Véleményem: Bayer vs. Civilek

Tibi atya

Erős ellenérzéseim vannak a hétfői kávézást illetően, melyen Bayer Zsolt vesz majd részt több ellenzéki véleményformálóval és közéleti szereplővel. Nem azért, mert nem tartom üdvözlendő kezdeményezésnek, hogy a fenyegetések heti csereberéje helyett leülünk, és megbeszéljük a problémáinkat, hanem azért, mert erről visít, hogy egy teljesen téttelen, tessék-lássék, patyomkinjáték lesz, ahol a legtöbb szereplő azt játssza majd, hogy nem is olyan ő, mint a közéletben. Pedig hát de.
Bayer le is írta a blogján, hogy „miért nem fogja ő egyedül elvinni a balhét a magyar közbeszéd elkeserítő állapotáért”. Indoklásában ha van is némi igazság – hiszen kurvára nem precedens nélküli az ellenzék soraiban elkövetett kommunikációs túlkapás sem – mégsem kéne ennyire gyorsan áttolnia a felelősséget, hiszen annak prímét a nyilvános kommunikáció bestializálásáért ma ő viszi.

Dehát Gulyás Márton is azt mondta, hogy „Ez a kormány vagy lemond, vagy a dicsőséges pesti nép kirángatja őket a parlamentből” meg Bayer is csak egy kicsit „kirángatózott”. Akkor tényleg mi a különbség?

Az, hogy Bayer tagkönyvét az a párt állította ki, aki jelenleg hatalmon van. Nemcsak, hogy hatalmon van, de lényegében minden olyan eszközt felszámolt, ami ebben a hatalomban a legcsekélyebb módon korlátozhatja. De tényleg mindent. Olyannyira, hogy a bűnöző Rogán (mert bírósági ítélet szerint lehet így hívni, józan polgári ítélet szerint pedig kell is) büntetése azért, hogy minden bizonnyal tevékenyen segédkezett Vélászló éjszakai drogbirodalmának a kiépítésében, mindössze annyi, hogy a mindenható párt most rejtegeti a nyilvánosság elől egy darabig. Egyértelműen hozható összefüggésbe egy olyan ember üzleteivel, aki a magyar maffiavilágban is példátlanul erős birodalmat épített, akinek a saját szigetén saját fegyveres erői, rendőrei, verőemberei és dealerei voltak, ahol rengetegen „tűntek el” és soha nem kerültek elő, és aki a nyilvánosságban fenyegette azzal a jelenlegi kormányt, hogy ha túl kemény büntetést kap, kitereget. Nem is kapott, megúszta hét évvel meg egy szaros hatszázmilliós elkobzással (lehet, hogy neked meg nekem ez nem „szaros”, neki az).
Rogán ezek után nem mond le, nem az a kérdés, hogy börtönbe megy-e élete hátralevő részére, hogy nejlonba tekert, végbélben becsempészett újságban láthassa csak a napvilágot, hanem egyszerűen csak kerüli most a nyilvánosságot egy időre. Tóninak egy darabig nincs helikopteres, kisgrófós, kokainos baszaTáska (marad a szolid, otthoni csíkozgatás ), aztán megy az élet tovább, mintha mi sem történt volna, a kormánypárt védő sorai között.

Bayer legerősebb érve erre az lehet, hogy amikor a másik oldal volt hatalmon, akkor ennél is durvább volt, mert akkor bezzeg még az utcán is folyt a vér.
Ez nekem, választópolgárnak azonban sovány vigasz, hiszen egyfelől nem legitimálja a jelenlegi kormány nyílt bűnpártolását, másfelől nem orvosolja azt az általános félelemérzetemet sem, hogy itt bizony a megfelelő párttagkönyvek tulajdonosaival közös érdekeket ápolók azt tesznek, amit akarnak.

Bayernek - mint Orbán Viktor öreg barátjának - meg kell értenie, hogy a fenti okokból kifolyólag, mikor ő - egy teljhatalmú puhadiktatúra nyílt sisakos publicistája - erőszakot prédikál, annak ha az erkölcsi normasértése nem is, de a tétje sokkal nagyobb, mintha ezt a neomarxista Gulyás Marci vagy egy baller hírportál nevenincs firkásza teszi.

Egyszerűbben fogalmazva, azok a polgárok, akik időről időre az egyetlen megmaradt eszközzel, a demonstrációval és a polgári engedetlenséggel próbálják a törvény felett álló hatalmat az alkotmányosság szabályrendszerébe visszarugdosni, joggal érezhetik úgy, hogy az ágyhoz vannak láncolva gúzsbakötve, latex búslakodóban és szopóálarcban, és ha időről időre sikerül is kiköpniük a szájterpeszt és kicsit rángatózni hozzá, az állapotuk ettől aligha lesz a hatalom számára kevésbé kiszolgáltatott. Vajon Bayer megérti, hogy mi a különbség aközött, ha összekötözve kiabáljuk dühünkben, hogy „EZÉRT MÉG NAGYON SZÁJBA BASZLAK!” és aközött, hogy erre ő higgadtan besétál a szobába, és halkan, finoman a fülünkbe súgja, hogy „itt most én baszlak szájba téged, kisköcsög”? - Ismerve korábbi nyilatkozatait, erősen kétlem.

A másik ok, ami miatt szkeptikus vagyok a kávézgatást illetően, hogy egy érdemi vitához elengedhetetlen a véleménykülönbség, amihez első sorban vélemény szükséges, és a legkevésbé sem vagyok meggyőződve arról, hogy Bayernek van ilyen.

Két opció lehetséges. Az egyik, hogy Bayernek léteznek elvei, és ezek mentén tízből tízszer, százból százszor és ezerből ezerszer is ugyanazt gondolja, mint a Fidesz. Bár én még soha nem láttam a személyes környezetemben olyat, hogy valaki rendelkezik saját elv- és érvkészlettel, és ennek ellenére egy párttal vagy csoporttal mindig és mindenben feltétel nélkül egyetért, az, hogy én nem láttam, nem jelenti, hogy nem is létezik. Azért őszinte leszek: kurva erős bennem a kétely, hogy így van. Ha mégis, akkor Bayernek egyet kell értenie ezzel is, és ha így tesz, Gulyás Márton kijelentésével sem tehet másképp:

(a videó címét nem én adtam, így van fent a youtube-on)

A másik lehetőség, hogy Bayer tudatosan formált magából olyan közéleti figurát, akit a szerepe egyvalamire tesz csak alkalmassá: hogy a miniszterelnök saját, különbejáratú kamu felhasználói proflija legyen a közösségi médiában, amin keresztül széttrolkodhatja a közbeszédet, és azokat a beteg, erőszakos gondolatokat csapolhatja bele, amiket nagyon is vall, csak az arcát nem meri mögé tenni, mert persze fontos dolog az őszinte önkifejezés, csak a szavazat még fontosabb.
Ha valaki ilyen mélységű szervilizmussal borul a hatalom ölébe, akkor mindegy, hogy pénzért teszi vagy meggyőződésből: ezen a szinten már nem számít. A saját véleménye ugyanis – mint önmagában is létezni képes szellemi szubsztancia – már régen feloldódott a szolgalelkűségben. Ezért válik alkalmatlanná még arra is, hogy hitelesen képviselje.

A hétfői vita résztvevői eddig tehát a következők lesznek:

  • Bayer Zsolt, saját vélemény nélküli véleményformáló,
  • Gulyás Márton, marxista, aki valószínűleg betéve ismeri a Kommunista kiáltvány valamennyi fejezetét, de a proletariátus kétkezi munkáját és szerény életmódját hírből sem,
  • Berkecz Balázs, aki mivel túl erőszakosnak találta Bayert, hónapok óta üvöltözik minden felületen, hogy most már legyen hely és időpont, hogy le tudják bunyózni nyilvánosan az ellentéteiket (mert mivel is lehetne jobban demonstrálni a demokráciába vetett igaz hitünket, ha nem azzal, hogy aki erősebbet üt, annak a szava szerez érvényt),
  • a 24.hu firkászai, akik egy hírközlő médium tollnokaiként soha nem tudtak következetesen vonalat húzni a hírközlés és a bulvár között, illetve
  • a TASZ munkatársai, akiknek minden szarkazmus nélkül tisztelem a munkáját, mert akkor is kiálltak a szabadságjogokért, amikor olyan emberét kellett védeni, akivel a legkevésbé sem szimpatizáltak (lásd: Dopeman szánalmas kísérlete a közéletbe visszaavászkodásra az Orbán-szobor fejének rugdosásával). Megértik, hogy bizonyos alapjogok – mint a jogod, hogy szimplán suttyó legyél –nem szimpátia függvényei.

Ez a kis kerekasztali beszélgetés szerintem csak groteszk karikatúrája lehet annak, amit egy polgári értékek szerint működő államban társadalmi diskurzusnak hívnak, mégis  az a véleményem, hogy valamennyi közélet iránt érdeklődőnek kötelessége nézni. Szégyen, de ez a pár óráig tartó bábjáték - ami csak a médiapillanatnak szól, hogy aztán mindenki újra elfoglalhassa becses (vagy becstelen) helyét a közbeszédben – ma Magyarországon olyan esemény, ami a valós párbeszédhez a legközelebb áll. 11:00-tól kövessétek Ti is a blogstaron! Dicsértessék!

Javítás: Az idézet nem Gulyás Mártontól van, hanem társától, Varga Gergőtől. A hibáért elnézést kérek, senkinek a szájába nem szeretnék olyasmit adni, amit nem mondott!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/38190/pics/14946892963908652_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?