pedig ítéletet mondani az ítélet felett, és aki a kommentekben úgy tesz, mintha erről szólna a cikk, és ennek szellemében kezd ellenérvelni, azonnali törlésben fog részesülni (ha azt is fel meri hozni érvként, hogy azért van igaza, mert ő háromgyerekes anya, akkor tiltásban is – nem engedek teret ilyen mocskos érzelmi zsarolásnak az érvek helyén).

Ahogy olvasom az index-cikk alatti kommenteket, az az érzésem, hogy a tömegléleknek létezik egy betegesen vérszomjas bugyra, ami egyenesen örömfalatként él meg egy meggyilkolt gyermeket, hiszen csak így hívhatja tetemre azt a civilizációt feloldó vadállatiságot, ami a lényege. Végre egy összeszurkált gyermek!  Micsoda szerencse, hogy felmerül egy casus belli, aminek ürügyén ledobhatjuk magunkról a vállunkat törő emberi mivoltunkat, és megszabadulhatunk elménk kognitív funkcióinak terhétől a lincselés vérgőzös imádatában! Halál az elkövetőre!

Persze, ámíthatjuk magunkat! Ez csupán normális reakció az abnormális körülményekre, hiszen egy gyermek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény joggal kavar indulatokat. Azért vagyok mégis szkeptikus, mert ha vindiktív büntetést lehet rendelni hozzá, akkor a gyereknek jár az igazságért kiáltó tömeg részvéte, azonban nagyon sok esetben lenne szükség hasonló empátiára úgy is, hogy nincs hozzárendelve a statárium lehetősége, olyankor viszont ugyanez a tömeg ugyanerre az empátiára szarik. A leszakadt szegregátumok általános nyomorának ugyanis közvetlen vagy közvetett módon sokkal több gyerek esik áldozatául, mint a brutális anyák késeinek, de azt lehet észrevenni, hogy ezek mégsem gerjesztenek olyan intenzív együttérzést, mint az a lány, akinek a halálát okozó anyjának a csőcselék éljenzése közepette lehet a kanapéból hosszas nemi erőszakkal járó börtönéveket kívánni. Világos, hogy a tizennégyéveseket vegetatív létbe taszító herbálozás áldozatai sokszor ugyanolyan védtelenek, sokszor halnak bele ebbe a kényszerpályába, de mivel ott nem lehet olyan egyértelműen senkit sem bűnösnek kiáltani, ott nem is okoz ilyen katarzist empatikusnak lenni (meg amúgy is, ő tehet róla, mert herbálozás helyett simán csinálhatott volna valami értelmeset).

Mikor valaki egy ilyen ügyet használ arra, hogy örülhessen annak, hogy Magyarországon a börtönökben de facto intézményes körülmények között folyik a rabok megalázása, verése és megerőszakolása (és csak ezért örül, hogy az elítélt kifejezett kérésére sem lehet rajta halálbüntetést végrehajtani az életfogytiglani börtönbüntetés helyett), akkor az a véleményem, hogy eggyé lényegül a brutalitással, amin a haragját éli ki. Szerintem egyszer sem láttunk még olyat, hogy valaki attól javult volna meg, hogy a börtönben módszeresen seggbekúrták („maj’ megtanúllya hogy nem kifizetődő bebűnözni”), olyat viszont igen, hogy pont emiatt a börtöngyakorlat miatt lett valaki visszaeső, mert ez lett bent az egyetlen szociális kód, amit elsajátított a túléléshez. Éppen ezért nem szabad félreérteni az igazságszolgáltatás és a büntetésvégrehajtás rendeltetését, és beleprojektálni a saját szadista vágyainkat. Nem, nem azért, mert az elkövető nem érdemli meg. Nem tudom, hogy megérdemli-e. Én viszont biztosan nem érdemlem meg, hogy egy olyan országban, ahol a gondolkodást a több ezer éves Európa és a kereszténység formálta, azok a honfitársaim, akik szavazati joggal rendelkeznek, egy ilyen bonyolult kérdést redukáljanak inger-válasz reakcióból burjánzó indulati összetevőire, és ami még szörnyűbb, még egy gyerek holtteste mögé bújva ők állítsák be magukat együttérző lényként. Mert ezekben a kommentekben szó sincs erről: itt az ősidőkből ismert véráldozat brutális barbármisztériuma szaggatja meg a polgári értékeket, hogy a hasadékon hömpölyöghessen vissza és mosson el egy kommentnyi pillanat alatt mindent, amit a humánum évezredek alatt megmunkált. Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/36659/pics/14908828094033706_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?