Írd le százszor, hogy a tanárnak mindig igaza van!

Tibi atya

Az elmúlt napokban két hír is napvilágot látott az Index hasábjain, melyek szerint büntetés gyanánt a tanárok akár több százszor is leiratnak szavakat diákokkal. „Nekem is meg kellett csinálnom, még is ember lettem” – érkezik a legnépszerűbb komment.

Agyfaszt kapok azoktól a vekerdiánus paradigmáktól, miszerint a gyereknek csak szeretet kell, és a keretszabás csak megöli az ő kis kreatív lelkét. Vekerdy szerint még a színezés is csak szükségtelen keretek közé szorítja az egyébként tökéletesen tisztalelkű, teremtőerővel megáldott gyermeket. A finommotoros fejlődés, amit a pontos kontúrkövetéssel fejleszthetünk pedig nyilván fel is áldozható (hiszen a természetben sincsenek olyan elnyomó, az egyént bekeretező konstruktumok, mint a „kontúrok”). Büntetni sosem kell, mert a gyerek csak megfelelni szeretne, így elég jutalmazni, és hagyni, hogy azt csináljon, amit akar. A versenyen mindenkinek járjon a kupa, hiszen miért is ne hazudjuk a lassabb gyermeknek, hogy az ő teljesítményéért ugyanaz a jutalom jár, a jegyeket pedig töröljük is el, mert megbélyegző, a visszacsatolás meg egyébként is csak pozitív lehet, hiszen az élet is mindig az. Ne tanítsunk meg gyerekeket kudarcot menedzselni és megtalálni azt, amiben sikeresek, helyette töröljük el a kudarc fogalmát, hiszen csak a nevelés számít, bármiben lehetünk jók! Ha a lassabb gyereknek ugyanaz a kupa jár, a rossz helyesírónak is járjon ugyanaz az értékelés! Jó és rossz magatartás nincs, csak megbélyegzés van, nem baj, Sanyika, hogy késsel fenyegeted a tanárt, a rendszer hibája, hogy a Te képességeidet nem képes megfelelően becsatornázni.

Nem hiszek ezen mondatok egyikében sem, a jól felépített keretrendszer, és az annak függvényében kiszabott esetleges büntetés akkor is szükségszerű, ha a vekerdiánus anyukák már szétlájkolták, hogy nem az. Jordan Peterson szerint a gyermeknevelésben a legfontosabb alapelv, hogy semmi olyasmit ne engedj meg neki, amivel az idegeidre megy, mert bár lehet, hogy az adott pillanatban kényelmesebb nem megakadályozni ebben, a saját tudatalattid fölött Te sem gyakorolsz teljes kontrollt, és amit elfojtasz a felszínen, bosszút áll majd később rajtad akár anélkül is, hogy észrevennéd, és lecsapódik a gyermekeddel ápolt kapcsolatodban. Nem vagy képes másképp nevelni, mint amilyen ember vagy, a gyermeked számára pedig Te vagy az elsődleges minta. Ha mindent elviselsz egy gyermektől, olyan ember nő belőle, aki megtanulja, hogy a környezete mindent elvisel tőle. Az ilyen emberek pedig nem csak a Te életed basszák tönkre, hanem mindenki másét is. Ne nevelj olyan gyereket, aki mindenki életét tönkre bassza, mert aki körül mindenki élete szar, annak a saját élete is!

Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy mi a büntetés eszköze: a jutalomkésleltetés, a jutalommegvonás és a szembesítés a viselkedés következményeivel jó dolgok, amennyiben a gyermek is pontosan tudja, hogy nem a személyének, hanem a viselkedésének szólnak („Nem szeretem/nagyon haragszom, amikor így viselkedsz, ezért addig nincs mese, amíg abba nem hagyod”). Ne büntessünk soha szeretetmegvonással (pl.: nem szólunk hozzá, levegőnek nézzük), illetve ne büntessük bosszúból. Utóbbi csak leírva egyértelmű, mert a gyerek (pláne, ha a sajátod) minden szerethető és őszinte szépségével együtt olyan sebészi pontossággal játszik az ideghúrjaidon, mint a világon senki más, és a pici szentem a másodperc tört része alatt kúr fel úgy, ahogy utoljára anyád, amikor kamaszkorodban belepofázott az életedbe. Csakhogy ellentétben vele, a szarosért ráadásul még Te is felelsz.

Amikor a büntetés célja tanítás helyett mégis a gyermek szopatása és megtörése, akkor nem beszélhetünk konzervatív vagy liberális értékek ütközéséről, egyszerűen csak szar nevelési stratégiáról. Ha írni akarom megtanítani, miért büntetem írással? És miféle tanítás az, hogy „az órán csendben ülök, és várom a tanár utasításait”? – ez a tan azé, aki alkalmatlan tanárnak, aki azt szeretné, ha az óráján passzív hallgatásba süllyedne a diák, aki magasról leszarja a tanítást. Ennél lejjebb már tényleg csak a körmös van. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/65987/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?