A 888 szerint a hozzám hasonlókat agyon kéne lőni!

Tibi atya

Úgy tűnik, megcselekedtem a megbocsáthatatlant: ugyanúgy mertem kritizálni a cinikus kormánypárti trollt, Megadja Gábort, ahogy azt bármelyik ellenzéki újságíróval teszem, ha alapvető emberi normákba gázolnak. Hiába hívtam podcast-vitára, hiába ajánlottam nekik többször is, hogy jöjjenek akár többen is, az érdemi vitához nem fűlött a foguk - gyáván visszahúzódtak a bűzhödt szerkesztőségeikbe, hogy onnan mocskoljanak tovább és hazudozzanak rólam. Megadja Gábor a 888 hasábjain még beérte olyan kisstílű kamukkal, hogy Vona Gábor híve vagyok (noha pontosan tudja ő is, hogy hazugság: a választások előtt és után is kritizáltam a Jobbikot), Pozsonyi Ádámnak ez már nem volt elég. Szerinte nem értem, hogy háború van, ahol nem lehet holmi „polgári autonómiára” hivatkozni, mert aki nem velük van, az ellenük. Hozzátette továbbá, hogy hozzám hasonló nemzetárulást utoljára a világháború antant-párti politikusai vittek véghez, akiket ott helyben kellett volna agyonlőni. Pozsonyi világában az igazi hősök azok, akik ma fel merik vállalni a párthovatartozásukat, és nyíltan ki mernek állni a kormány mellett. Hozzáteszi, a mai humanisták felszabadítást hazudnak, bezzeg a régi feudális erkölcs még az erő jogán vette el, amire szüksége volt. Teljes cikkét itt olvashatjátok, de előre szólok, sok köszönet nem lesz benne.

Az első gondolatom az volt, hogy Pozsonyi Ádámnak válaszolok, de ahogy ránéztem az egykor anarchista punkzenész (ma viszont hithű fideszes) soraira, kétségem sem fért hozzá: egy bomlott elméjű, valószínűleg kezelésre szoruló emberrel vitatkoznék. A kusza gondolatsaláták, a szövegkohéziót nélkülöző gyűlölködés, valamint a nyelvtani és helyesírási hibák tömkelege mind egyértelműen közvetítik, ez a csávó nincs olyan állapotban, hogy felelősségre vonható legyen. Szellemi-lelki leépülését mi sem jelzi jobban, minthogy egykor még rendszerellenes szabadgondolkodóként aposztrofálta magát, mára azonban hitvallása, hogy bértollnoknak lenni a legnagyobb dicsőség, mert az egyfajta felvont zászlajú, kihúzott kardú lovagi erény (nem én találom ki, ő írja "A bértollnokság dicsérete" c. cikkében). Bármennyire is undorodom ettől a mentalitástól, ahogy tizenegyest sem rúgnék egy vaknak, bokszolni sem hívnék egy kerekesszékest, észérvekkel sem sorozok egy skizoid gondolatörvényben hánykolódót. Ezúttal tehát hiába kézenfekvő, nem célom Pozsonyi felelősségre vonása sem a kiirtásomra felszólító gyűlöletbeszédéért.

Aki viszont engedi, sőt, támogatja, hogy a demencia ennyire előrehaladott állapotában írjanak a lapjába, az nagyon is felelősségre vonható!

G. Fodor Gábor, a 888 főszerkesztője vérbeli médiapszichopata, mestersége pedig amennyire egyszerű, olyan hatásos: mindent csak a legprimitívebb érvekkel lehet kritizálni (mármint mindent, amit nem a kormány tesz). Bármit, ami ettől picit is magasabb nívót képvisel, az ő lapja nem lát szívesen. Nagy felfedezése, hogy minél egyszerűbb, minél butább egy érv, azok, akik azonosulni tudnak vele, annál erősebben vágják majd oda a komplexebb, valódi megértést igénylők ellenében. Az ilyen trollok fáradhatatlanok, hiszen nem tüzelnek el semennyi szellemi energiát a közéleti viták során, míg akik megpróbálnak érdemi érvekkel kiállni ellenük, előbb-utóbb belefáradnak. Igazi gerillahadviselés ez az értelmiség ellen: ahogy a tálib harcosok, akik a hegyekben húszdolláros rögtönzött robbanóeszközökkel semmisítették meg a nyugat sokszázezres haditechnikáit, úgy zúzza porrá a közösségi térben az öt perc alatt elsajátítható trollattitűd a hosszú évek tanulásából fakadó ellenérveket. Jól alkalmazott helyi erőfölénnyel, egyszerűbb és könnyebben lájkolható tartalmatlansággal. A minőségi genderkritika helyett elég annyi, hogy a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk, az ellenzék érdemi bírálata helyett pedig jó lesz Soros és a migránsok.


G. Fodor Gábor, a 888 főszerkesztője

G. Fodor Gáborban nekem nem is az a legdühítőbb, ahogy busás zsolddal a 888 szerkesztőségébe toborozza az internet szemetét, hogy aztán a közbeszéd elleni frontvonalba parancsolja őket. Sokkal inkább az, hogy a folyamatos alávaló mocskolódás és a magyar nyelv iránti tiszteletlenség közepette már nem is takargatja, mennyire megvetik még azokat is, akik a Fideszt támogatják. Hogy is lehetne komoly képpel előadni, hogy nem így van, miközben G. Fodor vezényletével a legigénytelenebb ellenzéki sajtótermék, a 444 nevű bulvárhírportál kormánypárti koppintását kínálják nekik?

A Fidesz kulturális bázisa egykor Cseh Tamást jelentette, ma pedig az ufókról beszámoló Pataky Attilát. G. Fodor Gábor azért ekkora értéke a rendszernek, mert (a szerkesztőségben egyébként egyedül) elég intelligens, hogy ezt a romlást megértse, és ezzel egyidejűleg elég gerinctelen, hogy kritika nélkül asszisztáljon hozzá (utóbbival viszont már sajnos nincs egyedül). Ami a tarkónlövésemet illeti, G. Fodor Gábor pontosan tudja, hogy az a gazdájuk posztmodern diktatúrájának a belső logikája ellen való. Az erőt egy ilyen rendszerben csupán fitogtatni kell, nyilvánosan alkalmazni sosem szabad. Előbb jelölik meg a hatóságok második otthonukként bármelyik krimómat, minthogy a gyáva tollnokok valamelyike fegyvert ragadna, és végrehajtaná, amivel fenyegetőzik.

A 888-ban kezelt, súlyos tudatkárosodást szenvedett „művész”, a magát lovagnak képzelő Pozsonyi Ádám most bizonyára pallosért kiált, hogy érvei fogytán is elégtételt vehessen rajtam. Az ő tragédiája legalább annyira, mint a miénk, hogy tébolyodott üvöltözését nem egy pszichiáter hallgatja, hanem a médiapszichopata G. Fodor Gábor, aki konstatálva betege állapotromlását, csak ennyit mormol: „kiváló, ez holnap mehet is a címlapra”.

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/57777/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?