Még egyszer Demcsák bebaszásáról!

Tibi atya

A napokban jelent meg a wmn.hu hasábjain Homonnay Gergely, az Erzsi for President blog szerkesztőjének írása Demcsák Zsuzsa védelmében. Homonnay többek között azzal érvel, hogy Demcsák már így is a padlón van, és a tömeg csupán a lincselésbe kódolt, fellángoló ősösztönei miatt leli élvezetét a haláltusájában.

„A fogyasztói társadalom részeként működő néző ugyanis igényli a bukást, és nem az erkölcsi okulás, hanem a zsigeri élvezet miatt.”

Mindamellett, hogy ez a mondat igaz, Homonnay Gergőt emlékeztetem, hogy amikor médiahackem során töröltettem magam a Facebookról, és (azt hitte, hogy) én buktam el, ő lelkendezett a leghangosabban. Akkor jó volt átadni magát a tömeg legaljasabb zsigeri örömeinek, arra hivatkozva, hogy sokat loptam. Miután leírtam neki, hogy szerintem miért nincs igaza, a reakciója mindössze annyi volt, hogy érvek hiányában szépen kisunnyogott az állítása mögül, és kulturális felsőbbrendűségét hirdetendő, jelezte, hogy ő ilyen szarokat (tudniillik a cikkemet, aminek egy részét neki írtam,) nem hajlandó olvasni. A liberális értelmiségi szerepben tetszelgő Homonnay ugyanis az előítéleteket nem támogatja, de simán minősít valamit, amit még nem olvasott. Így jelzi, hogy ő, az Erzsi for President-blog kulturális fölényéből nem óhajt közösködni velem, a proli rögvalóság senkiházi követével. Létezik ennél visszataszítóbb formája annak a tumbl-ről kézműves kávéházakba szivárgott libsi arroganciának, amivel Homonnay lakosztályt bérel saját elefántcsont-tornyában? Nem visszataszító, amikor valaki a liberális értelmiségi létében nem világnézetre és hitvallásra, csupán a saját egojára és sosem volt felsőbbrendűségére lel?

Homonnay Gergő a lopást tehát nem szívleli, azonban semmi problémája nincs azzal, hogy Demcsák mind a két rendszerváltás utáni nagy párt kedvezményezettje volt. Gyurcsány kormányszóvivőként alkalmazta, amíg a kinevezése után hirtelen bloggerré avanzsált modell ki nem fejezte, mennyire undorodik a szegényektől. Később az Orbán-kormány a tízszeres költségvetésű vizes VB kommunikációs vezetőjeként látta meg benne a talentumot. 2007 óta lázasan perel mindenkit, aki a férje „üzleti” kapcsolatait feszegette a Pest megyében működő Koszi-klán maffiahálózatával.

Tehát Homonnay szerint az megérdemli a szolidaritást, aki a legarcátlanabb korrupcióhoz ad kommunikációs know-how-t, de az nem, aki (az ő narratívájában) mémeket nyúl le. Tiszta sor. Lehet, hogy az a baj, hogy a férjem nem űzött gyilkossággal is vádolt maffiózókkal közösen olyan (köztudottan becsületes és átlátható) bizniszeket, mint a szerencsejáték, miközben én voltam papíron tulajdonos. Talán az apám nem nyert annyi közbeszerzést, mint Demcsákék az elmúlt évtizedben.
Gergő, ne legyél már ennyire igénytelen! Mielőtt írsz, nyugodtan olvass is, és abban a rettenetes esetben se hagyd abba, ha amit látsz, nem illeszkedik a jól kifeküdt világnézetedbe! Például ezt a cikket, ami jelenleg nulla megosztásnak örvend, és amit a Magyar Nemzet hozott le a Demcsák-holdudvarhoz tartozó maffiáról még 2007-ben.

Ha a végére értél, talán megérted, amikor Demcsákkal szolidarítasz a bukása után, nem csak képmutató vagy, amiért olyan tömegjelenségekre fintorogsz, melynek Te magad vastagon a része voltál velem kapcsolatban, hanem végletesen naiv is, mert azt feltételezed, hogy Demcsák a kamera előtti kis bebaszásával elbukott. Nem így van.

Ha a Demcsák-félék bukása Magyarországon lehetséges volna, akkor ez már 2007-ben megtörtént volna a gusztustalan kijelentései nyomán. Csakhogy ilyesmi nem történhet az emberrel, ha elég befolyásos maffiózó üzletember lánya. A szart már akkor sem lehúztuk a feledésbe, hanem gyurmáztunk vele egy kicsit, átformáltuk, és beláttuk, hogy ha a Gyurcsány-kormány szóvivőjének nem is, Orbán kommunikációs trösztjének a tanácsadására még simán alkalmas. Ne aggódjunk hát, és amikor Demcsák eltűnik az időközben kormány ölébe ült ATV-képernyőjéről, ne legyenek illúzióink se! Nem eltűnt ő, csak ismét alakot vált, egy „kifejezetten jóhangulatú beszélgetés” keretében felmond, majd egy darabig ugyan a nyilvánosságtól távol marad, de amint elült a vihar, és „kipihente magát”, ismét megajándékoz minket a már sokat bizonyított, kiváló médiakommunikációval, aminek az eddigi pályafutását is köszönheti. Modelli, kormányszóvivői, bloggeri és riporteri munkássága után milyen formában tér majd vissza? Írónőként? Esetleg kap egy szerkesztőséget, hogy az írással a korábbi tapasztalatokból kiindulva már bajlódnia se kelljen? – izgatottan várom.

Ha lehet, az eset erkölcsi tanulsága ne az legyen, mint Kucsera Gábor vagy Paudits Béla esetében, ahol a vérszomjas tömeg valóban nagy emberek bukására és kálváriájára végezhetett piszkos önkielégítést! Homonnay Gergő bármennyire is szerethetőnek szánta írását, Demcsák nem ide tartozik.
Az ő tanulsága az, hogy a tömeg évtizedekig szemet huny azok felett a hitványságok felett, amiket rendre elkövetett a nyilvánosságban (a Demcsák-klán többi tagja pedig a nyilvánosságon kívül), de mindenki úgy okádik véres ondót, amint megjelenik enyhén tintásan, mintha ez volna a legfőbb bűne. Ennek a bulváron feszített, fontossági sorrend alkotására képtelen értékrendnek a megléte az egyetlen erkölcsi tanulság, amit Demcsák élő adásban celebrált bebaszásából levonhatunk.

Ha egy jelenség van, ami rémisztőbb a tömeges vérszomjnál is, akkor éppen ez a nevelt médiaidiotizmus az. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/42762/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?