Rendőrök lőtték le az LMBTQ-közösség elnökét + VIDEÓ 18+

Tibi atya

Elöljáróban ennyit: azért adtam ezt a címet a cikknek, mert jelenleg ez kapja a médiahangsúlyt, valójában szerintem a kérdés komplexebb.

(A kép forrása: BBC)

A georgiai Lilburn városában bejelentés érkezett: Scout Schultz lőfegyverrel és késsel őrjöng a város műszaki egyeteme előtt. Rendőrök érkeztek a helyszínre, ahol a zavart férfit magán kívül találták. Noha lőfegyver nem volt a kezében, egy kést szorongatott, és üvöltözött. A rendőrök többször is felszólították, hogy dobja el a kést, elmondták neki, hogy nem akarják bántani, majd mikor ennek ellenére az egyik rendőrnőre rontott, az elsütötte szolgálati fegyverét, a mellkasán megsebezve a férfit, aki a kórházban később belehalt a sérüléseibe. A férfiról kiderült, hogy meleg, és az egyetemi Pride Alliance vezetője. Beszámol róla a BBC.

Kisebb népharagot váltott ki, mikor bejelentettem, hogy hiszek az LMBTQ közösség jogegyenlőségében és fontosnak tartom a Pride vívmányait Ez nem változott azóta sem.

Amiért fontosnak éreztem hozzányúlni ehhez a cikkhez, az a bicskanyitogató stílus volt, ahogy a BBC erről beszámolt. A cikkből megtudhatjuk, hogy Schultznál - a lelövését követően – megállapították, hogy lőfegyvere nem volt, csak kése (egy multitool), hogy a Műszaki Egyetem Pride közösségének elnökéről van szó, hogy az ügyvéd szerint nem volt nyitva a kés (ezt senki nem erősítette meg eddig), illetve megszólaltatják a szülőket, akik szerint a rendőrség a hibás, akiknek nem lett volna szabad halálos intézkedést végrehajtaniuk. Ennél egyoldalúbb és hatásvadászabb cikket nehezen hordhattak volna össze.

Nem említik a következőket:

  •      a non-bináris genderidentitású (tehát magát egyik neműként sem azonosító) férfi három levelet hagyott, amiben leírja, hogy öngyilkos lesz
  •      a fegyvert elsütő rendőr nagy valószínűséggel nő volt, és a srác rátámadt
  •      az esethez egyébként semmi köze a másságának

Miért oltári gáz, ha egy cikkbe csak azokat a körülményeket írjuk le, amik megfelelnek a világnézetünk miatt preferált narratívának?

Először is, a cikk hangsúlyozza az édesapa álláspontját (ami érthető, mert épp meghalt a fia): „Miért kellett lelőni a fiam? Ez az egyetlen dolog, ami jelenleg számít: miért kellett megölni őt?”. Másodszor is felteszi a kérdést, hogy miért nem bors-spray-vel vagy taser-gunnal (sokkoló-bénító pisztollyal) lőttek. Noha a rendőrségi protokoll ismert és nyilvános, és ebben az esetben szerintem teljesen érthető is, miért kellett tüzelni, a BBC ezt az oldalát nem látta fontosnak kibogozni, ezért most megteszem helyettük. Képzeljük el a helyzetet!

A Campus Rendészeten szolgálunk, bent ülünk az őrsön, és bejön egy jelentés, hogy egy ember lőfegyverrel és késsel őrjöng. Lever a víz, ellenőrizzük a fegyverünk töltöttségét, megpróbáljuk felidézni az unásig tanult protokollt, miközben társunkkal elhagyjuk a kapitányságot. Amikor a helyszínre érünk, nem tudjuk, mi fogad majd, meg kell közelítenünk a bejelentettet, hogy meggyőződhessünk róla, a helyzet valóban az-e, amit jelentettek. Nem paprika spray-vel megyünk oda, és nem is Taser gunnal (egyébként borsos ára miatt még nem minden rendőr van felszerelve vele, és ők sem voltak, de ha lett volna náluk, ebben az esetben akkor sem ezzel közelítették volna meg a helyszínt), mert a telefonon lőfegyvert jelentettek.

A helyszínre érve látjuk, hogy nem rózsás a helyzet. A jelentett lőfegyvert ugyan nem látjuk, csak a kést, de ez egy olyan országban, ahol annak a viselése általános, nem jelenti azt, hogy nincs is nála. Elővesszük a fegyvert, miközben a késes üvölt ránk, hogy „lőjetek le!”. Többször is megindul felénk, hátrálunk, amíg tudunk, és azt mondjuk neki „Gyerünk, haver, tedd le a kést”, „Senki nem akar bántani téged”. Mire rohamléptekkel megindul a késsel felénk. Elsütjük a fegyvert, és oda lövünk, ahol a kiképzésen tanultuk, hogy közeli célpont azzal meg is állítható. Mert nem akarunk meghalni.

Amikor a lelőtt elkövető (és nem áldozat) egy LMBTQ közösség elnöke, óhatatlanul megjelenik a gyanú, hogy vajon nem ez vezetett-e a szigorúbb rendőri intézkedéshez (hiszen számtalan esetről tudunk, amikor történtek ilyen túlkapások). A felvételen persze látszik, hogy nyilván nem, de mivel azt nem mellékelik az összes megjelenő cikkhez, ellentétben az apa nyilatkozatával („Why did you kill my son?"), teljesen egyértelmű, hogy a BBC egy eladható, kattintható sztorit próbál faragni a rendőri brutalitásról, ahol a szegény, zavarokkal és mentális problémákkal küszködő srác az áldozat.

Mint minden hasonló eset után, a rendőrnő valószínűleg komoly meghurcolás elé néz, amiért lőtt az életéért, és a médianyomás ebben az esetben a legkevésbé sem az a tényező, ami az igazságos, józan ítéleteket segíti elő. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor felkorbácsolódnak a sztereotip ítéletek az egész LMBTQ-közösséggel szemben, holott bizonyára ők sem egységesek abban, hogy a legfontosabb kérdés itt tényleg az-e, hogy le kellett-e lőni a srácot vagy nem. Bizonyára köztük is sokan vannak, akik úgy gondolják, az eset bár tragikus, a nőnek joga volt lőni, hogy megőrizhesse legszentebb alkotmányos jogát, mely az élethez való jog. Mert ez legalább olyan fontos kérdés.

Arra kérem követőimet, hogy ha találkoznak a hírrel, ne kommenteljenek alá olyasmit, hogy „persze, aki buzi, annak már mindent szabad!”, „most komolyan ez a hír? Lelőnek egy köcsögöt, aki a rendőrökre támad, és mindenki őt védi?”! Az esetnek semmi köze nincs semmilyen mássághoz, ezért az LMBTQ közösség, és a jelen helyzet józan megítélését is károsítja, ha a média mégis erre próbálja kihegyezni néhány kattintásért. Ne üljetek fel ennek! Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/42648/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?