Totális médiaháború vár szeptembertől!

Tibi atya

1942 előtt a tengereken létezett egy egyezmény, miszerint ha egy hadihajót elsüllyesztenek, akkor annak legénységét – amennyiben az már elvesztette harcoló képességét – nem lehet magára hagyni, segédkezni kell a mentésében.

A Laconia-incidensként ismertté vált tengeri csatában egy német tengeralattjáró süllyesztette el a Laconia-nevű brit hadihajót, melynek fedélzetén több, mint kétezerötszáz ember tartózkodott (nagy részük olasz hadifogoly). A német tengeralattjáró parancsnoka az addigi hagyomány szerint azonnal megkezdte az elsüllyedt hajó személyzetének mentését, ahogy azt a bajtársiasság szabályai még a legyőzöttekkel szemben is megkövetelték.

Napok óta tartott a mentés, mikor egy amerikai B-24-es bombázó repült el a hadszíntér felett. Noha a mentőcsónakokon tisztán látható volt a nemzetközi vöröskereszt jelzés, a bombázó felsőbb utasításra pusztítani kezdte a német egységeket, akik így kénytelenek voltak felhagyni a vízben rekedt legénység partraszállításával, és tengerszint alá süllyedve elhagyni a helyszínt. Válaszul Karl Dönitz, a német haditengerészet főparancsnoka kiadta a mai napig vitákat kiváltó Laconia-parancsot, melynek értelmében megtiltotta a további segítségnyújtást.
Ezzel olyan, addig háborús vérontásban is létező emberiességi intézmény szűnt meg, ami nélkül a világ sokkal kegyetlenebb, sokkal embertelenebb hely lett. A háborúban ugyanis emiatt nincs udvariasság: ha egy bűnt elkövet az egyik fél, azt a másik precedensként lebegteti majd, hogy ő is elkövethesse. Utólag senkit nem érdekel, ki csinálta először.

A magyar újságírás rendre-másra számolja fel az emberiesség íratlan szabályait, miközben mindannyian tudják, hogy ezeket a normákat csak felállítani volt nehéz, lerombolni egy szerkesztőségi kávét szürcsölgető újságíró egyetlen, öt perc alatt összedobható cikkel is képes.
Olyan helyekre lőnek, ahova előtte sosem, és olyan lövedéket használnak, ami tiltott. Politikusok (közhatalommal nem rendelkező) családtagjainak zaklatása mindkét oldalon, mások szexualitásának vélt vagy valós nyilvánosság elé tárása, embercsoportok dehumanizálása, politikusok tinder-akkjának közszemlére tétele. Megvágott szövegek, kiforgatott megnyilvánulások, kiemelt mondatok csapódnak be a lakosság otthonaiba, helyrehozhatatlan rombolást végezve a közgondolkodásban.

Harctéri előrejelzés a suttyóság két oldal közt rekedt tábori lelkészétől

Tibi atya jelentem, ősztől minden idők leggusztustalanabb kampány-háborúja köszönt ránk, ahol semmilyen eszköz sem lesz tabu. A kormányerők szervezett harcrendben várják teljes készültségben a vezér tűzparancsát, míg az ellenzéki médiamilíciák partizánjai kíméletlenül vadásszák és fejezik majd le hosszas kínzás után azokat, akiket sikerül kifaragniuk a fegyelmezett sorokból.

A stratégiai kezdeményezés – mint a háború szinte valamennyi szakaszában – Habony birodalmi marsall kezében lesz. Tudja, hogy ha médiatisztjei Bencsik ostobalezredes, Ómolnár bulvár-altábornagy, G. Fodor sajtópöce-tengernagy és az öreg végbélnyelvű veterán, Stefka dandártábornok vezényletei alatt üzemeltetik a szerkesztőségek hadigépezeteit, akkor nyert ügye van. Orbán zászlósa, Bayer vér-vezérőrnagy üvölti majd a háború tűzütemét diktáló pogromrigmusokat.
Andrew G. stricikirály eközben a panelok proli és nyugger bandáit hívja utcaháborúba a Pumped Gabó, valamint a Rozalinda argentin remakeje utáni reklámblokkok toborzó gyűlölet-egyperceseivel. Erős és büszke csürhe.
 Egyetlen stratégiai alapelvük, hogy a Fidesz szavazótáborában értelmiségi tőkeáramoltatást hajtsanak végre. Radikális kijelentésekkel és gyűlöletpropagandával számolják fel értelmiségi hátországuk maradékát is, hogy helyükre a társadalom mélyrétegeiből szivattyúzzanak hiszékeny és tanulatlan, de nagyobb számú és könnyebben verbuválható szavazókat.
Nekik bármit be lehet adni, ők mindig el fogják hinni, hogy az ország nyomora a láthatatlan ellenség műve. Ez a permanens háborúban nemzeti együttműködéssé kovácsolt idiokrácia fő alkotóelve.

A pusztító kormánysereggel szemben ellenzéki gerillák és irregulárisok készülnek a megelőző csapásra, mélyen beásva szerkesztőségi bunkereikbe. A 24.hu bulvárfelderítő-ezrede, a 444 előretolt gonzó csapásmérő-zászlóalja, az Index hír-tüzérütegei és a HVG gyorsreagálású publicista véleményvezérei tüzelésre felkészülten várják ellenzéki bajtársaikkal, hogy a vihar előtti csend véget érjen. Nem lőnek a Jobbik, csővel a kormány felé harcállásba helyezett médiumai és Simicska Lajos felé, mert az ellenség ellensége ha barát nem is, de alkalmi fegyvertárs lehet. A Momentum eközben egy nagyon sikeres, és néhány népszerűségi robbanás nélkül elműködő médiahack-lövés leadása után fesztiválszervezésbe kezd, teljes politikai programjuk azonban őszig hadititok. Friss újoncai a háborúnak, akik egyelőre lázasan dolgoznak a csodafegyveren, amivel megfordítják a végső kimenetelt. Várunk.
Botka László bolsevik szabadcsapatai nyugdíjbombákat, illetve kis- és középvállalkozókra is veszélyes, államszocialista adó-vegyifegyvereket fejlesztenek, miközben Gyurcsány belülről mételyező diverzánsai hetente hazudják, hogy bizonyító erejű dokumentumokkal bírnak Orbán bűneiről, aláaknázva a potenciális minőségi oknyomozás hírértékét a témában.

Jelentem, a háború előkészítő szakasza végső fázisba ért, az állásokat elfoglalták, a tüzelési irányokat kijelölték! A rövid fesztiválszezon alkalmi átlövései után totális háborúra számíthatunk. Jelentés vége. 

 Mit tehetünk mi, választópolgárok?

El kell égetnünk minden oldal behívóját. Meg kell értenünk, hogy a pártok és a szerkesztőségek nem a társadalmi szerződés egyenjogú aláíróiként tekintenek ránk, választókra, hanem a hadiiparuk nyersanyagforrásaiként.
Ki kell állnunk a háborús mészárosok ellen: egyszerre kell felszólalnunk, ha a kormány az ellenzéki pisztolylövésre hatalmi súllyal támogatott ágyútűzzel felel (kurva sok ilyen lesz), ha a baloldali véleménykonvent a terror eszközeivel aláz meg ártatlan együtteseket, akik átlopakodnak a politikai sáncokon az ottani rajongóikhoz (ilyen aligha lesz, mert a libbal médiaterror példásan befenyítette a Quimbyt), ha a pártkatonák közélet szempontjából közömbös családjai kerülnek médiakivégzőosztagok elé (mármint azok, akik nem csencselnek energetikai beruházásokkal), ha a pártkatonák szexusa kerül akaratuk ellenére (vélt vagy valós alapon) kihirdetésre, vagy ha a Riposzt, a 888.hu és a Lokál összekapaszkodva avászkodik naponta az alá a nívóminimum alá, amiről tévesen azt hittük, hogy a Blikk, a Heti Hetes és a 24.hu után lehetetlen mélyebbre zülleszteni.
Ki kell állnunk ellenük, mert nem számít, ki lőtt először, mindannyian szenvedünk tőle.

Csak úgy szabadulhatunk a választási kampány vérgőzétől, ha megtagadjuk a szolgaszerepet, és azokat kritizáljuk először, akik a mi értékeink képviseletében követnek el háborús bűnöket, nem pedig hümmögünk és hammogunk, hogy „dehát a másik is”.
NERganisztán és Ellenzékia polgárai sem érdemlik meg, hogy a nevükben „demokrácia” és „népakarat” lobogók alatt hajtsanak végre olyan túlkapásokat, amikre a polgári értékrend, ’48 és ’56 szelleme sosem adtak mandátumot. Nehéz idők jönnek, és kemény bevetések várnak a koponyánkat kitöltő másfél kilós sejtdúcra, ha nem akarjuk, hogy átvágassák velünk egymás torkát. Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/39703/pics/14985284563353974_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?