8 számjegyű fizetést szeretnél? Így csináld!

Tibi atya
2017.03.27.

Mindig is irigykedtél azokra, akiknek nem kell nélkülözniük? Akik a legkisebb hezitálás nélkül vehetik meg a legújabb ájfónokat és elektronikai kütyüket, mert pénztárcájuk meg sem érzi azt? Akiknek nem kell hetente olyan súlyos döntéseket meghozni a boltban, hogy egy doboz akciós sört akarnak-e venni, vagy inkább hat zsemlét?

Felejtsd el ezeket a gondokat! Állj a sarkadra, és intézz magadnak olyan fizetést, amiről mindig csak álmodtál, hogy élhesd azt az életet, amit mindig is szerettél volna!

* A kép csak illusztráció. Ennél sokkan több pénzed lesz.

2016-ban a magyarok átlagfizetése havi 263 200 Ft volt. Keress ennél bőven többet, és legyen 8 számjegyű fizud!

Ehhez csak egy egyszerű lépést kell megtenned. A példa bemutatásának kedvéért az aktuális béred legyen mondjuk 47 000 Ft. Ebből itthon állítólag már vidáman meg lehet élni, de te ennél nyilván többet szeretnél. Tehát fogod ezt az összeget, beírod egy excel cellába, ahogy a képen látható.

Aztán a cellára klikkelsz jobb egérgombbal, és kiválasztod a Cellaformázás menüpontot, ahol átállítod a cella kategóriáját egyénire, és beírod, hogy
# ###.000 Ft

Ezután ha nyomsz  egy okét, máris 8 számjegyű lesz a fizetésed, és már csak ki kell találnod, hogy ezt a rengeteg lóvét mire költsd! Ilyen egyszerű!

14 éves lányokat futtatott - a rendőrség tehetetlen

Tibi atya
2017.03.21.

Felkavaró eseményekről számolhatunk be Humbákföldéről. A faluállamban lincshangulat alakult ki, melynek célpontja a helyi tanintézet tanára, Stoplis Ede volt. A felbőszült tömeg Töttős Alfréd körzeti megbízott vezetésével indult el az Ótvaros Endre Általános Iskola udvarára elégtételt venni 03. 21-én délelőtt 11 órakor - számolt be a Fing magazin.


(Képünk illusztráció)

A felkavaró eseményekről Töttős úr lánya, a neve elhallgatását kérő Kinga számolt be. Sírva rohant délelőtt az édesapjához, hogy elege van már a sok megpróbáltatásból, amire "az a geci tesitanár" (T.i. Stoplis Ede /a szerk.) kényszeríti őket. Állítólag két hetente ingafutás, havi egyszer pedig Cooper-teszt is terítéken van.

A körzeti megbízott az eset után nyilatkozott lapunknak:

Ezt a kelésgyenge, nyápic leányt! Az a nádfedeles kurva isten fonjon kalácsot a faszomból, ha tőlem tanulta ezt a sipákolást! Mondjuk nagy szerencse, hogy nem az anyja jött érte, mert az biztos még fel is pofozza

-bosszankodott a félreértésen a közeg, majd az összegyűlt férfiak a ki-ki saját lányának leteremtése után visszamentek a kocsmába.

/HumbákPress/

Így legyél a társaság középpontja!

Tibi atya
2017.03.20.

Mindig csodálattal tekintettél azokra a fickókra, akik az asztaltársaság teljes figyelmét képesek magukra vonzani egy-egy jó történettel? Hogy a lányok csillogó szemekkel csüngenek a mesemondó minden szaván, és ezért az összes srác őt irigyli? Miért ne lennél te a baráti társaságod centruma? Miért ne forduljon a teljes fröccsöző közönség feléd a krimóban, hogy téged hallgasson?  Az egészhez nem kell más, csak egy kitűnő sztori, és most megadjuk neked!

Egy pillanatra rakjuk félre a társadalmi megfelelési kényszereket, viselkedési normákat, valamint tabukat, és beszéljük a vécézésről. Pontosabban a nagydologról. De a fenébe is, pont az etikettre teszünk most magasról, szóval mondjuk ki bátran: beszéljünk a szarásról.

Évezredek során a székelés egy társadalmilag megvetett és kínos tevékenységgé vált, amiről nem szívesen diskurálunk az orvosunkon kívül senkivel. Pedig ez nem volt mindig így. A rómaiak még igazi közösségi élményként kezelték a vécézést, ott például bármiféle elválasztó nélkül trónoltak egymás mellett az urak, hogy aztán egy közös szivaccsal töröljenek segget. Szóval akkoriban még teljesen hétköznapi volt az ürítés nyilvánossága, sőt, jót lehetett közben csevegni, na meg változatos fertőzéseket kapni egymástól.

A fingós viccek, vécés történetek mindig is olyan dolgok voltak, amik akármikor feldobták a társaság hangulatát, ha esetleg kicsit ellaposodott volt az este. Szóval térjünk is vissza az eredeti célunkhoz, hogy bárkinek tudj villogni hatalmas és figyelemre méltó tudásanyagoddal, és meg tudd mondani, miért barna a kaki.

Tehát, miért barna az ürülék?
( A kérdés felvetésénél már két barátod félrenyeli a piáját, a szöszi csaj pedig abbahagyja a mobilja nyomkodását, és rád mered.)

Egyből meg is válaszolhatod a magadnak feltett kérdést:

Az átlagos széklet egynegyede csupán a szilárd anyag, a többi víz. A szárazanyag baktériumokból, cullulózból, rostokból, megemésztetlen szervetlen hulladékból, zsírokból és vörösvérsejtekből áll. A lebontott vörösvérsejtekből kiválik a biliverdin nevű pigment. Ez a cucc megy át az epéden, ahol átalakuláson vesz részt (ha ezt bemagolod, akkor még a pultos is meghív egy piára). A módosulás során bilirubin és egyes bomlástermékei keletkeznek, amik az epével ürülnek, és a barnás színt adják. Ilyen anyag például a szterkobilin, ami epefestéknek is tekinthető. Nos, ezért barna a széklet.

Bónusz okoskodás: A kutyáknak nincs lelkük, tehát nincsenek vörösvérsejtjeik sem. Emiatt fehér a napon száradt kutyaszar, és ezért néz ki úgy, mint a porcukorral megszórt diós kifli. Az íze is olyan (állítólag).

Ováció.

A kutyás rész természetesen baromság, de nem kérünk elnézést. Dicsértessék!

7 dolog, amit ne csinálj a kocsmában

Tibi atya
2017.03.19.

A kulturált italozás során léteznek írott és íratlan szabályok, amelyek betartásával nagymértékben hozzájárulhatsz ahhoz, hogy a kocsma alkalmazottjai kedves vendégként emlékezzenek rád, ne pedig egy bunkó paraszt jusson rólad eszükbe. A következőkben leírunk egy hetes listát olyan tevékenységekről, amik a vendéglátósokon túl a többi normális kuncsaftot is kiakasztják. Ha ezeket elkerülöd egy poharazgatás során, már közelebb járunk ahhoz, hogy a Föld egy jobb hely legyen.

1. Matricázás

Aki pusztán azért tart a zsebében matricákat, hogy egy kocsma falaira, asztalaira helyezze, az valószínűleg nem tudja, milyen nehezen jönnek le a ragacsok a felületekről. Ha pedig tisztában van vele, akkor üljön bele inkább egy százas szögbe. Tök felesleges bárhova ilyeneket nyomkodni, a személyzet úgyis leszedi, szóval maximum annyit érsz el, hogy a kedvenc csapatod vagy klubod dizájnos levonója helyén pár papírcafat fog fent maradni. Megérte? Nem.

2. Szemét elrejtése

Egy krimóban általában vannak poharasok, akik elviszik az asztalon hagyott szemetet, legyen az chipses zacskó, papírzsepi, vagy éppen pár szívószál. Felesleges elrejtened őket az asztal réseibe, a kanapé oldalába, vagy éppen a szék karfájába. Biztosan van kuka, ki tudod dobni oda is a hulladékot. Ha pedig nincs a közelben vagy baromi lusta vagy, hagyd inkább az asztalon, majd kidobják az ott dolgozók.

3. Szotyizás/tökmagozás

Ha rágcsálnál valamit, ami hulladékot hagy maga után (pisztácia, szotyi, tökmag, dió, stb.), gyűjtsd össze egy hamutálban, zacskóban a szemetedet. Jusson eszedbe, hogy nem egy megye hármas rangadón vagy. Igazi tahóság, ha magozás közben a héjat a padlóra szórod, szóval ne csodálkozz, ha meglátják, és visszakézből elküldenek anyádba.

4. Címkekaparás

Ennél értelmetlenebb dolog tényleg nincs. Kapsz egy üveg hideg sört, és mikor észreveszed, hogy rajta a címke szerkezete a kicsapódott pára miatt meggyengült, nekiállsz lekaparni. Ezzel a tevékenységgel párhuzamosan szépen gyűlnek az asztalon -és természetesen alatta is- a ragadós papírgalacsinok, amit gondolom nem te fogsz feltakarítani. Azon kívül, hogy másnak csinálsz melót, hatalmas parasztság a társaságoddal szemben is, aki annyit lát az egészből, hogy kurvára unatkozol, és inkább ezzel a szegényes játékkal szórakoztatod magad.

5. Rágó az asztal alján

Már iskolában se volt menő felnyomkodni a rágógumit a padok, asztalok aljára, mert legközelebb egy óvatlan mozdulatnál a farmerodból szedhetted ki. Ahogy pedig az iskolatejről átszoktunk a fröccsre, ez a trend semmit sem változott. Ha van egy felesleges rágód, inkább dobd a szemetesbe, tedd bele egy zsepibe, vagy nyeld le, és fingjál másnap léggömböket, de ne nyomd fel semmilyen bútor aljára. Ha mégis úgy gondolod, hogy jó ötlet az asztallapra felnyomni a rágódat, akkor bár apád is kent volna téged oda.

6. Tagelés

A tehetséges graffitisek igazi műalkotásokat képesek maguk mögött hagyni, amivel mosolyt csalnak megannyi járókelő arcára, ráadásul a ronda, koszlott felületeket is eltakarják rajzaikkal. A kevésbé tehetségesek is képesek jókat fújni elhagyott betonkerítésekre, vagy otthon a sufnijuk hátuljára. Az igazi balfaszok pedig a bandájuk monogramját firkantják épületek oldalára. Beltéren persze nem szeretnek oldószereket szívni, így alkoholos vagy festékfilcekkel firkantják fel ócska krikszkrakszaikat a vécéfülkében. Hogy miért oda? Mert nincs tökük ahhoz, hogy vállalják a lebukás veszélyét, ott pedig bátran kiélhetik magukat. Azon kívül, hogy semmi értelme és vandál dolog, megint helyetted takaríthatja majd valaki. Szóval ha firkálnál valahova filcekkel, inkább rongáld meg apád szakadt ladáját, biztos díjazni fogja, hogy befested a rozsdafoltokat.

7. Poharak lopkodása

Tudom, ingyen minden jobb, mintha fizetnél érte, de tényleg érthetetlen, aki a 100 forintos, tömegesen gyártott, standard korsókat lopkodja haza. Máshol annyi van poharakból, hogy a boltban árulják már! Gondolom ezt nem kell túlmagyarázni, szóval csak ne.

Hamarosan jönnek még a további intelmek is, hogy egymás életét jobbá tehessük, de már ha ezeket betartod, sokat haladtunk előre. Azt pedig ne feledd, kinek nem inge…

Fasizmus a baloldali sajtóban

Tibi atya
2017.03.14.

Létezik az agynak egy területe, ahol megtörténik az új emlékek bevésése a hosszabb távú emlékezetbe. Úgy hívják, hippokampusz. Az alkoholon és főleg a THC-n át rengeteg pszichoaktív szer van, amivel a király tripek mellett hosszú távon komoly károkat lehet okozni ezen a területen, súlyos memóriazavarokat eredményezve. Ha a kollektívának létezne hippokampusza, egészen biztosan a közösségi média volna a legnagyobb roncsolást végző narkotikuma. A percenként száz meg száz újdonsággal kecsegtető információs közeg ugyanis nem közvetlenül rombol, hanem egyszerűen számszerű alapon értelmezi újra az új információ fogalmát, aminek ekkora mennyiségben szükségtelen és lehetetlen beépülnie. Olyan felületet teremt, amit az agy csak és kizárólag túlfeszített állapotban képes teljességében észlelni, ezért emberi léptékkel képtelenség tartani a tempót, amely egyetlen szakkádnyi idő alatt 10 új hírrel szórja meg a felhasználót. Az egymást érő új hírélmények egyszerűen csak felülírják a régebbieket, amik éppen ezért sohasem tartanak tovább, mint ameddig egy újabb nem követi őket. Ennyi információt ugyan nem vagyunk képesek raktározni, de az újdonságról lemaradnunk sem életszerű, ezért a régit kénytelenek vagyunk elengedni az újért.

A nap huszonnégy órájában belénk penetráló hírbeöntés jelensége egyáltalán nem új, és a felfedezés sem, hogy a közösségi médiatérben ez egyfajta hírszenilitást okoz. Ezért lehet tét nélkül hazudozni, vagy homlokegyenest mást mondani, mint három héttel ezelőtt. Ki a fasz emlékszik rá, mi volt három héttel ezelőtt (hacsak nem egy köz számára teljesen irreleváns buszbalesetről van szó)?

Mikor tavaly Kiss Tibi, a Quimby frontembere fellépett Tusványoson, Orbán Viktor udvari fesztiválján, majd be is csekkolt onnan, a baloldali média ízekre szedte, és olyan durva canossára kényszerítette, hogy az együttes kénytelen volt ezért magyarázkodni. Ugyan elég nehéz volt elképzelni, hogy a szabados Kiss Tibi elárulta volna az értékeit, és a hatalom wololója után konzervatív kereszténydemokrata lett, ez akkor a baloldali sajtóban a kutyát nem érdekelte. Pellengéren voltak a dezertőrök, akár a vert sereg markotányosnői, akiknek a vidám lincselés mellé még a nyakukba is akasztották a szégyentáblát: így jár, aki az ellenséggel hál.
Nagy volt az ő bűnük: a szabadelvű alterflow-t közvetítették annak a közönségnek, akiknek Orbán nem sokkal korábban Trumpot éltette. Fel sem merült, hogy az ideológiaidegen miliőben ezt amúgy sokkal tökösebb dolog csinálni, mint a Szigeten. A baloldali sajtónak kapóra jött, hogy ezúttal táboron belül demonstrálhatja: ez a büntetés a nyitásért. Rettentő visszataszító nekrológbejegyzése volt ez a legpotensebb baloldali érték, a nyitottság számára.

Aztán eltelt kevesebb, mint egy év. Ezúttal Kiss Tibi versétől hangos az internet, amiben félreérthetetlen sértésekkel illeti a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Félreértés ne essék, tök jogos, és abszolúte nem meglepő ez egy olyan előadótól, akinek az egész életműve a rigorózusan illiberális rendszer világrendjének a kategorikus elutasítása. A meglepő számomra a médiareakció, és annak tanulsága.

A baloldali sajtó, amelyik nem olyan rég még a csőcselék seggét is kitörölte az együttessel, most Kiss Tibor kezét csókolgatja, amiért kimondta Veiszer Alindánál, ami nyilvánvaló és amit egy mindenkori non-konformista művésznek a mindenkori hatalom felé rendeltetésszerű üzennie: a rendszer szar.

Hátborzongató, hogy anno mennyire egyszerű volt kiesni ennek a sajtótábornak a kegyeiből (egy ártatlan fellépéssel), ahogy az is, hogy mennyire egyszerű újra a piedesztáljára kerülni, ha az ember hajlandó bizonyságot adni, hogy ő is az ellenség ellensége (és ez tényleg nem Kiss Tibi bírálata, hiszen az ő részéről mindkét megmozdulás tök érthető volt). A burkolt üzenet egyértelmű: ha kiszakadsz a rőzsekötegből, a köteg súlya tör meg, de ha benne maradsz, és felveszed az alakját, akkor törhetetlen egységként feszül mögéd. Minek a szótári definíciója ez a kafkai tempó, ha nem a keményvonalas fasizmusé? Mi ez, ha nem egy kormánymédiával is versenyképes médiaterror dzsihádja, ami azt hirdeti, hogy ha az ellenséggel tárgyalsz, bűnhődnöd kell, de ha ellene vonulsz, megdicsőülsz?

Amikor Magyarországon alternatíva nélküliségről beszélünk, akkor ezalatt nem csak a meglévő, mérhető ellenzéki pártok levitézlett korruptságát értjük, hanem a médiaközegét is, amiben az új pártoknak meg kéne állniuk a helyüket, hogy a köztudati küszöb szintjére emelkedhessenek. Üdítő volna látni, ha a baloldali médiában végre megtörténne a paradigmaváltás, miszerint nem habonyabbnak kell lenni Habonynál, hanem épp a Quimby tavalyihoz hasonló nyitottságával kell következetesen sugározni az értékeinket a másik tábor felé (megbélyegzés és kirekesztés nélkül), és megerősíteni azt is, aki ezt bevállalja. Erre persze a példás karakterégetés után aligha lehet remény a közeljövőben, és még elkeserítőbb, hogy a fiatal baloldali ellenzékieknek a kormány médiaostroma elől nincs hova visszavonulniuk, csak ebbe a hasonlóan fasisztoid feltételrendszert diktáló hátországba. Valójában ez az alternatíva nélküliség. Dicsértessék!

A BKK megelégelte a sok szabálytalanul parkoló parasztot

Tibi atya
2017.03.12.

Forradalmi újítás jöhet a BKK gépparkjában - adta hírül a Nahát! magazin. A fővárosi közlekedési vállalat heti ülésén döntöttek arról, hogy sürgős változásokra van szükség a trolibuszok terén. A szűk belvárosi utcákon kilógó seggel parkoló surmók ellen eddig tehetetlen volt a cég. 

Már az is felbasz, hogy nem képes pár markos legény leszállni a járműről, aztán megemelni azokat a szájbakúrt Zsigulikat

-kezdte a cég politikájának változását sürgető gondolatokat ifj. Drótos Károly, a BKK Parasztlikvidálási Alosztályának sajtóreferense. A sajtótájékoztatót autentikus módon a Dohány utcában tartották, egy szabálytalanul parkoló Mercedes terepjáró mellett. Jogszabályi kötelezettségek miatt sajnos azt a javaslatot is el kellett vetni, hogy a trolik nemes egyszerűséggel sodorják el az autókat, így maradt a 20-30 perces várakozás a lopóautóig.

Szerencsére úgy néz ki a helyzet, hogy Drótos Karesz a hétvégén látta a Mad Max-et, így zseniális ötlete támadt. Hatalmas terelőlapáttal felszerelt bivalyerős kamion járhatja hamarosan Pest belvárosának utcáit.

Többet fogyaszt, mint egy IFA hegymenetben, behúzott kézifékkel, kibaszottul környezetszennyező, semmilyen EU-normának nem felel meg. Egy utast tud szállítani a sofőrön kívül, de ki a faszt érdekel? Geci jól néz ki.

-fejtette ki véleményét Drótos, majd megköszönte a lehetőséget, beült a G-Mercijébe, és elhajtott a busz elől.

(A cikk valójában kitaláció. Ha Ön szabálytalan parkolásával zavarja a forgalmat, további információért keresse fel a www.miertnembaszodszajbaajokurvaanyadat.hu információs honlapot.


/HumbákPress/

Kutatás: az oltások autizmust okoznak

Tibi atya
2017.03.08.

Autizmust okoznak a védőoltások - derült ki egy frissen napvilágra került humbákföldi jelentésből. A 18 hónap alatt lezajlott vizsgálatok orvoscsoportjának vezetőjével, Dr. Vajákos Ottó fénytáltossal beszélgettünk az elért eredményekről.

Nos, a vizsgált 100 autista gyermek közül száz esett át a kötelező védőoltásokon

-foglalta össze velősen a konklúziót Dr. Vajákos. Ezek alapján egyértelmű, hogy a gyermekkori védőoltások felelősek az általában 3 éves kor előtt kialakuló autizmusért.

(A kísérletben nem vizsgálták azon szülők gyermekeit, akik megtagadták a gyermek beoltását, így a kialakult TBC, diftéria, szamárköhögés, járványos gyermekbénulás, fertőző agyhártyagyulladás, kanyaró, mumpsz vagy rózsahimlő miatt nem élhették meg a felnőttkort.)

A Mindenki kurva jó!

Tibi atya
2017.03.01.

Több felől érte negatív kritika a Mindenki c. Oscar-díjas magyar rövidfilmet. Puzsér Róbert szerint a kiváló ábrázolás mellett hamis az üzenete, míg a 444 kritikusa szerint sematikusak, lustán kidolgozottak, és egyetlen tulajdonság mentén értelmezhetőek a karakterek, ráadásul a film maníros, elnagyolt és túl didaktikus.

(Ha még nem láttad a filmet, akkor mielőtt tovább olvasnál, nézd meg! Nem hosszú.)

Mindamellett, hogy mindkét kritika jogos (a lustaság vádját leszámítva), szerintem egyik sem róható fel a filmnek hibaként. Nem azért nem, mert a hírekben egy mondatban szerepelteti a "magyar" és az "Oscar-díj" szavakat, és ettől a józan ítélet felett áll, hanem azért, mert ez egy tanmese, aminek nem kell megfelelnie a fent számon kért követelményeknek. Kit érdekel, hogy a farkast kiáltó juhász azért kiabált-e farkast, mert figyelemhiányban szenved? Foglalkozik bárki azzal, hogy a tékozló fiú apja milyen karakterfejlődésen ment keresztül? Szerintem nem.

A tanmese szereplőinek nincs több feladatuk, mint betölteni a történetben az üzenet szempontjából releváns funkciójukat. Csak annyit kell megmutatni belőlük, amennyi ahhoz szükséges, hogy a mondanivalót elénk tárják.

A Mindenki azért zseniális film, mert a magyar valóság legfontosabb erkölcsi üzenetét hordozza: a kollektíva bajtársias szolidaritásából méltóság és magasztos erő szabadul fel, ami értékesebb, mint a piszkos kompromisszumok árán vásárolt siker. Való igaz, hogy ha felidézem a gyerekkoromat, és későbbi éveimet katonaként, akkor azt kell mondjam, ilyen soha nem történt a valóságban. Ha visszaszóltam a tanáromnak, akinél csak egy szűk, kiváltságos kör kaphatott ötöst (és később a parancsnokomnak, aki kedvezményeket osztott azoknak, akik reggel kávéval várták), mindig egyedül maradtam. Senki nem állt mellém nyíltan. "Nem éri meg"; "már megint a te hangodat halljuk, és unalmas", privátban (de szigorúan négyszemközt) esetleg annyit, hogy "egyetértek, szép volt". A korrupt, pofa alapján osztályozó, alkalmazkodókat besoroló rendszer mindig harc nélkül győzött le. El kell ismernem, a Mindenkiben ez valóban nem így van, és e tekintetben nem a valóságot mutatja be. De attól, hogy nem valóságos, még nem hamis. Nagyon is igaz. Az utolsó (szerintem katartikus) jelenet nem azt állítja, hogy Magyarországon ez a gyakorlat, hanem azt, hogy HA mégis, akkor az ilyen érzés. Ennyire felemelő, mikor a svéd utak és a korrumpáló dicséretek előtt kap helyet az empátia egy közösség értékrendjében.

További érdeme a filmnek, hogy mivel tényleg didaktikusan szájbarágós, a hatévesek számára is értelmezhető és azonosulható. Ez pedig az a korosztály, amelyik éppen abba a nyomasztó intézménybe készül, ami a filmben (egyáltalán nem lustán) ábrázolt módon töri és alázza meg nap mint nap, hogy felkészítse egy rendszerre, ami később ugyanezt teszi, csak cserébe már el is várja. Bármennyire is holywoodi a konklúzió, szerintem erre a filmre minden gyereknek és felnőttnek szüksége van. Mindenkinek. Dicsértessék!

A gyilkos napelem, avagy így öljük meg a Földünket

Tibi atya
2017.02.28.

Az utóbbi időben a fosszilis tüzelőanyagok fokozatosan a háttérbe szorulnak a fejlett nyugati országokban. A károsanyag-emisszió ezzel jelentősen csökken, így a bolygónkat fenyegető üvegházhatás felgyorsulása is csökkenni látszik. Amiről viszont sokan nem beszélnek, az Nap fényének megváltozása, és a Földünk halála. Kormos Jenő szolárspecialistával beszélgettünk az emberiség jövőjéről.

Nevezzenek nyugodtan őrültnek, hóbortos konteóhívőnek, de majd meg fogják látni

-kezdett bele mondanójába Kormos úr, majd megigazította az alufóliából készült sapkáját.

Gombamód szaporodnak az ún. környezetbarát naperőmű-telepek a világ számos pontján, de az árnyoldalról senki sem beszél. Ezek nem mást szolgálnak, mint a lámpagyárak lobbiját. A Napunk egy úgynevezett csillag, ami azt jelenti, hogy az űrben van és ég. A csillag magját petróleum és kukoricacsuhé adja, attól világít olyan fényesen. Na de itt jön a probléma: ha mi felfogjuk a fényét ezekkel az ördögi szerkezetekkel, akkor a kis fotonok, amik ide érkeznek, visszajeleznek a mögöttük érkező foton-haverjaiknak, akik megint továbbadják az infót, egészen addig, míg el nem jut a Napban lévő anyafotonig. Az anyafoton pedig onnantól kezdve tudja, hogy nem szabad a földre irányítani a kis fotonokat, éppen ezért inkább más bolygók felé fog sütni a Nap!

A fent leírtakból egyértelműen következik, hogy a Föld körül keringő Nap a másik irányokba fogja nyomni a fotonokat! Tehát minden irányba, csak nem a Föld felé. Ebből két dolog következik:

1. sokkal sötétebb lesz a bolygónkon. A spekulánsok már meg is figyelték, és a lámpagyárak részvényei az egekben vannak.

2. aki egy kis elemi fizikához is konyít, az tudja, hogy létezik Newton III. törvénye: minden erővel szemben fellép egy ugyanolyan nagyságú, ellentétes irányú erő. Tehát, ha az anyafoton osztódással születő kis fotonokat minden irányba pumpálja, csak a Föld irányába nem, akkor egy idő múlva a Nap el fog mozdulni a Föld felé. A Föld körül keringő Nap ezáltal közelebb kerül a lapos Földhöz, így sokkal melegebb lesz (a naptej-részvények értékei is emelkedni látszanak, de ez lassabb folyamat), míg végül a Föld egy nagyon sötét, forró hely lesz, amíg meg nem szűnik az élet, és az égitestünk kőzetei fel nem olvadnak.

Kormos úr nem túl derűlátó:


Minden nap égetem a gumit és a kábelt a hátsó kertben, de sajnos mi - konteóhívők - kevesen vagyunk. Remélem idővel változni fog, főleg, hogy a családi örökséget Fabulon-részvényekbe fektettem.

/HumbákPress/

Hogyan cigizzünk?

Tibi atya
2017.02.27.

A dohányzás nagyon régi hagyomány, tökéletesítsd te is, űzd elit szinten. Az alábbi egyszerű lépéseket követve legyél te is igazi bagós!

1. Vegyél egy doboz cigarettát a helyi trafikban.
2. Bontsd fel a dobozvédő fóliát, majd várd meg a legközelebb jelentkező minél erősebb légáramlatot, és ereszd útjának a szelek hátán a kis vitorlaként viselkedő celofánt.
3. A doboz alsó részét védő műanyagot is feltétlenül a 2. pontban olvasható instrukciók alapján juttasd vissza az anyatermészetbe!
4. A cigiket védő sztaniolpapírt óvatosan távolítsd el, majd hanyagul oktrojáld a földfelszínre a gravitációs erőt segítségül véve.
5. Kérj kölcsön egy öngyújtót, majd gyújts rá a cigarettára. (Az öngyújtóra innentől kezdve tekints a sajátodként!)
6. Dohányzás közben ügyelj arra, hogy a széljárást figyelembe véve próbálj úgy elhelyezkedni, hogy minél több ember kapjon a nikotinos-kátrányos füstből! (Kismamák, gyerekek és nyugdíjasok pluszpontot érnek.)
6, Ha buszmegállóban dohányzol, és pont beérkezik a busz, igyekezz egy akkora utolsó slukkot szívni, hogy behorpadjon a homlokod, majd a teljes tüdőkapacitásod a tömegközlekedési eszközön exhaláld. (Bónuszpont: a csikket a busz oldalán felszállás közben nyomd el!)
7. Ha éppen dialógus közepén vagy, a füstöt feltétlen a beszélgetőpartnered szemébe fújd! Ezzel fejezed ki a dominanciád.
8. A dohányzás végeztével a még égő csikket pöcköld minél messzebb! (Bónuszpont: szalmabála, avaros erdő, szomszéd erkélye/ablaka, valami részeg tarkója.
9. Egy, de egyetlen dologra feltétlen ügyelj: a hamutál és a csikkes kuka csupán a kertvárosiak szórakozása, a felső tízezer kiváltsága, egy opcionális dolog, amit mélyen elítélünk! A kukába még véletlenül se dobd be! Vagy ha igen, ne nyomd el, hogy 10 perc undorító füstölgés után felgyulladjon.

Akinek, nem inge...
Dicsértessék!

Ezeket a cikkeket olvastad már?