Mi a faszért kell csöveseken átlépnem minden nap?

Tibi atya

Ahogy az sejthető volt, néhány hónappal azután, hogy médiabotrányt csinált a TV2 és az RTL Klub a csövesek embertelen helyzetéből, a kutyát nem érdekli a téma. A stábok köszönik szépen, leforgatták az anyagot a hét meg a nyolc határán, a nézettség megvolt, a plebsz kiszórakozta magát: ki szemforgató együttérzéssel, ki dehumanizáló gyűlölködéssel megszívva magát.

(A kép hétköznap, hajnal négy után készült, a krimóból hazafele tartva. Bal szélen egy tízéves forma kölyök ugrándozik éppen, a kép készülte előtt elhajítva a cigit. A képen szereplő, felismerhető alakok hozzájárultak a fotóhoz.)

Nagy levegővel merülök el a Blaha Lujza téri aluljáró gennyedző ispotálybűzében, ahol egész családok félnomád zsánerjelenetei tárulnak elém: matracokon fetrengenek, az egyik egy ezeréves piros keravill-ülőgarnitúra darabot is lehozott, zenét hallgatnak, üvöltenek, néha összeverekednek és alkalomszerűen tarhálnak a járókelőktől, válogatott átkokat szórva azokra, akik megtagadják az alamizsnát. A harmadik világ ez: a Keletitől egy megállóra lévő Kelet-Bengázi, aminek a lakói távolabb nem is állhatnának a liberális média állandó, kivételekre építő hazugságától, az utcára került (diplomás) becsületes embertől. De ha hitványak is, ezt érdemlik?

Mindig is gondolkodtam rajta, hogy a mindenkori kormányok miért nem foglalkoznak a hajléktalanokkal. Tudom, az átlag választó – bár az instagramon élt hétköznapjain szarik bele abba is - ilyenkor hirtelen minden egyes fillért megtanul tanteremre és kórházi berendezésre konvertálni. Azt is tudom, hogy néha elő lehet húzni őket, hogy egy kis gyűlöletprogandával poltikai tőkét kovácsoljunk. Ugyanakkor politikai tőkét azzal is lehetne kovácsolni, hogy eltüntetjük őket a legforgalmasabb terekről, hogy az évek óta üres lakásokat fillérekből minimális komfortra emelve enyhítjük a problémát. Nem annyira költséges, mint amennyire látványos, a kormánynak lenne rá kapacitása, mégsem foglalkoznak vele. Még csak nem is arról van szó, hogy nem oldják meg teljesen, hanem arról, hogy olyannyira szarnak rá, hogy szó szerint ellepik az aluljárókat. Miért?

Alighanem azért, mert a hajléktalanok a hatalom két legfontosabb üzenetét közvetítik a hétköznap emberének: a szégyenteljes bűntudatot, és a létbizonytalanság félelmét.

Bűntudatot érzünk, mikor megcsapja az orrunkat az emberi szarszag, és elfordítjuk a fejünket. Bűntudatot érzünk, mikor nem adunk egy fillért sem, és valahol tudjuk, hogy ha adnánk, akkor sem a jó dolgot cselekednénk, hiszen nem melegételre vagy a nemlétező beteg gyerekre költenék. Ez a bűntudat azonban nagyon fontos eszköz: a hatalom szeretné, ha minden nap éreznéd. Így tud belekényszeríteni egy olyan dilemmába, amit egyébként egyáltalán nem kéne átélned, de azáltal, hogy a részesévé tesz, azt a bűnös szégyenérzetet szervezi ki, amit csak neki kéne éreznie. Nem segítesz a csövesnek? Most már te is embertelen geci vagy, nem csak mi. Ha akarod, ha nem, ez a bűntudat a tinta, amivel a nevedet a társadalmi szerződés aljára firkantod.

A másik hajléktalanokhoz kapcsolt mém jóval közvetlenebb és fontosabb is: a „te is bármikor odakerülhetsz” fenyegetése.
A csövesek mindig is Damoklész kardjai voltak a közép- és alsóbb osztályok, a munkával keresők feje felett. Tökéletes eszközei az egzisztenciális rettegés, és az általános társadalmi szorongás fenntartásának, amiből a hatalom ismét csak profitál: engedelmesebb, anyagi félelemben élő, és ezért fillérekért megalkuvó polgárokat kap. Lépj csak át rajta, hogy el ne feledd, van világ lejjebb is!

Továbbra is az a véleményem, hogy nem helyes dolog hajléktalanoknak az utcán közvetlenül pénzt adni, ugyanis még csak átmeneti megoldást sem jelent, ráadásul alapvető normákat elutasító viselkedést jutalmaz. A helyes az volna, ha az állam, ami kiugróan magas adóterhekkel szívat minden társadalmi osztályt, megpróbálná legalább a látszatát kelteni annak, hogy érdeklik az állampolgárai, és tenni az ellen, hogy ezeknek az embereknek az egyetlen létalternatívája se önmaguknak, se a környezetüknek ne legyen ennyire megalázó. Mert ahogy ők a nyomornak ezt a mélységét nem érdemlik meg, én sem a mindennapos nyomasztó szégyenérzetet. Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/38616/pics/14957883692470112_800x600.png
Humbák Hírügynökség
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?