Ministránsom véleménye arról, hogy nem engedik be a cigányokat

Tibi atya

Ahhoz, hogy a legutóbbi incidenssel szembenézhessünk, hátrébbról kell megközelítenünk az ügyet. Amikor társadalmi vitákba bonyolódik az ember egy kultbalossal, hamar észreveszi, hogy nem érvekkel találja szemben magát, hanem egy passzív-agresszióból épített emelvénnyel, amire a balosok már a vita elején felülnek. Erkölcsi magaságból beszélik le az igazukat feléd, aki morálisan alacsonyabb, gonosz és érzéketlen ember vagy. Az emelvény ilyen állításokból épül: „szerintem elfogadhatatlan a cigányság helyzete, és tennünk kell a felzárkóztatásukért”. Ezzel be is betonozza a vitapozíciót saját maga és a tábora szemében, a világ többi részét pedig leszarják, hiszen a vita nem érvcserére való, hanem a világnézetünk kényszeres demonstrálására. A helyzet az, hogy én is úgy gondolom, hogy a cigányság helyzete elfogadhatatlan, csak egész más eszközökkel számolnám fel az áldatlan állapotokat, mint a javak bárminemű újraosztása. Szerintem részben ez a baloldali megközelítés tehet ugyanis arról, hogy a cigányság helyzete olyan, amilyen (noha nem csak a baloldal alkalmazta az elmúlt három évtizedben – már ha az oldalak jelentenek még egyáltalán bármit is). Miért kéne több szociális segélyt nyújtani? Miért kéne a rendszernek kipárnáznia alattuk a kemény padlót, ahová lezuhannak, ha képtelenek változtatni? Miért ne legyen következménye az életüknek? Vélemény.

A cigányság (és bármilyen hátrányos csoport) segítésének balos megközelítésével súlyos problémák vannak: nem veszik figyelembe az emberi természet alapvetéseit. Abból indulnak ki, hogy ha egy csoport nem képes érvényesülni, annak a belső csoportdinamikai tényezői háttérbe szorulnak, sokkal inkább a társadalom megkövült hierarchiája az, ami konzerválja a nyomort. Mivel ez a rendszer igazságtalan, a javak időről időre történő újraosztásának civilizációs normaként kell beégnie.

És én ezzel kurvára nem értek egyet.

A pszichológus a kezeltjét nem hívja páciensnek, mint az orvos, helyette kliensnek hívja. A két szó között lényegi különbség van: míg egy páciens passzívan vesz részt a gyógyulásban, mert elég befeküdnie az orvos kése alá, a kliens aktív részese annak, mert a test és a lélek gyógyítása között alapvető eltérés, hogy utóbbit a kliensnek is akarnia kell, és tenni érte, különben sosem lesz lehetséges. A páciens gyermek a felnőttek világában: felmentett szerepben van, felelősségtől mentes, a felnőtt emberek munkájának eredményét élvezheti vagy szenvedheti, de beleszólása nincs. A kliens ezzel szemben felelős felnőtt: saját döntései vannak, neki kell dolgoznia a változásért, és ebből a felelősségvállalásból fakadóan áll be maga a változás is. Nem akarok Kásler tízparancsolatos kijelentéseivel azonosulni (hiszen vannak olyan esetek, ahol a biológiai egészség nem áll paritásban a pszichológiaival), de a két gyógyítás alapvető különbsége, hogy az egyik képes eltávolítani a trombózist, a másik pedig képes olyan életmódra nevelni, hogy ne legyen trombózis, amit el kell távolítani.

A kultbal évtizedek óta páciensként, gyerekként kezeli a cigányokat, és azt gondolom, hogy nem annyira a társadalmi hierarchia, mint ez konzerválja az áldatlan állapotokat. Mielőtt megérkezne a végső érv, hogy náci és rasszista vagyok, leszögezem, nem vagyok az. A Népszínház utcában élek immáron három éve, több cigány szomszédom van, mint nem cigány, és ez alatt a három év alatt alkalmam nyílt megfigyelni, hogy akik vitték valamire, azok mitől mások, mint akiknek a lakása egy koszos putrira emlékeztet, és a vedelésből, az asszony elveréséből meg a gangon üvöltözésből áll a napi program.

A kultbalos máris beszúrja: az oktatástól! Azonban ha kimászik a romkocsma-ELTE szociológia-slampoetry háromszögből, látni fogja, hogy ez nem igaz. A két cigány család gyermekei ugyanabban a kerületi iskolában ültek a Práter utcában, az egyik mégis börtönben van, a másik picike fodrászatot nyitott, a belét kidolgozza, és már csak a szüleihez jár vissza ide (és mert itt van a fodrászat, ahová három évvel ezelőtt csak besétáltam és megnyírt, most meg már alig kapok időpontot). Átköltözött a nyolcadik kerület polgári részére, és felsőközép színvonalon él.

Én inkább azt kérdezem, mi volt az, ami miatt az egyik cigány nem bukdácsolt harmadikban, a másik viszont kétszer ismételte? A vagyoni különbségek? – húzd ki a fejed Marx seggéből: ezek a srácok ugyanabból a putriból indultak, egy fal választotta el őket. Itt persze én is csúsztatok: csak az egyik volt putri, mert a másik nagyon szegény otthon volt. Rendszeresen kitakarították és rendben tartották. Mert itt kezdődik.

A dolgos cigány ugyanis nem az oktatás miatt lett szorgalmas és dolgos (ami persze az oktatásban is megnyilvánult), hanem a szülei elvárásai miatt. Mert legalább voltak elvárásaik. Ezért tudta megállni a helyét harmadik osztályban, ezért van érettségije, és ezért nem kellett „rafináltkodnia”, hogy megéljen. Ezért nincs börtönben.

Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint attól fejlődünk, hogy krízisekkel találjuk szemben magunkat, és arra vagy adekvát választ adunk, vagy a krízis fennmarad. Ha valakit a krízisektől óvunk meg minden áron (akár széfszpésszel, akár segélyekkel, akár azzal, hogy nem vizsgáljuk a felelősségét, mert arról a többségi társadalom által felépített hierarchikus struktúra tehet),  nem pedig elvárásokat támasztunk a megoldására, arra determináljuk, hogy ne fejlődjön, hogy gyermeki létállapotban maradjon. Így infantilizálja a hátrányos helyzetűeket a baloldal, és így lesz érte ez a szemlélet az első számú felelős.

Az a cigány, aki elhitte, hogy a segély neki jár, aki az „elvárás” és a „felelősség” szavakat nem tapasztalta, keményebb áldozata a balos véleményelitnek, mint bárki más: míg a balosok a gaz kapitalizmust, a társadalom hierarchiáját és minden szart felelőssé tesznek, a bukdácsoló cigánygyerek életkora haladtával (és szándékosan nem írom, hogy felnövésével) azt tapasztalja, hogy a világ nem segélyalapon működik. A felsőközéposztály nem adja magát ingyen, de még a második emeleti népszínház utcai lakás sem. Elvárás sosem volt, ezért munka sem, az viszont gecire frusztrálja, hogy a fodrász megvette a BMW-t. Neki is kell, persze munka, felelősség és elvárások híján, rafináltan!

Leültetik, és a gyermeklélek nem felnő, hanem keserűvé öregszik. Hibás a fehér többségi társadalom, hibás mindenki, csak ő nem. Mert ő áldozat. És ez a póz, ez az tudatbeállítás – pláne ha a gyermek időközben megöregszik – nagyon-nagyon nehezen újraprogramozható.

A kultbalos szerint én kegyetlen vagyok, de én a hatalomtól azt várom el, hogy jól artikulált elvárásokat fogalmazzon meg a cigányság felé, és következetes szigorral tartassa is be. Ez egyfelől nem gyilkolná meg azok motivációját, akik a becsületes utat választják – hiszen a rafináltkodás rövidtávon sem lenne kifizetődőbb, másrészt azt mutatná, hogy elkezdtük a cigányokat emberszámba venni, és egyenlő követelményeket támasztani velük szemben. Szerintem az a kultbalos a kegyetlen, aki olyan magasra építette az emelvényét a saját erkölcsi felsőbbrendűségéből, hogy a valóságot nem látja, és annyira megszerette a magaslati levegőt, hogy utál akár csak egyetlen pillanatra is lekászálódni, hogy megnézze, mit eredményez a valóságban az a szemlélet, amit annyit mantrázott magának, hogy aki nem ért vele egyet, az gonosz, az érzéketlen vagy akár még náci is.

Amikor a baloldali média baszogatja a pesti klubot, hogy ott a biztonságiak nem engednek be cigány vendégeket (ezúttal tévedésből előadókat), azt hiszem, rossz helyre tolja a felelősséget. Kegyetlen dolognak tartom természetesen minden becsületes cigánnyal szemben, azonban valószínűleg az eset előzménye az, hogy a klubban nem ezekkel a cigányokkal találkoztak nagyobb arányban. Nem akarják olyan jelenségek miatt elbukni a vállalkozásukat (és vendégeket veszteni), amiknek a kialakulásában sem szerepük nem volt, sem eszközük nincs a felszámolására.
Ha a baloldali média felelősöket keres, egészen nyugodtan nézzen szét a szerkesztőségeiben, hiszen az állapotok konzerválásáért, a vak erkölcsi felsőbbrendűségi illúzió megteremtéséért meg a szociálisan egalitárius foskultúráért, ami ezért a jelenségért hosszútávon felel, nem keveset tettek és tesznek nap, mint nap.

Szembenézés helyett természetesen most is egyszerű bűnbakot találnak: ki más is felelne egy évtizedek óta a fent említettek miatt megoldatlan problémáért, mint az a klub, ami tehetetlen szereplőként törekszik arra, hogy ne legyen bent balhé meg lopás azokban a bulikban, amikért ő felel? Vajon ha a minden emberi jogot mindig tiszteletben tartó indexes Szabó Zoltán mellé ülne le egy cigány társaság a Diószeghy utca rosszabb feléről, ő nem állna fel? Miért nem emlékszünk ilyenkor arra a 444-es Bede Márton által gründolt fesztiválra, ahol brutálisan összevertek egy srácot a biztonságiak, mert részeg volt és idegesítő? Vajon az idiotizmus vagy a képmutatás erősebb ott, ahol olyan világnézeteket terjesztünk, amik működésképtelenek, majd mindenkin számon kérjük magunkat kivéve, olyanokon is, akik ennek szintén elszenvedői?

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/52007/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?