A Pride sem kevésbé totalitárius, mint a NER

Tibi atya

Tegnap egy bejegyzés formájában kifejtettem, hogy a HVG melegpropagandája szerintem miért nem tudományosan megalapozott, és miért hibás gondolat, hogy a homoszexuális szülők gyermekei érzelmileg stabilabbak lennének, mint a heteroszexuálisokéi. Kifejtettem továbbá, hogy soha eszembe nem jutna megvetni senkit sem a mássága miatt, nem háborodnék fel két utcán sétáló vagy akár egymást megcsókoló férfin sem.

Jelenlegi ismereteim birtokában továbbra sem támogatom a meleg párok gyermekvállalását, és azt gondolom, hogy ez a téma mélyebb körbejárást igényel, mint a baloldali és liberális sajtó hurráoptimizmusa. Azt is gondolom továbbá, hogy ha én nem teszem fel ezeket a kérdéseket, akkor azokat Németh Szilárd és Dúró Dóra fogja, és ennek a nagyon fontos témának a kritikája is csupán önmaga paródiájává silányul. Nagyon fontosnak tartom, hogy létezzen a nyilvánosságban fogyasztható, ugyanakkor színvonalas ellenpontja a posztmodern baloldal fogalmi dekonstrukcióinak, ami teljes médiagőzzel és globálisan száguldva tarol maga előtt tudományt és hagyományt egyaránt.

A kormánypropaganda nem kevésbé fojtja el ezeket a diskurzusokat a primitív gyűlöletkeltésével, mint maga a Budapest Pride. Bestiálisnak tartom azt a gyakorlatot, hogy a Pride nem engedte felszólalni Kiss Noémit, amiért kimondta, hogy a transzipar gyerekeket szexualizál. A serdülőkor előtti gyermekeken végrehajtott hormonkezelések tíz éve még rémmesék voltak: „csak a bigott konzervatívok riogatnak vele két libsizés közben” – mondták. Ma már ez a valóság. A transzipar nagyon is létezik, és ha a gyógyszeriparban nem is érhető tetten (ahogy Dr. Szabó A. Zsófia írt a HVG-n, mikor azt írta, nem létezik), a szórakoztatóiparban annál inkább. Egyik sem kíméli a tízéves gyermekeket, és ez már nem csak egy szubkultúra: a leglátottabb reklámfelületeken néz a szemünkbe kihívóan egy tízéves fiú nőnek öltözve, miközben a mérsékeltebb posztmodern baloldal a cipője orrát nézve motyogja, hogy ezzel nem ért egyet. Olyan groteszk érzése van az embernek, mintha egy lágerkápó támaszkodna meg Auschwitz bejáratánál, miközben azt mondja, a náci birodalom önmagában nem rossz, ő csak a zsidók tömeges kiirtásától határolódik el.


A képen az a transzipari termék látható, ami Dr. Szabó A. Zsófia szerint nem létezik. A desmondisamazing.com-on követhetitek tovább a kis Desmond tevékenységét a nem létező transziparban. A serdülőkora előtt queerré tett fiú állást foglal az LMBTQ-közösség mellett is. Vajon transzfób vagyok, ha ettől kétezerre szökik a vérnyomásom? Csak mert szerintem akik ezt művelik egy gyermekkel, azok nem érdemelnek jobb elbánást, mint azok, akik népirtásokat vezényelnek.

Az én félelmem a homoszexuálisok gyermekadoptációjával kapcsolatban nem csak az, hogy rengeteg agyonhallgatott ellenpélda van a sikerességére, nem csak az, hogy lépten-nyomon kamutudományos módszerekkel végeznek progandafelmérést, ahol a gyermeket valójában nem vizsgálják (ahogy ezt tegnap kifejtettem), nem csak az, hogy széles körben elismert szakemberek, pszichiáterek és klinikai pszichológusok hívják fel a figyelmet, hogy egy gyermeknek apára és anyára van szüksége. Sokkal inkább az, hogy olyan úton indulunk el, ami leállósáv nélkül vezet afelé, hogy a gyermekek a szexusukkal együtt politikai ideológiák eszközei legyenek. Ha elvégezzük azt az etikai nihilista műveletet, ami többezer éves evidenciákat számol fel pusztán azzal a módszerrel, hogy a miértet felcseréli arra, hogy miért ne, ha minden normát relativizálunk, annak az a vége, hogy egy tízéves gyermek kurvának öltöztetve kokettál százezrekkel az Instagramon. Annak az a vége, hogy az iszonyatosan káros genderneutrális nevelés megfosztja a gyermeket azoktól a posztmodernisták által „sztereotípiáknak” hívott kognitív sémáktól, amik mentén a gyermek a fejlődéséhez szükséges identitásba ágyazza magát. Annak az a vége, hogy a szülőszobákon végül nem állapítják meg a gyermek nemét, és senkit nem érdekel, hogy az identitáskrízis, amihez ez vezet, milyen öngyilkossági mutatókkal jár (arról egyébként is a kirekesztés tehet).

Sophie Labellenek, a Pride egyik kiállítójának képregénye szabad fordításban: "Jé, itt jön Robin baba! Robin babának nincs szüksége túl sok mindenre, hogy boldog legyen! Valójában még a társadalom által ráaggatott nemi szerepekre sincs! Robin tudja, mi a legjobb!"

Aki ma kimegy a Pride-ra, az nem csak a homoszexuálisok házasságáért tüntet. Az kiáll az AIDS-es transzvesztita celeb (saját bevallása szerint queer – jelentsen ez bármit is), Conchita Wurst kulturális jelensége mellett. Az kiáll a pedofíliát is propagáló, gyermekkarakterek szájába transzpropagandát író Sophie Labelle képregényei mellett. Kiáll a gyermekek szexuális tárgyként való felhasználása mellett. Ami pedig a legrosszabb, kiáll amellett, hogy ha egy szervezetnek elég pénze van ahhoz, hogy felbrandingelje magát a szexuális kisebbségek védelmezőjeként, akkor többé ne lehessen a saját fórumain megvitatni az ebből fakadó felelősségét. Kiss Noémi bűne ugyanis mindössze ennyi volt. A Pride szervezői levelemre akkor azt válaszolták, hogy nem óhajtanak teret adni a diskurzusnak a Pride keretein belül, de eljönni egy zártkörű, moderált vitára sem voltak hajlandóak, noha sem Kiss Noémi nem közvetített gyűlöletet a szexuális kisebbségek felé, sem én. Az őket kiaknázó politikai érdekcsoportok irányába fejeztem csak ki az ellenérzéseimet: miért kell kényszeríteni valakit bizonyos politikai ideológiák megvallására, hogy felszólalhasson ott, ahol elvileg őt is képviselik? Nem fasisztább ez még a homofóbiánál is?

A tegnapi cikkem nyomán a kommentszekcióban megjelenő szellemi darálékban gázolva az volt az érzésem, hogy semmi különbség nincs a homofób trollok és a széfszpészek gyermeteg féllényei között. Úgy érzem, mégis volt értelme írnom erről, mert egy nagyon igényes ellenvéleményt kifejtő meleg srác, aki a párjával gyermeket nevel, sokkal kulturáltabban áll a kérdéshez, mint a védelmében felkelő vérszomjas csőcselék. Megbeszéltünk egy találkozót, hogy személyesen is érveket cserélhessünk, és az ütköző vélemények közepette ne kelljen a kétoldalról epét okádó koszos trollparádé seggtörlő rongyaként funkcionálnunk. Mélységesen sajnálom, hogy ez a beszélgetés ma csak egy kávé mellett történhet nyugodtan, a nyilvánosságban nem. Nem értem, hogy egy ilyen világrend egyik radikális ellenpólusa mellett miért kell ma a kritika minimális igénye nélkül tömegeknek felvonulnia, ahogy azt sem, miért vannak, akik a kordon másik oldalán savastul öklendik rájuk a gyűlöletüket. Én a magam részéről azt látom, hogy ahogy a NER trolljai képesek előhívni a kollektív tudattalan legsötétebb szennyét a Pride kapcsán, úgy lehet ugyanolyan primitív inger-válasz reakciók mentén masírozni az elfogadás szivárványzászlaja alatt is. A NERtrollda és a totalitárius széfszpészek hulladéka ugyanolyan jól oldódik a közösségi terek barbarizmusában. Dicsértessék!

 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/55303/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?