Orbán egy Gyurcsánnyival előrébb jár, mint a társadalom

Tibi atya

Az ellenzéki pártok összefogásával, a koordinált visszalépegetéssel és a taktikai szavazással rengeteg probléma volt, amit nálam több szakértelemmel rendelkező, és az Orbán-rezsimet szintén következetesen kritizáló emberek is hónapokig szajkóztak fáradhatatlanul a közösségi fideszbérencezés össztűzében.

Ha az én egyszerű, kisvállalkozói szavaimmal kell megfogalmaznom, minden probléma gyökere az ellenzékben az, hogy a terveikben túl sok az egymásra épülő „ha”.

Ha a legerősebb ellenzéki jelölt javára visszalép mindenki (a saját érdekük és választóik akarata ellenében), ha ezt a választóik hajlandóak azzal honorálni, hogy tömegével szavaznak át olyasvalakire, akire nem szavaznának, akkor talán verhető a Fidesz, feltéve, ha a választóknak elég annyi, hogy minden mindegy, csak ne ez.

Ockham borotvája azt tanítja nekünk, hogy egy terv minél bonyolultabb, minél több „ha” épül benne egymásra, annál biztosabb, hogy a terv nem fog működni. Egy hasznosan túlzó egyszerűsítéssel így tudom leírni, miért bukik el folyton minden ellenzéki összefogósdi: nem elég egyszerű, mert túl sok billegő feltételre épül a még több billegő feltétel.

Nem elég, hogy Vona Gábor lemond. Nem elég, hogy Gyurcsány Ferenc nemzeti ellenállást szervez (erre még visszatérek). Nem elég, hogy Karigeri, mint aki jól végezte dolgát, visszasunnyog Zuglóba, miután a napnál világosabbá vált, hogy egy rothadó, de a polcon maradt termék haszontalan újracímkézéséhez állt modellt.

Az egész ellenzéknek, az elsőtől az utolsó képviselőig le kell mondania a parlamenti mandátumáról, mert semmilyen érdemi munkára nem képesek a parlamenten belül. Játsszon a Fidesz egyedül, ellenzéki biodíszletek nélkül a saját színpadán!

A legkevésbé bonyolult ellenzéki stratégia a következő: mindenki lemond a mandátumáról, a pártok feloszlanak, és a politikusok legalább addig nem állnak média elé, amíg a sok salátalevélből egy darab egységes párt nem lesz. Innentől elválik a szar a víztől: aki ezt nem csinálja, az a Fideszbérenc álellenzéki. Pont. Az így létrejött új pártnak három programpontban kell megegyeznie, mielőtt egyáltalán az ország irányításán kezd gondolkodni: vissza a harmadik magyar köztársaság választási rendszerét, takarodjon a legfőbb ügyész és írjanak ki új, előrehozott választásokat!

A mandátum nélküli, parlamenten kívüli életnek persze vannak előnyei és hátrányai: a hátránya, hogy nincs havi hétszázezres fizu a semmiért, nincs télen fűtött, nyáron hűtött plenáris terem, és vége a téttelen, kényelmes életnek.
Előnye, hogy a nyáron a napon aszalódva, télen a hidegben fagyoskodva szervezett polgári aktivitás, a civil tüntetések és népszavazási kezdeményezések választói szimpátiát váltanak ki, és hitelessé teszik a politikust, aki ezt ingyen csinálja. Előnye továbbá, hogy a parlamenti seggmeresztés hiányában felszabadult időt lehet arra áldozni, hogy átlépjük a Budapest vége táblát, és vidéken is aktívak legyünk. Ez a terv persze kevésbé komfortos, mint az ellenzéki fosdagonya a parlamentben, de egyszerű, közérthető, és ami a legfontosabb, nincs benne annyi „ha”.

Orbán előnye nem kizárólag abból fakad, hogy a rendszer neki dolgozik (persze az is hozzájárul bőségesen). Abból is, hogy számol minden szükségszerű „ha”-val, és nem még több „ha”-t illeszt mögé, hanem faék egyszerűségű válaszokat.

A miniszterelnök rájött arra, hogy az országgyűlésben csücsülő alibiellenzékkel neki a továbbiakban nincs dolga: kinyírják azok egymást nélküle is a következő négy évben, ahogy tették az előző nyolcban. Az igazi veszély a polgári szférában leselkedik rá. Amikor a rendszer ordas nagy taslikat kapott az elmúlt négy évben, de olyanokat, amik tényleg fájtak és a pofájára égtek, azok soha nem a politikai közegből jöttek, hanem a civilből: gondoljunk a Kétfarkúak közösségi adományokból finanszírozott plakátkampányára, a Momentum (ami akkor még polgári mozgalom volt) Nolimpia-népszavazására, de jó példa erre akár Márki-Zay Péter is, aki a politikai múlt hiánya miatt tett szert népszerűségre (ami a politikai tevékenysége fényében szalmaláng lesz). Azok, ellentétben a parlamenti táblafeltartással, igazi pofonok voltak. Éppen ezért, a rezsim a következő négy évben ezzel is számol.

Mi van, ha Orbán abból a szférából kap hatalmas pofont, ahonnan az előzőket is kapta? – gond egy szál se, ez is csak egy „ha”, és erre is lehet faék egyszerűségű záróelemet szerelni:

Tudja, hogy Gyurcsány munkája a parlamentben bevégeztetett. A részeges szájkaratemester 2010 óta az ellenzék módszeres széttrollkodásának köszönheti, hogy még szabadlábon van, de azt ennél jobban már nem kell széttrollkodni. Jöhetnek a civilek!

A balliberális médiában ma senki másnak nincs akkora kattintásszáma, mint Gyurcsány Ferencnek. Az alábbiakat írta róla az Index egy 8000 megosztásnál járó cikkben:

„(…) szerinte a következő napokban egyeztetni kell az MSZP-től a Párbeszéden át az LMP-ig és az Együttig arról, a többi ellenzéki párt hogyan látja a helyzetet, tudomásul veszik-e az eredményt, és szeretnének-e rá közös választ adni, vagy nem.

Úgy vélte, attól a Fidesz nem ijedne meg, ha 66 ellenzéki képviselő nem venné fel a parlamenti mandátumát, ezért az a kérdés, mit fog az ellenzék csinálni a parlamenten kívül. Forradalmat nem akar szervezni, de szerinte vannak jó példák arra, hogy lehet szembefordulni a kormánnyal „kulturált, demokratikus módszerekkel.”

 Jól vigyázzunk Gyurcsány mondataival, mert minden szava a szabadságával megfizetett hazugság. A Fidesz maximum akkor nem ijedne meg a 66 álellenzéki képviselő hiányától, ha Orbán képletében a parlamentből kivándorló politika sem vetne fel több kockázatos "ha"-t. Ha valaki, aki erre elutasítottságánál, kiváló szónoki képességeinél és ügyes médiahackjeinél fogva alkalmas, a civil szféra kezdeményezéseit sajátítaná ki, hogy aztán széttrollkodhassa őket a rendszer szájíze szerint. Ha Gyurcsány Ferenc lesz az, aki meghirdeti a nemzeti ellenállást, akinek sikerül ellopnia ezt a show-t is, akkor Orbánnak valóban nem kell félnie: ami a parlamenti patkóban bevált, be fog válni a civilek közt is.

 Ha a polgári ellenállást 2006-ban vérbefojtó, szemkilövető despota kapja a legtöbb lájkot, mint polgári ellenálló, akkor a polgári ellenállás fogalma kiüresedik, akkor az sosem lesz egységes, csak olyan kaotikus, töredezett, és magát is módszeresen meghazudtoló, mint a parlamenti ellenzék. Lehet ezért fideszezni, lehet gáborozni meg emőkézni, de ehhez már a mi hülyeségünkre is szükség van. Óvakodj minden tüntetéstől, amit olyan pártok szerveznek, akiknek jelenleg is van mandátuma! Menj helyettük inkább a Kutya Pártéra, vagy bármelyik civil szervezésűre!

 Ha mégis Gyurcsány Ferencet lájkolod annak a polgári ellenállásnak az élén, ami a rendszert kihívhatja, akkor van egy rossz hírem: Orbán egy Gyurcsánnyival előtted jár. És az egészben az a legrosszabb, hogy a csőcselék, ami elvileg nem Gábor meg Emőke, azokat bérencezi, akik ezt le merik írni, nem azokat, akik megcselekszik azt, amiről írunk. Pedig velünk együtt kéne számon kérnie az ellenzéken azt, amit az immáron a harmadik ciklus küszöbén baszik megtenni.

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/51109/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?