A 444 szerint a klímaváltozás jobban sújtja a nőket

Tibi atya

Egy ENSZ-jelentésre hivatkozik a 444, ami azt állítja, hogy a nőket jobban sújtja a klímaváltozás. A megállapítás alapját az alábbi állítások képezik: az afrikai Csád-tó 90%-a eltűnt, ezért a nőknek messzebbről kell hozniuk a vizet; a Katrina-hurrikán áldozatai elsősorban nők voltak, ráadásul feketék (így a forgószél által tanúsított diszkrimináció már minősített esete a társadalmi igazságtalanságnak), illetve a 2004-es cunami túlélői nagyobb arányban voltak férfiak (mert úgy tűnik, a cunami sem kevésbé fallokrata, mint a hurrikán). 

A fenti állítások nem egy Monthy Python produkcióban, és nem egy South Park epizódban hangzottak el, hanem egy ENSZ-jelentésben. A 444 cikkében elérhető idiótábbnál idiótább magyarázatok világosan rámutatnak, mennyire súlyos fenyegetést jelent a huszenegyedik század nyugati világára a feminizmusnak csúfolt forradalmi hullám. Mielőtt azonnal mizoginnak, vagyis nőgyűlölőnek bélyegeznének (ez a jelző alacsonyan repül az utóbbi időben), le kell szögeznem, hogy az egyenjogúság feltétlen híve vagyok, csak szerintem ehhez elég demokratának lenni, nincs szükség semmilyen nemi alapú izmusra.

Amikor 1948-ban Orwell megírta az 1984-et, azt mondták, tökéletesen ábrázolta az akkori keleti blokk totalitárius hatalmi berendezkedését a kisember szemével. Hál' Istennek sosem éltem nyílt diktatúrában (csak ebben az orbáni híg fosban), így nincs első kézből származó tapasztalatom, az viszont biztos, hogy Orwell képzeletbeli világrendje akkoriban még nem volt pontos. Óceánia, Eurázsia és Kelet-Ázsia ugyanis egytől egyig totalitárius, tekintélyelvű rendszerek voltak, míg a valóságban nem volt minden rendszer ilyen. A nyugati világ nagy része demokratikus maradt, és bár szennyes, törtető, hazug, holywood-i és gátlástalan volt, de szabad. Nem létezett átfogó, rendszerszintű narratíva, ami kizárólag az elnyomókra és az elnyomottakra, a kizsákmányoló zsarnokra és a rabigájában szenvedő szolgára osztotta volna a világot. A feminizmust leszámítva.

A feminizmus progresszív eszme volt, azonban a második hullámában tetőzött, diadalt aratott és itt kellett volna véget is érnie. Nagyon sokszor hallom azt az érvelést, hogy tulajdonképpen mindenki feminista, aki az egyenjogúság pártján van, ezért én is az vagyok, csak képzetlen és buta (imádom a kulturális baloldalnak ezt a sosem romló érvelését), ezért nem tudok róla. Nincs így. Nem kell feministának lenned, ha az egyenjogúságot támogatod, elég demokratának lenned. A mérsékeltebb feministák azt nem értik meg, hogy a forradalmaknak nincs mérsékelt ága, mert azokat előbb-utóbb a szélsőségek mindig magukba húzzák vagy ledarálják. Kivétel nélkül mindig. Bármilyen ideológia, ami abból indul ki, hogy áldozat vagy, arra determinál, hogy előbb-utóbb valóban az is legyél: akik most mérsékelt feminista pózokat vesznek fel, egész nyugodtan vessenek egy pillantást Emma Stone-ra, mert az ő ügye már nem a jövő, hanem a jelen.
A forradalom gyorsabban durvul, mint hinnénk

Emma Stone olyan feminista Oscar-beszédet tartott, amit ha öt éve mond el, őt ünnepli mindenki (egy nyertes nő nevét kiemelte, a többiekre csak férfiakként hivatkozott). Ünnepelték most is vagy két napig, majd ugyanazok a lapok, a Vogue és a Huffingtonpost (lehet pfujjogni, hogy színvonaltalanok, de ezek nem mikroblogok, hanem világméretű és véleményformáló online-portálok) porig alázták, mert a beszéde nem csak feminista volt, hanem fehér feminista, amiért nem említette meg, hogy a színesbőrű nők még nagyobb elnyomással néznek szembe. Ez már nem a PC, hanem a poszt-PC kora: nem azért húzták végig a taknyán a nyilvánosságban, mert mondott valamit, hanem azért, mert nem mondott valamit. Az elvárás itt már nem csak az, hogy elfogadóak, de legalább passzívak legyünk egy politikai propagandával szemben, hanem szarrá aláznak, ha nem hirdetjük elég lelkesen. Ez pedig a legsötétebb diktatúrákat idézi, még akkor is, ha közben végig betartják a törvény betűjét. Jegyezze meg minden "mérsékelt feminista", hogy lehet, hogy ebben a retorikában ő elnyomó burzsoá sosem lesz, de Emma Stone az élő példa, hogy kulák még lehet, a sorsa pedig ugyanaz lesz. Mindig van az elnyomottnál is elnyomottabb. A forradalom permanens, a győzedelmeskedő elnyomottak lesznek az új elnyomók, akiket újra le kell taszítani.

Aki ma képes azzal érvelni, hogy a nők fizetése akárhány százalékkal is alacsonyabb, mint a férfiaké (ráadásul ez valamifajta elnyomás eredménye), és ezért van még mindig relevanciája a feminizmusnak, az csak feminista, de már nem demokrata többé.
A demokrácia (és az általa biztosított szabad, de legalábbis nem totális kontroll alatt tartott piac) ugyanis sosem ígérte a munka eredményének az egyenlőségét. Azt a kommunizmus ígérte. Persze lehet érvelni, miért igazságosabb rendszer a kommunizmus, de ha valaki ennyire vágyik a teljes egyenlőségre, az eredmények garantált egyenlőségére is, akkor nem kell küzdenie érte a nyugati demokráciákban, elég ha elköltözik Észak-Koreába, Venezuelába vagy Kínába, hogy megcsodálja, milyen szép is a világ ezekben az országokban.

Az egyenlőtlen bérezés elnyomással való indoklása a demokratikus világban hazugság

A nyugati világ fizetéseiben nem az elnyomás miatt vannak különbségek, hanem pszichológiai és biológiai alapvetések miatt, aki pedig mást állít, tudományos értelemben nem vehető komolyabban, mint akármelyik konteo-szekta (politikaiban viszont sajnos nem lehet elég komolyan venni). A nők sokkal elfogadóbbak, mint a férfiak, kevésbé motiválja őket a versengés, és nem tárgyalnak olyan pofátlanul (nem, ez nem fallokrata sztereotípia, hanem a kognitív pszichológia Big5 személyiségmodellje alapján mért statisztika). Hozzájárul továbbá az is, hogy a nők általában fontosabb helyre sorolják a biztonságot és a kiszámíthatóságot, mint a nyereséget (ennek tuti nincs biológiai oka, és pláne nem a szülés lehetősége, ez csak a patriarchátus miatt alakulhatott így, naná). 

A fizetéskülönbség (gender pay-gap), az ugyanazért a munkáért kevesebb bér mítosza természetesen minden logikának ellentmond. A piacon nem maradna versenyképes az, aki a kompetencia helyett nemi alapon válogatja a vezetőit, és értékes munkaerőt és vezetői képességeket hajít ki az ablakon, csak mert annak nem preferált a neme. Vessünk egy pillantást a számokra!
Ausztriában a nők és a férfiak fizetéskülönbsége 2014-ben 17,73% volt, Németországban 17,08%, Svájcban 14,5%, míg Magyaroszágon csak 9,52%. Esetleg ebben is jobban teljesítünk? Egy lófaszt.

A fent említett országokban azért ekkora a különbség, mert ha a nők szülni mennek, több időt tölthetnek otthon a gyermekkel (ami a fejlődése szempontjából az első két évben kritikus fontosságú), ugyanis egy ember keresetéből, illetve a szociális juttatásokból is meg tudnak élni. Noha vannak országok, ahol valóban a diszkrimináció miatt nagy a különbség, egyrészt oda valamiért ezek a végtelen igazságérzettel felkent társadalmi harcosok nem mennek, másrészt ez tökéletesen rávilágít arra, hogy pusztán a számokkal, további értelmezés nélkül nem támasztható alá vagy cáfolható meg semmilyen elnyomás. Egyszerűen rossz az érvelés, mert abból indul ki, hogy az adatok együttjárása szükségszerűen összefüggést is jelent, ami jól tudjuk, hogy nincs így.

Alkotmányos normák helyett médiaverdikt

A mainstream nyugati médiában ma kimondani nyíltan, hogy nem vagy feminista, egyet jelent a közéleti öngyilkossággal, a karaktermészárlással, de jó eséllyel egy #metoo áldozat "váratlan" bejelentkezésével is. Az áldozati státusz pedig, amiből ez az egész inverz hatalmi struktúra, az elnyomottak hatalma formát ölt (és ami egy percig sem a valódi áldozatokról szólt), szent és sérthetetlen, és természetesen előbbre való, mint az eddig demokratikus alapjogként ismert ártatlanság vélelme.

Ahogy Farkas Attila Márton mondta, Marxnak volt igaza, nem Leninnek: a forradalom nyugaton fog megvalósulni. Míg keleten orbáni dinasztiák, putyini oligarchák és aliyevi verőemberek kalapálják az államokat azerbajdzsáni maffiaszervezetek formájára, nyugaton a genderszekták, a radikális feministák és a posztmodern kor újbeszélje és duplagondolja, a politikai korrektség számolják fel az alapvető demokratikus normákat. Az egyik agresszívan támadja és lehetetleníti el a médiában a politikai ellenfeleit, a másik passzív-agresszív módon műveli ugyanezt (ráadásul sokszor gazdasági megfontolásból).

Orwell eltévesztette az évszámot, 1984 helyett 2018-at kellett volna a borítóra írnia. A szivárványos Google, az elnökválasztáson indulást fontolgató Zuckerberg és a politikai korrektség korában, ahol azért is médialincselés jár, ha valamit nem mondasz, nem beszélhetünk többé a nyugaton sem szabad világról. Vajon meddig lehet még bagatellizálni a feminizmus és a gendermozgalmak politikai szerepét?

Az ENSZ sosem volt jó túl sok mindenre, azt leszámítva, hogy megnyomta a vészcsengőt és be nem tartott szankciókat vetett ki, amikor valahol súlyosan sérültek a demokratikus normák. Az, hogy megjelenhet egy ilyen jelentés, hogy a klímaváltozásból, ami minden, a bolygón élő ember ügye, ilyen pofátlan politikai propagandát kovácsolnak, azt jelenti, hogy a huszonegyedik századi demokráciák vírusára nem immúnis az ENSZ sem. További aggodalomra ad okot, hogy a marxista alapokon nyugvó forradalmak nem tudtak mindenhová behatolni, a feminizmus előtt a keleti rezsimeket leszámítva azonban nincs akadály: már az egyházakban is jelen vannak, és hol feminista-teológusok, hol esélyegyenlőségért küzdő apácák formájában belülről harcolnak. A haladó Ferenc pápa is lájkokban, meg CNN-népszerűségben utazik, ezért hamar válaszút elé áll: enged vagy a népszerűségével fizet.
Ha pedig egy médiahatalommal rendelkező politikai eszmének nem csak a tudomány, a művészetek, de már a vallás sem képes ellenállni, és megőrizni az integritását vele szemben, akkor nem hinném, hogy paranoid tévképzet azt állítani, hogy egy, az élet minden területét irányítani akaró, doktriner diktatúra csírájáról beszélhetünk. Innen már tényleg egy lépés az is, hogy legközelebb már ne csak azt mondjuk, hogy a nők szenvednek jobban a klímaváltozástól, de azt is, hogy azt a férfiak nagyobb mértékben okozták. És ha az egyiket elfogadjuk, miért ne tennénk a másikkal?

Az ilyen bűnbakképzést már bemutatta nekünk a huszadik század. Borzalmas volt. Ne fussuk ugyanazokat a köröket! Demokrata legyél, ne feminista, mert a diszkrimináció és az elnyomás, ha létezik is még abban a szüfrazsett-romantikus formában, ahogy jelenleg ábrázolják, nem a férfiak cselekedeteit jelenti a nők ellen, hanem a suttyóságét a polgári értékek ellen. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/49750/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?