5 hasonlóság a feminizmus és a bolsevizmus között

Tibi atya

1) A világ elnyomottakból és elnyomókból áll

A feministák a patriarchátusban zsarnoki rendszert látnak, amiben ők a férfiak kiszolgálói és kizsákmányoltjai. A történelemben persze valóban számos igazságtalanság érte a női nemet (ahogy a férfiakat is), ennek ellenére is azt gondolom, hogy ez a kétbites narratíva hazug.

A nőknek a nyugati történelem során sosem volt kötelező háborúba vonulniuk. Az sem igaz, hogy ezek a férfiak háborúi voltak, hiszen Mária Terézia, I. Erzsébet, Véres Mária vagy Margaret Thatcher sem bántak kesztyűs kézzel ellenségeikkel, de még Hillary Clinton kezéhez is vér tapad (igaz, ez az alkalmatlanságából fakadt).

Azért, hogy a nőknek később legyen joguk harcolni a saját jogaikért, először férfiak küzdöttek és haltak hősi halált a modern polgári forradalmak és szabadságharcok csataterein. A nők nyugaton mindig tovább éltek átlagosan, mint a férfiak, mert a nehezebb és veszélyesebb fizikai munkát általában férfiak végezték.

A hatalmi struktúrák, és a (ma már nyugaton nem létező) „patriarchátus” egyébként nem feltétlenül zsarnokság eredményei voltak: konszenzuson alapultak, hiszen az ipari forradalmakig nem is lett volna képes megélni egy család, ha nincs bizonyos mértékű, szerepkülönbségen alapuló feladatmegosztás. Ez a nőknek éppúgy volt jól megfontolt érdekük, mint a férfiaknak, az egységet pedig főként az egymásrautaltság tartotta meg. Nem pusztán elnyomásról volt szó.

2) Nincs mérsékelt feminizmus, mert a szélsőségek ledarálják, vagy magukba építik

Rengetegszer hallom, hogy ne tegyek kategorikus kijelentéseket a feministákra, mert közöttük is nagyok a véleménykülönbségek, ráadásul a feminizmusnak több hulláma volt, eltérő követelésekkel. Rengetegszer hallom azt is, hogy ha én hiszek a nők egyenjogúságában, akkor én is feminista vagyok. Nem igaz.

Hiszek a nők egyenjogúságában, hajlandó vagyok érte harcolni is, ha sérül, de ettől még akkor sem leszek feminista, ha egyszer valaki valahol úgy döntött, hogy akkor a „feminista” szó jelentését változtassuk meg, és mától használjuk erre.
A feminizmusnak szerintem a második hullám követeléseiig volt létjogosultsága, és mivel azok megvalósultak, ma már nincs. Ha egy nőnek sérülnek a jogai, az demokrataként kell, hogy felháborítson, mert a suttyóság tesz erőszakot a polgári értékeken, és ez fontosabb, mint hogy az elkövető és az elszenvedő neme micsoda.

A „mérsékelt” feministák naivan azt hiszik, hogy pusztán attól, hogy ők elhatárolódnak a radikalizmustól, mentesek is a radikalizmustól. Nincs így: Emma Stone nemrég egy Oscar-gálán tartott feminista beszédet, amit egykor ünnepeltek volna, ma azonban a legolvasottabb magazinok szedték cafatokra a váddal, miszerint ő gyalázatos módon nem tért ki arra, hogy a fekete nők még elnyomottabbak. Akik a huszadik századi történelmet nem ismerik, erre fittyet hánynak, és annyit mondanak, hát igen, ez már tényleg hülyeség, de „nem kell minket ezzel azonosítani”. De, kell. Amikor radikálisok tüzelnek el mérsékelteket a médiában, és mindketten ugyanannak az ideológiának, a feminizmusnak a zászlaja alatt, akkor az ideológiát kell elvetni, nem szerecsenmosdatásba kezdeni, hogy "hát ezzel én se értek egyet", mert teljesen mindegy, hogy egyetértesz-e vele, megtörténik.

Lehet, hogy nem minden feminista ért egyet a kvóták bevezetésével vagy Schilling Árpád és Tamás Gáspár Miklós szégyenérzetével a férfi mivoltuk miatt, de hasonlóan a bolsevizmushoz, itt is azért érvényesül jobban a médiában a radikalizmus, mint 100 éve a nyomtatott sajtóban: nagyobb szenzáció. Több eladott újság, több kattintás, miközben a prolik jól szórakozhatnak a bálványdöntögetésen. A radikalizmus a médiában és az egyetemeken sem egyik pillanatról a másikra hódított teret: a szélsőségesek a mérsékelteket használva vetik meg a lábukat a közbeszédben. Ők maguk is azzal hárítják a felelősséget, mikor szembesíteni próbálod őket az ideológiai visszásságaikkal, hogy „ebben nem minden feminista ért egyet”. Aztán egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy valakit meghurcolnak azért, mert nem elég radikális, csak mérsékelt feminista. Emma Stone sem gondolta korábban, hogy ilyesmi megtörténhet vele, és tessék.

3) Inverz hatalmi struktúrát alkotnak, majd hadd szóljon a permanens forradalom!

Az elnyomottak szava érjen többet az elnyomókénál! Minél elnyomottabb valaki, annál többet érjen! Ha a fehér feminista, Emma Stone beszél elnyomásról, a fekete feministák egyből porig alázzák a nyilvánosságban, hogy miért nem szólalt fel a fekete nők elnyomása ellen is. Ha egy fekete feminista felszólal a fekete nők elnyomása ellen, a transzközösség fogja megalázni nyilvánosan, amiért nem a még elnyomottabb transzok elnyomása ellen szólalt fel, és így tovább. A forradalomnak mindig alulról kell indulnia, és megbuktatni azokat, akik az előző forradalmat vívták. Nem láttuk már ezt valahol?

4) Az ideológia fontosabb, mint a jogállami normák

Az áldozati státusz, az elnyomatásból fakadó sérelem mindennél fontosabb, tekintve, hogy ez fűti az egész feminista ideológiát. Ez az áldozatiság most aktuálisan nem (csak) a kizsákmányolásból, hanem inkább a szexuális zaklatásból merítkezik. Mielőtt csatlakoznál egy statáriálisan kikiáltott szexuális zaklató elleni internetes pogromhoz, gondolj arra, hogy ez egy nagyon súlyos vád. Bárki mondhatja bárkire, és nincs közösségi konszenzus arról, hogy mi számít annak, és mi nem. Sőt, jobban is jársz, ha ezt nem feszegeted, mert ha azt mered állítani, hogy az utcai füttyögés, illetve aközött, hogy a tornatanár tapogatott a szertárban lényegi különbség van, és súlyosan megtévesztő is ugyanazt a kifejezést használni a kettőre, könnyen rád ég a lemoshatatlan bélyeg: te is támogatod az erőszakot.

Ha ki mered mondani, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, az ítéletet pedig nem szabadna a médiában meghirdetni, egyből kegyetlen szadista vagy: „szerinted elfogadható, hogy a szexuális ragadozók megússzák? Mert a nagy részük megússza!”.

Számomra ez nem kevésbé elfogadható, mint egy gyilkosságot megúszni, de ott sem mutatunk rá valakire, és hirdetjük ki, hogy gyilkos, amíg az be nem bizonyosodik. Egyszerűen azért nem, mert rájöttünk arra a történelem során, hogy lehet, hogy a demokratikus jogállamnak vannak hibái, néha húsbavágó hibái is vannak, de azért kell feltétlenül tisztelnünk, mert élhetőbb rendszert még nem sikerült teremtenünk.

5) A büntetést nem a bűn, hanem hatalmi érdekek mentén mérik

Harvey Weinstein felajánlotta néhány nőnek a dugást a szerepekért. Kibaszott gusztustalan, de nem ezért csattant a #metoo először és legkeményebben rajta. Azért, mert a piaci részesedése kellett, ami szabad préda lett a meglincselése után. Holywood egyébként tudta, hogy az öreg Harvey cidáztat a szerepekért, a feminista pózokban tetszelgő női közéleti szereplők is tudták, de eddig a kutyát nem érdekelte.
Mindeközben Roman Polansky, aki 1977-ben megerőszakolt egy 13 éves kislányt, egy percet nem ült börtönben. Miután egy vádalku keretében a 6 vádpontból 5-öt elvetettek, bűnösnek vallotta magát, és elmenekült az Egyesült Államokból. Jelenleg Párizsban és Zürichben él, Holywood pedig imádja a filmjeit: 2002-ben 3 Oscart kapott a Zongorista c. filmje, majd további hat filmet rendezhetett, az utolsót tavaly. A mainstream média vele ezredannyit nem foglalkozott, mint Weinsteinnel vagy Kevin Spacey-vel, aki részegen fogdosott másokat. 

 A feminizmus 2018-ra démonná torzult, ami kényszerpályán halad a radikalizmus felé. A vörösök is így jártak el a forradalmi forgatókönyv szellemében: a mérsékelt baloldallal léptek szövetségre, majd szépen lassan, belülről szalámizva fel saját szövetségeseiket, a kevésbé radikálisokat egyenként likvidálva jutottak hatalomra. Jelenleg ugyanez történik a médiában Nyugaton.

Ne legyél feminista, legyél demokrata, és harcoljunk együtt minden polgár jogegyenlőségéért! Nem számít, hogy mérsékelt vagy, ha feminista vagy, akaratlanul is a radikalizmust támogatod!

 

 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/49898/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?