Engem minden pasi csak meg akar dugni! - Folytatás

Tibi atya

Történelmi fordulóponthoz érkeztünk! Tegnap „Engem minden pasi csak meg akar dugni!” c. rövid, de velősen pronyó cikkemet egy ilyen komment követte:

Ez számomra azért érdekes, mert két éve ez az első olyan komment, ami egy kevésbé komoly cikk alatt azt kéri számon, hogy az miért nem komolyabb, nem pedig a fordítottjáért akarja a fejemet venni. Nem ámítom magam, hogy ezzel fordulóponthoz érkeztünk, de mindenképp erős sikerélmény, ezért megírtam bővebben is a témában a véleményem. Íme:


Minden kultúra, ami meghaladta az ősközösséget, alapvető társadalmi követelménnyé tette a ruha hordását. Kultúránként eltérő, hogy a ruha mit mutathat meg (és mit nem), és ez mindenhol összefügg azzal, hogy a társadalmi normarendszer szerint mit ildomos látni a másik testéből a szemünkkel (és mit nem). Sehol nem létezik és nem is létezhet az az ellentmondás, hogy valamimet nem takarja ruha, de attól az még mások szemének tabu.
A tradicionális keleti kultúrák teljes testet elfedő ruhái éppen ezzel fejezik ki, hogy a nő tulajdontárgy, aminek még a látványával is csak a tulajdonosa bírhat. A nyugat szabadelvű társadalmai ezzel szemben elfogadják, hogy a test feletti rendelkezés nem képezheti senki más, mint az egyén kizárólagos jogát, ezért megengedőbbek az öltözködést illetően. A ruhát hordó döntheti el belátása szerint, hogy mit enged a világnak megnézni magából és mit nem.
Nézzük a legalapvetőbb kérdést, ami számos konfliktus forrása:

Ha nagyon mély a dekoltázs, szabad bámulni?

Valószínűleg a szociálisan érzékenyebbek elsütőbillentyűjét húzom fegyverdörrenésig ezzel, de szerintem igen. Rémesen álságosnak tartom, mikor egy nő azzal próbál érvelni, hogy azért vesz fel mélyen kivágott blúzt, mert az kényelmes vagy a nagy melegben praktikus. Lófaszt. A divatkonfekciók számos alternatívát nyújtanak a kényelemre didkóvillantás nélkül is, míg a homeosztatikus hőleadást egy dekoltázsnyi csöcsfelület semmivel sem segíti elő jobban, mintha mondjuk a nők háta közepén lenne kivágva a ruha. Legyünk már őszinték!
A mély dekoltázsú ruháknak egyszerű evolúciós okai vannak. Az ember nem a szelfik korában tanulta meg a legelőnyösebb, általa legszebbnek tartott profilját mutatni a világ felé, hanem még főemlősként, mikor ezzel az aprócska testi reklámfogással tudott előnyösebb pozícióhoz jutni a reprodukciós rangsorban. Így tudtunk több nőstényt megbaszni, és a nőstények így váltak kívánatosabbá azoknak a hímeknek a szemében, akiktől életképesebb utódot reméltek. Miért gondoljuk, hogy ez valahol csak úgy megszakadt, és a divat korában másként van? Ma éppen a ruha segítségével mutatjuk meg magunkból azt és úgy, amit és ahogyan szeretnénk, hogy a többiek lássanak. Igen, azért, hogy lássák.

Nem tudom nem megnézni a kirakott csöcsöket, mert olyan erős ösztönvezérlést jelentenek számomra, amitől heteroszexuális kötődésűként nem tudok elvonatkoztatni. Csecsemőkorunkban az első, mélyrétegeinkbe belenyomódó intim élményünk, a szoptatás köt minket a női mellekhez, ezért szerintem a csöcsbámulás egyáltalán nem annyira a tárgyiasításról szól, mint éppen az ellenkezőjéről: az élő női testhez kötődés szociálisan kódolt, felülírhatatlan késztetéséről. Megpróbálhatok nem odanézni, akaratlagos kontrollal egy darabig még össze is jöhet, de amint lankad a figyelmem, a tekintetem vissza fog találni magától oda, ahol az ösztöneim pihenni engedik.

Apró gondolati kitérőt teszünk, mert ez ugyan nem kapcsolódik szorosan a témához, de fontos:


„A nemi erőszakot elfogadó társadalmak és a tömegközlekedési tapizók is az ösztönvezérléssel érvelnek!”

Az erőszakos közösülést és a kéretlen tapogatást nem szexuális vágy hajtja, hanem agresszió, ami a szexuális vágyban csupán testet ölt. Éppen ezért teljesen mindegy, hogy milyen ruhát hord az áldozat vagy mennyire viselkedik „ribancosan”. Bizonyított tény, hogy nincs korreláció az öltözködés és a nemi erőszak valószínűsége között.
A nemi erőszak valószínűségét az növeli, ha az elkövető olyan hatalmi pozícióba kerül, amiben maradéktalanul kiélheti a perverzióit. Kizárólag a meghiúsulás és a lebukás kockázata elrettentő tényezők (sajnos még a durvább büntetés kilátásba helyezése sem járt sikerrel, hiszen azzal az elkövetés pillanatában nem számolnak). Noha az erőszak is erős ösztönvezérlés eredménye, a fizikai kivitelezése már komplex, tudatos tervezést igényel, éppen ezért kontrollálható. A tekintet azért nem az, mert a figyelmi és az érzelmi központ tudatos kontroll nélkül is irányítja a szemünk fókuszát (még szerencse, különben megdöglöttünk volna azelőtt, hogy lemásztunk a fáról).

Kitérő vége, vissza a témához!

A vágykeltés egyébként kikerülhetetlen előszobája az ismerkedésnek, úgyhogy még csak nem is az a probléma, hogy az ikrek kirakatba kerülnek. Én is düllesztem a mellem, ha a közelembe jössz, és még csak nem is tudatosan. Szóval:

"Miért akar minden férfi csak megbaszni?"

Rossz hangsúllyal teszed fel a kérdést a fejedben: nem a megbaszni a lényeg, hanem a "csak". Ha abból indulok ki, hogy az ismerkedés vágytermészetű, akkor teljesen normális, hogy a férfiakat, akikkel ismerkedsz, eleinte ez vezérli. Az ismerkedés pillanatában valószínűleg még egyáltalán nem ismernek, és a preferencia, amivel épp téged választanak (vagy amivel te őket), szexuális alapokon nyugszik. Szívesen megbasználak téged én is, csak hogy tudd (és abban a pillanatban ő is)!
Ez eddig még mindig rendben van, de miért van az, hogy nem jelensz meg azoknak a párválasztó radarján, akik többet is akarnak, és mintha a tiéden sem azok jelennének meg a választáskor?

Azért, mert nem tanultál meg olyan kötődési stílust kialakítani, ami alkalmassá tenne arra, hogy mélyebb intimitást fejezz és fejlessz ki. Nem érted, hogy a szexus önmagában nem intimitás, nem is feltétlenül vezet intimitáshoz, de idővel még csak nem is okoz akkora kielégülést, ha nem alakulnak ki azok az érzelmi alapú kötődési pontok a partnereddel, amik az intimitás kölcsönös biztonságérzetét nyújtják. Ha ezt még meg is érted a kognitív gondolkodásod szintjén, az érzelmeiddel akkor sem. Tudod tudni, de nem tudod érezni: ezért nem jön ez valahogy össze soha.
Ezért basznak meg, majd ki egy (vagy ha jó vagy, kettő) éjszaka után a hozzám hasonló rohadékok (igen, még mindig megbasználak).

A rossz hírem az, hogy ettől a cikktől sem fogod megtanulni, hogyan kell kialakítani az intimitásra való hajlamot magadban. Nem fogod megtanulni továbbá Szabó Pétertől, Marozsák Szabolcstól, Oravecz Nórától, Lakatos Leventétől, a női magazinoktól, a 10 módszertől, amivel magadhoz láncolhatod, a horoszkóp rovatból, ami megmondja, ki az ideális, az élet iskolájától, a pozitív gondolkodástól, a tenyérjóstól (a kártyástól és a teafüvestől sem) és a barátnőidtől (tőlük aztán pláne nem bazmeg, mert ugyanezeket a szarokat áztatják bő nyállal, amire egész piaci szektor épül).

A jó hírem viszont az, hogy nem vagy egyedül a problémáddal, és annyi a dolgod, hogy mikor legközelebb azon agyalsz, hogy a megoldást a fenti opciók egyike, a két centivel magasabb pushup vagy mellnagyobbítás jelenti, inkább húzzál el egy pszichológushoz!
Utazás helyett költsd ugyanazt a pénzt nyugodtan arra, hogy a pofádba ömlő instagram-kompatibilis ingerek helyett az elmédben utazol, akár egészen vissza a gyerekkorodig, ahol a lelked, a szellemed és az elméd idegenvezetője, a pszichológus kalauzol. Így fogod meglelni a jelenbéli problémáid gyökereit, és megoldani is így fogod őket. Így vagy sehogy.

Ha ez sikerül, annyit kell még tenned, hogy nem próbálod a pszichológusod után csinálni, amit ő tett veled! Nem próbálod végzettség és szaktudás nélkül a lélek orvosát játszani merő lelkesedésből és élettapasztalatból a barátnőiden (és a barátaidon) kísérletezve, hanem elküldöd hozzá őket is, mert oda bizony nem elmebetegek és dilinyósok járnak, hanem azok, akik olyan egyensúlyra és helyes kötődési mintákra vágynak, amiket a szüleinktől sosem tanultunk meg. Ha ezt mind van bátorságod végigcsinálni, akkor van esélyed a kiegyensúlyozott önmagadra és a kiegyensúlyozott kapcsolatra is. Egyedül nincs.

Addig is, amíg szerinted nem olyan fontos ezzel foglalkozni, sok szeretettel várlak a Humbák Művekben, csak ne felejtsd el kigombolni a blúzod, mert szerintem gecire izgató, és még mindig nagyon megbasználak, hogy reggelre sonkás pizzává változz! Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/39499/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?