Szabó Péter nyilvános vitára hívott!

Tibi atya

Tegnapi bejegyzésemre Szabó Péter az alábbi levéllel válaszolt:

„Kedves P. D. (avagy Tibi atya)!
Igazán megtisztelő, hogy írtál rólam, köszönöm.
Az már kevésbé, hogy ez a néhány sor rágalmaktól, hazugságoktól, és féligazságoktól hemzseg.
Éppen ezért szeretnélek felkérni egy nyilvános beszélgetésre, ahol ezeket tudjuk tisztázni.
Én mint eddig, továbbra is adom az arcom minden egyes lépésemhez, gondolatomhoz.
Remélem számíthatok rá, hogy Te is ezt teszed.
Mivel én eddig sem bántottam meg senkit, és nem is kritizáltam, most sem ez a célom, hanem az, hogy nyíltan, személyesen, egymással szemben, vállalva az arcunkat, a véleményünket kiálljunk, és egyzetessük a nézeteinket!

Üdvözlettel,
Szabó Péter”


(A képet és a poszt szövegét azért mertem megosztani, mert bár tudom, hogy sokan lecsekkoljátok majd ministránsom nevét, tényleg nem kerültök hozzám közelebb, ráadásul beleegyezett, mert a nevéhez az égvilágon semmi egyéb nyilvánosságot érintő dolog nem köthető, tehát az teljesen érdektelen.)

Péter!

Ministránsom sorait közvetítem most feléd, akit alávaló módon az én posztomért tettél közszemlére, holott azért minden szempontból - legyen az morális vagy jogi - egyedül én felelek:

„Szabó elkövetett velem kapcsolatban egy óriási hibát: azt állította, hogy én vagyok Tibi atya. Ez azonban nem igaz. Sosem volt, és sosem lesz. Még csak az oldal alapítója vagy adminja sem vagyok. Mindig hű ministránsa voltam az atyának, mindig az is maradok, de a személyem nem azonos vele. Hang vagyok a fejében, és hosszas viták után érv a szájában. De nem vagyok ő. Mikor jelentkeztem hozzá évekkel ezelőtt, ugyanaz a senki voltam, aki most vagyok, és aki maradni akarok. Az atya oldalára sem az én személyes véleményem kerül ki. Csak abban az esetben van így, ha az atya ministránsai azzal maradéktalanul egyetértenek. Egyéb esetben mindig a szerkesztőség elé tárja, ahol többséggel elfogadva, alaposan megvitatva (és ha kell konszenzus alapján átalakítva) azt, kirakja. Vagy így kerül ki, vagy sehogy.”

P. D., akit ezek után Ministráns-D-ként fogok emlegetni, nem azonos tehát a személyemmel. Ministránsaim azért kerülik hozzám hasonlóan személyükkel a nyilvánosságot, mert nem számít a nevünk és az arcunk: az érveink, a véleményünk, a suttyóságunk és az attitűdünk így is ugyanolyanok, nem vágyunk személyes rajongottságra, és nem óhajtunk abban a blikkes bulvárvilágban gyökeret ereszteni, amiből Te előburjánzottál. Személyes karriert sem akarunk építeni.
Péter, a hírportálok, akik közül nem egynek a tyúkszemére léptem az évek során (kb. az összesnek), szerinted miért nem írták meg, ki állhat Tibi atya mögött miközben a legtöbbnek személyesen is adtam már interjút? Nos, két okból:

1) Tudják, hogy azonnal beperelném őket, mivel sem én, sem ministránsaim nem vagyunk közszereplők.
2) Nincs valós hírértéke, mert érdektelen és szart se befolyásol a személyük velem kapcsolatban.

Mivel az ismeretlenségben maradni és lemondani a személyes karrierépítgetésről annak minden előnyével és hátrányával együtt éppen annyira szent jogunk, mint egy írónak álnéven publikálni, nem fogom tűrni, hogy közszemlére tedd őket. Még akkor sem, ha az alapvető jogok olyan földi hívságok, amit neked, a büntetett előéletű egymondatos élethazugságok messiásának szerinted nem kell betartanod.

Ministráns-D-nek ezúttal mégis a szerkesztőség teljes egyetértésében engedtem meg, hogy kiálljon ellened egy nyilvános vitára. Természetesen nem ott és nem úgy, ahogy Te szeretnéd. Szó sem lehet arról, hogy egy színes-szagos-hangeffektes, kereskedelmi televízió-kompatibilis műsorban tegyétek ezt meg, ahol a legkisebb esélyed is adatik az önfétisű sztárongásra, és amire viszont ministránsom egyáltalán nem vágyik.
Hogy létrejöhessen az objektív, tényekhez rigorózusan tapadó diskurzus az ámításaid ellenében, Ministráns-D beperel téged. Először is azért, mert a beleegyezése nélkül széles nyilvánosságra hoztad a kilétét, másodszor azért, mert azt állítod, hogy ő én, amit nem tudsz bizonyítani (míg én az ellenkezőjét könnyűszerrel), harmadszor pedig azért, mert azt állítod, hogy megrágalmazott téged. Ha lettek volna rágalmak a cikkemben, akkor sem ő tette volna, ráadásul álláspontom szerint nem voltak. A szubjektív véleményünk volt benne a sarlatánságodat illetően, és néhány mondatod, amit bármikor hivatkozhatunk, hogy valóban elhagyták a szádat. Éppen ezért az a véleményem, hogy maga az állítás a rágalom, hogy ministránsom vagy én megrágalmaztunk téged.

Nem csináltam még ilyet, de Ministráns-D beszédét a tárgyalásról az arca kitakarásával élőben streamelem majd. Ugye, mennyivel jobb, mint egy tévéműsor, ahol szabadon lehet hazudozni? Itt nincs csúsztatás, nincs plasztikusan gyúrható életbölcsesség, ami annyira szabadon értelmezhető, hogy bármikor kibújhatunk mögüle. Nincs motivációs élettörténet, amit elnagyolva, konkrétumoktól mentesen, hol így, hol úgy adunk elő. Nincs bevágott zene, nincs fényshow, nincs kibaszott betáncolás és nincs taps. Nyers tények csapnak össze a nyers tényekkel. Ministráns-D és én ugyanis minden mondatunkért felelősséget vállalunk. Akarod vagy nem, te is így teszel majd.

Ne aggódj, az igazságszolgáltatás számodra - velünk ellentétben - jól ismert terep! Bár az életed (kitalált vagy valós) magánjellegű részleteit nem átallod a szélesebb közönség elé tárni, erről nagy a hallgatás. Hallottuk már azt is, hogyan és miért akartál (állítólag) öngyilkos lenni, azt azonban a médiában soha, pontosan miért is ültél. Elképzelhető, hogy a hajléktalanból lett milliomos nimbusza alábbhagyna, ha kiderülne, hogy nem két kifli volt az oka, hanem fehér gallérban elkövetett bűncselekmény?
Mire végzek a nyilvánosságban betöltött szereped felszámolásával, igyekszem kideríteni ezt is (kivéve, ha tényleg nem gazdasági bűncselekményért, hanem egyéb bűnökért ültél, hiszen abban az esetben ha ez nem képezi a mostani élethazugságod anyagi fedezetét, mindenkit megillet a tiszta lap, és ettől még akkor sem fosztanálak meg, ha egyébként minden másért élesen bírállak).

Korábban az igazságszolgáltatás már bebizonyította, hogy az igazság győzedelmeskedhet feletted, és ministránsaimmal teljes intellektusunkat latba vetjük majd azért, hogy ezúttal se legyen ez másképp. Ja, Péter, és mindeközben egy percig se feledd a mantrát, ami szerinted mindenre megoldás: mindig csak pozitívan! Mosolyogj! Dicsértessék!

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/40253/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?