A tüntetések 5 állati nagy hibája, ami miatt sokan nem mentek ki!

Tibi atya

A közbeszéd szilánkokban hever. A számomra teljesen egylényegű kormány- és ellenzéki propagandaüzemek mára oly mértékig vezették félre és hergelték egymás ellen az embereket, hogy egy cikk olvasása közben valahol a harmadik sor környékén (vagyis itt) már megtörténik a „VAGY” kapcsolás: az olvasó végérvényesen eldönti, melyik hatalmi érdek rejtőzik a sorok mögött, és ettől a ponttól kezdve nem kíváncsi még a hivatkozott tényekre sem.

Többször írtam, hogy a tüntetéseket támogatni kell, azonban nem lehet nem észrevenni, hogyan sodródik egymástól egyre távolabb a média és a valóság. Míg a netadó kivezényelt negyvenezer embert tüntetni, a jelenlegi tüntetések csúcsa tizenötezer volt, hiába mennek most akár tízszer akkorákat is a közösségi médiában a közéleti posztok, mint akkor. Ennek okai egészen biztosan nem abban rejlenek, hogy az emberekhez nem jut el a tüntetés híre (bár a valóságtagadásnak vannak fundamentalistái, akik szerint igen), sokkal inkább az alábbi öt pont miatt!

1) A tüntetés 2006-hoz képest próbálja meghatározni magát

Miért? Miért kell internetszerte azt kiabálni, hogy a 2006-os tüntetők agresszív csőcselék voltak, bezzeg mi! Miért kell az egyiknek szükségszerűen rossznak lenni ahhoz, hogy a másik jó legyen? Továbbá miért kell azt a mögöttes üzenetet hozzácsatolni, hogy 2006 egy Fidesz-tüntetés volt?

A 2006-os tüntetők nem voltak agresszív csőcselék: rendkívül kis számban, annál nagyobb médianyilvánossággal voltak köztük agresszív elemek. 2006 ligitim volt és felemelő. 2006 nem Fidesz-tüntetés volt, hanem Gyurcsány- és szocialista utódpártellenes (nem is értem, minek tűzi az ellenzék érdemtelenül a kormánypárt mellére).

Azért is tartom problémásnak 2006 téves szembeállítását a mostani tüntetésekkel, mert attól, hogy nem a Fidesz érdeme, számos Fidesz-szavazóé viszont igen. Számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy – mindamellett, hogy én nem értek egyet ezzel a tüntetéssel – miért ne érthetnének egyet vele Fidesz-szavazók! A munkásképviselet egyáltalán nem pártpolitikai, hanem osztálykérdés. Ha a fellázadó osztály kiutasítja magából a bő felét (55%-át), ráadásul 2006 hibás megítélése miatt, akkor aztán ne csodálkozzon, hogy a támogatottsága továbbra is csak lájkokban lesz kifejezhető – tüntetőkben pedig tizedannyira sem, mint 2006-ban.

2) A tüntetés demagógiára épül, és ezt pontosan tudja az ellenzéki média is

Mielőtt elsodor az őshőbörgés, ezt nem csak én állítom, hanem az Index egykori alapítója, a 444 főszerkesztője, a balliberális gőg internetes örökítőanyag-hordozója, Uj Péter is. Persze tény, hogy megfelelő szakszervezetekkel a törvény nem ment volna át így, az is tény, hogy a politikában legfeljebb a mindenkori ellenzék élhet a munkásképviselet luxusával a mindenkori kormány rovására –vagyis azt elsősorban nem az országgyűlési képviselőktől, hanem a szakszervezetektől kell elvárni. Ez egyébként azért is lenne üdítő, mert olyan intézményről beszélünk, amit semmilyen kétharmad, de még öthatod sem képes térdre kényszeríteni akkor, amikor ekkora szarban van a munkaerőpiac. Ők viszont egyetlen jól szervezett országos sztrájkkal bármelyik politikust igen, a sztrájk joga pedig természeténél fogva megvonhatatlan (kevés kivétellel, ilyenek például az állami fegyveres szervek, vagy az esküt tett orvosok).

Ami miatt szerintem demagóg a tüntetés, hogy a 400 órában maximalizált túlórákkal nem történt más, mint az eddigi gyakorlat törvénybe iktatása. Piaci liberális vagyok, úgyhogy nem tartom rossz dolognak, hogy a kormány azoknak a multiknak hoz kényelmes törvényeket, akik a pesti munkaerőhiány melletti vidéki munkanélküliségben alternatívát jelentenek a közmunka programnak. Ebben nem muszáj egyetértenünk, összeszerelőüzemezhetsz és kiállhatsz egy fasza baloldali program mellett, csak akkor lássam a programtervet, ami a szabolcsi régióban 5 vagy akár 10 éven belül a berlini mérnökök színvonalára képez munkaerőt. Ha ilyen van, tiéd a szavazatom, de sajnos akkor is el kell ismerni, hogy az ország keleti feléért nem kapkodnak a munkaadók, úgyhogy ha az öt év alatt, amíg rakétamérnököket képzel, úgy gondolod, hogy enniük is kéne, akkor érdemes lesz meggyőzni a munkaadókat is valamivel, hogy inkább ide települjenek.

A 36 hónapért ágáló egyetemista csajszinak annyit tudok mondani, hogy szép dolog a design- és művészetmenedzsment MA diploma a MOME-n (lol), de azért ajánlok neki életében először masszív kéthetet a versenyszférában is. Én az elmúlt öt évet itt töltöttem, és – bármit mondjon a törvény – nem 36 hónapig, de egy hétig sem tudok csúsztatni semmilyen túlóradíjat, kivéve persze ha az a célom, hogy holnaptól ne tudjam kinyitni a kocsmámat, mert a másikban jobb feltételt kínálnak a dolgozóimnak. Vidéken ugyanez persze lehet problémás, ez ügyben viszont lásd az előző bekezdést, és ajánlj jobbat!

3) A tüntetés valódi identitása Simicska mémje, ami még akkor se lenne elég, ha nem tőle származna

O1G – milyen ironikus, hogy a Fidesszel szembeni ellenállás identitását ugyanaz az ember adja, mint a Fideszét! A lényeg emellett nem az, hogy egyetértünk-e ezzel az állítással vagy nem. Az, hogy feltesszük-e végre a nyolc éve fel nem tett kérdést: elég-e ennyi egy tüntetéshez?

Aki szerint már azt is kilóra vették meg, aki a kérdést felteszi, az idézze fel Gulyás Balázst (ha nem tudod ki ő, annál inkább), Pukli Istvánt (akinek legalább volt valamicske politikai ellenjavaslata), Juhász Pétert (akinek kevesebb, de a mostaniakhoz képest még mindig sok) és Gulyás Mártont (akinek már konkrét javaslata sem volt, cserébe a taktikai szavazás nevű istentelen baromsággal sikerült benntartania a DK-t és majdnem kiejtenie az LMP-t). Egyesével kétszer-háromszor akkora megmozdulások köthetők a neveikhez, mint most, a levitézlett politika „futottak még” kategóriás képviselőiéhez. Aztán amikor "kiorbántakaroggyozták" magukat az emberek, egyéb napirendi pont híján hazamentek.

De miért is maradtak volna kint akkor, vagy azóta bármikor?

A protest eredeti jelentése szerint tanúságtétel valamiért (innen a „pro” előtag), és működésképtelen mindaddig, amíg nem határozzuk meg, miért tesszük. Az O1G-ből tudjuk, hogy mi ellen, és persze fontos a nevén nevezni, miért ne maradjunk otthon, de nem helyettesíti azt, hogy miért maradjunk kint utána az utcán. Az elégedetlenség kimozdít, a politikai alternatíva reménye, mely 2006-ban jelen volt, kint is tart. Azt viszont ne a kormányon kérjük számon, hogy jelenleg nincs! Először is, egyetlen kormány se teremtse meg a saját alternatíváját, arra való az ellenzék! Másodszor, ha a kormány teremti meg, az nem ellenzék, hanem még mindig a kormány.

4) A politikusok mindeközben nem csinálják a dolgukat

Internet szerte olvasom, hogy 8 év vegetálás után végre a dolgukat teszik. Pedig nincs így. A tüntetést nem ők csinálják, hanem – ha egyetértesz vele és kimész – Te. Nem az ő dolguk, hanem a Tiéd! Az ő dolguk, hogy ha valóban olyan óriási a rendszer iránti ellenérzés, akkor keressék meg azokat a pontokat, amik mentén a törés keletkezett, és dolgozzanak ki, illetve hangsúlyozzanak olyan programokat, amikbe ez az ellenérzés becsatornázható, és politikai tőkévé, szavazattá tehető.

Nézzünk ilyen programpontokat leegyszerűsítve!

  • szarok a médiaviszonyok? Üvöltsük jó hangosan, hogy amikor hatalomra kerülünk, az állam semennyi hirdetést nem tesz többé közzé egyetlen piaci alapon működő médiafelületen sem! – ez alternatíva. Ha viszont ezt nem üvöltjük, csak azt, hogy a jelenlegi szar, óhatatlanul azt fogja gondolni a szavazó, hogy szerintük nem is olyan szar ez, csak jó lenne ha azokból a pénzekből ismét olyan töméntelen mennyiségben jutna hozzájuk is, mint a régi szép időkben.
  • szar az egészségügy? Akkor ha lehet, ne azzal jöjjünk, hogy hány stadionnyi pénzt kéne még rákölteni, mert egy szar befektetés éppen attól szar, hogy képes kevés pénzből nullát, sok pénzből pedig szintén nullát csinálni eredmény nélkül – mint a magyar egészségügy. Legyen alternatíva! Egy alapcsomag kivételével ne járjon mindenkinek ugyanolyan mértékben, a szolgáltatásnak pedig kelljen versengenie a fogyasztóért (vagyis döntse el ő, hogy milyen mértékig veszi igénybe), mert attól javulni fog. Ha nem is tetszik konkrétan ez a javaslat, de példának alkalmas arra, hogy néz ki egy alternatíva.

Ehhez egyébként nem ártana némi hitelesség sem, és pláne a fő hergelőtől, a Momentumtól nem: döntsük el, hogy neoliberális Macron-haverok vagyunk, vagy baloldali munkáspárti tüntetők, mert egy játékban nehéz egyszerre cowboyt és indiánt is játszani. Döntse el Fekete-Győr, hogy neki itthon van feladata, vagy túl vonzó a havi tízezer euró és még sincs itthon feladata. Döntse el, hogy az elmúlt harminc évet jött leváltani, vagy belefér-e a seftelés a szocikkal. Döntse el, hogy tiszta politikát akar, vagy olyat, amibe belefér a „Momentroll” nevű titkos csoportos trollkülönítmény működtetése. És a döntése mellett ezúttal tartson ki legalább két hétig.

5) A politikusok amellett, hogy nem teszik a dolgukat, rommá trollkodják a tüntetést

Ahogy említettem, a tüntetések zseniálisan megvannak politikusok nélkül (sőt, szerintem sokakat ők tartanak távol), a politikusok azok, akik nincsenek meg nélküle. Mégsem Kunhalmi kétcicimvan Ágica vagy Széll nőikvótás Detti roppantul kínos ajtós-lefekvős produkciója végzi most szerintem a legnagyobb károkat. Hanem a Momentum.

Ha ők valóban az elmúlt harminc év magyar politikáját jöttek leváltani, akkor egyetlen dologban kell változtatniuk: ne párt vitatkozzon a párttal, hanem politika a politikával. Számtalan esélyt kaptak a magyar nyilvánosságtól, hogy kiderüljön, mi is az, amit ők POLITIKAI alternatívának szánnak. De nem derült ki. Bármelyik multi PR-szakembere egy az egyben átveheti a lózungjaikat, de önmagában az, hogy ők melegházasságpártiak, női kvóta pártiak, fiataloshak&lendületeshek,

 NEM NEVEZHETŐ POLITIKÁNAK.

Stagnálnak 3%-on, a közvéleménykutatók pedig vért izzadnak, hogy valahogy olyan számokat közölhessenek a Momentummal kapcsolatban, amik a növekedés tévképzete felé vezethetnék az olvasót. 10%-os a Momentum támogatottsága a fiatalok körében –  ez önmagában azt jelenti, hogy 90% még a fiatalok körében is mást támogat (mondjuk ha tovább szűkítjük a kört, és felmérjük a kézművessör kedvelők körében, lehet, hogy a dupláját is mérhetjük). Ez a párt a megalakulása óta mégsem volt képes megszülni, mi legyen az ő alternatív politikájuk. Kimennek, üvöltenek és agresszióra hergelnek (ami bizonyos körülmények között tényleg lehet indokolt eleme a tüntetésnek), de nem tudjuk, miért, milyen konkrét célok mentén teszik (így viszont aligha).

Amikor Fegyőrnek eddig bármikor vitába kellett volna bocsátkoznia nyilvánosan - akár Juhász Péterrel, akár Puzsérral - mindig elzárkózott előle, hiszen olyan karakterekkel kellett volna szembesülnie, akikkel szemben óhatatlanul állítania vagy tagadnia kellett volna valamit, és nem lett volna elég annyival sunnyogni, hogy O1G. Csakhogy a politika ettől politika, ennek hiányában pedig tartalmatlan trollkodás.

Ne rajtam kérd számon, hogy miért nem támogatom ezt a blöffszagú "mondunk valamit, de mégsem" játszmát, hanem rajtuk, hogy miért csinálják! Nincs szüksége a tüntetőknek Fegyőrre és a többi politikusra sem önmagukban, programra és következetességre van. Utóbbi kettőre viszont nagyon úgy tűnik, Fegyőrnek és a többi politikusnak nincs szüksége. Ráadásul ha valami erősíti a Fideszt, az éppen az a céltalan káoszkeltés, amiben ismét képviselheti a kormánypárt a rendet és a kiszámíthatóságot - aminek ezúttal is az ellenzék válik az önkéntes ellentézisévé. Ugyanazokat a köröket futjuk, és még tapsolunk is hozzá.

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/66669/pics/lead_800x600.jpeg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?