Pásztory Dóri nyílt leveléről Hosszú Katinkának

Tibi atya

Nemrégiben látott napvilágot Pásztory Dóri, paralimpikon nyílt levele Hosszú Katinkának, amire Hosszú (marketingcsapata) azóta sem válaszolt érdemben. Röviden vázolva, Katinka kiakadt, egyebek mellett azért, mert a FINA korlátozta, hogy az úszók hány számban indulhatnak a világversenyeken, és szerinte az új szabályokat egyenesen ellene vezették be. Pásztory Dóri erre nyílt levelet írt neki, miszerint a kép ennél hangyányit komplexebb, a jövőben jobb lenne nyílt levelek helyett nyílt, több oldali diskurzust a közbeszéd terébe engedni (amire szerinte Katinka egyre kevésbé hajlandó), és egyébként sem szerencsés, hogy egy komplett ország alkot véleményt egy nemzetközi sportszövetségről egyetlen elfogult, és az ügyben (anyagilag is) érintett sportoló álláspontja alapján.

Rengetegszer álltam ki Hosszú Katinka ügyei mellett. Mikor a klasszikus maffiavilág prominens alakjának számító Gyárfás Tamás ellen tört kopját, ugráltam örömömben, és én magam is olyan mély, de beforrt sebet téptem fel Gyárfás mellkasán egy nyílt levelemmel, mint a Fenyő gyilkosság. Ugyanebben a levélben kritizáltam Pintér Sándor belügyminisztert is. Ellentétben Katinkával, ezek az emberek engem bármikor fél nap alatt kicsinálnak kocsmástul, facebookostul, üzletestül, mindenestül. Kiálltam Katinka mellett amikor és amiben csak lehetett. De egy percig sem Hosszú Katinkáért. Az ügyekért és a szimbólumokért, amiket Hosszú Katinka ezekben a helyzetekben jelentett.

Bevallom, szerintem az ország semennyivel sem lesz jobb hely attól, hogy egy úszó valahol a világ másik végén megjavítja a saját csúcsát. Bevallom, ugyanez a véleményem az olimpiai érmekről is. Azt gondolom, hogy mindkét esetben mikor felállunk, és egy nemzet nevében ünnepeljük ezeket az eredményeket, olyan placebokra harapunk, amik rettentő károsak, és másra sem jók, minthogy a fröccsömmel kísérjük le őket. Senki ne értse félre, én nagyon tisztelem a profi sportolók eredményeit, és fontos, hogy örüljünk is nekik, mert amit tesznek, emberfeletti. De miért lesz az egyéni eredményük mindjárt a nemzet eredménye is? Miért tapsol egy elhízott, pultom előtt kígyózó nemzet Hosszú aranyának úgy, mintha szemernyi része is lenne a sikerében, és úgy, mintha a sikerétől bármivel is javulna a nemzet önértékelését valóban javító tömegsport állapota? Hogy egyértelmű legyen: tömegsport alatt természetesen nem azt a Katinka klubjába felvételt nyert pártucat gyereket értem, akiket gyerekkoruktól nevelnek a következő generáció Katinkáinak, hanem azokat, akiknek az állam és a nemzet profisport fétisű önkielégítése után nem marad lófasz sem, csak a heti öt, központi mintatanterv által nem annyira a test építésére, mint a lélek rombolására bevezetett alibi tesióra.

Mikor az új szabályzást tartalmazó linkre kattintottam, az első gondolatom az volt, hogy ez mintha nem is annyira személy szerint ellene szólna. A FINA egy nemzetközi szervezet, aminek az úszósportban, mint globális jelenségben kell gondolkodnia. Ha olyan szabályok vannak, amik lehetővé teszik, hogy valaki azért, mert sokkal jobb, mint a többiek, minden versenyszámban le is taroljon mindenkit, annak a globális következményei azzal járnak, hogy a többi országban visszaesik a sportág népszerűsége, ami hosszútávon megbosszulja magát a sportág egészén is sokkal inkább, mint az, ha valaki ezentúl csak négy számban aranyérmes kilenc helyett. Az a dolguk, hogy egyensúlyt tartsanak, és ezt anélkül, hogy ellehetetlenítsenek sportolókat, csak úgy tudják megtenni, hogy maximalizálják a versenyszámokat, amikben indulnak. Jut is, marad is: megmarad a világklasszis, kiugró úszótehetségek nimbusza, miközben más számokban a többi versenyzőnek is jut érem. Így minden országban követik a sportot töretlenül, és minden országban áldoznak rá pénzt a továbbiakban is. Más szavakkal: a sportág nem csak az egyéni világcsúcsai tekintetében, de egészének országonkénti népszerűségében is világszínvonalú marad. Ez a nemzetek felett átívelő szemlélet pedig a FINA-nak hivatalból többet kell, hogy jelentsen az egyéni sikernél, még akkor is, ha egyébként minden vezetőjének Hosszú Katinka plakát van az ágya fölött. Ezek voltak a legelső gondolataim.

Mikor e szavakat leírom, muszáj hozzátennem, hogy én ebben a témában korábban azért nem fejeztem ki a véleményemet, mert nem értek hozzá, nem tudok szakmai mélységet képviselni. Egy vagyok a sokszázezer valós háttér nélkül okoskodó facebook-huszárból, és kurvára fogalmam sincs, hogy az egyébként elsőre jónak hangzó gondolatmenetem a FINA-ról szakmai szempontból is valóban megállja-e a helyét. Mint ahogy annak a tizenkilencezer embernek sincs, akik lájkolták Hosszú posztját. Nem különben annak a több százezernek, akiknek a véleményét befolyásolta.

Éppen ezért olyan kibaszott fontos, amiről Pásztory Dóri írt. A diskurzus. Azért van rá szükség, hogy a hozzám hasonlóan dilettáns facebook-tömeg ne csípőből, inger-válasz reakcióként tüzeljen egy nemzetközi szervezetre, ami ha esetleg nem is jó, de lehet, hogy a döntései érthetőek. Ne szopjuk be újra a KRITIKA MINIMÁLIS IGÉNYE NÉLKÜL azt, hogy egyéni érdekek mentén nyitunk újabb nemzetközi frontvonalat a gonosz Nyugat ellen! Előtte legalább hallgassunk meg több elfogulatlan, szakmai álláspontot is!

Mélységesen tisztelem Pásztory Dórit, aki ezért kiállt. Tette ezt úgy a véleménypluralitás ügyéért, hogy olyasvalakivel kellett szembe mennie, akit a teljesítményéért valemennyien – beleértve őt is – tisztelünk, és tette ezt továbbá úgy, hogy publicistaként pontosan tisztában volt azzal, hogyan fog erre reagálni az a szellemtelen mélyrétegekből felbugyogó koszos csőcselék, amelyik a facebookon millió szájjal ráköpi, hogy „biztos csak irigy vagy”. Nem tudom mire lehetne irigy, mikor paralimpikonként ép élsportolók között is többször érmet szerzett. Azt sem értem, miért kell megint feltenni a pronyórokokó örök klasszisát: „ki az a Pásztory Dóri és mit pofázik?”. A kommenthez szükséges ujjmozdulatokkal akár utána is lehetne nézni, ki ő, és azt pofázza, amit leírt. Hihetetlen bátor dolog olyasvalakivel kapcsolatban nyilvánosan is kifejeznünk a kételyeinket, akit fanatikusabb imádat övez az egész országban, mint a miniszterelnököt a saját politikai táborában.

A huszonegyedik század világa annyi kérdést helyez a mindennapjainkba, hogy mindenről kell tudnunk értelmes diskurzust folytatni úgy, hogy nem az elvakult bálványkövetés szülte indulatok, hanem az érvek tematizálják a véleményünket. Efölött az egyetemes törvény fölött pedig nem állhat kormány, társadalmi idollok, egyház, Isten, és igen, Pásztory Dóri árnyékában ki kell jelenteni: még a világcsúcsot úszó Hosszú Katinka és a véleménye sem. Teljes mellszélességgel kell most odaállnunk Pásztory Dóri és a rá fekete ondót maszturbáló kommentsöpredék közé. Igaza van. És ha Katinka – akinek Dórival együtt várjuk az érdemi válaszát – belátja, mire ad mandátumot egy  olyan nemzet feltétlen szeretete, aki kiállt mellette is, mikor a véleménypluralitásért ő küzdött, ebben egyet fog érteni Dórival. Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/39983/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?