Lángosszagú nemzeti metál kontra politikai identitástalanság - de ki árult el kit?

Tibi atya

Ministránsom írása a Kárpátia és a Jobbik balhéjáról. Dicsértessék!

Az igazságnak sosem kell népszerűnek lennie, hogy igazság maradjon: csak igaznak. A média nemrég attól volt hangos, hogy a Kárpátia elárulta a Jobbikot (illetve szakított vele). Ezt én ebben a formában igaztalan vádnak tartom.

Semmilyen egyéb tekintetben nem szeretnék az izzadságú nemzeti hónaljmetál advokátora lenni, mert nagyon haragszom azért, ahogy a nemzeti öntudatot torzítják: giccses, igénytelen, műszálas kaftánban előadott nábobkodás néhány langyos riffbe csomagolva – még a Magyar Honvédségben töltött éveim sem szükségesek hozzá, hogy kikérjem magamnak, Magyarország katonái sem ezt érdemlik. Ez nem nemzeti, hanem nacionalista, ez nem konzervatív, hanem bigott, ez nem keresztény, hanem a Budapest TV trashélménye piros-fehér-zöld csomagolásban, a benyakúton vásárolt nagymagyarország alakú értéktelenség.

A világban számos (keleti) példát (is) látunk arra, hogy a nemzetünk szeretetének nem kötelező kéz a kézben masíroznia a bazári ócskasággal, mert a zene magasabb minőség felé nyit kaput, mint a töki pompos mellett árult tarsolylemezes mobiltelefontok és a lángossütő bűzét árasztó hózentrógeres asszonyverő atléta. Gondoljunk a mongol torokének-metálra, aminél királyabb nemzeti könnyűzenét nem ismerek, a skandináv pogány folkmetálra, a Witcher 3 zenéjét is adó lengyel Percivalra, a magyar Dalriada Arany-albumára vagy a grúz leányhármasra, a Trio Mandilire, akik a Tavaszi szelet is úgy éneklik magyarul, hogy felolvad tőle az ember szíve.

Minden egyes perc, amit a nemzeti öntudat a fentiek helyett a Kárpátia acélbetétes dagonyájában tölt, messzebb visz minket a nemzeti öntudatunk szép és tiszta megélésétől: a hálától, amiért ehhez a szűk, de gyönyörű nyelvi és kulturális közösséghez tartozhatunk. Tovább is megyek: szerintem ez fontosabb lenne a fiatalok itthon tartásában, mint maga a politika. Ebben a tekintetben még az is teljesen mindegy, hogy épp ki van kormányon, mert a fiataljaink nem maradnak itthon pusztán politikai-üzleti ajánlatok hatására. A magyar fizetésből csak kisebb lapostévét lehet venni, mint a nyugatiból, kevesebbszer utazunk majd tengerpartokra és a kocsink sem lesz olyan szép Bömös, mint a németeké, így aki ezekre vágyik, ott tízből tízszer és százból százszor kap majd jobb ajánlatot. Mivel szerintem a közepes vagyon helyett a nagy vagyon nem tesz egyenesen arányosan boldogabbá sem, a szolid jólét megteremtése mellett fontosabbnak tartom a hazánkhoz kötő nemzeti értékeket és a hazaszeretet, amiben a zenének semmi mással nem helyettesíthető szerepe van.

Patetikusan hangzik, de engem nagyon sokszor az tartott itthon, hogy ha meghallgattam volna a Tavaszi szelet Bristol egyik munkásnegyedében, megszaggatta volna a lelkemet a honvágy. Ha ennek a helyén a Kárpátia lett volna, bevágtam volna az ajtót a hátam a mögött, mert ha a hazámhoz nem őszinte és szerethető dolgok kötnek, hanem fröccsöntött szittyaság és a szomszédjaink permanens gyűlölete, akkor valóban megéri elcserélni az egészet egy nagyobb lapostévére is. A Kárpátiát ezért alávalónak, hamisnak és a nemzeti öntudat közvetítésére is alkalmatlannak tartom.

Ahogy a Fidesznek egykor Cseh Tamás volt a kulturális talapzata, úgy a Jobbiknak legalább 2006-tól a Kárpátia. Ezzel a nívótlan, jobb napokon szablya-, rosszabbakon karlengetéssel zsidózó és cigányozó, a balliberális újságírókat gázkamraszökevénynek nevező attitűddel ugyanis a Jobbik egészen az előző ciklusig nem szakított nyíltan (a Kárpátia részéről Petrás Jánosnak pedig remélem nem lesz pofája sajtópert indítani azok után, amik egy átlagos Kárpátia koncerten zajlanak, de szerintem ők a mai napig sem szakítottak ezzel). Egészen addig legalábbis biztosan nem, amíg Mirkóczki Ádám be nem sétált a HVG szerkesztőségébe, hogy magának Tóta W. Árpádnak, a liberális Bayer Zsoltnak gyónjon. Szó szerint azt mondta, hogy „az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.” És persze lehet csípőből visszatüzelni, hogy kiragadtam a kontextusból a szavakat, de ha elolvassuk a teljes interjút, szerintem akkor sincs szó ilyesmiről: az interjú többi része is ennek az egy tételmondatnak a PR-körítése. Mirkóczki letette a garast Alföldi Róbert és a melegházasság mellett is.

Ne ragadjunk le annál, hogy hány balos munkássztrájkon kell pózolni, hogy a fekete mellény emléke halványuljon, és ott sem, hogy a radikális baloldalra tolódás (bérunióval) a szélsőjobberkedés után mennyire engedi, hogy a Jobbikot középpártnak nevezzük! Még annál se ragadjunk le, hogy egyetértünk-e az előző Jobbikkal, egyetértünk-e a mostanival, esetleg az én véleményemmel bármelyikről! Mert ezek mindegyike egyesével is vitatható, de az már nem, hogy ők voltak azok, akik az újjal elárulták a régit, és ezzel a Kárpátiát is. Érteni vélem emögött a politikai pragmatizmust is (bár nem tartom még pragmatikus megoldásnak sem), de ezt akkor is ők lépték meg, és megkockáztatom, hogy az árával is tisztában voltak - hacsak nem gondolták, hogy egyszerre építhetnek a Kárpátia és Alföldi Róbert közönségére (bár egyébként kinézem belőlük, hogy ezt gondolták). 

Lehet FideSSbérencezni, és lehet, hogy kaptak is érte pénzt (nem tudom, és szerintem az eredmény szempontjából mindegy is), de ha van ma együttes, aminek több joga van senkinek nevezni a Jobbikosokat, mint bárkinek, akkor az éppen az a Kárpátia, akivel karöltve a Jobbik minden létező gerillamarketing-fogással brandingelte a nemzeti öntudatot azzá, amiként azt sokáig együtt képviselték.

Még egyszer: lehet a Kárpátiát utálni a saját jogán is, nincs szükség hazug narratívákra hozzá. A Jobbik pedig nem csak elárulta őket, de ezzel az egykori hitvány, de legalább következetesen hitvány identitását cserélte el a semmire. Mert az, aki nem képes beismerni, hogy jelenleg baloldali párt, de még a jöbbközépi liberalizmustól is éppen egy béruniózásnyira és két munkássztrájknyira van, politikai értelemben üres. Úgy is mondhatjuk, hogy a szó politikai értelmében senkik.

Az ürességet pedig sem a Kárpátia, sem Orbán közösségi gyalázásával nem lehet feltölteni, következetes értékrenddel és programmal, az értelmiség részéről pedig ezeknek a minimumoknak a megfelelően artikulált elvárásaival lehet. És ne mondja nekem senki, hogy ez sem hat a rendszer ellen, mert ahhoz előbb nem ártana kipróbálni garázsmetálbandák, menzaszámlák és buggyos gatyák jóleső közösségi fikázása helyett. Mert az utóbbi értelmetlen pótcselekvésekről tisztán látjuk (- ugye látjuk?), hogy kipróbáltan hatástalanok, akik pedig mégis ezt csinálják, szerintem hasonlóan üres senkik - a Fidesz számos percemberével szemben még a történelem percemberségéhez sem elégségesek.

És nem érdekel, mennyire népszerű ez az álláspont, ugyanis az igazságnak továbbra sem kell népszerűnek lennie, csak igaznak. 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/68762/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?