Szentesi Éva szerint a férfiak nem fogyasztanak kultúrát, mert az szerintük "buzis"

Tibi atya

Szentesi Éva egy blogbejegyzésben kifejtette, hogy a férfiak macsóságukból fakadóan nem képesek rajongani semmiért, nem fogyasztanak kultúrát és inkább az erejüket mutogatják szívesen. Miután a főemlősök szintjére helyezett minket, Péterfy-Novák Évával folytatott beszélgetéséből megtudjuk, hogy az írónők azért gondolkodnak így, mert a könyvhéten az ő könyveiknél nem állt sor, míg más, férfi írókéinál igen. Teljes cikkét itt olvashatod (érdemes, ha még nem kávéztál: nem hosszú, de üzemi fordulatszámra pörgeti a vérnyomásod). Patkó Dömötör írása.

Szentesi Éva a kultúra igényét hiányolja a férfiakból. Számára érthetetlen, hogy amíg a nők megőrültek a Beatlesért és a Rolling Stonesért, addig a Spice Girls vagy Madonna lábai előtt miért nem sikoltoznak a férfiak is könnyes szemmel. Megfejtése a következő: az ilyesmi a férfiak szerint buzis, a macsó kulturális beágyazottságba pedig nem fér bele a rajongás.

Pedig ideje lenne felnőni ahhoz az elképesztő munkához, amit a feminista mozgalom végzett az elmúlt évszázadban (sic!), és megtanulni, hogy nincs olyan, hogy valami „buzis vagy lányos”, mert a kultúra szexi, olvasni szexi, színházba járni szexi, és rajongani is szexi.

- írja.

Szentesi Éva iskolapéldája annak a posztmodern radikálbalos csőlátásnak, ami abból fakad, hogy bizonyos körökben túl sokáig volt elég az elismerő bólogatás bezsebeléséhez, ha gondolkodás helyett képes voltál kinyögni, hogy te bizony feminista vagy. Vajon miért gondolja Szentesi Éva, hogy mindenkinek ugyanazért és ugyanúgy kell rajongania? És milyen alapon határozza meg ő egyszemélyben, hogy mi a kultúra?

Nem rajonghatok a Pink Floydért itthon és csendben, félmeditatív állapotban? Azért, mert nem sikoltozom, még nem élhetek át katarzist, amikor David Gilmour szólózik? Ha én történetesen nem a "Kardos Margit disszidál" c. Szentesi által írt ponyva novellagyűjtemény, hanem a pszichológia, a neurológia, a mítoszok vagy a Biblia iránt mutatok nagyobb érdeklődést, akkor én is macsó vagyok? Fogyasszam élvezettel azt a „Kardos Margit disszidált”, ahol a férfikarakterek egytől egyig olyan egysíkú, csupán felszínes vonásaikban különböző lények, amilyeneknek Szentesi látja őket? Könnyes szemmel kéne hallgatnom azt a fos, semmitmondó, popszutyok Madonnát, hogy Szentesi hímivarjeles macsóbillogját egyszer s mindenkorra lelúgozhassam a homlokomról? – nos, Éva, arról szó sem lehet.

Ebben az írásában Szentesi Éva egy kétéves gyermek világlátásával tekint a férfiakra, és úgy en bloc az egész világra: a csúnya felnőtteknek nem tetszik a könyv, amit én csináltam, vagy ha tetszik is, nem úgy fejezik ki, ahogy én azt elvárom, és amiért én nem azt és nem úgy élhetem át a visszajelzések tekintetében, amit és ahogyan én elképzeltem, a hibások ők. Amikor azt mondom, Szentesi Éva egy kétéves gyermek érettségével bír, nem pusztán csipkelődöm: valóban azt a fajta gyermeki egocentrizmust demonstrálja, amit Jean Piaget biológus és fejlődéslélektani elméletalkotó a műveletek előtti szakaszban figyelt meg, vagyis óvodáskorban. Csak én vagyok fontos, a világ pedig értem van. Ha valami ebbe a sémába nem illeszkedik, a hiba abban lehet, de bennem biztosan nincs.


Hogyan infantilizál a feminizmus?

Mint minden elnyomó-elnyomott analógiára épülő identitáspolitikai irányzat: a vélt kizsákmányoltjait elnyomott szerepben konzerválja, ezáltal bizonyos felelősségek alól felmentve őket. Ez mindössze azért rossz még azoknak is, akik esetleg olyan megveszekedetten küzdenek érte, mint Szentesi Éva, mert az önként felvett elnyomott szerep felmentettségéből következő felelősségvállalási deficit okozza azt a gyermeki létállapotot is, amit Szentesi Éva tár elénk.
Kihúzni magad minden felelősség alól, és letudni mindent annyival, hogy a macsó férfiak bűne, azért óriási kiszúrás magaddal szemben, mert a gyermek úgy lesz felnőtt, hogy az életében felmerülő krízishelyzetekre megfelelő választ ad, így megoldja azokat és fejlődik, vagyis készen áll újabbakra. Az, aki sosem néz szembe a kríziseivel, mert elintézi azzal, hogy a könyve iránti alacsony érdeklődés  férfiak buta, erejüket fitogtató, érzelmek és rajongás kifejezésére képtelen majomlétének tudható be, a szembenézés felelőssége és ezáltal a fejlődés lehetősége elől menekül. Teszi mindezt úgy, hogy nem is feltételezi, hogy a hiba lehet, hogy nem mindenki másban van, csupán neki kéne változtatnia, ha szeretné, hogy a jelenlegi, neki nem tetsző állapot is változzon.

Biztos, hogy Szentesi Éva valóban egy macsó kultúra áldozata?

Én ezt őszintén kétlem. Ezzel nem azt vonom kétségbe, hogy szenvedett el traumát férfiaktól, ahogy azt sem, hogy sok más nő is szenvedett, de megnyugtatom őket, mi is szenvedünk el traumát nőktől. Nem gondolom, hogy a megoldás felé haladunk, ha ezeket a traumákat vetítjük ki (a kezelésük helyett) egy komplett nemre! Ha mind azt csinálnánk, amit Szentesi, és a kudarcaink traumáiért mindig másokat okolnánk, ráadásul nemi alapon, olyan poklot teremtenénk, amiben egészen biztos vagyok, hogy lehet élni, csak rettenetes.

Ha Szentesi Éva hiányt szenved kulturált férfiakban, az nem azért van, mert a férfiak nem érdeklődnek a kultúra iránt. Ha szeretne több kultúrakedvelő férfival találkozni, akkor javaslom, hanyagolja a ponyvaírást! Egyrészt azért, mert véleménykülönbségeink dacára sokkal több írói potenciált látok benne a jövőben annál, hogy olyan piacon versengjen, amit a Lakatos Leventék rózsaszín mázas pornóirodalma ural, másrészt azért, mert akkor talán megfelelő hozzáférése lesz ahhoz a kultúrához, amire ő maga vágyik a férfiak részéről!

Higgye csak el, ki tudjuk mi fejezni a rajongásunkat, csak sokunknak a sorbaálláshoz több kell, mint amit a Spice Girls vagy maga Szentesi Éva „kultúra” címszó alatt prezentál.

Éva!

Szívesen vitatkozom erről veled nyilvánosan, ugyanis rendkívül károsnak tartom, hogy a wmn.hu a magasintellektus csomagolásában ad el feminista identitáspolitikát. Én szeretem a nőket, és nem kívánom nekik azt a keserű sorsot, ahova ezek a gondolatok vezetnek. Nem kívánom neked sem.

Maradok tisztelettel a véleménykülönbségeinkből fakadó diskurzus iránt:



Patkó Dömötör


https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/54305/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?