A nyugger nem a nyugdíjas! A bulinegyedet nyuggerek akarják szétbaszni!

Tibi atya
2017.08.18.

A pár nappal ezelőtti cikkem után néhány (azóta tiltott) olvasóm nehezményezte, hogy nyuggerként referálok Belső-Erzsébetváros lakóira. Egyrészt azért, mert szerintük nem minden tiltakozó nyugdíjas-korú, másrészt mert szerintük nem korrekt a nyugdíjasokat így hívni, hiszen nekem is van nagymamám.

A még tiltásra váró funkcionális analfabéták kedvéért következzék egy kis magyarázó segédlet:

A nyuggerségnek semmi köze nincs az életkorhoz, és nem bír azonos jelentéssel a nyugdíjassal. Attól, hogy valaki elérte az öregkort és életjáradékot kap, lehet polgári szellemű, lehet nyitott a mikrokörnyezetén kívüli világra és rendelkezhet némi szolidaritással. Egy nyugger nem. A nyugger kaszt valóban abban a korosztályban született, akik most még vagy már nyugdíjasok, de sajnos azt látom, hogy nem csak ők, hanem a huszon- és tizenéves korosztály egy része is nyuggerré silányul.

A nyugger szarik mindenre és mindenkire: először kell felszállnia, ezért meg sem várja amíg leszállsz, az ülőhelyekhez pogózik, hogy ott vad nyavalygásba kezdjen. A nyugger az, aki az orvosnál bepofátlankodik eléd a kórlapjával, és az orvosnak kell rászólnia, hogy várjon a sorára, de még arra is csak annyit nyög, hogy "jó, csak ezt az egyet beadom". A nyugger az, aki valójában sosem dolgozott, de ő azt hiszi, hogy igen, mert összekeveri a munkát a fizető állással. A nyugger az, aki mindig másokat okol: hibásak a zsidók, a cigányok, a kommunisták, a buzik, a rohadt szomszéd, aki mindig hangosan rakja vissza a zuhanykagylót, az Európai Unió, az emberek, akik olyan hülyék, hogy még tisztelni sem tanulták meg őt, pedig hát ő aztán... Ő ő.
A nyugger az egyedüli, aki nem hibás semmiért: ő arra szavazott, aki rezsicsökkentést meg tizenharmadik havi nyugdíjat ígért, ő tényleg a legjobbat akarta! Igaz, már senkije sincs itt, mert a Bécike „egyem a lelkét, arany nagyfiam” már Angliában neveli az unokáit, akiknek a képei sosem lesznek porosak a kopott Keravill-bútorokon, mert mindig letakarítja. Sajnálja, hogy így alakult, de a világ ilyen, mit lehet tenni! Nem ért ő a politikához, "egyik olyan, mint a másik", amelyik ad egy keveset, abból legalább lapos tévére cserélheti a régi ORION-t, azon már úgyis olyan hangyás volt a Nógrádi György.

Egy nyuggert semmi nem érdekel, aminek a hatását nem érzi azonnal és közvetlenül a bőrén: globális felmelegedés, létminimum alatt tengődők, akikre azok szarnak a leginkább, akik az ő szavazatát vásárolják fel, korrupció, az ország leszakadása és a fiatalok kivándorlása. Ki a faszt érdekel? Neki van nyugdíja, neki ingyen jár minden. Nem kell hálásnak lennie, mert jár.  Ő az ősok és a végső értelem, utána nem lesz és nem is lehet semmi.

Ez nem az a generáció, aki ’56-ot csinálta. Ez az, aki engedte, hogy utána azt csináljanak vele, amit akarnak. Fusimunkáért, háztájiért, Sz.O.T. üdülésért, Trabantért, szilveszteri Hofi Gézáért, karácsonyi banánért, a sorkatonaság elkummantásáért, tanácslakásért. Egy icike-picike apró szeletért, ami a szocializmusban a javak újraosztásából neki jutott. Amíg megkapta, más nem is érdekelte, és a rendszer el is várta tőle, hogy így legyen: „foglalkozz a magad dolgával, abból sosem lehet gond!”. Akkor nem szólnak azért sem, ha a TSz-től azt a kevés építőanyagot - amit úgyis más vinne el - Te viszed ki a telekre.
Telt-múlt az idő, ránk köszöntött a rendszerváltás, és kikerültünk a nagy piacgazdaságba. Volt pénz faszig! Felejtsd el a Balatont! Irány Olaszország! Gorenje hűtő! Levis (lééééévisz) farmer! Videómagnó! Ünnepnapokon McDonalds az egész családdal! Azt a kurva, micsoda királysááág!
Az ekkori fiatal felnőttek már a fusizó szüleiktől tanultak: a lelküket is eladták, hogy előbb jussanak nyugati kocsihoz, mint a szomszédjuk. Hagyták is fentről, hogy feketézzenek érte, addig is csak a saját dolgukkal foglalkoznak (ahogy tanulták), azzal egy percig sem, hogy a teljes állami vagyon azelőtt kerül fillérekért magánkézbe, hogy megpördülne az ujjukon a Volkswagen kulcsa. Az már nem az ő mikrokörnyezetük. Ők neveltek minket.
Megtanították, hogy ugyanúgy csak a magunk dolgával foglalkozzunk. Ha az osztálytársunkat igazságtalanul szopatják, örüljünk, hogy nem minket, ha lebasz egy sallert a tanár, örüljünk, hogy nem otthon kapjuk a párját! Meg is lett az eredménye: rengetegszer hallom, hogy a most harminc felé forduló korosztály milyen öntudatosan érvel azzal, hogy bezzeg én még nem feljelentettem a tanárt, hanem befogtam a pofámat.

A csicskalelkű, társadalmi összefogást tagadó, cinikusan legyintő, felelősségkerülő biztonsági játszmák, és az önmagunkra fókuszálás kiválóan átöröklődtek szociálisan a fiatalabbakba is, egymást elviselni képtelen nyuggergenerációkat nevelve. Ma a 25 évesek egy része (hál’Istennek sokkal kisebb része) éppen olyan önmaga középpontja felé fordult, tespedő nyugger, mint a 70 évesek. Semmiről nem mond le, szarik mindenkire, és ha lehet, legyen egy kicsit többje, amiért ne kelljen tennie. Az egyik az anyja kanapéján csinálja, a másik önkormányzati lakásban, de a minta ugyanaz, és ugyanazért a generációs hibáért fújnak is egymásra: hogy nem foglalkoznak mással, csak magukkal.

A nyuggerek szerint bármilyen fejlődés rossz, ami kizökkenti őket ebből a katatón tespedésből. A változással járó problémákat meg sem próbálják megoldani, inkább  a változás ellen küzdenek. És itt a probléma. Ezért nem változnak ők sem, ezért ugyanolyanok generációról generációra.

Amikor kiálltam a bulinegyed megőrzése mellett, olyan problémákat vetettem fel, amik engem közvetlenül nem érintenek: hozzám relatíve kevés partyturista jár, Tibi atya neve ugyanis lófaszt se mond egy angol legénybúcsúsnak. Nálam magyar a közönség. Ha van is hányás, nem éli meg a reggelt. A legritkább esetben van bunyó és zaklatás, mert én magam is szorgalmazom (és kamerafelvételekkel segítem) a feljelentést érte, ráadásul az én közönségemnél ez komoly visszatartó erő, mert két nap múlva nem utaznak vissza Bristolba azzal, hogy ami Budapesten történt, az ott is marad. A körutat, ahol a Humbák Művek áll, nem is valószínű, hogy lekapcsolnák, hiszen itt nincsenek szórakozóhelyek, az autósforgalom és a villamosok pedig jóval hangosabbak, mint a kocsmákból kiszűrődő vendégek zaja.
Azért foglalkozom ezzel, mert vannak jelenségek, amik fontosabbak, mint a nyuggermentalitás, miszerint nekem legyen jó, és akkor minden rendben. Mert néhány hangos és agresszív nyugger nem győzedelmeskedhet akkor, amikor több ezer (többnyire egyetemistáknak munkát biztosító) munkahelyet közvetlenül, és ki tudja mennyit (gondoljunk csak a bulinegyed logisztikai hátterére) közvetetten veszélyeztetnek.

Hánynak, szarnak, randalíroznak!

Mi tagadás. De a nyuggerek miért nem azért tüntetnek, hogy ezek ellen együtt, mindannyian lépjünk fel aktívabban? Miért nem intézkedni képes rendőrökért, akik nem pénzbírságra büntetik a brit legénybúcsúsokat (ahogy jelenleg arra sem), hanem bebasszák őket 72 órára chillezni a jardra, ha úgy gondolják, hogy nálunk rázzák a pöcsüket az utcán? Miért nem azért, hogy a rendőrség aktívabban kommunikáljon azokkal a küldőországokkal, akiknek a turistái azt hiszik, itt bármit megtehetnek? Miért nem azért, hogy a kerületi prostik helyzetét kezeljék? Miért nem tüntetnek Wc-kért, miért nem tüntetnek jobb utcatakarításért? - csupa kérdés, amire nincs válasz, mert a nyuggerválasz mindenre ez lesz: "tíccsukbe mer csak beisznak oszt' bebűnöznek!" egyébként is, "amíg ez nem vót, addig probléma se vót!"

A fejlődés mindig problémákat vet fel, és ha a lakók azért tüntetnének, hogy megoldjuk őket közösen, nem pedig azért, hogy felszámoljuk a fejlődést (ami állításukkal ellentétben nem csak részeg turistákat, szart és hányást foglal magába, hanem rengeteg bevételt, ami irgalmatlan közvetlen és közvetett haszonnal jár az államnak is, gasztronómiai fejlődést, kultúrklubokat, élőzenei helyszíneket, vitaesteket és számtalan egyéb közösségi programot), én állnék a leghangosabban az ügyük mögé. Még azt is vállalnám, hogy azokat a helyeket, amik problematikusak, és rendre basznak minden előírásra, nem hajlandóak együttműködni a többi hellyel sem, segítsek nekik a nyilvánosság erejével szétszopatni.

De amíg kizárólag régenjobbvolt, tíccsukbe és szüntessükmeg van szarokmindenkirenekemígyleszalegjobb attitűddel, amíg ez a kibaszott nyuggermentalitás uralkodik, úgy érzem, semmi értelme tárgyalni velük. Dicsértessék!

És hogy bevésődjön: a nyuggerség nem kort és nem életjáradékot jelent. Véletlenül sem azonos a "nyugdíjas" szóval. Ez egy attitűd, amiből ki kéne nőnie a társadalomnak. Ahhoz pedig fejlődni kell, és problémákat megoldani.

"REMÉLEM A GYEREKEID ELŐTT LŐNEK AGYON" - szösszenet az állatvédőkről

Tibi atya
2017.08.15.

Már egy jó ideje bökte a csőröm a jelenség, és most érkezett el az ideje, hogy leírjam a véleményem. Gyorsan leszögezem, hogy a cikk nem az állatvédők ellen szól. Én is szigorítanék,  hogy az állatkínzókat keményebben utolérje a törvény keze, és mondjuk a múltkori macskanyúzás után ne legyenek szabadlábon pár órával.
A cikket nem is elsősorban az állatkínzóknak szentelném, inkább vadászati és állatvédő-kommentelési szempontból közelíteném meg.

Egyszerűen elképesztő olvasni, hogy (erre szakosodott oldalakon) milyen indulatokat, illetve ezeknek hangot adó kommenteket vált ki a felhasználókból egy-egy poszt. Értetlenül állok a jelenség előtt, mikor naponta történnek balesetek, gyilkosságok, egyéb terrortámadások: az mintha a kutyát nem érdekelné.
Bizonyos pszichológiai tendenciákkal mondjuk lehetne magyarázni: az állatok nálunk alsóbbrendű lények, amiknek a háziasított változatait gyakorlatilag a feltétlen szeretettel azonosítjuk. Gyámolatlanok, szeretetet érdemelnek, és szeretetre is szorulnak. Ez még így rendben is van.

Az egyik oldalon látom, hogy feltettek egy fotót (nem szeretném belinkelni) egy kilőtt farkasról, egyből elindul a kaszaegyenesítés! A teljesség igénye nélkül közölnék párat, csak hogy lássuk, hogy amúgy konszolidált kinézetű, jól szituált emberekből mit hoz ki egy ilyen kép:

Egy véletlenül kiválasztott rész a kommentek közül

Azért pár alapvető dolgot érdemes lenne leszögezni a vadgazdálkodásról (csak egy hatodikos szintjén fogalmazva). Az ember térhódításával, az urbanizációval, és az állatok természetes élőhelyének visszaszorulásával a vadászati szervek és a vadgazdálkodások szerepe egyre inkább felértékelődött, és kizárólagossá vált az állatpopulációk megőrzésének szempontjából. Ha táplálékláncban a természetes arányok felborulnak, és elszaporodnak bizonyos fajok, az visszafordíthatatlan károkat okozhat az adott élőhely faunájában. Ezért kell vadászni. Mivel a csúcsragadozók kiszorultak az elmúlt pár száz évben a természetes életterekből, nincs ami ritkítsa például a nagytestű növény- és mindenevőket (őz, szarvas, vaddisznó stb.) 
Az ember lett a csúcsragadozó. A vadászoknak rendkívül fontos szerepe lett az ökoszisztéma fenntartásában: ha tetszik, ha nem.
Szigorúan korlátozva van azonban számukra, hogy évente hány és milyen állatot ejthetnek el. A tagsággal, a trófeával, valamint az állat húsának kilóra való felvásárlásával súlyos pénzekkel támogatják a vadtársaságot, és ezáltal az élettér fenntartását. (Az orvvadászatra nem kívánnék kitérni.)

Ez pedig egy másik rész, de ez a jellemző bármilyen hasonló poszt alatti megnyilvánulásokra sajnos.



Az pedig, hogy 20 éves fiatal lányoknak olyanok képesek elhagyni a billentyűzetét, hogy "remélem a saját gyerekei előtt lövik agyon", nem hiszem, hogy a megoldás lenne. Mióta legitimizálja az erőszakot maga az erőszak, vagy egy nekünk nem tetsző cselekvés? Korábban írtam már erről (ITT), hogy valószínűleg az ilyen megnyilvánulások nem is az adott szituációnak szólnak, csupán a belső frusztrációs és stressz felszínre töréséről van szó.

Summa summarum az állatok kilövéséhez: egyszerűen csak meg kéne érteni, hogy a vadászatnak, mint olyannak elsődleges szerepe a vadállomány megőrzése. Egyidős az emberiséggel, már a nagyapád, és a dédapáid is vadásztak, sőt- ők valószínűleg még sokkal többet. Mondjuk akkor nem is volt facebook, hogy az arcodba tolják ezeket.
De még ezen felül is: tiszteljük már meg egymást annyival, hogy az emberi méltóságunkból nem vetkőzünk ki, nem kívánjuk a másik halálát, se gyötrelmes kínszenvedését. Legyen akár szó egy terrotámadás áldozatairól beszámoló hír, egy állatkínzós, vagy egy vadászos bejegyzés alatti kommentszekcióról.


Kíváncsi vagyok a Te véleményedre is, várom a facebookon kommentben!
Dicsértessék!

Biztos, hogy szét kell baszni a bulinegyedet?

Tibi atya
2017.08.14.

A nyolcadik és a kilencedik kerületi csendrendelet után Belső-Erzsébetvárosban is hasonlóért tüntetnek a kerület – döntően szép korú – lakói. A Nemzetgazdasági Minisztérium mai számítása szerint ez 6,6 milliárdos kiesést okozna az államkasszának. A becslés valószínűleg közel sincs a valósághoz (jelentősen alulmúlja), hiszen a hetedik kerület kisvállalkozásai egyáltalán nem biztos, hogy oda is vannak bejelentve, illetve csak a bulinegyed közvetlen bevételével számol, azzal nem, hogy a turisták jó része máshol is költekezik.

A média is felkapta azt a párszáz nyuggert, akiknek ez nem tetszik. Az érveik a következőek:

1)     Ők előbb voltak itt, mint a turisták, menjenek el a turisták!

2)     Belső-Erzsébetváros korábban sokkal élhetőbb és biztonságosabb volt!

3)     Nem tudnak aludni az utcán hangoskodóktól, hugyoznak az utcákon!

4)     A környéken megszaporodtak a dealerek és a kurvák!

 

Nézzük szépen, sorjában:

 

1) Ők előbb voltak itt, mint a turisták, menjenek el a turisták!

Budapest belvárosi kerületeinek valamennyi kis- és középvállalkozása a Vizoviczki-birodalom bukása utáni bulinegyednek, és az ebből fakadóan ugrásszerűen fellendülő turizmusnak köszönheti saját fellendülését is. Való igaz, hogy a lakók korábban ott voltak, de meg szabad-e ölni emiatt egy olyan szektort, ami magától, állami segítség nélkül jött létre, és az összes többi (kézműves) termelői és szolgáltatói szektor húzóágazata? Etikus kizárólag pár száz ember érdekét figyelembe venni, amikor az tízezrekével közvetlenül és közvetetten az egész nemzetével áll szemben?
Azok, akik szerint igen, gondolkodjanak el azon is, hogy a sok tízezer magyar egyetemista, akiknek nem anyuci és apuci állja a tanulásuk és a megélhetésük cechjét, hol fog dolgozni, ha ez megszűnik!
Munkalehetőségei miatt ez a negyed most az, ami a vidékről Pestre költöző fiatalság egyik utolsó elválasztórétege a hazai munkavállalás és aközött, hogy inkább kimenjenek a picsába Londonba, itt hagyva ezt a nyuggerek igényeit leső szemétdombot.

2) Belső-Erzsébetváros korábban sokkal élhetőbb és biztonságosabb volt!  

Ez nettó hazugság. A Nyugat generációi is a hetedik kerületben csaptak görbe estéket, de már Petőfiék is gyakran verették a város belső kerületeiben. Ezt követően is a hetedik, a nyolcadik és az ötödik kerület maradtak az éjszakai élet központjai művészklubokkal, kocsmákkal és mulatókkal. Amikor „bezzeg régen” Mari néni még mosható pelenkába fosott, ez a negyed már akkor sem volt csendes. Mint ahogy a belváros sehol a világon nem az, és nem is volt soha. Ezért hívják belvárosnak.

Mielőtt a bulinegyed megjelent, a hetedik kerület belső része is sokkal veszélyesebb hely volt. Ministránsom a Kertész utcába járt általános iskolába, ahova a kerületi őslakos gyerekek késsel jártak, ahol a nyolcévesek már láncdohányosok voltak, ahol a tanárok rettegésben éltek (nem csak a szülőktől, a diákoktól is), és ahol már akkor is történt savtámadás (igen, iskolás gyerekek ellen, amiért nem volt tüntetés). Amióta a kocsmák üzletileg érdekeltek abban, hogy ne legyenek balhék a környékükön, sokkal biztonságosabb a kerület, noha nagyobb (és a hetven szavas szókincsű magyar nyelvtudás mellett angolul is kommunikálni és intézkedni képes) rendőri jelenlétre valóban szükség volna.

A jelenlegi legnagyobb veszélyt a rengeteg turistában lehetőséget látó, a kerület pereméről bekalandozó szintén őslakos magánvállalkozók jelentik, akik valóban sütőpor-kokaint árulnak, és (sokszor fiatalkorú) lányokat futtatnak. Ez azonban a kerületben kocsmát üzemeltetőknek ugyanúgy nem érdeke, mint a lakóknak, és egyedül a hatóságoknak van lehetőségük tenni ellene (bár időről időre minden nagyobb hely előtt elvernek egy-egy dealert a portások, mert velük van a legtöbb probléma, és sajnos az emberi szóból nem értenek. Valamiért – ki érti, miért – ilyenkor nem szaladnak a rendőrhöz).

Nem igaz azonban az a jobbikos hazugság sem, hogy a vendéglátósok azért lövöldöznek gázpisztollyal a dealerekre, mert azok nem tiszta kokaint, hanem porcukrot árulnak. Sokkal inkább azért vesznek gázpisztolyt, mert a rendőrség cinikusan szarik rájuk, miközben a dealerek zavarják a vendégeket, beléjük kötnek, kirabolják őket. Éppen a vendéglátósok biztonsági személyzete az egyetlen dolog, ami féken tartja azokat a lumpen törvényszegőket, akik már bőven a bulinegyed előtt is a környéken rontották a közbiztonságot.

3) Nem tudnak aludni az utcán hangoskodóktól, hugyoznak az utcákon!    

Egyre erősebb benyomásom, hogy Belső-Erzsébetváros lakói nem nem tudnak aludni, nem szeretnek. Az ingatlanjaik ugyanis éppen emiatt a negyed miatt kiadhatók sokkal fizetőképesebb külföldi piac felé, ami az értékükön is megmutatkozik: csaknem háromszorosát érik az egykor értéktelen, fénytelen és a város forgalma miatt is zajos lyuknak számító ingatlanok (amik belmagasságuk miatt hatalmas rezsivel járnak). Most az utolsó szuterén is annyiért adható ki (vagy el), amennyiből vígan elköltözhetnének bármelyik csendes zöldövezetbe vagy Külső- Erzsébetvárosba (ahol az áhított bulinegyed előtti aranyidőknek megfelelően nem partyturisták hugyoznak az utcán, hanem csövesek szarnak). Nem tudom elfogadni azt a magyarázatot, hogy ez idős korban megterhelő: feljelentgetni, tüntetni, basztatni a vendégeket és polgári mozgalmakat szervezni egy olyan szektor ellen, amiben az egész nemzet érdekelt, nem megterhelő. Akkor ötszáz méterrel kijjebb költözni miért az? Patológiás esete ez annak, amikor a buszon tolakodni, lökdösni, banyatankkal pogózni még simán futja az energiájukból, hogy aztán mikor az ülőhely mellől félrelökdöstek mindenkit, előjöhessen egy évszázad fáradtsága és szemrehányóan nyöszörögni kezdjenek.
Valóban, sokan pisálnak az utcán (szarni a blahás csövesek szoktak bejárni). Ezért is kéne azért harcolni inkább, hogy az egykor működő nyilvános WC-ket üzembe helyezzék, és újabbakat telepítsenek a meglévőkhöz. Csak azért, mert a sok turista problémákat vet fel, még nem elűzni kell őket, hanem megoldani a problémákat. Vajon eljön egyszer az az idő, mikor ez a gondolkodás megfogan a szélesebb tömegek fejében? Szeretném, ha a problémáinkra nem mindig a kibaszott nosztalgiában dagonyázás lenne a kizárólagos válasz ("amíg ez nem vót nem is vót annyi probléma"), mert ez a mentalitás a fejlődés legerősebb gátja.


A befolyó hat és félmilliárdból, ami valójában jóval több, telnie kéne erre is. Már csak azért is, mert erre bulinegyed nélkül is nagy szüksége lenne mindazoknak, akik nem szeretnek reggel a Blahán az iskolába tartó gyerekeikkel összeszart csöveseket nyilvánosan rejszolni látni ("ne nézz oda, a bácsi csak vakaródzik!").

4) A környéken megszaporodtak a dealerek és a kurvák!

A sütőpor-dealereket és pláne striciket (ezek többnyire ugyanazok, családi munkamegosztás van) hetente kéne bevinni az őrsre, és kegyetlenül elagyalni, amit akkor kéne megismételni legközelebb, amikor máshol is feltűnnek. El kell fogadni, hogy ebben a kultúrában semmilyen polgári norma nem érvényesül. Itt a nők a tulajdontárgynál is kevesebbet jelentenek (mert azok elromlanak, míg a nőt csak el kell zavarni az orvoshoz vagy az STD-ambulanciára, és akkor „újra üzemképes lesz” – bár utóbbi is csak a „kulturáltabb” stricikre jellemző). Nem megyek most bele a pszichológiai részletekbe, de nem felelőssé tehetőek ezért a nők (prostituált áldozatok) sem, akiket gyakran már tizennyolc éves koruk előtt kényszerítenek arra, hogy mosdatlan partyturisták faszát szopják kapualjakban. Nincs választás, az alternatíva ugyanolyan verés (és a pénz és kotonok alapján standolt baszókvóta nem teljesítése is), mint amilyet a stricik érdemelnének a jardon ezért. És nem, a kurvák többsége nem élvezi.

 Vajon eljutunk egyszer odáig, hogy ha a fejlődés problémákat vet fel, akkor a problémák és nem a fejlődés ellen harcolunk? Nem az volna a legelső lépés a fiatalabb generációk elvándorlásának megakadályozásában, hogy ezt a tételt az általános mentalitás sarokköveként betonozzuk a közgondolkodásba? A belvárosi militáns nyuggerszekta mindkét kérdésre felelt már. A válaszuk: nem.

(18+) Hogyan basszunk - 10 egyszerű lépésben

Tibi atya
2017.08.12.

1. Keressünk egy embert. Ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, hanem olyan jó közepes. Menjünk hozzá közel, és nézzük meg hogy pinája van -e. (Csak hogy ne érjen minket meglepetés.) Vigyázat! Egy hátracelluxozott fasz is hasonlít a pinára! Mindenképp húzogassuk meg egy kicsit, nehogy egy ilyen olcsó trükkel csaljon minket az ágyába egy homoszexuális szatír!

2. Elegyedjünk beszédbe vele, és ha úgy látjuk hogy akar velünk baszni, akkor mondjuk meg neki hogy mi is meg akarjuk baszni. Ezt onnan tudhatjuk ha például a nemiszervünket simogatja vagy harapdálja, vagy ha mondja. Ha a partner nem ad egyértelmű jeleket, akkor kérdezzünk rá. Ha rosszallóan néz, küldjük el a kurva anyjába és menjünk haza maszturbálni.

3. Menjünk fel a partner lakására. Menjünk el pisálni, nehogy a baszás alatt jöjjön ránk a vizelés. Ha ráérünk, szarjunk is egyet. Tele gyomorral nem esik jól a szex, ezért meg is hánytathatjuk magunkat, biztos ami biztos.

4. Gyorsan vegyük le a ruháját és a sajátunkat is. Siessünk nehogy lekókadjon a faszunk. Ha látjuk hogy kezd lanyhulni, húzogassuk meg egy kicsit, de vigyázzunk, nehogy véletlenül kiverjük! A legbiztosabb ha csak a makkunkat pöckölgetjük. Ha úgy érezzük hogy nem tudunk gátat szabni az ejakulációnak, folyassuk a szőnyegbe, majd talpunkkal egyenletesen oszlassuk el benne.

5. Nézzük meg nincs -e herpeszes fertőzés, vagy szarkómás seb a szexpartnerünk testén. Nem árt a gombát sem átvizsgálni, és kérdezzünk is rá a biztonság kedvéért. Utána adjunk partnerünknek egy bonbonmeggyet, hogy ne öljük meg teljesen a romantikát.

6. Fogdossuk meg a pinát, csapkodjuk meg a tenyerünkkel. Ha nem fáj neki, akkor megbaszhatjuk nyugodtan. Vigyázzunk, az AIDS-t ezzel a módszerrel nem lehet kiszűrni.

7. Dugjuk bele a pinába a faszunkat. Vigyázzunk, nehogy a hugycsőbe dugjuk! Ha megtaláljuk a jó lukat, egy reccsenést fogunk hallani, amit pinafingnak hívnak. Ez a végtelenül undorító dolog ne riasszon el minket, innentől kezdve válik ugyanis a baszás egy kimondottan kellemes élménnyé.

8. Kezdjünk el baszni.

9. Basszunk még 5 percig.

10. Ha elélveztünk, vegyük ki a faszunkat és csapkodjuk meg vele a nő arcát. (Nagyon szeretik!) A kicsöpögő ondót a partner hajába kenhetjük. Felöltözés után ne felejtsük el felhúzni a sliccünket, nehogy kiröhögjenek minket az utcán!

Így drogozzák be a csajokat a szexuális ragadozók

Tibi atya
2017.08.10.

Ha nem is személyes tapasztalat alapján, de legalább képeken és szóbeszédekből mindenkinek ismerős lehet a fenti lány szituációja. Elmegy békésen bulizni a csajokkal, majd pár órán belül megmegy, mint a löszfal, utána azt sem tudja, hol van. A képlet egyszerű, de vajon tényleg?

A randidrogoknak számos fajtája ismert, nagy részüket ki sem lehet utólag mutatni a szervezetből, és már roppant kis adagban hatásosak. Hallottunk nem egy pletykát, hogy srácokra is vadásznak mondjuk külvárosi gyrosszószba rejtett ginával, hogy utána egy kapualjban kizsebeljék az illetőt. A csajokat is mindig riogatják, hogy ennyi meg annyi nőt kábítottak már el, illetve létesítettek vele erőszakos közösülést magatehetetlen állapotban.

Rengeteg oktatóvideó készült, hogy mire érdemes figyelni. Hogy ne fogadjunk el ismeretlenektől italt. Hogy csak előttünk felbontott piákat vegyünk át a pultosoktól. Hogy egy pillanatra se hagyjuk szem elől veszni a poharunkat. Fejlettebb országokban kifejlesztettek olyan indikátorokat, amik kimutatják a leggyakoribb randidrogokat, így az esetlegesen táncolás közben otthagyott italunkat mondjuk leellenőrizhetjük vele. Mondanom sem kell, hogy bőven nem tartunk még itt Magyarországon.

Igazából a címbe idézőjel kellett volna, azt hiszem. Az évek tapasztalata egy kicsit mást mondat a józan ésszel. Egyszerűen túl sokan dobálóznak a "beletettek valamit az italomba" kifejezéssel. Igen, bele. Méghozzá etil-alkoholt. 
Mikor tűző napon látja az ember, hogy tinédzser lányok úgy isszák egymás után tekilát, mintha nem lenne holnap, akkor gondolkodóba esik. Nyilván egyszerűbb azt mondani másnap mondjuk otthon, hogy valaki bedrogozott minket, mint azt, hogy kánikulában félájultra ittam magam a csajokkal, mert az olyan kurva menő.
Az etanol az idegsejtek közti kapcsolatok megzavarásával retrográd amnéziát is okozhat, ami azt jelenti, hogy sokkal több minden esik ki (akár egészen a piálás kezdetéig), mert a rövidtávú emlékképek rögzülése is károsodott.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy nincsenek olyanok, akik tényleg vadásznak az ártatlan fiatalokra (fiúkra és lányokra egyaránt) anyagi vagy szexuális célból, ámde koránt sem annyi közülük a klasszikus értelemben vett bedrogozás, mint ahány az elmondások alapján kéne, hogy legyen.
De, ha egy görbe este után megvan mindened, otthon ébredtél, és semmi nem történt veled, akkor nem biztos, hogy egyből célszerű a buli közben bedrogozott áldozat szerepében tetszelegni.

Tanulság: nem feltétlenül muszáj kontrollvesztésig inni, hogy azt se tudd merre van arccal. Nyáron meg különösen oda kell figyelni a megfelelő folyadékbevitelre (itt az alkoholmentes kísérőkre gondolok), és a rövidezéssel pedig tényleg csínján kell bánni.

Vigyázzatok magatokra, és ne kiáltsatok farkast minden pénteken.
Dicsértessék!

8+1 fajta srác Tinderen, akiktől hányni kell

Tibi atya
2017.08.04.

Nemrég született egy felkavaró és kommentháborút kirobbantó cikk a Tindert aljas módon használó, és az internet adta anonimitást kihasználó hölgyekről. A végén megígértem, hogy a másik oldalról is megközelítjük a húspiacként használt alkalmazást, és most a srácokon van a sor. A konklúziót gyorsan le is szögezném, mivel úgyis tudja mindenki: a fiúk semmivel sem jobbak, mint a lányok. Nem biztos, hogy rosszabbak, de ezt mindenki döntse el maga. Nézzük a delikvensek csoportjait:

#1 A RÉGI BARÁT

Sajnos a kreativitás teljes hiánya a hím egyedek szignifikáns hányadában ugyanúgy jelen van itt is, nem hagyhattuk ki ezt a csoportot. A kocsmában legalább az "iszol valamit?" kommersz kérdést eldurrogtathatjuk, de amíg nem ismered az embert, erre nem fog válaszolni semmit a hölgy. Ne égesd magad, tudsz te ennél jobbat! Vagy nem, de akkor meg úgyis mindegy neked.

#2 A GAGYI SZÖVEGGEL INDÍTÓ 

Ő már rájött, hogy a legelső csoportba gáz tartozni, mert nem válaszol neki senki. Végül is ő egy kurva kreatív gyerek, úgyhogy kitalált valamit, bár ebben az esetben elég kontraproduktív a végtermék, azt hiszem. Ez nettó erőlködés, gusztustalanul izzadtságszagú. Inkább tolj egy "A nevem Feri. Tudod milyen Feri?"-t, ennél még az is jobb.

# A TÖKETLEN BALFASZ

Ezt igazából nem is kommentálnám. Legfeljebb ennyit tennék hozzá: haver, a férfitársadalom szégyene vagy.

#4 A KORÁRÓL HAZUDÓ PERVERZ GECI

Az ilyeneket el kell kerülni: jobb esetben csak viszi a telefonod és a pénztárcád, miután ki tudja mit tett veled a randidrog hatása alatt. Rosszabb esetben búcsút inthetsz az egyik vesédnek. Még rosszabb esetben mindkettőnek. Dialízisre járni szar.

#5 A NYILVÁNVALÓ NOTÓRIUS HAZUDOZÓ, AKI HETET-HAVAT ÖSSZEHORD, CSAK HOGY MEGDUGHASSON

Recept: valami fasza clickbait profilkép (kutyás, gyerekes, öltönyös), és puncinedvesítő leírás. A sok Szerelmünk Lapjain nevelkedett baszatlan muff meg alig győzi cserélni a bugyiját az ilyeneket olvasva. A fenti képből már csak annyi hiányzik, hogy amúgy papnövendék a csávó, és kőgazdag, nem? Fele se igaz, bár ha hiszel az ilyen rájengoszlingos tündérmesékben, akkor lehet beleszaladsz, mert "hátha ő tényleg nem hazudik." Akkor így jártál, én azért szóltam!

#6 KONDIBAN FÉLMEZKÓ + NAPSZEMÜVEG

Minden fotón vagy a konditeremben pózol úgy feszítve, hogy mindjárt összeszarja magát, vagy napszemüvegben van. A fenti képen egy haladó szintű hím látható: ő kombinálja a kettőt! Az ilyen emberek rettentően felszínesek, sokat ne is várj tőlük. Ők az 50 kilós egyencsajokra vadásznak (vasalt barna haj, egyen Michael Kors fukszóra, tüdőig húzott picsagatya, fehér adidas superstar, stb.) Ha nem tartozol a fent említett hölgykategóriába, akkor jobban jársz, ha elkerülöd az ilyen sekélyes szardarabokat. Ha a halmazba meg beleférsz, akkor neked való a srác, szép gyerekeitek lesznek! Bár buták, mint a seggem.

#7 A SUGARDADDY

Oké, felfogtuk. Gazdag vagy, és tinderen keresel magadnak valami ingyen escort csajt! Szép munka, bár erre vannak szolgáltatók, ahol profikat is lehet bérelni. Mondjuk tuti az asszony otthon vár a két gyerekkel, amíg te "üzleti úton" vagy. Az a szomorú igazából, hogy lehet erre találni csajt is, a zsák meg a foltja, tudjuk. De ha már csaj vagy, és úgyis escortkodnál, inkább kérj érte borsos árat, jobban megéri, mint egy séta Zadar belvárosában utószezonban.

#8 AKINEK A NEM AZ NEM FELTÉTLENÜL NEM

Sajnos nem mindenki van intellektuális képességeinek teljes birtokában. Tekintsünk el attól, hogy a fent készült kép nem Tinderen készült. Rengeteg csávó érzi azt, hogy egy szaros match feljogosítja arra, hogy meg is szerezzen mindenáron. Aki kétnaponta rád ír, mikor válaszra sem méltattad, valószínűleg egy pszichopata. Az OPNI-ban lenne a helye, nem a telefon előtt. Messzire kerüld el őket, a másodiknál mehet is a szétválás, ha jót akarsz magadnak.

#8+1 A SIMA PARASZT

Ezt csak így itt hagyom. Az ilyeneken nevetni kell egy jót, majd szétválni. Bónuszpontért esetleg egy kontraoltást is megengedhetsz magadnak, aztán lőj róla egy képet, és küldd be nekünk!

Summa Summarum: az 1-es személyi számmal kezdődő egyedek között is ugyanúgy megvannak a suttyók, a hazudozók, a pénzéhesek, és azok, akik bármit megtennének, hogy bekerüljenek a lányok bugyijába. Azt hiszem, hogy a beteg világ, és a felelősség nélküli internetezés lehetőségének toxikus egyvelege tette ezt velünk. 
Muszáj azonban hangsúlyoznom, hogy nem mindenki esik bele a fent említett csoportokba, a kivételeknek mint mindig, most is jár a tisztelet. Ha pedig magadra ismertél, akkor gondolkodj el, és fosd össze magad mondjuk egy bankban, miközben várakozol.

Képek: Igazságot Tóth Máténak facebook

Dicsértessék!

Nagy borászokat vert kenterbe a rozém a NÉBIH vaktesztjén!

Tibi atya
2017.08.02.

Országosan 28 borászat kékfrankos rozéját ellenőrizte a NÉBIH. A 28 bort több szempontból vizsgálták: az összetételét, hogy tartalmaz-e nem megengedett színezőanyagokat és cukrot,  a színét és az illatát is. Végül egy vakkóstolással (ahol a borok számokat kapnak, és a kóstolók nem tudják, kinek a bora van előttük) rangsort állítottak fel, melyben a „Tibi atya – kékfrankos rozé” a hatodik helyen zárt. Ez parádésnak számít, ha figyelembe veszem, hogy általam is tisztelt (és nálam kategóriákkal magasabbra pozicionáló) borászlegendákat sikerült megelőzni: Koch a 12. helyen végzett, Homola 14. lett, míg a Belga számokból is jól ismert Bock és Frittmann a 18. és 22.

Mikor elindítottam a vállalkozásom, a minőségi borfogyasztás ellenkultúráját akartam bevezetni, amiért akkor a borsznob közönség a fejemért kiáltott (a borásztársadalmat is rendesen megosztotta, bár a nagyja támogatta a kezdeményezést, mert a sörfogyasztás visszaszorulásának lehetőségét látták benne – helyesen).

Szerintem Európában az alkohol- és pláne a borfogyasztásnak kétféle kulturális hagyománya van: az egyik Bacchus, a másik Jézus Krisztus kultusza felől érkezett. Míg az első a mértéktelen fogyasztást, a természetes ösztönökbe való visszagravitálást, és a világi gátlások levetkőzését segíti elő, a másik mértékletes fogyasztással a gondolatok szabad és őszinte áramlását, egyfajta megrévülést, ami a saját álarcunk mögötti valót tárja fel. Ez a kétfajta hazugságmentes fogyasztása létezik az alkoholnak.

Nem egy borásszal bonyolódtam komoly vitába amikor azt mondtam, hogy az utóbbi két század borhoz rendelt dzsentrifikált sznobizmusának semmi köze a bor eredeti lényegéhez. A bacchusitól távol áll, mert a bor lényegét nem az általa kiváltott állapotban határozza meg, a krisztusitól szintén, mert azt lelki (vagyis őszinte) szegénység jellemzi, nem pedig kristálypohár, élőzene és sommelier, aki alkalomszerűen olyanokat mond, hogy a bor „részletgazdag”, „ajakbizsergető”, „izgalmasan lendületes” vagy „nyárias illatokkal teli”. A legfőbb bajom az utóbbival, hogy a sznobizmus eleganciájába csomagol egy pszichoaktív narkotikumot, ami elsősorban való tudatmódosításra, és emellett lehet körülménye, hogy egyébként finom is.

A károgóknak itt üzenem, hogy három év után beigazolódni látszik az elméletem: nem a név számít, nem az, hogy milyen a címke, nem a pohár, amiből fogyasztod, hanem maga a bor. Növeli az állítás érvényét, hogy a hatodik hely egy olyan objektív összehasonlításban született, amihez nem társulnak eladói érdekek. Itt nem számít az ismeretség, nem kerülhet jobb helyre valaki csak azért, mert már a nagyapja is elismert borász volt. Ellentétben a versenyekkel, itt nem is a külön arra palackozott terméket vizsgálják, hanem szúrópróbaszerűen választanak a polcokról (ahonnan a fogyasztó is), tovább növelve az eredmény hitelességét.

Nem is kérdés, hogy én nem Hamvas Béla krisztusi vonalát követem, hanem a hitványabb Bacchusét, annyi sznobizmust most mégis megengedek magamnak, hogy Baudelaire-hez nyúljak:

„Rúgjatok be, szakadatlanul.”

Külön ajánlom ezt azoknak a borászoknak, akik eltartják a kisujjukat a pohártól, hogy miután elmentek a „kedves vendégek” a kóstolóról, ők is vedelhessék bögréből a bort, ahogy én nyilvánosan is teszem ezt krisztusi megvilágosultságom hiányában, de mindenképp képmutatás nélkül. Dicsértessék! 

10 hely, ahol elviselhető a 40 fokos dögmeleg

Tibi atya
2017.08.02.

Ebben a rekkenő hőségben nem árt fedezékbe vonulni, vagy például a vízpartra, ahol a baromi meleg levegő nem keseríti meg annyira életünket. Összeszedtük nektek a 10 legjobb helyszínt, ahol át lehet vészelni a kánikulát:

1 strand meg 9 kocsma.

Dicsértessék, oszt jónapot!

8+1 fajta csaj Tinderen, akiktől hánynom kell

Tibi atya
2017.07.28.

Mind ismerjük a Tinder nevű társkereső alkalmazást, ahol vígan húzkodhatjuk jobbra, netalántán balra az embereket egyéni gusztusunktól illetve a péniszünk vérteltségétől függően. Lassan 4 évnyi sikálás után már régen kialakult a nagy számok törvénye effektus, így körvonalazódnak bizonyos archetípusok a lányok között. Egy pár (szerintem) patológiás csajfajtát szeretnék most kiemelni a teljesség igénye nélkül.


#1 RÉGI BARÁT

Aha. Tehát nem is ismerjük egymást, de ezzel (vagy ennek még okádékabb "Mizu?" verziójával) indít. Jól baszd meg, kösz, épp szarok! De most komolyan, mit vár az ilyen? Nem vagyok a barátja, a haverja, de még az ismerőse se. Akibe ennyi kreativitás nem szorult, az úgysem érdemel semmit, választ meg főleg nem.

#2 ÉN NEM OLYAN LÁNY VAGYOK

Képzeljük el az adott szituációt: 4 képe van a lánynak. Első: csöcs ki, csücsörítés. Második: Csöcs ki, fenék ki, barátnőkkel pucsítás. Harmadik kép: Csöcs ki, mosdókagylón ülve egy tangában. Negyedik kép: Telibe fotózva a segge. Miután kilegeltetted a szemeid az ingyen softpornón, megnézed a leírást: én komolyat keresek. 
Aha. Oké. Előbb találok komoly kapcsolatot a Tutti Frutti magazin hátsó oldalán lévő telefonos hirdetések között, mint az ilyen csajoknál. A kurva clickbait képek mellé egy ilyen gagyi szöveg kurva gyenge, sőt: senki nem hiszi el. Talán még ő sem.

#3 KETTŐS MÉRCE

A csaj összes képén csak az arca látszik. Talán még a leírásban is ott van, hogy amúgy 80-90 kiló. És akkor odatolja, hogy ő amúgy egy sportos, 185 centinél magasabb, kék szemű srácot keres. Hát heló, mi a fasz van, kérem szépen? Mi ez, ha nem kettős mérce?

#4 IFJ. VAJNA TIMIKE

Körömfotózás a BMW kormányon. Egy Michael Kors / Daniel Klein vagy bármilyen divatóra, amit természetesen meg kell mutatni minden képen. Legegyszerűbb, ha az egyenes, vasalt hajad igazítod fotó közben, mert akkor nem olyan feltűnő. Esetleg egy Aperol spritz szürcsölése valamelyik dubai szálloda medencéjében? Ismerős a csaj, nem?
Persze, futószalagon gyártják őket. Leírásban természetesen annyi olvasható, hogy neki nem a pénz, nem a külsőségek a fontosak. Nem, mi?

#5 MODERN PROSTI

A prostitúció az egyik legősibb mesterség a világon. Talán az ősember korában kezdődött, ahol a legerősebb férfi mellé szegődtek el védelemért és extra élelemért a hölgyek. Azóta komplett iparág lett, ami az emberiséget minden korban végigkíséri. Gurulj végig a Gubacsin vagy az ócsai bekötőúton, sorban állnak az olcsó szolgáltatást és a grátisz nemi betegségeket kínáló éjszakai pillangók. Próbálj végigmenni egy este az Üllőin, a Rákóczin, vagy akár a Kazinczy utcán: zsinórban kapod majd a foghíjról odavetett "köll szex?" felkéréseket. Na de az, hogy ennyire elkényelmesednek, hogy már Tinderen kelletik magukat? Az oké, hogy a telefonunk okos, és a csekkeket is az interneten fizetem be, de egy ilyen ősi szakmát ne gyalázzunk meg, heló!

#6 JAILBAIT

Mikor beregisztrálsz Tinderre, elfogadod, hogy 18 év fölött vagy. És mégis tucatjával vannak azok a csajok, akik '18'-ak, de leírásban ott szerepel, hogy ő amúgy 13/16/17 éves. Jó, értem én hogy kíváncsiság, meg minden, de azért egy Grindr szexpartner kereső alapján indított társkereső alkalmazásba könyörgöm ne regisztráljon már 18 év alatti csaj. Mondjuk legalább kiírják, így megspórolják az ügyvédekre költött összeget. Az ilyen csajoktól jobb távol tartani magad! De kurva távol.

#7 BASZNÉK, DE VAN URAM

Név: Réti Boglárka, Arany Eső vagy bármilyen tetszőleges kamunév. Kép: Csecstől lefele, esetleg egy popsi, de úgy, hogy véletlenül se legyen felismerhető. Leírás: "25-30 éves ápolt urakat keresek kellemes erotikus időtöltésre" és ennek kismillió változata. Vigyázz, mert berántott láncfűrésszel darabol fel, aztán basz meg a seggednél fogva a férje. Mert hogy van neki, az hótziher!

#8 AZ ÜZLETASSZONY

Van ennél lejjebb, hogy a saját bizniszed tolod Tinderen? Nehezen. Bár ez a hölgy legalább Fundamentázik, lehetne valami undorító, lehúzós MLM is, kérdezd meg Szabó Pétert, abban utazott éveken át.

#8 +1 STD JÖHET BÁSTYA?

Kommentár nélkül:

Nem állítom, hogy csak ilyen nők vannak fent. Rengeteg emellett a normális is, csak hát ez a műfaj zavarosban halászás.
Reméljük, hogy Te, kedves hölgy olvasó egyik csoportba sem tartozol. Ha igen, akkor az oltás neked szólt!
Hamarosan érkezik a férfiakról szóló változat is, nem ússza meg senki.

Képek: Igazságot Tóth Máténak facebook

Dicsértessék!

Elfajult a "vita" Puzsér Róbert és Mérő Vera között!

Tibi atya
2017.07.27.

Puzsér Róbert először azzal a posztjával verte ki a biztosítékot Mérő Veránál, a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” blog szerkesztőjénél, amiben a százezredik lájkolóját egy koncentrációs tábor utolsó transzportjához hasonlította. Később azzal folytatódott az ellentét, hogy Puzsér arról írt, mennyire visszás, hogy a munkások füttyögését a feministák (akik az írás szerint azok a nők, akik után nem füttyögnek) nem empatikus megközelítéssel próbálják felszámolni (neveléssel és oktatással), hogy a problémát a gyökerénél oldják meg, hanem tiltással, suttyónak bélyegzéssel és a nők utáni füttyögés kriminalizálásával. A Kettős Mérce blog erre frappánsan leírta, hol vannak a gondolatmenet buktatói.
A „vita” jelenleg ott tart, hogy Mérő Vera néhány értelmiségi elvtársa egyetértésével kiátkozta Puzsért a humánum és az értelmiség köréből, mire Puzsér gyűlöletportálnak bélyegezte a „nem tehetsz róla, tehetsz ellene” blogot. Mivel egyiket sem tartom megalapozott álláspontnak, szeretnék megosztani pár gondolatot a kialakult helyzetről.

Puzsér Róbert legalább annyira kritikára sarkalló jelenség, mint amennyire ő kritizál maga körül lényegében mindent. Kurva sok tárgyi faszságot beszél: szerinte ’56 Pozsgay után szabadon lehet bármilyen olvasatban népfelkelés, az archaikus férfi és nő szerepe leírható Marssal és Vénusszal, illetve napi egy korsó sör vagy pohár bor már alkoholizmus. A legkevésbé sem érdeklik a tények: az, hogy a népfelkelés a nemesi felkelés demokratikus jogutódja, és semmi köze ahhoz, hogy a nép felkel a hatalom ellen. Az, hogy már az antik kultúrák is több női és férfi szerepet  különböztettek meg az istenek között. Az, hogy nem Mars korát éljük, hiszen korunk eszményképei már rég nem Napoleonok, Zsukovok és Guderianok, hanem Jupiterszerű menedzserek, mint Elon Musk, Steve Jobs vagy Bill Gates. Az sem, hogy a WHO-nak létezik az a meghatározása, hogy ki számít alkoholistának és ki nagyivónak (a napi egy korsó sör fogyasztója valószínűleg az utóbbinak sem).

Kiragadott, de korántsem egyedi példák ezek Puzsér retorikájából. Vitatkozni sem nagyon lehet vele, ugyanis Puzsér – állítása ellenére – semennyire nem nyitott arra a közlési tranzakcióra, amit vitának neveznek. Puzsér szerint a vitának nem szükségszerű következménye az egyetértés (eddig egyetértünk), mert az már akkor is megvalósul, ha a két álláspont érvei maradéktalanul megjelennek egymással szemben (ebben már nem). Szerintem egyáltalán nem beszélhetünk vitáról, ha az érvek ugyan megjelennek maradéktalanul, de semmilyen módon nem lépnek reakcióba egymással. Ha így lenne, akkor a Parlamentben is vita folyna, hiszen egy helyen és időben hangzanak el különböző álláspontok.

Puzsérnál valami nagyon hasonló történik, mint a parlamentben: kifejtenek neki egy szakmailag megalapozott, tényekhez ragaszkodó álláspontot, amit hasonló mélységű ellenérvek hiányában egyszerű retorikai allűrökkel ignorál. Belenget egy etikai tételmondatot, ami mellett lecövekel, majd véletlenül sem szakmai vagy logikai, sokkal inkább a továbbiakban is retorikai erődítményt húz köré. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a vitapartnere klinikai pszichológus vagy emberjogi aktivista, Puzsér célja nem a logikus ellenérvelés, hanem a vitapartner dominálása. Hiába próbálod neki elmagyarázni, hogy a pszichoaktív narkotikumok legalizálásának vannak egyéb nagyon fontos szempontjai is, mint az emberjogi megközelítés, hiába küzdesz azzal a nyilvánvaló faszsággal, hogy a THC nem rosszabb vagy jobb, mint az alkohol, csupán eltérő a hatásmechanizmusa, ezekkel ugyanis érdemben nem képes vitatkozni, ezért retorikai sánc mögül tüzel. Tudatosan gátolja az érvek közti kötést az előnyösebb vitapozíció védelmében.

Még azt is megideologizálta, hogy ő nem szeret letapadni a nyers adatoknál (ezt egyfajta eminenciának tekinti), hanem azokon átívelve, a szélesebb kép jelenségeit szereti elemezni. Úgy tesz, mintha a kettő egymással ellentétben álló dolog volna, nem pedig egymás támaszai. Hogy Puzsér analógiájával éljek, a flow, amibe akkor kerül, amikor teátrális szónoklatba kezd, az a mondanivalója élményét szállítja, míg az adatok, a konkrét tényszerűségek, amiken keresztül ez a vélemény a valósághoz tapad(hatna), a mondanivalója érvényét. Nagyon sokszor fordul elő, hogy egy-egy ilyen apróságon taknyol el egy teljesen jónak hangzó gondolatmenete, amiről csak akkor vesszük észre, hogy mekkora baromságot hallottunk, ha a tények ismeretében tényleg alaposan végiggondoljuk, amit hallottunk. Így lesz Puzsér élménye sokszor érvénytelen.

Nem szeretem továbbá, amikor Puzsér egy kis epizodikus Atkinson-háttértudás, és néhány év pszichológiai (és talán pszichiátriai) kezelés után bejelentkezik a terapeuta szerepére, és vulgárpszichologizálásba kezd. A legritkább esetekben mond olyan dolgokat, amiket a tudomány jóváhagy, de azokat legalább jó határozottan (például a gyermekkori szexuális abúzust illetően). Ez a fajta felületes igénytelenség társítva azzal, hogy szinte soha nem ismeri be, ha a logikus érvek próbája kétvállra fekteti az álláspontját, egy olyan szellemi osztály sajátja, amit Puzsér mélyen megvet: az internettrolloké. Határozottan és indulatosan szarnak a tényekre, jó hangosak, és soha nem fogják elismerni a logika és a tudomány primátusát a meggyőződésük felett, mert van egy fogyaszthatóbb, intuitívan magukévá tett, és legfeljebb retorikai szempontból értékelhető beidegződésük, ami a rögeszméjük.

Öt bekezdésnyi negatív Puzsér kritika után mégis azt gondolom, hogy óriási hiba kiírni őt Mérő Vera (meg persze Vágó Gábor és Papp-Réka Kinga) részéről az értelmiség és a humánum köréből.

Először is Puzsér szarkasztikus posztja (ami a kifejezési eszközként használt maró gúny miatt egyáltalán nem áll meg az irónia határainál) szerintem teljesen a helyén van. Lehet, hogy Oscar Wilde még azt mondta, hogy a szarkazmus a humor legalantasabb eszköze, azonban Oscar Wilde sosem élt globális fogyasztói társadalomban. Annak épp az a lényege, hogy a rengeteg jelentéktelenül beömlő ingerrel túlfeszítsenek minket, hogy fáradt, kiégett és katatón állapotot idézzenek elő, amiben a valós érzelmeket kiváltó ingerek már el sem jutnak az észlelési küszöbig.

Az a fajta szarkasztikus fekete humor, amit a South Park, a Family Guy, a Charlie Hebdo, vagy jelen esetben Puzsér Róbert képvisel, éppen ezt számolja fel: szarkazmussal kapcsolnak össze olyan dolgokat, amiknek látszólag semmi közük egymáshoz, ennek ellenére azon az abszurd lencsén keresztül, ami a szarkazmuson kívül mással nem hívható életre, nagyon is van. Például a Facebooknak egy lágerhez. Fáj-e ez a metafora? Nem vitás, hogy igen. De éppen az a célja, hogy fájdalmat okozzon ott, ahol annak a fájdalomnak nagyon is helye volna, a letompított ingerérzékelés miatt viszont még sincs jelen. A Facebook igenis egy kurva nagy, autoriter diszciplínák szerint szervezett láger, ahol életek milliói vesznek el, amiről mindenki tud, mégis naponta történik. Analóg hasonlat Auschwitz-ra.
Lehet a szalonból köpködni erre, hogy így kegyeletsértő meg úgy etikátlan, de ez a humor egyetlen olyan formája, ami nem farol ki a valóban érzékeny, neuralgikus pontok elől sem, amikre ennél hatékonyabban nem lehet felhívni a figyelmet, és amikhez épp így rendeli azt a fájdalmat, aminek ott helye van.

Másodszor, Puzsér Róbert nem egyet egyszemélyben emelt a magyarországi fősodor köztudati küszöbe fölé azokból az értékekből, amiket Hunter S. Thompson vagy Noam Chomsky adott a világnak. A szabadszájú, kritikus ellenkultúrát, a gonzót (véletlenül sem azt a fajtát, amit a 444 képvisel egyfajta lebutított újságírásként, hanem az eredeti, szubjektív érzékleteken alapuló publicisztikai műfajt), az elitkritikát, a fogyasztói társadalom bírálatát, a médiakritikát, az értelmiség küldetését, miszerint a világ jelenségeit közérthetően kell lefordítani a tömeg számára, a szolidaritást, ami még azoknak is jár, akikkel nem értünk egyet és az elvet, miszerint az elhatárolódás valaminek a diskurzusától ezen eszmék leköpése.

A magyar köztudatnak abba a mélyen megvetett bugyrába küldte Hajdú Pétert, ahová való. Ezzel nem csak Hajdú Pétert, mint embert helyezte új megvilágításba, de a mögötte álló, érzelmeket nyomorpréssel sajtoló médiagépezetet is, miközben ezzel a szólásszabadság mögé erőnek erejével tett hozzá néhány csipetnyi valós normatartalmat. Tette ezt úgy, hogy kanapébölcselkedők ezrei magyarázták neki minden bejegyzés alatt, hogy ehelyett mit kéne és hogyan.
Az eltompított tömeghez képest meglehetősen érzékeny receptorai vannak, amik észlelik azokat a normálisnak tűnő abnormalitásokat, amin a tömeg nap mint nap lép át. Nem állítom, hogy szerintem mindig helyesen jeleznek a vészlámpái, de harcol a közöny ellen, és minden energiájával azért küzd, hogy az értelmiség ne azt vallja magáénak, hogy „aki ennyire hülye, az meg is érdemli”.

Bevallom, nekem is jobb érzés kritizálni (ahogy szerintem ő sem tenné másképp velem), ezért nem sorolom tovább az érdemeit, de a lényeg, hogy vannak, és kurvára nem elhanyagolhatóak. Abszolúte nem volt jogos kiírni az értelmiség köréből, csak mert néha olyan túlkapásokba esik, amik afölé az ordenáré nívó fölé basszák a suttyóságmétert, ami alatt sokan létezni sem vagyunk képesek (élükön velem). Akkor sem, ha ez egyébként Mérő Verát bassza fel a végletekig.

Mérő Vera blogja, a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” egyáltalán nem gyűlöletportál (ahogy Puzsér állítja), csak mert néhány poszt erejéig valóban goebbelsi posztok születtek Puzsérról. Bár finoman szólva nem értek egyet a legtöbb poszttal, amit az oldal megoszt, el kell ismerni, az alapkoncepció a helyén van. Ügyes médiahackeken keresztül cáfolja a rendőrség évekkel ezelőtti gusztustalan nemi erőszak mantráját, miszerint „tehetsz róla, tehetsz ellene”. Ez az áldozathibáztató tételmondat egyébként a mai napig tematizálja a közvéleményt (mindaddig, amíg az ezt vallók személyesen nem lesznek érintettek az ügyben, mert akkor lógjon az elkövető), úgyhogy nem is kérdés, hogy a blogra szükség van-e, mert civilizációs minimumokért áll ki.

Mérő (illetve támogatói) és Puzsér vitájában a legrosszabb, hogy ez már nem vita, hanem nyílt szardobálás és személyeskedés. Lehet egymást pszichológushoz rendelni, faszverő majomnak hívni meg "leszarni" a kommentekben, majd utána riposztként leírni, hogy igen, valóban kivertem rád (és ezzel az őszinteséggel tartozom is), lehet vélt vagy valós traumákkal személyeskedni, csak szerintem minden egyes hasonló, a vita elvein gázoló agresszív és passzív-agresszív kijelentéssel közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos ponthoz, ahonnan nincs visszatérés, és távolabb attól, amit egyébként a közéletben mindkét fél képvisel. Ezért pedig kár volna, hiszen két olyan értelmiségi megy le a szemünk láttára kutyába, akikre egyetértésük hiányában is emberi mivoltuk teljében van szükségünk.

Nem szeretném, ha Mérő vagy Puzsér az egyébként tiszteletreméltó munkájával azt legitimálná a közbeszédben, hogy korrekt dolog valakit (csak mert nem értünk vele egyet) lefaszverőzni egy vita hevében vagy ország-világ előtt szétkürtölni a vita ürügyén, hogy valóban kiverjük rá a faszunkat, mert a nyilvános párbeszédnek ez a személyeskedő spórákat eregető penészvirága valahol a kormányzati kommunikáció, a Mónika-show és VV Aurélió között tenyészik.

Kedves Vera és Robi!

Azt gondolom, hogy ezek már abszolúte nem a közvéleményre tartozó, érvalapú diskurzusok, hanem kétoldali egóhadjáratok személyeskedő villongásai. (Azt hiszem) mindketten megvetitek az én kedvenc pszichoaktív narkotikumomat, de mi lenne, ha a további, nyilvánosságot nem érintő személyeskedés helyett arra használnátok, amire való, és töltenétek egy-egy pohárral, hogy mindketten mellé üljetek? Egymás tudatos (és teljesen felesleges) lelkébe gázolás, és az „ő kezdte” fémjelű mutogatás helyett tegyétek azt, ami ezen az elfajult ponton nektek is, és a követőiteknek is a legjobb! Egy asztal, két fröccs, mínusz a nyilvánosság nyomása káprázatos lépés lehet afelé az eszmecsere felé, ami a nyilvánosságba visszatérve újra azon civilizációs útjelzők mentén halad majd, amiben mind a ketten hisztek, és aminek az életeteket szentelitek! Egészségetekre! Dicsértessék!

Ezeket a cikkeket olvastad már?