Orbán Viktor azt üzente...

Tibi atya

„A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” – hangzottak miniszterelnök úr szavai a március 15-i beszéden. Nem tudom eldönteni, hogy a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban, ahol miniszterelnök úr érettségizett, ennyire alaposan tanították és nevelték-e mindenkibe 1848 és 49 szellemiségét, vagy egyáltalán nem. A nehéz kérdésre a válasz valószínűleg egy harmadik lehetőség: egyáltalán nem tanították 48 valódi szellemét, mára Orbán Viktor mégis kiválóan megértette. Vélemény.

Gyalázatosnak tartom, hogy az országház mögötti teret Kossuth Lajosról nevezték el, róla szólnak a népdalok, és az iskolai ünnepségeken is hozsannázzák, miközben nem volt ő egyéb, mint egy pillanatnak élő, szennyeslelkű politikai kufár.

A szabadságharc igazi hőse Görgei Artúr volt („i”-vel és nem „y”-nal, mert ő volt az egyetlen a családjából, aki a szabadságharc leverése után is magyarosan írta a nevét). Ő volt a legfiatalabb, és legtehetségesebb tábornoka a Magyar Honvédseregnek, ő aratta a legtöbb győzelmet, és hozzá fogható tekintélye csak a nála jóval idősebb Damjanichnak volt a harcok alatt. Nem csak a magyarságáért küzdött, de egy olyan világért is, ahol a feudális viszonyok leomlanak, hogy az állam és a gazdaság gépezetében egyaránt a rátermettség termelje ki a vezetőket. Mert így nőhet nagyra egy nemzet. Utálta az uram-bátyám rendszert, olyannyira, hogy a szabadságharc elvesztése után (jogos) hadtudományi kritikával illetett az aradi tizenhármak közül többeket is, amiért teljes mértékben a politikának köszönhették magas beosztásukat. Szerinte alkalmatlanok voltak parancsnoknak, és a puszta mártírhaláluk miatt lettek nemzeti szentek, miközben ezért az alkalmatlanságért a rájuk bízott, de sosem emlegetett honvédek keservesen megfizettek a vérükkel.

Ha Görgein múlik, a szabadságharc döntő csatáját Komáromban, a térség egyik legjobban felszerelt erődjéből védekezve vívtuk volna, hogy jobb tárgyalási pozíciónk legyen egy lehetséges fegyverletétel esetén. De nem Görgein múlt. Kossuth úgy döntött, hogy az Arad környéki nagy büdös pusztában kell megvívnunk, mert onnan tudott elmenekülni nagyobb biztonságban. És amikor az igazi szükség úgy hozta, a nemzet atyja, aki egy népet vett rá, hogy a szabadságharcban a vérét hullassa, végül szintén a népe vére árán menekült el.

De nem csak elmenekült. A vesztes órában átruházott minded hatalmat Görgeire, így neki kellett megadnia magát a bevonuló oroszok előtt. Tudta, hogy meg fogja adni magát, hiszen Komáromon kívül esélye sem volt, Görgei pedig híres volt róla, hogy szigora mellett szent parancsnoki gondoskodással fordul katonáihoz. Görgei nem hazudtolta meg magát, ahogy a kiváló déli Lee tábornok, ő is letette a fegyvert, hogy ne hagyja értelmetlenül veszni embereit a túlerővel szemben.

A világosi fegyverletételt követően Kossuth vidini levelében nevezte árulónak Görgeit, és mivel őt orosz nyomásra nem végeztette ki Ferenc József, az áruló bélyeg rajta is maradt élete végéig. A hős tábornok, aki vérrel és hadi sikerekkel biztosított fedezetet Kossuth nemzeti hencegésének, végül kénytelen volt elvinni azt a vereséget, amit Kossuth nem volt hajlandó, és rákent.

Már akkor is jól működött a magyar közvélemény: az árulót, aki mindent homlokegyenest ellentétesen csinált, mint ahogy ígérte és elvárta, a nemzet piedesztálra emelte, míg a hőst, aki ezért az életét kockáztatta, és sikert sikerre halmozott a haza szolgálatában, még idős korában is leköpködték az utcán. Hiába próbálta a pesti értelmiség pamfletekben megmagyarázni a népnek, mi történt valójában, miért Görgei az igazi hős, a népdalokkal vitába szállni akkor is olyan lehetetlen kihívás volt, mint ma észérvekkel hatni a közmédiával agymosott sorosozókra.

Van bárki is ebben a kurva országban, aki Kossuthot jobban megértette, mint maga Orbán Viktor? Ki tudhatná nála is pontosabban, hogy teljesen mindegy, hogyan árulja el a hazát, hány százezer bevándorló trappol át ellenőrizetlenül a valóságban, hány kastélyt ajándékoz Tiborcnak, hány szállodát Mészárosnak, a lényeg a népdal. Az Erzsébetutalvány. A Rezsicsökkentés, ami egyébként szart se csökken. A beharangozott fizetésemelés az egészségügyben, ami nem egyéb, mint trükközés a szorzókkal. Az EU-s támogatásból tízszeres áron lerakott térkő a polgármesteri hivatal előtt.

Tehát még egyszer:

„A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”

– hogy van képe? És hogy érti, hogy ez természetes? Kurvára nem természetes, basszameg, ez a mondat nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy ha nyernek, a puha diktatúrából Putyinit csinálnak: jöhet az újságírók kinyírása, a bebörtönzések, a hajnali csengőfrász, a fenyegetések, az elhallgattatások.

Orbán talán rossz könyvet vett le a polcról, 1848 helyett az 1984-et. Magyarország mindig is Brüsszellel állt háborúban. A gonosz ellenzék mindenről beszél, csak erről nem. A tudatlanság hatalom.

Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy undorodsz tőle, de április 8-án, ha a temetésedet kell elnapolni, akkor is vonszold magad a szavazóurnához! Mutasd meg, hogy rossz tanuló voltál, te félreértetted '48-at, és szerinted az őseink a demokráciáért hullatták a vérüket! Azért, hogy a választások után senkinek ne kelljen a véleménye miatt megtorlástól rettegnie, hogy a kastélyok ne járjanak senkinek alanyi jogon, és hogy a nemzet lábán ne mások álljanak!

Ők meghaltak ezért, neked csak egy délutáni program erejéig kell kiszakadnod a kanapéból! Nem teheted meg, hogy nem mész szavazni. Dicsértessék!

 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/49958/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?