Miért kritizálom a posztmodern baloldali radikálisokat?

Tibi atya

EZEEK PUUUUUUUUUZSÉÉÉÉÉÉÉÉR RÓÓÓBERT GONDOLATAAIIIII, NEM KÉÉÉÉNE SAJÁTKÉNT ELADNIIII – okádja a kommentelő, aki az internetet a hazai közélet követésén kívül fingó pandák és macskás képek lájkolására használja, ezért ezeket a témákat kizárólag Puzsérhoz képes társítani (egyébként ettől függetlenül örök hála, amiért a magyar közbeszédbe emelte őket). Amint azonban kiszakadsz a cukiság kontentből, meg a CNN, a BBC, a Huffington Post és a Buzzfeed okádékából, és követni kezded az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia diskurzusait, hamar találkozol olyan konzervatív véleményformálókkal, akik arra figyelmeztetnek, a posztmodern baloldali radikalizmus a nyugati demokráciákat fenyegeti. Vélemény.

Mit jelent az, hogy posztmodernitás?

A posztmodernitásnak nincs pontos, általánosan elfogadott definíciója (erre még visszatérek), ezért kénytelen leszek az általam legjobbnak ítéltet használni: a posztmodernitás a modernitás kritikája.

A modern kor (vagyis a reneszánsz, a reformáció és a felvilágosodás időszakától kb. a második világháború végéig) a nyugati civilizációnak azokat a struktúráit hozta létre, amiktől az elméletalkotók azt várták, ideális társadalmakat eredményeznek majd. Nem célom leírni most ebben a bejegyzésben a folyamatokat, legyen elég annyi, a huszadik század első felének fojtogató prüdériája, a szocialista államterror, a náci rezsim, a fasiszta diktatúrák, de még az ideálishoz szerintem legközelebb álló, azonban korántsem ideális liberális piacgazdaságra épülő demokráciák sem teremtették meg mindenkinek mindazt, amit ígértek. Ezért született meg a nyugaton az eredetileg művészetkritikának induló, később politikai filozófiává cseperedő posztmodern szemlélet, aminek lényege, hogy a fent említett struktúrákat - vagyis a nyugat modern intézményeit - le kell bontani.

Ez miért baj?

Azért, mert a nyugati kapitalista demokráciák – minden hibájukkal és igazságtalanságukkal együtt – a civilizáció legnagyobb vívmányai voltak: széleskörű vérontás nélküli, tartós jóléti társadalmakat teremtettek, ahol osztálykülönbségek ugyan voltak, igazságtalanságok, szabálytalanságok és korrupció is, de a rendszer működött, senki nem éhezett, és a legelnyomottabb tagja is jobb esélyekkel vághatott neki az életnek, mint azokban az országokban, ahol másfajta világrendek uralkodtak. Persze az Egyesült Államokbeli nyomornegyed lakóit össze lehet hasonlítani a kubai szűk középosztállyal (a radikálbalosok meg is csinálják), de arra talán nem kell kitérnem, hogy ez miért a legaljasabb demagógia.

Lebontani a nyugati rendszereket a hibáik miatt olyan, mintha felépítenénk egy csodálatos palotát, majd amikor arról lepereg a vakolat és az ablakai betörnek, arra a következtetésre jutnánk, hogy az bizonyos szempontból megszűnt ellátni egy palota funkcióját, ezért a „palotaság” fogalmát nem meríti ki többé. Mi több, a paloták természetükből fakadóan idővel lerohadnak, ezért kár is újítgatni őket, egyszerűbb lebontani, és nem építeni többet ilyen csúfságot.

Hogyan tervezik lebontani?

A posztmodernizmusnak több „filozófiai” áramlata volt, amikre nem térek ki egyesével, csak a legveszélyesebbre, amit egy Jacque Derrida nevű „filozófus” alkotott: a dekontrukcióra.

 A dekonstrukció lényege:

  • a szavaknak – és úgy általában az ember által alkotott fogalmaknak – nincs közvetlen kapcsolatuk a jelentéssel, mert egy szónak végtelenféle jelentése és értelmezése lehet, amik az egyén szubjektív vélekedése szerint érvényesülnek
  • Az ember állításai az állítások jelentésein alapulnak, az állítások közti kapcsolatokat vizsgáló tudományt, a „logikát” ezért nem tartja megbízhatónak, mert
  • a logika és a logocentrikus gondolkodás is csupán olyan rendszert alkot, aminek akkor van értelme, ha az állítások során egy jelentést a többi felé rendelünk (szubjektív alapon pozitívan diszkriminálunk, vagyis privilégizálunk a többivel szemben)
  • Célja továbbá, hogy a fogalmakat elbizonytalanítsa, megkérdőjelezze és újraértelmezze (ezt nem én találom ki, ez vállalt célja). Más szavakkal élve (ahogy Puzsér szerintem helyes következtetésre jutva fogalmazott): bármi jelenthet bármit. Most már értjük, miért is olyan kurva nehéz definiálni, mi a posztmodernizmus?

Jordan Peterson, klinikai pszichológus, a Torontoi Egyetem gazdasági liberális, de konzervatív értékrendű tanára az alábbi módon összegezi és cáfolja ezt:

  • Derrida filozófiájának a lényege, hogy a világnak – bár véges számú jelensége van – végtelen számú értelmezése. Eddig rendben.
  • Azonban attól, hogy végtelen számú értelmezése van, ez nem jelenti azt, hogy végtelen számú életképes értelmezése is
  • Ezért a túlélésünk érdekében muszáj bizonyos hierarchiát alkotnunk az értelmezések között, és néhányat mások elé helyeznünk (privilégizálnunk)

 Nem könnyű téma, tudom, de maradj velem!

A "baloldaliság" modern politikai eszme, a posztmodern pedig éppen ezeket bontotta le. Akkor hogy fér meg a kettő együtt?

Úgy, hogy a francia entellektüell rájött arra, hogy azok a vezetők, akik náluk tanultak a Sorbonne-on Marxista filozófiát, hazamentek Kambodzsába és a Vörös Khmer szolgálatában végezték el a történelem legdurvább mészárlásait. Hiába vizionáltak képzeletbeli államot, ahol mindenki egyenlő, ahol megszűnik az osztálytársadalom, ahol nem történik meg a javak felhalmozása, a valóságban ezek az eszmék szörnyű éhínségeket és népirtásokat eredményeztek. Mao Kínája, Sztálin Szovjetuniója, Ceaușescu Romániája, Pol Pot Kambodzsája és még vagy fél tucat forradalmi diktatúra jelezte, hogy az eszme minden esetben így ér véget (kivéve, amikor a Szovjetunió olyan kirakatállamokat pénzelt, mint Magyarország vagy Kuba – de ezek nem igazolták az eszmét, ráadásul szintén rengeteg embertelenséggel jártak).


A képen Khieu Samphan látható, aki a Kambodzsai Vörös Khmer egyik vezetője volt. A Sorbonne-on tanult, disszertációját Kambodzsa ipari és gazdasági fejlesztéséből írta. Marxista szellemiségben kivitelezett kutatásai arra jutottak, hogy Kambodzsa a kizsákmányoló Nyugat miatt fejletlen. Hazatérve a Vörös Khmer egyik legkegyetlenebb mészárosa vált belőle, ahogy a gyakorlatban mindenkiből, aki a "békés marxizmus" elméleteit ültette széleskörű gyakorlatba.

A kulturális baloldal természetesen már akkor sem ismerte el, ha hibázott, ahogy azt sem, hogy a társadalomtudományi tanszékeken kotyvasztott elméleteik nem ültethetők át a valóságba, mert annak alapvető igazságait nem veszik figyelembe. Így született meg a világ legcinikusabb és legádázabb mondata: REAL COMMUNISM HAS NEVER BEEN TRIED (Az igazi kommunizmust még nem próbáltuk). Ez a mondat a mai napig kísérti az internetet és a szélsőbalos mémkultúrát. Akik leírják, minden bizonnyal szívesen végeznének olyan társadalmi kísérleteket, amik az esetek száz százalékában jelentettek nyomort és vérengzést azok számára, akik elszenvedték – hátha ezúttal megvalósul az igazi kommunizmus.

Az ideológia átmentése

Ahogy a diktatúrák hullahegyei nőttek, egyre cikibb volt a nyugaton érvelni a forradalmi kommunizmus mellett, ezért ugyanez az entellektüell új szellemben kellett, hogy ugyanazt vallja. Erre volt jó a posztmodern dekonstruktivizmus (és a posztmodernizmus egyéb filozófiai irányzatai).

  • Így a fent kifejtett derridai dekonstrukcióval tagadhatták tovább zavartalanul a társadalmi hierarchia hasznosságát
  • A dekonstrukcióval és a fogalmak újraértelmezésével a liberalizmust és a baloldaliságot szedték darabjaikra, majd ötvözték őket úgy, hogy a liberalizmust annak a szabadpiaci szemlélete helyett az individuumnak a közösség terhére gyakorolt jogaival, míg a baloldaliságot továbbra is a társadalmi igazságossággal és a javak újraosztásával azonosították. Így jött létre az a „balliberális” massza, amit ha a nevén nevezel, akkor még téged hívnak primitívnek, amiért nem tudod megkülönböztetni a két fogalmat – holott ők ötvöztek egymással teljes ellentmondásban álló eszméket
  • A nemek évszázadokon átívelő, komplex és kölcsönös függésen alapuló viszonyát szintén újraértelmezték, az elnyomó-elnyomott retorikát pedig átültették ebbe, elterjesztve a „patriarchátus” fogalmát, ami abból indul ki, hogy a dominancia egyenlő a közönséges zsarnoki elnyomással (külön cikkben fejtem majd ki, hogy ez miért szociálpszichológiai nonszensz)
  • A logocentrikus gondolkodás elvetésének köszönhetően relativizálták a tudományokat, és a politikai nézeteiket „tudománnyá” fabrikálták – így született a Gender-studies
  • A „bármi lehetsz” c. lájkolható holywood-i hazugságot a mainstream média alaptézisévé tették, és aki ezt megkérdőjelezte, azt szétgyalázták, kigúnyolták, elnyomónak és fasisztának bélyegezték – így hallgattatva el a kritikus hangokat a tudomány és a konzervatívok irányából.
  • Számos komplex és több tényezős társadalmi jelenséget magyaráztak azzal a populista gyűlöletkeltéssel, hogy a férfiak elnyomják a nőket (pl.: a fizetési különbségek, vagy a kisebb számú női felsővezetők esetében)
  • Relativizálták a szexuális zaklatás fogalmát, egy kategóriába emelve az utcai füttyögést és a valódi szexuális zaklatást, majd a médiában komolyabb vizsgálatok nélkül, bemondás alapon tettek tönkre életeket, nem egyszer kitartó, ugyanakkor bizonyítékokat nélkülöző médiahadjárattal és cyber-bullyinggal az öngyilkosságig kergetve embereket
  • Áldozathibáztatónak neveztek bárkit, aki kiállt az ártatlanság vélelméért
  • Autoriter nyelvi kontrollt vezettek be a PC és a széfszpészek szellemében (amikor az említett Jordan Peterson egy erről tartott vitában élő adásban mosta fel a padlót Cathy Newman-nel, a brit Veiszer Alindával, már másnap az alt-right új arcaként emlegették a mérsékeltebb baloldali médiában, a radikálisok pedig egyenesen szektás csalónak nevezték - holott egyik sem igaz)
  • Kiszervezték az „elnyomottság” fogalmát, hogy bárki, bármilyen traumára hivatkozva „elnyomott” és „hátrányos helyzetű” lehessen (hiszen ezek mindegyike szintén szabadon értelmezhető fogalom), ami egyszerre veszélyes arra nézve, aki a traumáit sérelemmel és áldozati pózokkal kezeli (ilyen terápia ugyanis nem létezik), és megalázó arra nézve, aki valóban hátrányos helyzetű
  • Feloldhatatlan ellentéteket szítanak, miközben hős forradalmároknak tűnnek (akár a bolsevikok): ha a társadalmat traumák alapján szervezzük csoportokba, annak az erős összetartó hatása mellett a történelem ismeretében tudjuk, mik a következményei
  • Teljesítmény nélkül jutalmaznak embereket, csak mert szerintük a másságot tisztelni kell, nem elég elfogadni

Végül pedig, ha bármelyikkel szembesíteni próbálsz egy posztmodernistát (legyen feminista vagy genderista), az alábbi válaszokkal találod szemben magad:

  • "Nem értetted meg, miről szólnak ezek az eszmék" - lófaszt nem, csak vállalhatatlannak tartom őket, de ha te megértettél belőle valamit, amit én nem, akkor próbáld meg nekem definiálni is azt, aminek az a definíciója, hogy nincs általános definíciója
  • "Ezzel (pl.: a metooval vagy kanadai genderneutrális újszülettekkel) nem minden feminista/posztmodernista/genderista ért egyet" - baszomalássan, attól még a leírtak megtörténnek, hiába hümmögsz meg hammogsz, hogy te csak mérsékelt vagy, a te nevedben is történik, és ezzel az "érveléssel" kened az ideológia kárait és saját felelősséged
  • "Náci/fasiszta/áldozathibáztató/szociálisan érzéketlen vagy" - ezt nem is kommentálom

Miért veszélyes ez még rájuk nézve is?

Mert ezek az ideológiák egy századdal korábban véres diktatúrákhoz vezettek, és bár ezt nem lehet elégszer elmondani, mégsem csak ezért. Vindikálják maguknak a jogot, hogy politikai alapon újraértelmezzék a nyugati társadalmak, de akár olyan tudományok, mint a biológia fundamentumait is, azonban elfelejtik, hogy ha ezt ők megtehetik ma, akkor mások is holnap.

Ahogy Hitler is átemelt elemeket a vörösök retorikájából, a posztmodern szélsőjobb is tanul a baltól - ezt ma már a mainstream balliberális gondolkodás is elismeri. Ma a nemeket értelmezzük újra, holnap talán a fajokat. Mi történik majd akkor, amikor (és nem ha) előáll valaki egy új tudománnyal, ami szerint az emberi faj nem biológiai alapon határozható meg „emberként”, hanem társadalmi alapon? – halkan jegyzem meg, hogy vannak olyan evolúciós elméletek, amik a homo sapiens sapiens fejlettebb frontális lebenyét, ami miatt ez a rendszertani besorolás indokolt, ilyen szociális elméleteknek tudják be. Mi történik, ha elkezdjük felmérni a társadalom kognitív struktúráit, és ahol azok bizonyos szempontból nem elég fejlettek, ott az újonnan feltalált tudományunk megállapítja, hogy ezeknek az embereknek a társadalmi fajuk nem ember, hanem valami kevesebb

Ha ez ilyen jól működik, és lehet elnyomott társadalmi nemi identitásokat kreálni a semmiből, akkor miért ne lehetne társadalmi-faji identitástudatot is kialakítani? Ha ez alapján lehet valaki elnyomott, az alapján miért ne lehetne valaki magasabbrendű? Nem tanultuk meg a történelemből, hogy ha az egyik retorika megszületik, idő kérdése, hogy a másik is életre keljen? Biztos, hogy mindent relativizálni kell? Biztos, hogy végig akarunk menni újra ezen az úton?

Miért kritizálom ezt én? Nehogy már azt mondjam, hogy a hátrahajtott pöcsű, női ruhás aktivisták ugyanúgy tematizálják a mi médiánkat, mint a nyugatét!

Azért kritizálom, mert ez nagyon is fenyeget minket. A posztmodern egalitárius ideológiák gyarmatosították a nyugatot, ezért az ideömlő hatásától mi sem vagyunk mentesek. A gyerekmesék csöpögnek a gendertől, kellett olyan fekete Star Wars szereplő is, akinek a cselekmény szempontjából semmi szerepe nincs, csak a négerkvótát hozza, és kellett a Fekete Párduc meg Wakanda, ami arcátlanul a négerek magasabbrendű, földalatti civilizációját hazudja nekünk (mintha hazudni kéne azért, hogy a feketéknek eredményeket tulajdonítsunk). Hiszen a filmekben nem az a fontos, hogy milyenek, hanem az, hogy elég nő, néger és nemsokára talán transznemű is legyen bennük. Vajon az újraértelmezett női szellemirtók és a Krisztust vezető Magdalena után mikor jönnek a transzszexuális, mutáns tininindzsa-teknőcök? Ne legyenek illúzióink, a feminizmus már a gyerekszobákban jár, és éppen a genderideológiát tessékeli be! 

Azokat a konzervatívokat, akik a posztmodern ideológiák, és kiváltképp a genderizmus visszásságait a szájukra merték venni (pl.: Bagdy Emőkét), a balliberális újságírók egy perc alatt kapták szét. Nem érdemi vitával, hanem ahogy szokták: cikizéssel és „maradinak” bélyegzéssel, amiért valaki nem hajlandó lemondani érvek nélkül a tradicionális értékeiről.

Ha nem a polgári szellem kritizálja a posztmodern baloldali radikalizmust Puzsérral, Farkas Attila Mártonnal, a Szélsőközéppel, veled és velem, akkor a 888 meg Németh Szilárdok fogják, és senki nem fogja elég komolyan venni, de még kevésbé fogja merni vállalni a véleményét a közösségi médiát uraló balliberális média ellenében. Ne óbégasd be a kommentek közé, hogy ezek a gondolatok nem eredetiek, mert egyrészt a kutyát nem érdekli, ha igazak, másrészt inkább ott óbégass, ahol valami eredetinek hangzik, de nem igaz.

Köszönöm, hogy elolvastad, és nem ugatod be legközelebb érvek nélkül, hogy túlzásba viszem a baloldal kritikáját! Köszönöm, hogy amikor az emberiség alapvető értékeiről van szó, nem érvelsz azzal, hogy "deamásikoldal", mert senki nem mondta, hogy oda kell tartoznod! Köszönöm, ha van elég bátorságod, hogy holnaptól te is kritizáld azt a vesztőhelyet, amit ma még a mainstream posztmodern baloldali radikalizmus ácsol, holnap talán azok, akik eltanulják a gondolkodásukat, és a saját ideológiájukra szabják! Köszönöm, hogy vannak értékek, amikből akkor sem engedsz, ha az Index vagy a 444 cikiz érte! Dicsértessék!

 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/52087/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?