Balázs Borbála szerint helyes, ha valaki börtönbüntetést kap Mohamed pedofilozásáért!

Tibi atya

Az osztrák bíróság 2009 nyarán huszonnégyezer euróra (mai árfolyamon 7,8 millió forintra, akkori értéken a frissen összeomlott ingatlanpiacon egy fél garzon árára) büntette meg Susan Winter politikust, amiért gyermekgyalázónak nevezte Mohamed prófétát. A bűn a bíróság szerint vallási tanok lealacsonyítása volt. Ezt követően 2009 őszén Elizabeth Sabaditsch-Wolff bécsi háziasszony egy szabadegyetemi előadáson fejtette ki, hogy ha az 53 éves Mohamed egy 9 éves lánnyal szexel, az igenis pedofília. Napokkal ezelőtt pénzbüntetést, befizetés hiányában pedig letöltendő börtönbüntetést szabott ki rá a bíróság. A nő az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, a kafkai rémálom azonban itt sem ért véget: a Strasburg-i Bíróság szerint nem sérül a szólásszabadsághoz való joga, ha a Mohameddel kapcsolatos véleményéért jogilag meghurcolják. Pakisztáni iszlamista csoportok lelkesedéssel fogadták az ítéletet, de nem csak ők: Balázs Borbála, az azonnali.hu újságírója is ezt teszi cikkében. Vélemény.

Nos, talán belemehetünk abba, hogy Mohamed pedofil volt-e. Abban egyetértek, hogy mai lencsén keresztül értelmezni valamit, ami évszázadok óta nem aktuális, olyan kultúrbarbárság, amire csak az iskolázatlanságot radikalizmusra váltó feministák vetemednek, miközben Bibliarészleteket idéznek, és 2018 tükrében megállapítják, hogy az macsó. Csakhogy a pedofíliával kapcsolatos tiltás már Mózes könyveiben is világosan létezik, és az első menstruáció előtt már négyezer évvel ezelőtt is bűnnek számított gyermekkel közösülni. Egy kilencévesnek – pláne akkor, amikor a pubertás-kor határai még nem tágultak ki annyira, mint a huszadik században – szinte esélytelen volt elérnie a nemi érettséget ilyen fiatalon (és ha el is éri, a szülőcsatorna fejletlensége miatt még továbbra is rendkívül veszélyes a közösülés). Azért gondolom továbbá, hogy pedofíliának kell nevezni az említett kapcsolatot, mert a muszlim vallás Mohamed életét pontos zsinórmértéknek tekinti, és számos országban a pedofília kérdése pont emiatt ma is aktuális: az említett Pakisztánban a házasságok 50%-a 18 éven aluli lányokkal köttetik (természetesen a beleegyezésük nélkül, mert az a nőknek csak a toxikus fallokrácia nyugati országaiban alapvető joguk). A jelenség Yemenben is jelentős mértékű, és mielőtt a szegénységgel meg a hozománnyal próbálnánk ezt szétkenni, a jóléti Szaúd-Arábiában sem ismeretlen. Jelenleg 700 millió nőt érint a világon.


Megvan az a vicc, hogy nem vagyok pedofil, csak türelmetlen? A hagyománykövető Ali állatokért vásárolt szép, fiatal 12 éves feleségének nincs, vagy csak nem érti a poént.

Aki ma azt mondja, hogy Mohamed nem volt pedofil, az szerintem ezeket a gyakorlatokat nem csak legitimálja, hanem a demográfiai adatok ismeretében egyenesen Európa szívébe fecskendezi. Ez persze vélemény, és mint olyan, vitatható, csakhogy ha ezt a határunktól 70 kilométerrel nyugatra mondom, börtön jár érte.

De nem is ez a legfontosabb.

Sokkal inkább az, hogy ennek Balázs Borbála örül! Noha kifejezettem undorodom minden véleménytől, ami szerint Mohamed nem volt pedofil, mégsem szeretném, ha ők, vagy Balázs Borbála pusztán ezért valaha is börtönbüntetést, vagy egyáltalán bármilyen büntetést kapnának, de még azt sem, ha ennek akár csak az elvi lehetősége is fennállna. Balázs Borbála mégis ezt szeretné tenni, még velem is. Ő egyetért vele, hogy vallási tanok kritikájáért akár két év letöltendő is járhat Ausztriában. Ő egyetért az osztrák államügyész alábbi mondatával: „ezzel az ítélettel egy általános jellegű megelőző határt kell húzni”.

Szerintem a civilizációnkat a migránsok és Soros György (jelentsen ez bármit is) legfeljebb másodsorban fenyegetik, ha fenyegetik. A Balázs Borbála-jelenség fenyegeti igazán. Ez az idióta, félművelt konzummocsokság volt az, ami néhány lájkért kitette a profilképére, hogy ő Charlie, ez a proli söpredék mentalitás volt az, ami már akkor is úgy aggatott magára szimbólumokat, hogy fogalma nem volt, mit jelentenek. És azóta is ezt teszi, #prayforidiots!

Charlie Hebdo a szólásszabadság etalonja, a leölt szerkesztők pedig most foroghatnak a sírjukban

Charlie egy anarchista hetilap, ami folyamatos médiahackekkel gúnyolja a fogyasztói társadalmat. Bár kicsit sem áll a szívemhez közel az anarchizmus, Charlie humora húsbavágó, Charlie humora valódi, Charlie humora a vérrel szentelt mércéje a szólásszabadságnak, és Charlie humora éppen azokat veszi célkeresztbe, akik kiteszik a profilképükre, mint valami brandlogót, majd demonstratíve felháborodnak, hogy miért kell kritizálnia az Iszlámot. Charlie Hebdo fájón igaz tükör azoknak a kiüresedett, fogyasztói véglényeknek is, akik a politikát a kifeküdt véleményaklok eltompult kényelmi szempontjai szerint fogyasztják, akik Orbán idióta, buggyos bohócnadrágján hetekig röhögcsélnek (élét véve ezzel a komolyabb, valódi létjogosultsággal bíró kritikáknak is), de amikor valakinek a Mohamedet kritizáló véleményéért az Európai Emberi Jogi Bíróság zöld utat ad még a bebörtönzéshez is, hallgatnak, vagy tapsolnak, mint Balázs Borbála. Charlie azoknak szól, akik teli torokból gruevszkyznek, de még sosem polanskyztak. Akik a CEU-ért kiállnak, de ha jobboldali egyetemi előadót fenyegetnek rácsokkal, hallgatnak.

Balázs Borbála több, mint önmaga.

Balázs Borbála egy visszatérő balítélet, egy Mória tárnáiban szunnyadó sötét démon, aki a történelemben számtalanszor ébred fel és tör felszínre, a lapjaiig mégsem jut el soha: ő az, aki nem akaszt, de részeges mámorban asszisztál hozzá. Ő az, aki az egyetemes értékekre hivatkozva ír ki mindenkit az egyetemes értékekből, aki az ő véleményét nem osztja. Pogrom, inkvizíció, jakobinus guillotine vagy proletárforradalom – neki mindegy, perverz és bámész tömegként gyűlik köré, él át extázist és őrjöng, majd hümmögi maga elé kábán, hogy nem jó ez, de a szélsőségre akkor sem lehet elég szélsőségesen reagálni. Ő a szennyes csőcselék gonosz, tudattalan árnyéka, ő az ember tragédiája.

Ami most Ausztriában megtörtént, az kategóriákkal keményebb tiprása az alapvető jogoknak, mint itthon eddig bármi. Remélem, mind érzékeljük a különbséget aközött, hogy néhány, az elmúlt 30 évben érdemtelenül meggazdagodott balos és liberális újságíró az elmúlt nyolcban nem kap semennyi állami támogatást a véleményéért, meg aközött, hogy valakinek akár börtönbe is kell mennie érte. Ha Magyarországon valakit nem hétmillió forintra, csak százezerre büntetnek, diktatúra van. Ha Ausztriában vallási kritikát gyakorol valaki, és tömlöccel fenyegetik, mint a sötét középkorban, az européer progresszió.

De engedjetek meg egy sokkal sötétebb, számomra is sokkal kevesebb örömöt jelentő, a néplélekben vélhetően mégis nagyobb haragot kiváltó következtetést is: ha a muszlim pedofilía kritikájára az a válasz, hogy az osztrák állam valamennyi igazságszolgáltatási szintjén keresztülmegy az elmarasztaló ítélet, majd ezt az Európai Emberi Jogok Bírósága is jóvá hagyja, az tartalommal tölti fel Orbán minden eddigi, vállalhatatlannak hitt, sötét kijelentését a bevándorláspárti Európáról.

Szeretnék olyan világban élni, ahol a pedofíliát nem egyszerű szexuális orientációként értelmezzük, hanem perverzióként és főbenjáró bűnként, ahol akkor sem relativizáljuk, ha ez mások vallását sérti, és ahol a nevén nevezéséért és az elítéléséért nem jár börtön. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/64689/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?