Döntött a népszavazás: a bulinegyed marad!

Tibi atya

Noha több, mint hét hónapja a csapból is ez folyik, alig mentek el szavazni Belső-Erzsébetváros lakói a bulinegyed bezáratásáért. Nem túlzás a következő állítás: a kőkemény hazugságok, a bolsevik propaganda, a munkáspárt 2006 elnöke, Vajnai Attila és a forradalmi kommiszárasszony, Garai Dóra uszítása ellenére úgy tűnik, még Belső-Erzsébetváros szavazói is azt szeretnék, ha a Bulinegyed maradna.

"Mi itt a kerületben egy erőszakos kitelepítésnek vagyunk az elszenvedői" - nyilatkozta Garai elvtársnő. A bolsevik retorika része a rémhírkeltés is, természetesen senki nem akar kitelepíteni senkit a lakásából. Garai azt nyilatkozta továbbá, hogy amit tesznek, honvédelem.

A komolyan vehetetlenül alacsony részvétel mellett is több, mint 2000-en szavaztak a bulinegyed mellett, ami bevallom, engem is meglepett. Ezek után az a médium, aki fogadja Garai Dóra elvtársnőt és Vajnai Attila vörösvezért, és azt állítja, hogy ők a lakosságot bármilyen mértékben is legitimen képviselik, hazudik.

Miért lehettek ennyire sikeresek a médiában, ha ennyire sikertelenek a valóságban?

A posztmodern médiatrendek szeretik a baloldali ortodoxia narratíváit: az elnyomó és a kizsákmányolt harca állandó motívummá kövült. Ez a kétbites narratíva általában véve szinte mindenre ráhúzható, és ha nem is igaz, fogyaszthatóbb, mint bármilyen árnyaltabb kép, ezért bármilyen kontextusban kurva népszerű és eladható. Ezt alkalmazták a bolsevikok a burzsoázia és a proletariátus viszonyában, ezt alkalmazzák a radikális feministák a mindenkor elnyomó férfiak és a mindenkor elnyomott nők viszonyában, ezt alkalmazzák a posztmodern, szélsőbalos genderisták bárki és akárki más viszonyában (itt már tényleg kiszervezték még a sérelmi vonalakat is, bárki találhat ki traumát, kovácsolhat belőle identitást, és vizionálhat ennek tükrében elnyomást), és ezt a félig sem megalapozott áldozatszerepet tanulta el a Fidesz is Soros Györggyel szemben. Vajnai és Garai mégis keményen pofára estek ezzel a stratégiával.

A bolsevik duó egyébként igen nagyot ment a médiában, annak ellenére, hogy egyszerre 100 embernél sokkal többet sosem vittek az utcára. Ennek az az oka, hogy sikeresen vívtak kétfrontos kommunikációs háborút: a kamerák kereszttüzében Garai Dóri, az elnyomott, belvárosi nő pislogott fátyolos bociszemekkel, és azzal sajnáltatta magát, hogy ő csak aludni szeretne, mert ez alkotmányos joga. Arra a kritikára sosem válaszolt, hogy ez súlyos csúsztatás: nem létezik olyan alkotmányos jog, ami nyitott ablaknál szavatolja az alvást néma csendben egy kétmilliós város kellős közepén. Azért nem létezik, mert életszerűtlen: a légifolyosó nem fog leállni, mert alatta laknak és hangos, a vasút sem, de még országutakat sem fognak felszedni sehol, csak mert mellettük alig százan csukott ablaknál tudnak csendben aludni. Mert olyan alkotmányos jog, ami a kényelmednek rendeli alá az egész környezetedet, tényleg a tündérmesékben sincs. Ha valaki egy kétmilliós város közepén lakik, annak az előnyök mellett a hátrányokkal is számolnia kell.

Garai Dóri már kevésbé volt sajnálható áldozat a belső csoportjában. Itt ugyanis a kommunikációs háború másik frontját vívta. Amint eltűntek az Index újságírói, azonnal visszavedlett utcai hergelővé. Nem riadt vissza a halálos fenyegetésektől sem, és hiába alapszabálya a csoportnak, hogy az uszító hangvételű retorika nem fér bele a tagságba, úgy tűnt, ezt mégsem értelmezik olyan szigorúan azokkal szemben, akik a bulizókat ölnék meg. Annál szigorúbbak voltak viszont azokkal, akik ugyan egyetértettek a céljaikkal, csak kevésbé voltak radikálisok: törölték, tiltották, megfenyegették és kocsmabérenceknek billogozták őket. Ha kocsmák szerették volna meghallgatni őket, vagy tárgyalni velük, egyből szervezetten és egységben demonstrálták, mi jár azoknak, akik a forradalmi forgatókönyv helyett megoldás után kutatnak. Tucatnyi negatív értékelést osztottak ki bárkinek, aki mediálni próbált a lakók és a kocsmák között, aminek egy idő után az lett az eredménye, hogy senki nem akart kompromisszumra lépni velük. Ekkor azonban megint a kocsmák voltak a hibásak: "nem vagytok hajlandóak a kompromisszumokra? Most már mindenről ti tehettek, nyomorult kocsmaburzsoázia".

Garai és Vajnai számtalanszor fenyegettek politikusokat, illetve tolerálták, hogy a csoportjukban ezt tegyék. A terrorizmus egyébként definíciószerűen azt jelenti, hogy politikai céllal helyezünk kilátásba erőszakot. Ők ezt is megtették, sőt, amikor kiderült, hogy a bányász vak kutyáját sem érdekli a belvárosi vergődésük, mert senkit nem tudnak elrángatni a szavazóurnáig, egyenesen háborúval fenyegették a helyi politikai vezetést. Hol a faszomban élünk? Kiírod, hogy Arya Stark halállistáját vezeted a helyi politikusokról, és ez teljesen rendben van? Még te tetszeleghetsz áldozatszerepben?

Mi következik a vereség után a bolsevik forgatókönyv szerint?

Relativizálni kezdik az eredményeket. Meg fogják keresni azokat a médiumokat, akik a tények helyett jobban kötődnek az ő narratívájukhoz, és azt kezdik majd sulykolni, hogy az eredményeik tulajdonképpen nem is rosszak. Noha a 43500 erzsébetvárosi választópolgárból mindössze kb. 4000 szeretné bezáratni a bulinegyedet (ez akkor is édeskevés volna, ha csak Belső-Erzsébetváros szavazott volna), el fognak kezdeni 60%-ozni (kb. ennyi a leadott szavazatokban az igenek aránya). Mert ugye jól tudjuk, hogy a ha a választópolgárok kevesebb, mint 9%-a szeretne valamit, azt már hívhatjuk a többség akaratának. Mármint bolsevik logika szerint.

Eközben ötvenezer petíciót gyűjtöttünk a bulinegyedért. Az online petíciónkat itt írhatod alá, így is jelezheted ennek a vörös söpredéknek, hogy nem kérünk belőlük. Kompromisszumokban hiszünk, nem fenyegetésekben, megoldásokat keresünk, és nem egymás ellehetetlenítését, mert demokraták vagyunk, és nem bolsevikok. Neked pár kattintás, nekünk komoly segítség!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/48793/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?