Hogyan buszozz nyugdíjasként?

Tibi atya
2017.04.27.

Ismerjük az idősek különleges tömegközlekedési szokásait, mivel napjaink részévé váltak. Ha nem vedeled halálba magad Humbák Feri pálinkájából, akkor nagy esélyed van, hogy te is nyugdíjas leszel valamikor (bár nyugdíjad úgysem lesz LOL), így segítünk, hogyan használd a közösségi közlekedés gépjárműveit úgy, mint egy vérbeli proli profi!

 

1. Igyekezz mindig elsőként felszállni a tömegközlekedési eszközre! Ezt úgy érheted el legegyszerűbben, ha az akadálymentes leszállásra pusztán a kertvárosiak hobbijaként tekintesz: tolakodj fel egyenesen a buszt elhagyni próbáló utasok közé!

2. A busz padlója kemény - lehetőség szerint próbálj emberi lábfejeken elhaladni a kiszemelt üléshez, ahol egy szemtelen suhanc ül.

3. Hangos krákogással jelezd a leülési szándékod!

4. Miután átadta a helyét, egy hangos "bezzeg a mi időnkben" kifejezéssel nyugtázd a sikeres hódítást!

5. Próbáld meg felvenni a szemkontaktust a közelben ülő/álló nyugdíjasokkal, majd állítsd a te oldaladra "látták ezt?", "hát ez felháborító" vagy a "40 évet dolgoztam a gyárban, hát ezt érdemlem" kifejezésekkel!

6. Miután sikerült leülni, vedd észre, hogy a klíma nélküli, belül 40 fokos járművön nyitva van az egyik ablak! A "fiatalember, becsukná, huzatot fogok kapni" kifejezéssel szüntesd meg a problémát, majd húzd szorosabbra a kötött pulcsid és a kabátod, amit még 50 fokban sem veszel le magadról!

7. Nézz megvetően a nyáron trikót hordó fiatalokra, a miniszoknyás lányok oda nem illő viseletét pedig rosszalló fejcsóválással értékeld!

8. Koncentrálj! Egy pillanatra se állj le a protézised nyelvvel való böködésével!

9. Mikor rájössz, hogy lassan le kell szállnod, legalább 2 (KETTŐ) megállóval a kívánt úticél előtt pattanj fel tizenéveseket megszégyenítő sebességgel, majd a 2. pontban alkalmazott technikával a lábfejek puha pázsitján lépkedve cövekelj le az ajtóba!

10. Ne törődj azzal, hogy le akar más is szállni a megállóban, van még legalább két másik ajtó a járműveken!

11. A leszállásnál törekedj, hogy minél lassabban hagyd el a közlekedési eszközt, esélyt sem adva a mögötted állóknak illetve a felszállást megkísérlő utasoknak. Kivéve, ha az utóbbi egy nyugdíjas...Akkor kezdetét veszi a gigászok csatája.

Természetesen tisztelet a kivételnek, mint mindig!
Dicsértessék!

10 csajozós szöveg, amit úgyse mersz kipróbálni, 2. rész

Tibi atya
2017.04.25.

Csak akkor próbáld ki őket, ha szereted a hirtelen pofonokat és az arcodba löttyintett italokat! Dicsértessék!

#1: Olyan szép vagy, mintha egy mesébe csöppentem volna. Véletlenül nem ezeregyéjszaka?

#2: Szexelnél egy vadidegen sráccal, vagy előbb bemutatkozzak?

#3: Azt mondják, túl sokat beszélek, befognád a szám a melleiddel?

#4: Gondoltad volna? Holnap lesz egy napja, hogy ma este dugtunk.

#5: Bocsi, otthon elromlott a tükrünk, megnézhetném magamat benned?

#6: Kicsit éhesnek nézel ki, nem szeretnél valami meleg ételt a gyomrodba?

#7: Azt mondjak csúcs egy srác vagyok, megmásznál?

#8: Nem lennél ma este olyan, mint az alagsori üdítőautomata, hogy elnyeld a húszasomat?

#9: Azt meséltek, hogy nagyon hiszékeny vagy. Tényleg mindent beveszel?

#10: Bocsi, rossz vagyok nyelvtanból. Hogy mondják helyesen, nálad vagy nálam?

Így viselkedik a taxismaffia a vendégeimmel + VIDEÓ

Tibi atya
2017.04.24.

Vasárnap reggel történt, hogy egyik ministránsom taxival jött a Humbák Művekbe, de a telefonját a kocsiban felejtette. Felhívtuk a taxitársaságot, akik jelentették, hogy megvan a telefon. Megbeszéltük, hogy vissza is adják. Normál esetben nem lenne ezzel semmi probléma, hiszen a taxisokra egyébként nem jellemző ügyfélközpontúság szabályai is ezt diktálják. A kocsmámig kellett volna visszahozni a telefont, ami – lévén a Nagykörúton – előbb-utóbb útba esik.

Megérkezett a taxis, kiszállt, és mondja, hogy nála van a telefon, amit vissza is ad. Mindössze 4300 forintért. Mikor megkérdeztük, hogy miért pont annyi, azt a részletes, tételesen feltüntetett ügyféltájékoztatót volt képes elénk böfögni, hogy azért, mert ennyi van az órájában.

Később elárulta, hogy azért ennyi, mert Csepelről kellett visszajönnie. Ezt amellett, hogy nyilván bemondásos alapon gondolta beleszámítani a tarifába, azért sem voltunk hajlandóak kifizetni, mert bármikor bedobhatta volna hozzánk ingyen is, senki nem mondta neki, hogy azonnal kell (ezt a videóban hallhatjátok majd). Egy kiszállási díjat egyébként eleinte hajlandóak lettünk volna kifizetni.

Tehát adott a helyzet: nála van egy telefon, ami nem az övé, hanem a vendégünké, el is ismeri, hogy nála van, de nem adja vissza. Először is tegyük fel, hogy jogos lett volna a 4300 Ft-os követelés! Milyen alvilági íratlan kódex szerint normális az, hogy valakit a telefonjával (amin a személyes dolgai vannak) nekiállnak zsarolni, hogy fizessen egy olyan összeget, amiről addig nem volt szó, és aminek az egyetlen hiteles forrása az, hogy „ez van az órámban”?

Szó szót követett, aztán rendőrt hívtunk. Mármint mi, a taxis ugyanis szemmel láthatóan nem hitt az ilyen maradi, és jogállamra jellemző eljárásban. Bár ő mondta először, hogy rendőrt hív, valójában esze ágában sem volt, amit mi sem igazol jobban, hogy a diszpécser a felvételen jól hallhatóan „egy kollégát küld a helyszínre, aki segít neki”. Leszámítva azt, hogy nem engedtük el amíg ki nem érkezett a rendőr, amihez minden üvöltözése és „nekem jogom van” handabazása ellenére jogunk van, nem érte semmilyen atrocitás. Feltarthatod ugyanis, míg ki nem érkezik a rendőr, feltéve, hogy tényleg nála van a telefonod (amit korábban ő maga erősített meg). Szép is volna, ha mondjuk egy bolti tolvaj sétálhatna el a lopott cuccal a jogaira hivatkozva, de hasonló az analógia akkor is, mikor a BKV-n tartanak fel míg ki nem érkezik a rendőr.

Ezzel tisztában lehetett, ugyanis rendőr helyett egy perc múlva érkezett az „egy kolléga”. Najó nem egy, hanem – ministránsom szarkasztikus tippje ellenére, miszerint egy jogász érkezik majd - egy furgonnyi és néhány személyautónyi verőember (aka: taxis munkatárs) jött. Nem tudjuk, miért, hiszen a kollégájuk nem volt veszélyben, egyszerűen csak nem voltunk hajlandóak fizetni neki, amit ha jogtalannak érzett volna, egyszerűen megvárhatta volna a rendőrt. Csakhogy taxis szabályzat ide, alvilági becsület oda, ő sem érezte annak.

A furgonnyi ember közt volt egy kevésbé rosszarcú, az Agy, aki elmondta, hogy ilyen esetekben a taxis dönti el, hogy visszaadja-e a telefont (ezt már tényleg nem tudom, milyen logika alapján). Később elhangzott az is, hogy nem kellett volna mondania, hogy megvan a telefon.

Először is fogalmam sincs, hogy mi van a taxitársaság szabályzatában, de le is szarom. Az biztos nincs benne, hogy a talált tárgyakat ők döntik el, hogy visszaadják-e vagy sem, és az sem lehet benne, hogy a problémás kérdéseket a helyszínre érkező verőemberekkel kell kezelni, akik a rendőrrel ellentétben percek alatt a helyszínre értek (ők biztos nem csepelről jöttek, és hirtelen a kiszállási díj sem érdekelte őket annyira, ami egyébként sztenderd esetben sehol nem 4300 forint).

(Az "egy kolléga" című taxis erődemonstráció. A rendőr kiérkezésére a három "kolléga" a háttérbe húzódott, a többiek visszatakarodtak a kocsijukba. A képen öt kocsi figyelhető meg, a furgon a másik képen van. Az Agy magyaráz a rendőröknek, mielőtt visszaadatják a telefont.)

(Az Agy a furgonból deszantolt, további élőerő kíséretében. A szabadcsapat egységei addigra már 360 fokban biztosították a helyszínt. A taxi a háttérben valószínűleg csak véletlenül hajtott a képbe, ő nem volt a jelenet aktív szereplője.)

Sokkal később aztán megérkezett a rendőr, és a telefont – bármilyen meglepő – vissza kellett adnia (mivel a rendőrségen leadni annak minden procedúrájával neki sem volt kedve, meg hát a jardon nem is állhat neki izmozni, hogy ő ezt csak 4300 Forintért hajlandó). Lehet, hogy valami zugügyvéd egyébként kihúzza ilyen esetekben a jogi kalamajkából, ahogy az uzsorázókat és a striciket is, én viszont azt gondolom, hogy ha ebben az esetben a törvény betűjén belül is maradtak valami baráti jogértelmezés következtében, akkor is felháborítóan normasértő, és pláne nem ügyfélközpontú az eljárás. Mondjuk miért is lenne bárki ügyfélközpontú egy olyan szektorban, aminek Magyarországon nincs és nem is lehet érdemi konkurenciája.

A gyors reagálásból, a hideg, fegyelmezett vezénylésből teljesen egyértelmű volt, hogy az esetünk nem egyedi, hanem napi gyakorlatról van szó. 2017-et írunk, és nem arról beszélünk, hogy rendőrök folytatnak-e jogosan erőalkalmazást, hanem arról, hogy egy csapat tanulatlan, agresszív taxishiéna uralhatja-e az utcákat a saját „erkölcsi normáik” szerint. És ez Budapest hetedik kerülete, ahol a rendőri jelenlét országos szinten az egyik legerősebb.

Magyarország jobban teljesít, mert biztonság van. Kivéve persze, ha a belvárosban vagy fényes nappal, és egy furgonnyi taxis pénzt követel tőled, mert akkor nincs. Ez ma a helyzet itt. De akkor kérdem én, mi lehet ott, a „Körúton kívül”, a külkerületekben, a vidéken és a falvakban? Ott is vannak, akik saját törvényeket alkotnak és be is hajtják? Szemernyi okom sincs kételkedni, hogy igen. Mivel bizonyára sokaknál már működött ez a galeritempójú behajtási stratégia, azt kell, hogy mondjam: szégyen és gyalázat, hogy 2017-ben ha elég verőembered van, akkor a törvény felett állsz akár a fővárosban is.

Hisztizik a Kolozsvári Szalonna

Tibi atya
2017.04.18.

Legutóbbi cikkemben, melyet Bayer Zsoltnak írtam, azt állítottam, hogy minden oldalnak megvannak a maga feszültséglevezető szelepei, melyeken keresztül olyan mémek kerülnek a közbeszédbe, amik az adott politikai tábor legalapvetőbb ösztöneit hivatottak megidézni a felszínen. Azt írtam továbbá, hogy ahogy Bayer Zsolt a kormánypárt színeiben, úgy a Kolozsvári Szalonna a baloldalon felel ezért. Az online portál vádja, hogy hibásan skatulyázom őket baloldalinak, hogy tévesen sorolom őket azok közé a publicisták közé, akik a véleményformálást az ösztönökkel szeretnék elvégeztetni, illetve az, hogy egyébként hiteltelen a véleményem, mert bizonyára nem ismerem az oldalt, és mikor róluk írok, akkor a 444-es Szily László és a Hír24 alapján tájékozódom.

Haladjunk szépen sorjában, nem időrendi, hanem fontossági sorrendben! Először is elnézést kérek, ha rosszul hivatkoztam a lap értékrendjére. Mivel követőim a suttyóságomon, és nem a véleményalkotásomon szerveződtek, igyekszem nem visszaélni ezzel! Nem célom, hogy olyanokba rúgjak, akik nem szolgáltak rá, és pláne nem olyanért, amit nem követtek el. Szerintem bármennyire is baloldali, vagy liberális szemléletű szeretne lenni a lap publicisztikáinak többsége (ami egyáltalán nem baj), szerintük ez független, ezért nem korrekt beskatulyázni őket! Rendben, egyébként a baloldaliság és a liberalizmus az én véleményem szerint sem ez, úgyhogy emiatt jogos a sérelem.

Visszautasítom azonban a vádat, hogy Szily László, vagy a Hír24 bármelyik újságírója volt az, akinek a cikkére hivatkozva anélkül alkottam véleményt a Szalonnáról, hogy ismerném. Nem szeretem a lapot, fáj is, de naponta olvasom (még valami hülye sütit is letöltöttem, ami miatt egy darabig alul dobálta az értesítéseket), és az az álláspontom, hogy a helyi értékük Bayer Zsoltéval azonos. Lehet, hogy mögöttük nem áll konkrét politikai entitás, és Bayerrel ellentétben ők közösségi finanszírozással működnek, de soha nem is állítottam, hogy ez volna a hasonlóság. Azt írtam, hogy fontos, és releváns kérdésekben sarkallják a tömeget a kognitív képességek használata helyett az ősi, inger-válasz reakciókból fakadó ösztönökre.

A cikk szerzője, Edgar Swann, így válaszol:

Amennyiben Tibi atya a legősibb ösztön alatt az emberi gondolkodást érti, úgy igaza van. Komoly célunk azt működésbe hozni, vagy táplálni a működését.

Valószínűleg a Szalonna olvasói, de talán még Edgar Swann, a Szalonna szerkesztője sem tagadja, hogy ez egy véleményformálásra létrehozott dühportál. A keserves dühöt, mint állandó mémet használják, hogy olvasói élményt teremtsenek, és hatékonyak is, hiszen a legtöbb baloldali csoportban valóban rengetegen osztogatják.

Soha nem állítottam mást, mint hogy a düh általában egy abnormális helyzetre adott normális reakció, ezért nem a létjogosultságát vitatom. Ugyanakkor a düh inger-válasz reakció is. A félelem mellett az egyik legősibb evolúciós ösztön.
Mikor jól felbasszuk az agyunkat valamin, vagy félünk valamitől, akkor a testünkben a következő túlélési, „üss vagy fuss” ösztönfolyamat zajlik le: a felszabaduló noradrenalin hatására összehúzódnak az erek, és megnő a vérnyomás. Ez biológiai szempontból igen praktikus, mert így több vér jut a vastagabb erekkel ellátott izmainkba, arra viszont alkalmatlan, hogy a gondolkodást „működésbe hozza, vagy tálpálja a működését”, mert az agy homloklebenye, ahol a racionális gondolkodás történik, hajszálereken keresztül kap vért, amiket az említett noradrenalin miatti összehúzódás átmenetileg kiiktat. Egyszerűbben fogalmazva: minél jobban félsz vagy ideges vagy, annál kevésbé működik a józan gondolkodás képessége. Ezért képtelenség érvelni olyanokkal, akik folyton kurva dühösek.

Az a véleményem, hogy aki állandóan ilyen dühöngés mentén szeretne véleményt tematizálni, az valójában nem a gondolkodást segíti elő, hanem épp ellenkezőleg: egy figyelemszűkített, csak önmaga spiráljában forogni képes, gondolkodástól mentesítő rögeszmével olt be.

Amiben tehát Edgar Swann téved - és sajnos ez a tévedés hatja át teljes munkásságát - hogy a gondolkodás egyáltalán nem ösztön. Éppen az a feladatunk, hogy a gondolkodásban az ösztönök megfelelő arányban képviseltessenek. Tehát száműzni sem szabad, mint a pszichopaták, és kizárólagos motívumként alkalmazni sem, ahogy a paranoiások, a rögeszmések vagy a dühöngők teszik.

Ennek tükrében azt állítom, hogy a Szalonna – akár Bayer Zsolt – hiába használ cikornyás körmondatokat, hiába csomagolja az értelmiség mázába az ösztönvilágát, és hiába képvisel olyan dolgokat is, amikkel egyébként ideológiai síkon egyetértek, nem egyéb, mint az értelmes diskurzussal tudatosan szakító (és ha nem is anyagi érdekektől vezérelt, de akkor sem független) düh- és gyűlöletkeltés.

Lincseljük azokat, akik belátták, hogy átbaszták őket!

A Szalonna a humánum zászlaja alatt lincselte a humánum teljes hiányában Ürge-Vorsatz Dianát. Nincs megbocsátás, nincs pardon, csak a saját rögeszméik szerinti statáriális verdikt: ÜVD márpedig egy koszos, pofára ejtett kollaboráns, aki ráadásul gerinctelen is, mert most meg itt sír a médiába’. Megérdemli hát a dühös csőcselék haragját, és kiszorítható a szolidaritás köréből. Valóban külön posztban köszöntem meg a 444-es Szily Lászlónak, hogy kiállt ez ellen, és itt írtam le azt is, hogy szerintem miért nem olyan rossz dolog, amit ÜVD csinált, illetve miért káros az a tempó, ami már azt is számon kéri, amit valaki nem köztisztviselőként nem tesz.

Hiába a nemes és szerethető cél (ami elsősorban a fennálló hatalom kritikája), az érvek ugyanis elvétve silabizálhatók csak ki a Bayeréhez hasonlatos mocskolódó szentenciák közül. Ironikus, mikor egy cikkben leírják, hogy ők azért nem sorolhatóak egy kategóriába Bayerrel, mert – idézem - „még a büdös életben soha nem vettük a bátorságot arra, hogy emberek csoportjait állatnak bélyegezzük, mert nem osztják a véleményünket a világ dolgairól”, majd ugyanebben a cikkben utalnak Bayerre úgy, hogy „gátlástalan humanoid”.
Ez a rendszerbesorolás szerint emberszerű, emberszabású főemlőst jelent, amit majmok helyett emberek vonatkozásában eddig talán csak a kurucinfon olvashattunk, de hála a gyalázatos Szalonnának, már az ellenpóluson is, csak itt nem a cigányok, hanem most éppen Bayer jelzője lett. Szerintem ilyen módon kiállni az empátiáért maximum a pozícióból fakadó súlykülönbség miatt lehet kevésbé visszás, mint egy mondatban emlegetni a „békés”, a „keresztény” és a „viszkető tenyér” szavakat. Igaz, a „csúszómászó” és a „puhatestű” is állandó jelzők a cikkekben, tehát ez még nem is a durvább precedensek egyike, de maradjunk ennél!

Több okból sem célszerű senkit sem állatokhoz hasonlítani. Ha úgy is gondoljuk, hogy megérdemli, ezzel nem csak lealacsonyítjuk, hanem szükségszerűen a felelősség alól is felmentjük. Ne feledje egy percig sem a Szalonna szerkesztője, hogy ahogy Bayert ő állatként törzskönyvezi a cikkében, Bayert a kormányoldalon is így tisztelik majd. „Állat vagy, Zsolti!” – csapnak a kezébe a dohányzóban, miközben más kontextusban ugyan, de mindkét oldalon mentesül emberi mivolta felelősségétől, holott mindkét oldalnak az emberi mivoltát kéne hangsúlyoznia, és kőkeményen számon kérnie. Éppen az lenne a kibaszott lényeg, hogy ez az ember nem állat, ezért jobb lenne ha végre megértené: minden esetben, akkor is, mikor a bűneit olvassuk a szemére, emberként kell majd felelnie. Azonban a humánum hiányával aligha tud szembesíteni olyasvalaki, aki maga is hiányt szenved benne, csak az ellentétes végen. A humánum hiányát csak a humánum megléte tudja hitelesen számon kérni. Ezért tartom alkalmatlannak a hatalomkritikára a Szalonnát, és ezért kell mindenkinek emberként fordulnia Bayer felé is.

Az teljesen érthető, hogy a kormánypropaganda miért próbálja lejáratni a Szalonnát. Illetve minket, szerzőket. Egyenként, személyünkben. Az azonban felfoghatatlan, hogy mi érdeke fűződhet ehhez bárki másnak. Nem jelentünk konkurenciát, miután sem hírportál nem vagyunk, sem kocsmát nem üzemeltetünk.

Mielőtt a Szalonna álszent demagógiával előhúzná azt a panelt (ahogy tette a legutóbb), hogy én személyükben akarom lejáratni őket, ami nem igaz, és hogy kormánybarát médiánál blogolok (bár szó szerint úgy fogalmaztak, hogy "nagyvonalúan" nem sorolnak a közpénzből állami érdekeket szolgáló médiakörbe), ami történetesen igaz (jelenleg talán egyedüli valós ellenvéleményt képviselve itt, nem túl sok támogatással), megkérem, hogy el se kezdje! Azzal veszem élét ennek, hogy ugyanitt ajánlok az olvasóimnak olyan internetes véleményformálókat, akik valóban kritikusak, de üres retorika helyett érvek és tények, nem pedig a puszta (egyébként sokszor ugyanúgy meglévő) haragjuk okán.

Ajánlom Ceglédi Zoltánt, (aki amellett, hogy utál engem, mint a szart, kiváló érvekkel publikál a kormány ellenében), Kepes Andrást, Para-Kovács Imrét, Tamás Gáspár Miklóst, Bauer Tamást, Lakner Zoltánt, Lattmann Tamást, és ha valaki az átlagnál magasabb szinten tolerálja a vitriolos, határdöntögető, de még bőven nem gyűlöletkeltően fröcsögő arroganciát, akkor Papp Réka Kingát is. Ők ugyan nem hazudják magukat függetlennek, mint a Szalonna, nincs is olyan vidám lincshangulat az oldalukon, mint a Kolozsvári Szalonna „Dühöngő” rovatának „Ordítok” blogján, de a magyar ellenzéki baloldal és a liberálisok gondolkodása általuk kiválóan megismerhető, ráadásul minőségi hatalomkritikákat fogalmaznak meg. Nem muszáj szeretni őket, de ellenzőjükként a jobb ellenérvek alkotása végett is éppúgy érdemes ismerni a véleményüket.

Olvasóimat pedig arra kérem, hogy tartsuk tiszteletben a Kolozsvári Szalonna kérését! Ne skatulyázzuk őket egyik oldalra, de még a független középpártisághoz sem, mert az ilyen orgánumok minden értéket képviselő minőség felől szemlélve sehonnaiak. Dicsértessék!

A legfurcsább húsvéti szokások

Tibi atya
2017.04.16.

Van pár érdekes húsvéti népszokás, amit teljesen érthető okokból már évtizedek óta senki nem csinál Magyarországon. Ezek annyira távol állnak manapság tőlünk, hogy mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogyan voltak felmenőink képesek ilyeneket művelni.

Csak saját felelősségre próbáljátok ki őket!

- Vegetáriánus kajákból mértéktartó, diétás étkezés

-  Reggel 8 órakor a pálinka visszautasítása

-  Józanul elindulni a locsolásra

-  Nemleges válasz adása az „Iszunk még egyet?” kérdésre

-  Egyenes vonalban hajnalban hazaérkezés

-  A hölgyek konszolidált lefújása márkás, kellemes illatú parfümökkel

-  Elégedett öröm kimutatása, ha a locsolásért ital helyett csokitojást kap a férfi

Megvédem Bayer Zsoltot

Tibi atya
2017.04.15.

Minden politikai oldalnak voltak és vannak olyan publicistái, akik szerepük szerint feszültségleeresztő szelepek, amiken keresztül azokat az indulatokat engedheti az aktuális hatalom a nyilvánosság kommunikációs terébe, amiket ugyan nyíltan fel nem vállal, de amik lappanganak benne, és feszítik. A szentenciák, amiket leírnak, naponta elhangzanak a pártszékházak dohányzóiban, és legyen szó félelemkeltő panelekről, vagy gyűlöletgegekről, ott, a nyilvánosság elől elbújva ezeket a társaság egyetértésben igenli.

Ahogy a baloldal szájízét kiszolgáló pogromszamizdat, a Kolozsvári Szalonna véleménycikkei az olvasói tömeg legősibb ösztöneit szeretnék felébreszteni és megidézni a felszínen, úgy csinálja ezt a kormányoldalról jóval régebb óta Bayer Zsolt is. Mivel úgy tűnik, minden oldalon van bázisa azoknak a hangoknak, amik a közélet kérdéseit az állatokra jellemző inger-válasz reakciók mentén rendeznék, elképzelhető, hogy ez ideológiától függetlenül egy szükséges rossz, amivel együtt kell élnünk. Azzal viszont én nem vagyok hajlandó együtt élni, hogy ezek a hangok ne maradjanak meg a közbeszéd perifériáján (ahol ha nem is jók, de még tolerálhatók), és tömegeket tudjanak mozgósítani. Teljesen mindegy, hogy a bunyóban Bayer Zsoltnak, Hont Andrásnak vagy Berkecz Balázsnak szurkol-e a tömeg, ugyanis ha ennek a médiajelenségnek annyira tudunk örvendeni, hogy többezer lájk van a róla szóló cikkeken, akkor a polgárosodás értékeit tiporjuk a proletárforradalom olyan eszközeivel, mint a tojásdobálás vagy a Sándor palota garázda összefestése. Azokat az értékeket, amikért jelenleg a fiatalság végre elkezdett tüntetni.

Kedves Zsolt!

A levelemet azért neked címezem, mert az ellenzéki oldalon fellelhetőekkel ellentétben veled közös a blogszolgáltatónk. Ahogy szerintem a Sándor palotát meg a rendőröket festékkel dobálók környezetében is kellett volna legalább egy ember, aki azt mondja nekik, „haver, ezt már ne, mert ez nem a polgári értékek melletti állásfoglalás, nem polgári engedetlenség, hanem a csőcselék ronga vágyainak a kiszolgálása!”, úgy most igyekszem én lenni az ember a Te környezetedben, aki visszahúz, amikor hülyeséget csinálsz.

Azt írod „megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni (...) már mi is nagyon dühösek vagyunk”. Azt gondolom, hogy ez a sor egy freudi elszólás volt a részedről, amiben azokra projektálod ki a saját érzelmeidet, akik ellen hangolsz. A tömeg láttán hosszú ideje először Te érzed magad üldözöttnek és fenyegetettnek, Te félsz, és dühös is ezért vagy. A félelemre adott azonnali, legősibb válasz az agy „üss vagy fuss” parancsa, amiből a a futás a te pozíciódban ezen a ponton már nem kivitelezhető, ezért ütsz.

Arra szeretnélek kérni, hogy ha legközelebb ez a félelem klaviatúráért kiált, a válasz ne a legősibb, és pláne ne azonnali legyen! Nyugodjál le, lazíts le egy fröccsel, és gondold végig, amit most írok neked: 
Azért nem szerencsés pogromot hirdetni, mert eljöhet még az idő, amikor a tömeg, ami most nem csak a CEU-ért tüntet, hanem általános elégedetlenségből tölti ki Budapest utcáin a rendelkezésére álló teret, a te ajtód előtt sorakozik majd, hogy retorikád útmutatásait követve meglincseljen a flaszteron. Talán nem túlzás, hogy én a világon semmiben nem értek veled egyet, de nyugtasson a gondolat, hogy aznap, amikor ez bekövetkezik, én is a házad előtt leszek. Azért megyek oda, hogy óvva intsem a nyilvánosság előtt a véredért kiáltókat, nehogy az öklükkel akarják elvégezni azt a munkát, amit a polgári szellemnek kell. Ez azért kibaszott fontos, mert nekik is meg kell érteniük, hogy az ütések puffanása alatt nem csak a koponyád zúzódna szét, hanem a jogállamiság minden eszméje is, amiért most egy nép vonult fel. Ez pedig, bármennyi indulat is feszül egymásnak veled kapcsolatban, meghaladja még a kérdést is, hogy egyáltalán megérdemled-e vagy nem.

Bevallom, az én gyomrom is a tiéddel együtt vet bukfencet attól a naptól, amikor téged kell majd védenem. Félek attól, hogy ki kell majd állnom meggyőzni a tömeget, hogy az általam preferált jogállamiság legyen a mérvadó veled szemben is, ne pedig az általad propagált ősközösségi ököljog. Addig is arra kérlek, hogy finomabban buzdíts pogromra, mert minél keményebben szítod magad alatt a parazsat, annál nehezebb lesz a tömeg ellenében eloltania annak a maréknyi embernek, aki velem együtt még hisz a humánumban, aminek a felszámolásán eddig szellemed teljes erejében ügyködtél. Remélem, ennek tükrében belátod, miért fontos, hogy ebben Te is segíts. Dicsértessék!

Humánus gesztust tett a 444!

Tibi atya
2017.04.10.

 

Senkinek nem kell bemutatni Ürge-Vorsatz Diána levelét, amiben kifejti, hogy Fidesz-szavazóként elárulva érzi magát, mert a kormány egy élet munkáját „köpte szembe”, mikor a fejébe vette, hogy legújabb törvényével beszántja a CEU-t, felszámolva ezzel a felsőoktatás szabadságát Magyarországon.

A Kolozsvári Szalonna nevű online szamizdat azonnal bedobta a a baloldali karakterdarálóba, míg Fejes László egy olyan nyílt levelet írt neki, amiben Orbánt Rákosihoz hasonlította, ÜVD-t pedig következetesen elvtársnőnek titulálva a párt elárult csinovnyikjaként emlegeti. Leszögezem, szerintem borzalmas, hogy a baloldali véleményalkotók így állítsanak pellengérre valakit, amikor az épp belátja, hogy amiben hitt, az téves volt. Azt sem tartom valid érvelésnek, hogy valakit azért vonjanak felelősségre, mert eddig nem állt ki egy ügyért, amiért akkor igen, amikor az élete munkája a tét. Ne feledjük, ÜVD egyáltalán nem közintézmény, és mint magánszemély, nem tartozik semmilyen kiállással, de pláne, nem vonható felelősségre (vagy szorítható ki a szolidaritás köréből) annak elmulasztásáért. Klímakutatóként így is olyan mindenkit érintő ügyért dolgozott, amit megértek, hogy fontosabbnak talált, mint a kormánnyal szembeni nyílt kiállás. Az őt köpködő massza nagyobb része gyanítom, hogy sosem tett még olyan közérdekű ügyért, mint a globális felmelegedés elleni küzdelem, és annak a gyanúperével is élek, hogy épp ezért volt annyira jó érzés az interneten lincselni egy olyan embert, aki eddig viszont ennek jegyében élte az életét. Ilyen kéjesen perverz örömöt okoz, ha egy sikeres ember bukását látjuk! Külön jutalom, ha a bitang beste ráadásul más véleményen volt, mint mi!

Sosem titkoltam, hogy a 444 nem a szívem csücske, most mégis hálás vagyok két újságírójuknak, Szily Lászlónak (és Plankó Gergőnek) azért a cikkért, amiben a lap kiáll ÜVD mellett. Talán nem tűnik fontosnak, de szerintem mérföldkő ez a baloldali újságírás történetében: Szily László ugyanis keményen rátenyerelt a saját oldala agressziószelepeire, és puszta szolidaritásból írt ellenvéleményt ÜVD védelmében.

„Elképesztő, hogy a liberáltálibok pont ezt a szerencsétlen nőt találták meg köpködőcélpontnak. Ebben a szerencsétlen országban a normális (=néha hibázó, de azt egyszer csak belátó) emberek elképesztő hátrányban vannak az ilyen törzsekbe szerveződött szemellenzős, sosem gondolkodó tökfejekkel szemben, bármely oldalon.”

Ez a humánus szolidaritás pedig pont az a liberális érték, ami ezt az eszmerendszert szerethetővé teszi, és amit az újságírói mégis nagyon ritkán képviselnek ennyire tisztán. Nem felejtettem még el, hogy a 444-gyel az élen milyen otrombán jártak el a tusványosi koncert után a Quimbyvel szemben (akik tényleg semmi rosszat nem tettek), és azt is elismerem, hogy ÜVD-ért kiállni azért kézenfekvőbb, hiszen ő konzervatív oldalról nyitott feléjük, nem pedig fordítva. Mégis úgy érzem, hogy ez a gesztus egy lépés afelé az empátia felé, ami a jövőben talán segít elkerülni az ilyesmit. Reménykedem, hogy Plankó Gergő frappáns mondata, miszerint a „A liberális értelmiség megbukott a Vorsach-teszten” értő fülekre, és kellő önkritikára lel majd azok között is, akik napokkal előtte a lincselők táborába soroltak. Dicsértessék!

Nyugi, vannak nálad hülyébbek is

Tibi atya
2017.04.01.

A Darwin-díjat Charles Darwinról, az evolúció apjáról nevezték el. Ezzel állítanak emléket azoknak a hősöknek, akik saját ostobaságuk miatt hunynak el, hogy így az emberi génállomány egyre tökéletesebb lehessen az évek során. A természetes szelekció bajnokait szedtük össze az elmúlt 10 évből, hogy ugyanezeket a hibákat neked már ne kelljen elkövetned. Olvasás közben annyit tudunk garantálni, hogy ha bármilyen okból kifolyólag hülyének gondoltad volna magad eddig, akkor ezekhez a figurákhoz képest igazi zseninek fogod érezni magad!

2007:

A texasi Michael Warner nem vetette meg az alkoholt, sőt, általában minden nap seggrészegre itta magát. És a seggrészeg szót teljesen komolyan gondoljuk, hiszen egy torokfertőzés miatt szájon át nem fogyaszthatta a szeszt, ezért azt mindig beöntötte magának. Hála a jó égnek, a végbél nyálkahártyáján át jóval gyorsabban szívódik fel a pia, így 2 másfél literes üvegnyi sherry elég alaposan végezte a dolgát, és Michaelt elvitte az alkoholmérgezés. A toxikológiai jelentés alapján az 58 éves tintás véralkoholszintje 0.47 % volt, ami barátok között is elég durvának mondható.

2008:

A brazil Adelir Antonio de Carli katolikus pap úgy gondolta, hogy jó ötlet héliumos lufikat kötni egy székhez, majd repkedni pár kört.  Mondjuk volt honnan szedni az ötletet, hiszen Larry Walters anno 1982-ben 45 darab meteorológia ballonnal 5000 méter magasságig emelkedett, hogy a Los Angelesi légi közlekedést akadályozhassa. Ő mondjuk több mint 16 órát töltött a levegőben, hogy aztán pár ballon saját kezű kilövése után egy magasfeszültségű vezetékbe gabalyodva kerüljön a hatóságok kezére. Sajnos a brazil Tibi atya nem volt ilyen szerencsés. Vitt ugyan magával GPS-t és telefont is, de nem tudta használni a helymeghatározó készüléket, így a hatóságoknak képtelen volt elmondani, hogy merre jár. A mobilja végül lemerült, a brazil parti őrség pedig nem tudta belőni az öreg pozícióját az alapján, hogy „itt vagyok kurva magasan az Atlanti-óceán felett valahol”.  Holttestét két hónappal később találták meg a nyílt vízen.

2009:

Dél-Karolinában két huszonéves srác fegyverrel rabolt ki egy üzletet. Természetesen nem szerették volna, ha a szemtanúk felismerik őket, így anonimitásuk megőrzése végett maszkot húztak befújták az arcukat arany színű festékszóróval. Nos, a festékes dobozokon nem véletlenül szerepelnek a „Ne érjen bőrhöz! Ne nyelje le! Ne lélegezze be!” feliratok. A bűntény után James légzési gondokat tapasztalt, majd nem sokkal a rablás után bele is halt a  vegyszerek közvetlen inhalálásába. Az álcázás sajnos nem volt sikeres, mert könnyen felismerték őket, így társát fegyveres rablás miatt ítélték el. Pedig egy aranyember volt…

2010:

Augusztus 25-e Dél Koreában egy átlagos napnak indult, amikor is egy mozgássérült férfi éppen lekéste a liftet, és az elindult nélküle. Ebben semmi különös nincs, csupán az úr reakciója, ami a türelmes várakozás helyett inkább a liftajtó megostromlása volt. Harmadik nekifutásra a fém megadta magát, történetünk hőse pedig a liftaknába zuhant. Az esetről videofelvétel is készült, lehetőleg ne utánozd. Köszi.

2011:

Philip A. Contos júliusban New Yorkban motorozott, de nem csak hogy sisak nélkül, ahogy az igazi férfiak születnek a vasra, hanem éppen egy „Sisakellenes” motoros felvonuláson vett részt. Az akció célja az volt, hogy tüntessenek amellett, hogy hadd száguldjanak két keréken szabályok nélkül úgy, ahogy az Úr megteremtette az embert – bukósisak nélkül. A demonstráció sikeresnek volt mondható, hiszen Philip elvesztette uralmát a motor felett, és ütközéskor a kormányon átesve halálos fejsérülést szerzett.

2012:

A 43 éves Gary Allan Banning egy haverja lakásában volt, és látott egy üveget, benne ismeretlen folyadékkal. Barátunk úgy gondolta, hogy biztosan pia van benne, így azt tette, amit bárki tenne egy azonosítatlan pohárnyi löttyel – megszagolás nélkül nagyot kortyolt belőle. Sajnos már túl későn kapcsolt, hogy éppen egy deci benzinbe húzott bele, így az ijedtségtől kiköpte a cuccot, természetesen gondosan ügyelve arra, hogy a arcbőrére és a ruháira is jusson belőle. Majd hogy lenyugodjon az idegállapotból, cigarettára gyújtott. A srácra később tűzoltók találtak rá, ahogy egy összeégett szőnyegen feküdt eszméletlenül. Gary olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy másnap elhunyt.

2013:

Chad Wolfe valószínűleg túl sok akciófilmet nézett, mert úgy döntött a Tampa Nemzetközi Repülőtéren, hogy szétfeszíti a liftajtókat, majd a kábelekre ráugorva, azokat átölelve lemászik a földszintre. Terve nagy valószínűséggel nem jött össze, mert a reptéri karbantartók másnap a liftaknában találtak a holttestére. A nyaktörő mutatványt hősünk természetesen sakálrészegen követte el, ráadásul gyógyszerre ivott.

2014:

Március 2-án két rotterdami férfi úgy döntött, hogy összemérik bátorságukat a vasútállomáson 300 néző szeme láttára. Az egyikőjük lefeküdt a sínek közé, hogy megmutassa kollégájának, hogy a vonat simán át fog száguldani felette. A kolléga sem volt rest, és nem szeretett volna egy beszari képében tetszelegni, így leült a sín mellé. Úgy gondolták, hogy mindketten megúszhatják, mert a szerelvény pont el fog robogni felettük, illetve mellettük. Nos, az utolsó dolog, ami átsuhant a srácok agyán a másodpercekkel később 130-al csapató intercity volt. 

2015:

Horvátországban a piti bűnözőt, Bojan Bešićet már sokadjára dugták rács mögé. Gyakorlatilag ki-be járt a böriből, így sok meglepő dolog nincs ebben. Viszont november 16-án botrányos viselkedése miatt az őrök egy gumiszobába zárták be, hogy lenyugodjon. A keze hátra volt bilincselve, azonban ez sem akadályozta meg abban, hogy a becsempészett öngyújtóval lángra lobbantsa a fal egy leszakadt gumipanelét. Egy darabig jó ötletnek tűnt az értelmetlen vandálkodás, egészen addig, amíg cellája az arcába nem olvadt. Az őrök túl későn vették észre a füstöt, így nem tudták megmenteni Bojant.

2016:

Január 22-én történetünk hőse, Clifford Ray Jones éppen autót vezetett. De nem is akárhogy! Gatya nélkül, a jéghideg téli estén nyitott tetőablakkal és kikapcsolt biztonsági övvel. Ha még ennyi nem lenne elég egy balesethez, akkor azt is eláruljuk, hogy Clifford éppen pornót nézett a mobilján és vadul recskázott. A katasztrófa garantált volt, a hajnali órákban az 58 éves úr karambolozott, megpördült, és közben kirepült a tetőablakon. Ha Clifford mindkét kezét a kormányon tartotta volna, talán még ma is köztünk volna...

"Halálig kúrják seggbe a lányát megölő nőt"

Tibi atya
2017.03.30.

Tegnap jelent meg az index cikke, mely szerint a gyermekét pezsgő és gyógyszerek hatása alatt megölő, pszichiátriai problémákkal küszködő nő nem jogerősen tényleges életfogytiglani büntetést kapott. Előrebocsátom, hogy ennek a bejegyzésnek nem célja sem az ügyben állást foglalni, sem pedig ítéletet mondani az ítélet felett, és aki a kommentekben úgy tesz, mintha erről szólna a cikk, és ennek szellemében kezd ellenérvelni, azonnali törlésben fog részesülni (ha azt is fel meri hozni érvként, hogy azért van igaza, mert ő háromgyerekes anya, akkor tiltásban is – nem engedek teret ilyen mocskos érzelmi zsarolásnak az érvek helyén).

Ahogy olvasom az index-cikk alatti kommenteket, az az érzésem, hogy a tömegléleknek létezik egy betegesen vérszomjas bugyra, ami egyenesen örömfalatként él meg egy meggyilkolt gyermeket, hiszen csak így hívhatja tetemre azt a civilizációt feloldó vadállatiságot, ami a lényege. Végre egy összeszurkált gyermek!  Micsoda szerencse, hogy felmerül egy casus belli, aminek ürügyén ledobhatjuk magunkról a vállunkat törő emberi mivoltunkat, és megszabadulhatunk elménk kognitív funkcióinak terhétől a lincselés vérgőzös imádatában! Halál az elkövetőre!

Persze, ámíthatjuk magunkat! Ez csupán normális reakció az abnormális körülményekre, hiszen egy gyermek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény joggal kavar indulatokat. Azért vagyok mégis szkeptikus, mert ha vindiktív büntetést lehet rendelni hozzá, akkor a gyereknek jár az igazságért kiáltó tömeg részvéte, azonban nagyon sok esetben lenne szükség hasonló empátiára úgy is, hogy nincs hozzárendelve a statárium lehetősége, olyankor viszont ugyanez a tömeg ugyanerre az empátiára szarik. A leszakadt szegregátumok általános nyomorának ugyanis közvetlen vagy közvetett módon sokkal több gyerek esik áldozatául, mint a brutális anyák késeinek, de azt lehet észrevenni, hogy ezek mégsem gerjesztenek olyan intenzív együttérzést, mint az a lány, akinek a halálát okozó anyjának a csőcselék éljenzése közepette lehet a kanapéból hosszas nemi erőszakkal járó börtönéveket kívánni. Világos, hogy a tizennégyéveseket vegetatív létbe taszító herbálozás áldozatai sokszor ugyanolyan védtelenek, sokszor halnak bele ebbe a kényszerpályába, de mivel ott nem lehet olyan egyértelműen senkit sem bűnösnek kiáltani, ott nem is okoz ilyen katarzist empatikusnak lenni (meg amúgy is, ő tehet róla, mert herbálozás helyett simán csinálhatott volna valami értelmeset).

Mikor valaki egy ilyen ügyet használ arra, hogy örülhessen annak, hogy Magyarországon a börtönökben de facto intézményes körülmények között folyik a rabok megalázása, verése és megerőszakolása (és csak ezért örül, hogy az elítélt kifejezett kérésére sem lehet rajta halálbüntetést végrehajtani az életfogytiglani börtönbüntetés helyett), akkor az a véleményem, hogy eggyé lényegül a brutalitással, amin a haragját éli ki. Szerintem egyszer sem láttunk még olyat, hogy valaki attól javult volna meg, hogy a börtönben módszeresen seggbekúrták („maj’ megtanúllya hogy nem kifizetődő bebűnözni”), olyat viszont igen, hogy pont emiatt a börtöngyakorlat miatt lett valaki visszaeső, mert ez lett bent az egyetlen szociális kód, amit elsajátított a túléléshez. Éppen ezért nem szabad félreérteni az igazságszolgáltatás és a büntetésvégrehajtás rendeltetését, és beleprojektálni a saját szadista vágyainkat. Nem, nem azért, mert az elkövető nem érdemli meg. Nem tudom, hogy megérdemli-e. Én viszont biztosan nem érdemlem meg, hogy egy olyan országban, ahol a gondolkodást a több ezer éves Európa és a kereszténység formálta, azok a honfitársaim, akik szavazati joggal rendelkeznek, egy ilyen bonyolult kérdést redukáljanak inger-válasz reakcióból burjánzó indulati összetevőire, és ami még szörnyűbb, még egy gyerek holtteste mögé bújva ők állítsák be magukat együttérző lényként. Mert ezekben a kommentekben szó sincs erről: itt az ősidőkből ismert véráldozat brutális barbármisztériuma szaggatja meg a polgári értékeket, hogy a hasadékon hömpölyöghessen vissza és mosson el egy kommentnyi pillanat alatt mindent, amit a humánum évezredek alatt megmunkált. Dicsértessék!

Hogyan locsoljunk húsvétkor?

Tibi atya
2017.03.29.

A húsvéti locsolás kiváló esemény az éves italozási ciklusban, így fontos pár részletre odafigyelni!

1. Keressük elő a ballagási öltönyünket, a makkos cipőnkről pedig suvickoljuk le a régi hányásfoltokat

2. Vegyük magunkhoz a legbüdösebb pacsulit, amit csak a házban találunk

3. Memorizáljuk gyorsan a "Zöld erdőben jártam" című vers mind a négy sorát

4. Indulás előtt a biztonság kedvéért igyunk egy deci barackot, hátha valaki csak csokit adna a locsolásért

5. Találkozzunk a kocsmában a cimborákkal, és fél óra alatt ordibálva beszéljük meg a tervezett útvonalat, ügyelve arra, hogy a legutolsó állomás közel legyen a lakhelyünkhöz

6. Hagyjuk hátra, aki már nem tud járni, és az összes elfogyasztott italt írassuk a számlájára

7. Szinuszgörbében haladva induljunk el az első áldozathoz, és csengessünk be hozzá

8. Ha a csengő nem működik, a kertkapu rugdalása és káromkodással vegyített hangos hívószavak is megteszik

9. Mikor ajtót nyit a hölgy, egymás szavába vágva kiabáljunk el hétféle locsolóverset

10. Az orrfacsaró kölnik szagát az áldozat ruháján egyesítve idézzük meg a bolygó kapitányát, majd ha megjelent, tarháljunk cigit tőle

11. A locsolásért cserébe csak röviditalt fogadjunk el, abból is lehetőleg egynél több stampónyit

12. Ha mégis csokit vagy valami szart kapunk, káromkodva vágjuk zsebre, és álljunk tovább. Kifelé menet a kaput taknyunkkal jelöljük meg, hogy a többi locsoló tudja, ide nem érdemes bejönni

13. Haladjunk sorban házról-házra, ahol valaki kidől, azt hagyjuk ott a kanapén, vagy támasszuk a sarokba

14. A nyolcadik-kilencedik helyszínen fogyasszunk valami ételt is, hogy később legyen mit kihányni

15. Vonulás közben zavarjuk az egész szomszédságot indokolatlan hamis nótázással, ha a dalok témájukban minél távolabb állnak a húsvéttól, az plusz pont

16. Amikor érezzük, hogy hamarosan kidőlünk, igyunk még egy pálinkát, és teleportáljunk haza

17. Másnap délben ruhástól és cipőben keljünk fel lehetőleg a házunk 200 méteres körzetében

Vigyázzunk egymásra, és dicsértessék!

Ezeket a cikkeket olvastad már?