Szabó Péter legújabb fegyvere

Tibi atya

Nemrégiben a szívem is félrevert pár ütemet, mert a hírfolyamom olyasvalamit dobott fel, amit sosem szerettem volna látni: Almási Kitti csatlakozott Szabó Péter motivációs tréner stábjához "egy-két projekt" erejére.

Nagyon régi követője vagyok Szabó Péternek és Dr. Almási Kittinek, azonban teljesen különböző okokból. Míg Szabó Pétert, a mentálhigiéné egyik legnagyobb sarlatánját és hazai közellenségét szemmel tartom és figyelem, hogy következetes kritikusa maradjak, addig Almási Kitti klinikai pszichológust a legőszintébb csodálattal követem. Bevallom, ez a nő ez egyik kedvenc pszichológus előadóim egyike: összpontosul benne a klinikum szakértelme, a terápiás tapasztalat, a humor, illetve a hajlandóság, hogy leszálljon a katedráról, és közérthetően, de tudományos igényességgel beszéljen olyan nagyon fontos dolgokról, mint a kötődési stílusok szerepe a kapcsolatokban, önmagunk elfogadása, a szexusunk megélése és a szorongásainkkal történő szembenézés.

Szabó Pétert lassan senkinek nem kell bemutatnom: ő az, aki a vállalati pszichopátia és a nárcizmus mantráit futószalagon gyártja azoknak az ostobáknak, akik nyálcsorgatva vágynak a népszerűségére és a vagyonára. „Mindig túl korai, hogy feladd!”; „Ne feledd, attól, hogy valakinek baja van veled, az csak az ő baja” – tolja az önfókuszú, egocentrikus boldogtalanság zálogait kontextus nélkül a közbeszéd terébe. Nézzük, mit is jelentenek ezek a mondatok!

„Mindig túl korai, hogy feladd!”

Ezzel a motivációs bullshittel nem csak az a probléma, hogy egyaránt adható a berlini waffen-SS utolsó csepp vérüket is Hitlerért áldozó gyermekkatonái és vállalati középvezetők szájába, hanem az, hogy nem igaz. Nem mindig korai, hogy feladd. Vannak dolgok, amiket kurvára fel kell adni. Néha be kell ismernünk, hogy nem vagyunk mindenhatóak, és a tevékenységtől, amit csinálunk (legyen az rossz vállalkozás vagy káros szokás) nem leszünk jobb emberek, csak fáradtabbak, elhasználtabbak és gyengébbek (mert sajnos az a hazugság sem igaz, hogy ami nem öl meg, az erősít). Ilyenkor így vagy úgy, de legalább részben fel kell adnunk, amit csinálunk és segítséget kérnünk másoktól, mert valamit nyilván elbasztunk (ez Péter mantrái szerint szintén rossz dolog, amennyiben mások véleménye kritikus – szerinte ugyanis nem szabad foglalkozni a kritikával, mert az akadályoz a célunk elérésében).

„Ne feledd, attól, hogy valakinek baja van veled, az csak az Ő baja!”

Ez a mondat a nárcizmusnak az a velőállománya, ami semmilyen értelmezésben nem állja meg a helyét, de úgy a legkevésbé, ahogy Szabó Péter értette: ha valakinek baja van veled, az nem csak az ő baja. Egészséges (egyénre szabott) dózisban persze mindenkinek szüksége van a „leszarom” pirulára, hiszen ha minden fikázást valós kritikaként értelmeznénk, akkor rövidtávon kapnánk idegösszeroppanást, és valóban nem jutnánk soha egyről a kettőre. Azonban ebből nem következik, hogy amit csinálunk, az szükségszerűen jó, és ha valakinek mégis baja van ezzel, azzal nem kell foglalkozni, hiszen az az ő baja és nem a tiéd. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, épp csak annyi empátia szükségeltetik, ami már elég ahhoz, hogy ki ne mondjuk ezt a mondatot soha.

Most olvassuk el ugyanezt a mondatot úgy, hogy a hangsúly máshol van: "Ne feledd, attól, hogy valakinek baja van veled, az csak az ő baja!"

A mondat még így sem igaz. Vannak helyzetek ugyanis, amikor olyannak van baja velünk, akitől függünk. Vajon lehet-e ezt mondani az alkalmazottnak, akit a főnöke rendre megaláz? Vajon lehet-e ezzel a mondattal nyugtatni egy gyereket, akit az erősebb osztálytársa bántalmaz? Szabad-e ilyen módon semmibe venni azt, hogy ez a baj nem csak a piszkálódóé, hanem az áldozaté is? - azt gondolom, nem. Ezt a mondatot bármilyen szövegkörnyezetbe ágyazom, egyetlen embernek sem adható tanácsként, aki azt várja, hogy a tanácsom élhetőbbé tegye az életét.

A fenti mondatok nem kiragadott példák, Szabó Péter facebook-ja ugyanis tömegével árasztja az ilyen, és ehhez hasonló motivációs bonbonba töltött élethazugság-mérgeket. Ő a lelki tanácsadás legnagyobb szélhámosa, munkásságában Oravecz Nóra mémjei fajtalankodnak Gyurcsok István tévés gyógyító kuruzslásával. Meggyőző, de hazug féligazságok ezek. Olyan egópumpák, akár a kokain: pillanatnyi erőt adnak, függőséget okoznak, nem vezetnek tartós boldogsághoz és lelki békéhez, viszont a hatásuk hamar elmúlik és mindig kell egy következő adag.

Szabó Péter erre azt mondaná, hogy az irigységem álruhát öltött elismerés. Csak azért kritizálom, mert én is szeretnék olyan sikeres és imádott lenni, mint ő. Ez azért is állja meg a helyét, mert engem a kutya sem követ, míg őt népes rajongótábor öleli körül, és míg ő pénzben úszkál, én a küszöböt rágom hónap végén. Módszeresen próbálok arccal is a nyilvánosság elé lépni, hiszen vágyom a rajongásra, csak nem sikerül, mert nem bízom eléggé magamban. Keserű, irigy ember vagyok, akit elszomorít mások sikere, és titokban én is olyan szeretnék lenni, mint ő. Ezért fikázom. Csakhogy ezen mondatok egyike sem igaz.
Ideje még a nárcizmus önámító rózsaködén keresztül is észrevennie, hogy a kritika és a fikázás között tartalmi és érdemi különbség van. Míg a fikázás céltalan, mélység nélküli és kontraproduktív pótcselekvés, az irigység kétdimenziós projekciója, a valós kritikának nagyon is van célja. Változást szeretnék elérni vele, mert amit kritizálok, az hat a környezetemre, és szöges ellentétben áll a világnézetemmel. Bár Szabó Péter nárcizmusa szerintem nem változtatható, a közvélemény hozzá fűződő viszonya igen.

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mit keres Szabó Péter mellett egy olyan (nélküle is sikeres) géniusz, mint Almási Kitti. Igaz, hogy Kittinek voltak olyan gondolatmenetei, amik hasonló következtetésekre futottak ki mint Szabó Péter egyik-másik instant életbölcsessége, de ő sosem ilyen csupaszon tolta őket az arcunkba. Nem tartott soha olyan, piramishálózatra építő cégek eladástechnikai térningjeihez hasonlatos, zenés-színes-szagos motivációs agymosást, mint Szabó Péter. Ellenkezőleg! Nagyon komoly gondolatisággal és szakmai érvekkel segített odatalálni ezekhez a gondolatokhoz. Ez óriási különbség, és a Szabó Péterhez még csak nem is viszonyítható zsenialitása is ebben rejlik.

Abban reménykedem, hogy Kitti nem a nárcisztikus sármőr bűvkörébe került, és Szabó Péter megnyerő modora nem tudta a szakember mögötti embert megmérgezni. Abban egészen biztos vagyok, hogy Szabó Péter nem önkritika gyanánt fordult szakmai segítségért a munkáját illetően, de talán a vele kapcsolatban gyakran felmerülő bírálatok alapján kockázatelemzést végzett, és belátta, szüksége van rá, hogy a jövőben élét vehesse az egyre nehezebben vitatható, és brandjére is egyre veszélyesebb véleményeknek. Bízom benne, hogy Kitti célja Szabó Péter munkásságának meghackelése, hogy az szakmaibb és kevésbé kártékony legyen.

Ha mégis kiderülne, hogy Szabó Péternek úgy sikerült manipulálnia, mint a médiakörnyezetében mindenkit, úgy biztosíthatom, amikor (és nem ha) ezt észreveszi és belátja, nem fogok károgni, hogy „émmegmontam”, viszont segíteni fogok neki, amiben csak tudok. Attól, hogy valaki kiváló pszichológus, még ember is egyben, és nem immúnis a nárcisztikusok hihetetlenül meggyőző kommunikációs trükkjeire.

Kedves Kitti!

Közted és Szabó Péter között oldhatatlan ideológiai ellentét feszül: míg Te azt tanítod, hogy a siker és az önbizalom a lelki egyensúly egyik körülménye, Péter szerint a siker ősoka az önbizalom. Utóbbi nem csak hazugság, hanem a tanításaid szöges ellentézise is.

Kérlek, csináld meg a lehetetlent: hass valahogy Szabó Péterre, de közben ne Szabó Pétereződj be, és a pszichológus szakmát se kend vele össze! Lépj a színpadára, de ne vezesd fel őt soha arra a pódiumra, amire Te már Vekerdy Tamással és Müller Péterrel együtt is álltál! Tisztában vagyok vele, hogy most vészcsengőnek kevés vagyok, de amint úgy érzed, hogy kihasználnak, legyek én a nagy piros gomb, amit lenyomsz, és ami akkor is ott van neked, ha most haragszol ezért a levélért (vagy válaszra sem méltatod). Ha lenyomod, én úgy szántom be ezt a sarlatánt is, ahogy anno Oravecz Nórát vagy rövidesen Marozsák Szabolcsot fogom. Érvekkel, nyilvánosan, közérthetően és maradandóan.

Maradok irántad tisztelettel:

Tibi atya

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/40218/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?