Ministránsom beperelte Marozsák Szabolcs női önbizalomedzőt!

Tibi atya

Sűrű hónapnak számít ez a perek tekintetében, még az én házam tájékán is, de nincs más választásom: ha valaki a jó ügyért harcol, segítenem kell!


Történetünk 2016-ban kezdődött. Pszichológushallgató ministránsom a Facebook végtelen pöcegödrén szörfözött, mikor egy különösen gusztustalan oldal jött vele szembe: Marozsák Szabolcs női önbizalomedzőé. Ingerküszöbét ekkor már hosszú évek óta edzette a legpenetránsabb, a szartól leginkább bűzlő szélhámosok oldalaival, ez azonban az ő sokat próbált érzékszerveit is kikezdte. Az Oravecz Nórát és Paolo Coelhot rendszeresen idéző oldalnak hirtelen felindulásból a következő privát üzenetet írta:

„Kedves Szabolcs! Először is szeretném megköszönni, hogy utat mutat egy ilyen zavaros világban. Ha nincs az Ön pozitív kisugárzása, még ma sem tudnám, mi az, ami boldoggá tenne. Rengeteget olvasom a nőknek szóló tanításait, és egyre biztosabb vagyok magamban: én is szeretnék nő lenni. Nagyon sokat jelentene az önbizalmamnak, ha a műtétem után eljönne velem kettesben vacsorázni. Remélem nem vagyok túl tolakodó, de szerintem nem sok olyan férfi van manapság, mint Ön :)))”.

Marozsák Szabolcs ezt követően úgy döntött, hogy lélektani tanácsadóként megosztja ministránsom arcát, profillinkjét és a privátan írt üzenetet. Olvassátok innentől ministránsom élményeit és véleményét.

Egy pszichológushallgató az általa választott képzés függvényében átlagosan öt évet tanul, mire egyáltalán szóba jöhet, hogy komoly tapasztalattal rendelkező szakemberek szupervíziója mellett klienssel is foglalkozzon. Kismillió szakmai és etikai előírás van, amit be kell tartania eközben, ezekbe most egy kivételével nem megyek bele. Ebbe az egybe viszont azért, mert minden etikai előírás közül ez a legszentebb. Ha bárki, bármilyen indokkal hozzá fordul, azt maximális diszkrécióval kell kezelnie (hacsak nem veszélyeztet ezzel másokat)! Pont úgy, ahogy egy orvos sem szegheti meg a titoktartást, még akkor sem, ha a medenceröntgenen egy  matchbox-kamion árnyékolja le a sugarakat a páciense seggében. Nem számít ki mekkora troll, nem számít, hogy 100%-ig, vagy csak 99-ig vagyunk-e biztosak abban, hogy valóban csak trollkodik-e, a diszkréció alól a trollok sem mentenek fel.

Ha egy pszichológus osztotta volna meg a privát soraimat és a profilomat úgy, mint Marozsák Szabolcs, nem lenne kérdés egyetlen percig sem, hogy a holnapi naptól fogva valaha is folytathatja-e a tevékenységét. Egyetlen perc alatt vonnák vissza minden engedélyét, akkor is, ha azokban évtizedes munka volna. Ha szakmailag nem megalapozottan jár el (ráadásul szándékosan, ahogy esetünkben ez jól kimutathatóan történt), akkor is ez a veszély fenyegeti.

A tárgyalás

A bíróságon egyetlen percig sem próbáltam előadni, hogy Marozsákot azért pereltem be, mert a lelkembe gázolt volna, hiszen nem ez az igazság. Azért pereltem be, mert bestiálisnak érzem azt az itthoni gyakorlatot, hogy egy tanult, nem egyszer orvosi egyetemet végzett pszichológussal szemben kifejezett előnyöket élveznek a kuruzsló kontárok. Ugyanazért a piacért küzdenek, csak míg az előbbi valós szaktudással, valós segítséget nyújtva és éppen ezért sokszor drágábban kezel, addig valaki, aki tegnap még marketingtanácsadó volt, ma pedig már önbizalomedző, egy olcsóbb, fogyaszthatóbb, ugyanakkor szart sem érő szolgálgatást nyújt. Korrekt az a verseny, ahol a jobb szakembert több és szigorúbb előírás köti, mint a kontárt, aki bármit következmények nélkül tehet?

Mikor beléptem az ötödik kerületi ódon tárgyalóterembe, arra számítottam, hogy egy kicsattanó kisugárzású trénerrel találom szembe magam. Tudjátok, azzal az irritáló fasszal, akire legszívesebben rábasznád az ajtót, de ha mégis sikerül megvetnie a lábát a küszöbön, egyszer csak azon kapod magad, hogy morzsaporszívót vásároltál tőle, és megadtad neki tíz kedves barátod elérhetőségét, akikre bármikor számíthatsz.

Ennek Marozsák Szabolcsban nyoma sem volt. Egy hebegve habogó szánalomgóc
ült velem szemben. Marozsák először elcsukló hangon azzal mentegetőzött, hogy pedagógus diplomája van, illetve három félév pszichológiát is hallgatott (nem derült ki, hogy ezt pszichológiaszakon tette-e, vagy csak a pedagógia kerettantervbe volt beépítve egy „pszichológia” nevű tárgy, de mindegy is, egyikkel sem szabadna ilyen jellegű tanácsadást végeznie). Később azzal érvelt, hogy ő a profilképemből (melyen Tibi atyás pólóban vagyok) megállapította, hogy a neki írt üzenet biztosan trollkodás (hiszen aki egy webshopban ilyet vásárol, az szükségszerűen troll, aki pedig troll, azzal kapcsolatban nem kell betartanunk semmilyen, a foglalkozásunkban alapvető etikai normát). Végül inkább az ügyvédje vette át a szót, és a személyemet próbálta hitelteleníteni, illetve bebizonyítani, hogy egy korábbi tüntetésen való részvételem miatt közszereplő vagyok. Itt vált annyira nyomorúságossá védekezése, hogy ezt a próbálkozást a bíró sem vehette komolyan. Egy szóval tudom összefoglalni Marozsákot: nyomorúságos.

Ha nincs türelmed végignézni a hosszabb videót, nézd meg ezt az igénytelen, beszédtechnikát nélkülöző nyuggerreklámot, amit bárki, aki nem a Paprika TV délelőtti műsorsávját célozza, több profizmussal készít el. Így már érthetitek, miért éltem meg trashélményként az önbizalmat nyomokban sem sugárzó sarlatán nyekegését. 

Ha premierplánban akarod átélni a szekunderszégyent, amit önbizalom helyett fogsz érezni ettől a csávótól, akkor nézd meg a hosszabb videót. Nem csak közhelyes, humortalan és kameraképtelen, de egyenesen infantilis, mikor 06:50-től Szabolcsunk azzal büszkélkedik, hogy őt olyan komoly sértésekkel sem lehet megbántani, mint amikor valaki "melegnek" nevezi. Többször nem értem azt sem, hogy tulajdonképpen mit akar mondani, a szavai között ugyanis sokszor még úgy sincs összefüggés, hogy egyébként csak közhelyeket puffogtat. Mennyire áraszt önbizalmat az, aki még a közhelyekbe is dadogva gabajodik bele?

Hol vannak ilyenkor a pszichológus véleményformálók?

Azért éreztem szükségesnek az ellene folytatott pert, mert egy év van hátra a pszichológus diplomámig, és Marozsák Szabolcs garázdálkodása eddig semmilyen komolyabb kritikát nem kapott a szakma felől. Ebben a szégyenben nem szeretnék osztozni a szakmával.
Hol van ilyenkor a pszichológus elit? Miért néz a másik irányba, miközben valaki ilyen és ehhez hasonló idézeteket oszt meg, talán a gyermekek után legsebezhetőbb célközönségre, az önbizalomhiányos nőkre pozicionálva?

Gondolom, nem kell elmondanom, hogy miért hihetetlenül káros a kép üzenete. Ha van benned egy kiskanálnyi "common sense", érted, ha nem, akkor sajnos alulmúltad a Marozsák-küszöböt, és nem rendelkezem a képességgel, hogy egy poszt alatt rántsalak ki ebből az állapotból. Ami viszont kiderül még erről a képről, hogy Marozsák a nőket egyenesen állatnak tekinti. Ez lehet az egyetlen magyarázata annak, hogy azt írja, a nő egy "fajta". A fajta (latinul: cultivar) az élővilágban az egyes fajok háziasított (domesztikált) állományain belül elkülönülő populáció. Aggodalomra semmi ok! Ha megfelelő gazdája vagy a nődnek, és nem hanyagolod el, nem fogja más faszát is megdézsmálni! De jaj neked, ha mégsem viseled gondját: akkor aztán elcsatangol és nincs megmondhatója, mit vesz a szájába. Ritkán teszem fel ezt a kérdést, de hol vannak a megveszekedett feministák ilyenkor, amikor talán még hasznosak is lehetnének?

Több szempontból is van szégyellnivalója a pszichológus szakmának azért, mert nem lépnek fel ez ellen elég hangosan és jól artikuláltan. Először is, a pszichológiával kevesebbet foglalkozók könnyen összetéveszthetik az ilyen sarlatánt a pszichológussal, ezért a szakma megítélése romlik, ha nem húzunk jól kivehető kontúrokat a tudomány és a közönséges bazári cirkusz közé. Másodszor, mindent meg kell tennünk azokért is, akik nem most kérnek segítséget tőlünk, hanem talán a jövőben. Ez a felelősség pszichológusként éppen úgy nyugszik a vállunkon, mint az orvosoknak a vajákosok elleni küzdelem, még akkor is, ha kitartóan dugjuk homokba a fejünket.
Nem túlzok túl barokkosan, ha azt mondom, hogy életek múlhatnak azon, hogy valaki megfelelő segítséget kap-e, vagy olyan placebot, amitől csak pillanatnyilag érzi jobban magát. Utóbbi ugyanis könnyedén azt a téves érzetet adhatja, hogy a fejünkben az adott problémát eltehetjük a „megoldva” mappába, hiszen annak a negatív hatását eddig éreztük, most pedig pillanatnyilag nem. Mindeközben a probléma valódi gyökerét nem kezeltük, de még csak fel sem ismertük és nevén sem neveztük azt, így tovább rontja az életünket.

Több cikk jelent már meg az olvasottabb médiumokban arról, hogy Szabó Péter tevékenysége miért káros, Marozsákról azonban olvasottabb véleményt eddig egyedül Puzsér Róbert írt „Az öngyűlölet vámszedője” címen. Megértem, hogy Szabó Pétert  nem olyan könnyű egyik pillanatról a másikra lemosni a pályáról, hiszen ő úgy iszonyatosan káros, hogy emellett vérprofi előadó, elsőrendű sármőr, illetve valószínűleg kiváló üzletember és hálózatépítő is. De Marozsákról ennyit sem lehet elmondani. Ez a csávó egy szánalmasan nyökögő, beszédképtelen senki. Ha neki lehet majdnem kétszázezer követője, és egyetlen pszichológus sem tud erre érdemben reagálni, az azt jelenti, hogy a magyar pszichológusok jelenleg gyengébb szellemi immunrendszert képeznek a közgondolkodásban, mint gondoltam. Ezen változtatni kell, és kihasználni ennek a szakmának, és a pszichológiatudománynak a potenciálját!

Marozsák szerint ő csak segít

A tárgyaláson Marozsák nyafogott valamit arról, hogy ő tulajdonképpen segít a nőknek, mert erre igényük és szükségük van. Úgy éreztem, az önbizalomedző – akit személyes találkozásunk és az interneten fellelhető anyagai után soha eszembe sem jutna összefüggésbe hozni semmiféle önbizalommal – ezt nem csak a bírónak, hanem saját magának is hajtogatta (nem is értettem, miért, az ügy szempontjából teljesen irreleváns volt). Nyomorult mantra volt, és ha nem tudnám, hogy milyen károkat okoz, hogyan vezeti félre tudatosan azokat, akiknek segítségre lenne szükségük, talán meg is sajnálom. Így viszont eszemben sem volt megsajnálni, ezért mielőtt elhagytam a termet, biztosítottam, Tibi atya segítségével Oravecz Nóra után küldöm a feledésbe. Szerintem nem volt őszinte a mosolya a kézfogásnál, és aligha tett jót az önbizalomtréner önbizalmának, hogy az enyém az volt.

Marozsák esetéből elsősorban a magyar pszichológus szakmának kell levonnia a megfelelő következtetéseket: ha nem növesztünk gerincet és állunk ki magunkért és a pszichológiát övező közvélekedésért, fejünkre nőnek a sarlatánok, és a felelősség ezért nem másé, csakis a miénk lesz. Szükségünk van saját kamarára, ami nem csak abban merül ki, hogy minket szabályoz, hanem abban is, hogy a kontárokat üldözi. Nem tartom legitim érvelésnek azt a felelősségtolást, hogy a szólásszabadságnak ezt a fajta korlátozását jelenleg nem teszi lehetővé a jogszabályi környezet. Ez ugyanis idővel változhat, és személy szerint nem látom, hogy a szólásszabadság ennek akkora kárát látná. A mi dolgunk, hogy megértessük a közvéleménnyel, hogy ahogy egy kuruzsló, aki a rákra ad kétes hatású kezelést, nem menekül a börtönbüntetés elől akkor sem, ha ő elmondta, hogy nem orvos, úgy annak sem szabadna, aki a hivatásszerűen teszi ezt a depresszióval, akkor sem, ha egyébként elmondja, hogy ő nem pszichológus. Mindkét tevékenység életeket követelhet.

Tibi atya talán Marozsákot is Oravecz Nóra sorsára tudja juttatni, és kitartó kritikával elérheti, hogy a többszázezres követettsége ellenére a kutya se lájkolja többé a posztjait (Oravecznél ez végül sikerült). Ezt a feladatot azonban nem Tibi atyáknak és Puzsér Róberteknek kéne elsősorban végezniük, hanem a mindenkori magyar pszichológuselitnek, akiknek ez a bejegyzés még Marozsák Szabolcsnál is előbb szól! Ki kell mászni a kultúrkávéházakból, a tanszékekről, és egyszer s mindenkorra elfelejteni a posztmodern Esterházy Péter néplelket mérgező szavait, miszerint „bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá”.

A démonok, amikkel túl sokáig nem foglalkoztunk, mert derogált leereszkedni hozzájuk a magasból, már nagyon mélyen gyökereznek, így nekünk sincs más választásunk, mint oda lemenni, és a szellem minden eszközével kiirtani őket onnan. Remélem, ezt a harcot csak elkezdenem kell egyedül, idővel nálam képzettebb és szakmailag nívósabb pszichológusok is csatlakoznak. Ne nézzük tétlenül, ahogy átverik azokat, akik egyébként nyitottak a segítségkérésre, csak hamarabb találnak a könnyen fogyasztható, de hamis megoldásra, mint a valódira. Mert nem egy elkeseredett, segítséget kérő ember tehet arról, ha valaki akkor veri át, amikor a legkiszolgáltatottabb.

Kedves leendő pszichológus kollégák!

A sarlatánok nem hullanak maguktól! Nekünk kell őket kiszorítanunk a nyilvánosságból, ha kell, egyesével, mert rajtunk kívül senki nem fogja. Köszönöm, hogy ezt megértitek, és mivel ezt a pert nem Tibi atya indította, csak segít benne, úgy dukál, hogy személyesen köszönjem meg a témával kapcsolatban tanúsított jövőbeni aktivitásotokat! Köszönöm, hogy nem kell egy olyan szakmában pályakezdőnek lennem, ami nem hajlandó észrevenni azt, ami ellen feladata lenne küzdeni!


Köszönettel: Patkó Dömötör, a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakos hallgatója

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/53405/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?