A Pride-ra szükség van!

Tibi atya

Nekem az égvilágon semmi bajom nincs a „buzi” szó használatával, mert úgy gondolom, hogy nem a szó alakja az, ami a szót magát bármilyenné teszi, hanem a konnotáció, a mögötte húzódó érzelmi töltet. Cikkemben ezúttal mégis többnyire a „meleg” szót fogom használni az azonos neműekhez vonzódókra. Nem azért, mert félek a bé betűs szó használatától, vagy mert szerintem a szavak alakján számon kért politikai korrektség képes elérni ennek a közlési attitűdnek a valós célját. Egyszerűen csak azért, mert jelen helyzetben ez a kifejezőbb szó.

Magyarországon a melegeket sokféle vélemény övezi: vannak, akik lőfegyverrel a Dunához vezényelnék őket, akik megelégednének a kasztrálásukkal, akik átnevelnék őket mintha a szexuális irányultság valami hóbort volna, akik azt mondják, csinálják a négy fal között, és olyanok, akik azt mondják, illesse meg őket az összes olyan jog, ami a heteroszexuálisokat is. Esküvő, házastársi szerződés, örökbefogadás és általános elfogadottság. Én az utóbbiakhoz tartozom.

Nagyon károsnak tartom azonban a világnézetet, miszerint aki nem ért velem egyet, aki homofób, azt kapásból kiírjuk az értelmiség és a humánum köréből. Nézzünk szembe a ténnyel: hiába létezik pszichológiai és biológiai szempontból alátámasztott, logikus érvelés, hogy miért természetes dolog, hiába van a logika megteremtőjén, Arisztotelészen átívelő történelmi hagyománya,  Magyarország ezeréves története során az elmúlt pár évtizedtől eltekintve az azonos neműekhez vonzódók kérdése nem létezett a köztudat észlelési küszöbe felett folyó fősodorban. Voltak korábban is közösségek, amik befogadták őket, de a szélesebb nyilvánosság előtt sosem képviselték az ügyüket. Éppen ezért bármennyire is alapvető emberi jogokról beszélünk, a közgondolkodás számára ezek a mai napig sem számítanak „alapnak”. Ha nem is tartom helyesnek, hogy a homofóbiát pusztán a tradíciókkal igazoljuk, a jelenség maga mindenképp érthető: hogyan is lehetne valami alap, amit nem tanultunk meg a szüleinktől és a nagyszüleinktől? Bármennyire hangzik ez hihetetlenül, kiváló embereket ismertem meg életemben, akik a homfóbiájuk ellenére is jólelkűek, és elsőrendű barátok.
Ne feledjük, a szüleink (pontosabban a gondozóink) az elsődleges mintaképek számunkra. Ha jót, ha rosszat kapunk tőlük, az nem csak gondolati síkon ég belénk, hanem a lelkünkbe nyomódik. Azzal a fajta implicit tanulással válik a személyiségünk integráns részévé, amivel a csecsemők és a gyerekek képesek csak tanulni.

Lehet-e hibáztatni valakit azért, mert azt a mintát követi, amit a szülei és a környezete kódoltak belé szociálisan?

Azt gondolom, hogy ha lehet is, nem érdemes. Legyen szó homofóbiáról, alkoholizmusról, egyéb függőségekről, agresszív viselkedési formákról vagy en bloc bármiről, a hibáztatás és a suttyónak bélyegzés egyiket sem fogja felszámolni. Nem találkoztam azonban még olyan jószívű, de homofób ismerősömmel, aki azután is az maradt, hogy bemutattam neki egy másik kiváló, homoszexuális ismerősömet, akiről csak később tudta meg, hogy az.

Békés, egymás megismerésére törekvő emberi hangnemre van szükség mindkét oldalról a táborokat csatasorba vezénylő homofóbia és homofób-fóbia helyett.
Az eredetileg melegellenes ismerőseim ilyen diskurzusokkal értik meg mindig, hogy a szexus bár alapvető vezérlőerő, azért még nem kizárólagos meghatározó tényezője annak, hogy valaki milyen ember. Ilyenkor értik meg azt is, hogy ha egy életet kell leélned úgy, hogy nem érhetsz az utcán ahhoz, akibe szerelmes vagy, az rettenetes frusztrációval jár. Ha mégis megteszed, és a válasz megvető undor vagy agresszió, annál inkább. Ezt pedig senki nem érdemli meg, csak mert az agyi neuronhálózata valahol az ontogenezis tájékán eltérően idegződött be a szexusát illetően.

 A Pride a köztudat szintjére emeli a vitát, és ezért van rá szükség!

Elismerem, a Pride felvonulása egy kritizálható jelenség. Évszázados lefojtás frusztrációja bukik elő benne, és ez gyakran jelentette azt az elmúlt két évtized során itthon is, hogy olyan szimbólumokat gyaláztak meg, amik számomra is szentek, mert az identitásom alapját képezik. A nyitott és kétoldali beszélgetések is csírájukban halnak ki, ha a kiindulópontjuk olyan provokáció, mint a Magyarországra rajzolt görbe fasz a papruhás buzi előterében. Ez felháborító.

Éppen ezért kell a Pride felvonulásán megváltoztatni bizonyos dolgokat, de nem egyenesen betiltani azt. Egy percig se gondoljuk, hogy a melegtársadalom teljes egészében és feltétel nélkül azonosulni tud a Pride kommunikációs eszközeivel. Ismerek konzervatív, magamutogatást kerülő leszbikusokat és homoszexuálisokat, akik a rendezvénynek csak a céljaival, az egyenlő jogok kivívásával azonosulnak, a közlési eszközökkel a legkevésbé sem. Ezért vesznek részt a felvonuláson polgári öltözékben. Bármilyen meglepő, ezek az emberek csak a szexusuk mássága tekintetében homogének, nem a világnézetükben.

Egyébként mintha ez a Pride szervezőinek is kezdene leesni, hiszen idén már nyoma sem volt a többezer normális vonuló között annak a szűk, de média által felkapott kisebbségnek, akik nemzeti szimbólumokat gyaláztak. Bár a korábbi Pride-ok alatt is elenyésző volt az ilyesmi, a média klikkekből és nézettségből él, ezért ez a pár exhibicionista fasz sokkal nagyobb médiafigyelmet kapott, mint a többi normális, jóval szolidabb vonuló. Ez azonban a magamutogatás vágya miatt beteges, nem pedig a homoszexualitás miatt. 
A 888.hu izzadságos próbálkozással mindössze ennyivel tudta idén borzolni a kedélyeket:

Ez amellett, hogy nekem nem tetszik (és a melegek tekintélyes részének sem), semmivel sem durvább, mint bármelyik körúti legénybúcsús társaság maskarái. Ne essünk azonban abba a hibába, hogy egy szexuális irányultságot a nyilvánosságban képviselt legbizarrabb elemei miatt ítélünk el! Tele van az internet egymást nyilvánosan lehugyozó-szaró férfiakkal és nőkkel, mégsem az alapján határozzuk meg a heteroszexuálisokat!

 Nem értek egyet Vona Gáborral, aki úgy tiltaná be a vonulást, hogy soha életében nem vett rajta részt a kordon innenső oldalán, és a legközelebbi élménye a saját pártmédiájából fakad. Nem értek egyet továbbá azzal sem, hogy a homoszexualitás magánügy. Mindaddig ugyanis, amíg bármilyen szexusú embereket joghátrány sújt, az minden olyan ember közügye is, aki hisz a jogállamban. Bár hiszek abban, hogy a szexualitás mellé intimitást kell rendelnünk, kikívánkozik a négy fal közül amíg nem élhetnek bélyeg nélkül, nem házasodhatnak és nem fogadhatnak örökbe gyereket. Én sem az utcán baszok, de ha nem engednék, hogy elvegyem azt, akivel otthon igen, kivonulnék az utcára!

„Gyereket? Ezek? Na, azért a lófasznak is van vége!”

Bevallom, én ezt értem a legkevésbé. Valaki azt hiszi, hogy a csúúúnya buzik heteroszexuálisok elől rabolják el a gyerekeket? Ugyan.

Állami gondozásból adoptálják őket, amiről jól tudjuk, hogy nem gyerekeknek, de talán még kutyáknak sem biztosít megfelelő mentálhigiénés körülményeket a normális fejlődéshez. Intézet, farkastörvények, gyerekeket leszaró, molesztáló és megalázó dolgozók, akik terrorban tartják őket, és gyakran még a hangyafasznyi juttatásaikat is einstandolják tőlük.
Az örökbefogadásnak hosszú, bürokratikus és szigorúan felügyelt menete van, ami sokakat ki is rostál. A nem alkalmas homoszexuálisokat ugyanúgy szűrné, ahogy a nem alkalmas hetorszexuálisokat. Azt gondolom, hogy egy megfelelő anyagi körülmények között élő értelmiségi meleg pár sokkal inkább nevel tudatosan a társadalom számára is hasznos, szerető körülmények kött fejlődő gyermeket, mint a börtönszerű intézetek. Nem, a gyerek nem lesz nagyobb eséllyel buzi, és nem kell félni attól, hogy olyasmit lát, ami majd traumatizálja. A Te szüleid sem előtted kúrtak, és ha a gyerek véletlenül „benyit”, az fiatal korban nem traumatikusabb, mintha heteroszexuálisokat látna. Csak utána beszélni kell róla. Mint ahogy erről a témáról is.

Nem kérem, hogy mindenkinek változzon meg a világlátása internetes cikkek függvényében (hiába is tenném)! Arra kérem azonban valamennyi olvasómat, hogy mielőtt instant indulatokkal kezdené szidni a máshogy gondolkodókat vagy érzőket (tartozzon bárhová is), legalább próbálja előbb megismerni őket, mert az árnyaltabb képen többet látunk! Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/40189/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?