Gyűlöletbeszédre hivatkozva törölte a Facebook Kormos Anett posztját

Tibi atya

Bizonyára lesznek olyanok, akik nem fogják megérteni, mit jelent az, amikor bármit bármire hivatkozva lehet eltüntetni a nyilvánosságból csak úgy, nyomtalanul. Bizonyára lesznek cinikusok, akik szerint ha a Facebookon vagy, akkor a Facebook azt csinál veled, amit akar, hiszen ha virágboltot nyitsz és oda jön be valaki, ott is azt csinálsz vele, amit akarsz. Bizonyára lesznek, akik még eddig sem fognak eljutni, elintézik annyival, hogy maradjak a piálásnál vagy eladtam magam(?). Valakik a cikket sem olvassák, csak hozzászólnak. Nincs velük dolgom a továbbiakban. A többiekkel viszont szeretném közölni a kétségbeejtő tényt: Kormos Anett alábbi bejegyzését a Facebook gyűlöletbeszéd jogcímén törölte:

Egy barátom azt tanácsolta, ne írjak erről a témáról, mert túlságosan vékony jég. Nekem pedig az jutott eszembe magamba fojtott riposztként, hogy ha vékony jég azzal kapcsolatban véleményt nyilvánítani: hogyan kéne reagálnunk arra, ha valaki meghal, akkor üsse bassza, szakadjon be alattam, mert ez a jég számomra nem megfelelő élőhely.

Ma reggel meghalt Andy Vajna.

Az internetet pedig rögtön elárasztották a haláláról, és a felesége anyagi fellendüléséről szóló mémek, amelyek belőlem valahogy nem tudták előcsalni az önfeledt kacagás ingerét.

Nem Andy Vajna vagy az özvegye miatt, nem a gyász vagy a mélységes együttérzés miatt.

Hanem azért, mert a derű helyett riadalom költözött belém. Riaszt, hogy mennyire elfogadottá, sőt lájkolandóvá vált az, hogy sokan egy jó poén kedvéért könnyedén levetik magukról emberarcukat …márha egyáltalán szokták még hordani.

Ti is tudjátok, messze vagyok a tapintatoskodástól, nem jellemző, hogy eltartott kisujjal fogom meg a poént. Azt vallom, bármiből lehet viccet csinálni: buzikból, zsidókból, cigányokból, nőkből, férfiakból, anyósokból, apósokból, gyerekekből és… igen, akár a halálból is. Feltéve, hogy képesek vagyunk olyan szellemesen kiforgatni azt a sarkából, hogy felülírjuk magának a HALÁL tényének a drámáját. Ha ezt a lécet nem sikerül megugrani, kár is neki futni, biztos bukás a vége.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nyitott koporsó felett szotyihéjat köpködve az elhúnyton élcelődni, minimum nem elegáns, de inkább állati nagy parasztság. A szellemeskedésre meg kell várni a megfelelő időt, alkalmat, formát, helyet és közönséget. Ez most nem sikerült.

Itt azonban még kerestem a mentségeket: hogy a virtuális világ már teljesen leradírozta a valóság kontúrját, a mémgyárosok pedig nyilván röpke poéngyártási kényszerük hatása alá kerülve felejtették el, hogy meghalt valaki. De hát tudjuk: a virtuális világ vérszomjas csecsemő, a bölcsőjét pedig mi magunk ringatjuk.

Ezzel a keserű summázattal túl is libbentem volna a témán, amikor kiderült, hogy nagyobb a baj. Andy Vajna halálának napján rengetegen érezték úgy, hogy itt az idő, hogy indulataik és gyűlöletük rövidláncon tartott vérebeit végre ráuszítsák Vajna Tímeára.

És ez sokkolt igazán.

Mert ennek a virtuális vandalizmusnak én nem akarom kutatni az okait, és nem akarom felmenteni az elkövetőit.

Mert ettől valóban belém költözött a szomorúság és a részvét.

A gyász.

Csak az én gyászom nem Andy Vajnának szól, hanem azoknak, akikből az emberség úgy halt ki, hogy nekik talán fel sem tűnt.

Az újbeszél ma már ezt hívja gyűlöletbeszédnek, a gyűlöletbeszédet pedig törölni kell a szótárakból, ilyesmi soha nem is létezett. Winston a munkából hazafelé egész úton azon gondolkodott, hogy az a néhány köbcenti, ami a koponyádban van, még valóban a tiéd-e. Aztán úgy döntött, jobb nem gondolkodni ilyesmin.

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/67926/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?