Tényleg ekkora baj, ha Demcsák be volt baszva?

Tibi atya

Nemrégiben látott napvilágot Demcsák Zsuzsa botrányos interjúja Szanyi Tibor MSzP-s EP képviselővel. Az interjú során többször is megakad a nyelve, és bár a riporternő fáradtságra hivatkozott, az internet népe alkoholt és/vagy gyógyszereket sejt. Az ATV vizsgálatot indított az ügyben, az eredményekig még a képernyőről is levették. Vélemény.

Kérdem én, Demcsák Zsuzsának tényleg azért kell most féltenie a tévés karrierjét, mert a legrosszabb esetben is úgy vezette le annak az életnek a feszkóját, ami a kamerákkal jár, hogy felöntött a garatra? Mit árul el ez rólunk?

Mindenekelőtt képmutatást: Demcsák ha egyáltalán be is baszott adás előtt, akkor sem hiszem, hogy emiatt kéne megrángatni. Az egész ország vedel az orvosoktól a politikusokon és a művészeken át a legszegényebb kubikosokig. Ez a jelenség nem kezelhető sem büntetéssel (pláne, hogy egy elbaszott Szanyi-interjúnál nagyobb kár nem keletkezett), sem pedig azzal, hogy most hirtelen mindenki úgy tesz, mintha ilyen egyébként soha elő nem fordulna, és Demcsák az ivással valami olyan förtelmes dolgot vitt volna véghez, amit még soha senki. Engem személy szerint az sem botránkoztatott volna meg, ha Szanyi kapitány és Demcsák közösen fakadnak vodkamámorban kommunista pártmozgalmi dalokra, hiszen erősen kétlem, hogy Demcsák (vagy akár Szanyi) még képes bárkit is bármivel megbotránkoztatni.

A második és szomorúbb dolog, amit megtudhatunk magunkról az eset kapcsán, hogy aranyhal memóriánk van: elfeledtük, ki is az a Demcsák Zsuzsa. Leszögezem, csak azért nem írhatom le, hogy Demcsák Zsuzsánál visszataszítóbb női médiaszemélyiséget nem láthatunk a képernyőn, mert semmilyen alapom nincs Sarka Katát megfosztani joggal viselt védjegyétől. Emlékszünk még rá, amikor a Gyurcsány-kormány alatt ez a nő majdnem kormányszóvivő lett? Arra is, hogy miért nem maradt az?

Frissítsük fel az emlékeket!

Demcsák szóvivői kinevezésével párhuzamosan, vélhetően pártutasításra blogolni kezdett (2007-et írtunk, ekkoriban a fészbúk még sehol nem volt, virágzott a blogkultúra), és mivel a leghalványabb fogalma sem volt a blogolás lényegéről, előre megírt posztokat tett ki, a legelső nap legelső félórájában ötöt. Noha egy szabad demokratákból és szocialistákból álló koalíciós kormány szóvivője lett volna, blogja meglehetősen sajátságosan foglalkozott bizonyos társadalmi kérdésekkel. Leghíresebb bejegyzése, „A bölcsi-keresés kálváriája” hozta meg naplója ismertségét. Ebben a szocialista világlátás nyomokban sem tűnt fel, egy burzsoá, ostoba picsa szemlélete annál inkább. Hosszú sorokon át panaszkodik, hogy milyen undorító, csóró gyerekek vannak a csoportban. Nem sokkal a közzététel után úgy törölte a bejegyzést, mintha soha nem is létezett volna.

„Találkoztam itt Bélukával, akinek a ruháit hetente egyszer mossák ki a szülei és csak egy váltás ruhája volt, Laurával, aki minden fiún túltett a rosszasságban, mint kiderült azért, mert otthon rendszeresen verték és sokszor vették át a bölcsis nénik véraláfutásokkal, kék-zöld foltokkal és persze Ádámkával is találkoztam, akit még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja. A pöttyöket látva kézen fogtam a fiamat és meg sem álltunk hazáig. A beszoktatás harmadik napján adtam fel. De később kiderült, hogy nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez és a legrosszabb szociális helyzetű csoportba kerültünk, mert ott volt üresedés."

Miután kisopánkodta magát, hogy milyen szerencsétlen, amiért a gyerekének szegény gyerekekkel kell megosztania óvodás éveit egy olyan fertőtelepen, ahol előfordulhat, hogy nem barna kenyeret adnak, arról is említést tett, hogy nem szívesen viszi olyan játszótérre a gyerekeit, ahol alacsonyabb szociális helyzetűek is vannak (ami elég nehéz az ő esetében, mert hozzá képest a legtöbben azok). Később a Times számolt be arról, mennyire visszataszító, mikor Demcsák az Operabál miatt lelkendezik, ahol a legolcsóbb belépő is 183 Fontnak megfelelő összeg, tehát több, mint egy akkori magyar óvónő fizetése volt (és senki nem vádolta azzal, hogy a legolcsóbbal lépett volna be).

Rendíthetetlenül fenyegetett meg perrel minden újságírót, aki a későbbiekben férje maffiakapcsolatait pedzegette az egyebek mellett gyilkosságokkal is összefüggésbe hozott Koszi-klánnal. Valóban aljas rágalomnak tűnnek a vádak (igen, ez irónia), hiszen papíron minden közös érdekeltségű cégből kiszálltak már hónapokkal korábban. Részt vett a tízszeres költségvetésű vizes VB kommunikációs kampányában (bizonyára korábbi kommunikációs sikerei miatt). Gyomorforgató körutazást tett a magyarországi bulvárban, nyilvános perpatvarokba keveredve állítólagos hentergései miatt a sztárvilágban, ami amellett, hogy teljesen érdektelen, számtalanszor szennyezte hetekig a közbeszédet. Még Lázár János rövid londoni útjával is összefüggésbe hozták, amit az akkor még államtitkári beosztásban ülő politikus közpénzből finanszírozott, majd mikor a sajtó érdeklődni kezdett, egyből kifizette zsebből a majd egymillió forintot, amibe rövid szállása került. 

Mindezek tükrében kénytelen vagyok élni a kérdéssel: ha a közízlés ennyire romokban hever, és egy évtizede nem okádja le mindenki a bokáját valahányszor Demcsák megjelenik a képernyőn, ha ennyi gusztustalanság után sem kristályosodott feltételes reflexszé, hogy Demcsák láttán a távirányítóhoz nyúljon a tömeg, ugyan miféle szemforgatás vezetett odáig, hogy most egy adás előtt bevert rivotrilért vagy felesért kell elhagynia a képernyőt?

http://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/42567/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?