Ezt csak az áldozatokért teszem!

Tibi atya

Attól tartok, a világ nincs tisztában a jótékonyság fogalmával. A jótékonyság azt jelenti, hogy én rendelkezem valamivel, ami az enyém, de másnak arra nagyobb szüksége van mint nekem, ezért lemondok róla az ő javára, mert önzetlen vagyok. Ez a jótékonyság, és itt a jól értelmezhető határa. Átlépni ezt, és reklámot csinálni ebből már nem jótékonyság, hanem a nyilvánosság filléres felvásárlása. Elegen haltak meg, most akciós az elérés, most kell bevásárolni!

Mikor egy dollármilliomos popsztár kiáll a szélesebb közönség elé, hogy elhitesse, erre a koncertre azért van szükség, mert adakoznunk kell egy terrortámadás áldozatainak és a hozzátartozóinak, érzem, ahogy a gyomorperisztaltikám rükvercbe kapcsol, mert ettől okádnom kell.

Mennyire kell profitéhes tetűnek lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa, ezeknek az embereknek most nem pénzre van szükségük? Az eddig is volt nekik, hiszen a lányaik egy olyan előadó koncertjén haltak meg, ahol a legolcsóbb jegyek átszámítva 12000 forint körül mozognak, nem beszélve arról, hogy akik követték az Ariana Grande által diktált trendeket, azoknak a műszempillájuk is háromszor annyiba került, nem számolva a márkás ruhákkal és kiegészítőkkel. Nem anyagi támogatás kellett volna most ezeknek a szerencsétleneknek.
A hozzátartozóknak arra (lett) volna szükségük, hogy tiszteletben tartsa a világ a gyászuk intimitását, és hagyja őket megélni csendben, bulvárhiénáktól mentesen a tragédiát, hogy megpróbálhassák feldolgozni a feldolgozhatatlant. Csakhogy a humánumnak erre az alapvető igényére nem terjed ki a média, Ariana Grande és szponzorai jótékonysága. Noha a hozzátartozóknak egyértelműen semmi szükségük most Ariana Grande-ra, a popsztárnak annál nagyobb szüksége van rájuk, hogy a másodvonalas rajzfilmes ismertségét valódi világhírré kamatoztassa. Egy kibaszott befektetés, amibe most éri meg pénzt tolni, mert a vérnél dinamikusabb növekedést semmi sem hoz.

Ami ennél is jobban felháborít, hogy a cukorbevonóval tálalt döghúspromót nem csak könnyes szemekkel nézi végig a világ, hanem egyenesen részt követel magának belőle. Az összes nagyobb külföldi, de még a hazai lapok egy része is mohón falta a nézettséget, és szomorú szmájlik százezreit gyűjtötték be, miközben úgy tálalták, mintha a Spotify által szponzorált esemény a humánum diadala lett volna a borzalmas vérzivatarban. Nem az volt. Egy modern tragédia lefordítása ment végbe a pop-kultúrán elkorcsosult piac nyelvére. Így ül tort a gyász felett a képmutatás.

Képzeljük el, milyen szívmelengető beszélgetés bontakozhatott ki Ariana Grande producere és a halott nyolcéves lány szülei között:

-        Mélyen átérezzük a fájdalmát! Fogadja ezt a csekélységet részvétünk jeléül!

-        Nekem nincs szükségem pénzre, a lányomat akarom.

-        Értjük, de őt nem tudjuk visszahozni.

-        Akkor kérem kapcsolják ki a kamerákat, és hagyjanak békén!

-        Asszonyom, Ön nem érti. A lányát senki nem hozhatja vissza, de itt van ötvenezer dollár! Kérem, gondolja át, mi a jobb: egy halott kislány vagy egy halott kislány ÉS ötvenezer dollár. Na ugye, ön felelős döntést hozott.  Mosolyogjon szépen a kamerába. Mármint sírjon!

Nem arról van szó, hogy nem lehet semmilyen ügyért adományokat gyűjteni, de senki nem érdemli meg, hogy a lánya halálát vagy traumáját letöltött lemezekben és youtube-nézettségben mérjék, azt pedig még kevésbé, hogy a sovány adomány sarca az legyen, hogy a tragédiájából bulvárkomformos látványshow-t csinálnak kórházi könnyekkel.

Ahogy az lenni szokott, a zseniális Charlie Hebdo már csinált is erről karikatúrát, amitől a világ hírességei megint egytől egyig elhatárolódtak. Most nem hozzájuk éri meg dörgölőzni, hanem Arianához. Olyannyira nem, hogy volt, aki ki is akadt azon, hogy ő kiállt ezért a lapért csak azért, hogy a lap sértegethesse őt (rettenetesen visszamaradott, konzumidióta tempónak tartom, ami egy alapjogért is csak akkor áll ki, ha az párhuzamban áll az ő ízlésével – igen bazmeg, azért álltál ki, hogy még téged, a világ alfáját és ómegáját is sértegethessen, és erre kurvára legyél büszke, mert ez volt a legtöbb, amit életedben megtettél, még akkor is, ha öntudatlanul).

Az Egyesült Királyságban a tudományos célokból elkövetett temetői hullarablás már a tizennyolcadik században is legális volt, de akkor a közvélemény megköpködte azokat, akik csinálták. Az ha morálisan kifogásolható volt is, legalább egy nemes cél, egy magasabb jó érdekében történt. 2017-re ugyanott minden a visszájára fordult: a cél a legaljasabb lett, miközben a média szponzorokkal karöltve von dicsfényt a halottak kifosztói köré. 

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/39166/pics/14971022495140525_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?