Ez a hét legundorítóbb albérlet hirdetése!

Tibi atya

Egy albérlet megosztó csoportban találtam ma az alábbi hirdetést:

(A profilképét én módosítottam, szerintem találóbb, mint az eredeti, ami egy rioi olimpián készült szelfi volt, személyiségi jogai pedig sajnos akkor is vannak az embernek, ha személyisége nincs.)

Ez a hirdetés egyetlen posztba sűríti össze az egész magyar ingatlanpiac nyomorúságát. A képek természetesen nem jelentik azt, hogy minden piacon kínált ingatlan ennyire gusztustalan volna, az azonban, hogy valahol piciny hazánkban él egy mocskos nyerészkedő szemétláda ember, aki már ezért a koszlott-foszlott putriért is negyven rugót akar elkérni (fejenként), teljesen jól reprezentálja, hol tart ma az ingatlan piac.

Aki negyvenezerért ad ki egy ilyen patkányfészket, az szerintem külön fűtött helyet érdemel a pokol valamelyik igazán geci bugyrában, amit azoknak tartanak melegen, akik a leginkább rászorulókról húzzák le a legutolsó bőrt is. Ha ez a hirdetés húszezer forintért kínálná az egész odút, azt mondom, teljesen jó, mert valakit esetleg az utcától ment meg, aminél ez még akkor is jobb, ha nem ez lesz a pecsét a mélyszegénység kilépőjén. De mit árul el ez nekünk?

Azt, hogy a rendszerváltás óta a kormányok vidám maszturbálással töltik az idejüket, mikor felmerül a lakhatás kérdése. A passzív, „sodródjunk a piaccal” stratégia pedig egyre inkább a társadalom nyakára feszül. Bevallom, semmi problémám nincs azzal, ha a társadalmi osztályok közötti különbség úgy csökken, hogy nem csak a felső tízezer, de a létminimumon tengődők is közelebb kerülnek a polgári középosztályhoz, de a legkevésbé sem szeretném, ha utóbbi úgy történne, ahogy azokban az államokban, ahol szocialista diktatúra van. Nem szeretném, ha az egyébként csak nyomokban fellelhető középosztály gatyásodna lejjebb. Az alsó-középosztály, akik közepes jövedelműek, de saját lakásuk még nincs, pedig efelé tartanak.

Ha a mindenkori kormány nem indít átfogó lakásprogramot, az előbb-utóbb ide vezet: akiknek van, annyira eltávolodnak és elidegenednek azoktól, akiknek nincs, hogy utóbbiak teljesen kiszolgáltatottá válnak annak a pofátlan kapzsiságnak, ami egy ilyen lyukért követel negyven rugót havonta. Értem, hogy a politikai elit szintén ingatlanbefektetésekben utazik, és az egyetlen döntési szempont, hogy ők ne basszanak rá egy olyan torpanással, amit egy átfogó lakásprogram hozna az ingatlanárakban, de a 23. óra 59. percében járunk. Amikor minden második magyar fiatal külföldön tervezi a jövőjét, mert az itthoni egzisztenciateremtés lehetősége a horizonton sem pislákol, akkor már nem csak elrugaszkodott baloldali utópia az általános lakhatási feltételek javítása, hanem jól felfogott állami érdek.
Vajon ez többet jelent honatyáinknak, mint a saját és holdudvarukban gazdagodó szűk klientúrájuk pillanatnyi érdeke? Belátják, hogy CsOK és pénzégető stadionok helyett az államnak, mint az ingatlanpiac aktív szereplőjének kéne megjelennie piac alatti árakkal?
Amíg ezen gondolkodunk, nézzük meg a hirdetés többi képét is jó alaposan, mert noha ez még nem általános, az irány, amit jelenleg tartunk, efelé halad:

Az ajtó mellett igény szerint további nyílások alakíthatók ki, csak meg kell várni, míg mellette kirohad és leomlik a fal.

A hirdetés nem említi, hogy a borsos lakbérből jár-e engedmény, ha megküzdünk a Hajléktalan Herbálosok Országos Egyesületének helyi sejtjével, akik a kép alapján jelenleg is itt rendeztek be hevenyészett harcállást.

A fali képen a kis Jézus melletti Szentlélek csak elsőre tűnik díszítőelemnek, valójában nélkülözhetetlen statikai szerepe van: jelenleg a penészen kívül egyedül ő tartja egyben a putrit.

Ha ebbe a wc-be akarsz szarni anélkül, hogy mind a 70 ismert fajtáját elkapnád a HPV-víruscsaládnak, a Hepatitis egy új betűvel jelölt hibridjét, ami ismertebb nevét rólad kapja majd, vagy csak egy közönséges ótvart, amivel még a bőr- és nemibeteg gondozóban sem tudsz normálisan felvágni, akkor javaslom, hogy végezd a dolgod egy zacskóba, és add fel csomagként a Föld másik feléről. Egyelőre értetlenül állok afelett, hogy miért kellett leszerelni a mosdókagylót, és hanyag eleganciával bebaszni a kép bal oldalára, de tuti van mögötte valami jó sztori, amit a hirdetés elhallgat.

És záróakkordként következzék egy közeli kép a felhajtott fröccsöntött budifedélről! A tulajdonos szépérzékéről és szecesszió iránti elkötelezettségéről árulkodnak a véletlenszerűen elrendezett virágos csempék. Az előző képen látszik, hogy a minimáldizájn azért nem terjed ki az összes csempehíjra. Ha a lebaszott mosdókagyló előtt értetlenül álltam, akkor most már szavak nélkül tátogok: ki a jó kurva anyja gondolhatta, hogy egy közeli kép erről a népegészségügyi vesztőhelyről vonzóbbá teszi a hirdetést? Bárki volt is, az egészben az a legszomorúbb, hogy igaza volt: a poszt alatti kommentekben ugyanis a sok méltatlankodó mellett akadt érdeklődő.

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/42854/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?