Miért nem kaphat méltó temetést az, aki életét a hazájának szenteli?

Tibi atya

Az alábbi írás egy szégyenletes precedensről számol be a magyar egyenruhás szervezetek világából: Bezsenyi Mihály rendőr dandártábornok nem kapott dísztemetést. Az eredeti szöveg a kiváló hadtörténeti blogon, a Tiborublogon jelent meg, és úgy gondolom, hogy nem árt, ha megosztom veletek. Magyarországon az egyenruhás szervezetekben komoly hagyománya van annak, hogy kifelé az utolsó gombnak is rendben kell állnia, miközben a legszentebb alapérték, a bajtársiasság legfeljebb három parancsnoki szintig él a gyakorlatban - holott annak őrmestertől (katonáknál honvédtől) a vezérezredesig kéne terjednie. Ami igazán dühítő, hogy könnyű volna ezt a mindenkori politikára kenni, mivel azonban pártokon, ideológiákon, de még rendszereken is átívelő kérdésről van szó, egyszerűen fel sem szabadna jutnia egy ilyen ügynek politikai szintekig (nem beszélve arról, hogy politikusoknak egyébként sem tisztük beleszólni egy zárt, saját hagyományokkal rendelkező szervezetben a tiszteletadás szabályaiba). Az egyenruha bajtársiassága önmagában meg kell, hogy követelje, hogy ilyen soha, de soha ne történhessen. Olvassátok Tiboru írását!


Ma, néhány órával ezelőtt volt Bezsenyi Mihály rendőr dandártábornok, az NNI igazgatójának temetése. Az, hogy személyesen ismertem és évekig jó bajtársak, kollégák voltunk, magánügy. Miként talán az is az, hogy egyike volt azoknak a (becslésem szerint nem túl nagyszámú) felső rendőri vezetőknek, akik ugyanabban a lakásban éltek (és haltak) tábornokként, amelyikbe 30 évvel ezelőtt főhadnagyként beköltöztek (Misi esetében ez egy 63 négyzetméteres kégli volt, csak jelzem). Mindenkinek vannak hibái, neki is voltak, de becsületességéhez, emberségéhez és a rendvédelem iránti elkötelezettségéhez a leghalványabb kétség sem fér, s ezt bárki megerősítheti, aki az elmúlt 30 évben ismerte. És hogy miért született ez a poszt? Hát mert kurvára dühös vagyok.

Igen, dühös vagyok, ezért rövidre fogom a mondandómat. Nem titok, megírták több helyen: január 25-én öngyilkos lett. Hogy pontosan miért, nem tartozik ide, mindenesetre egy biztos: ellentétben néhány keselyű (vagy inkább hiéna) által sejtetett célozgatásokkal, halálának semmi köze nem volt se egykori, se mostani rendőri munkájához. A Fiumei úti sírkert szóróparcellájánál lezajlott végső búcsún megjelent népes tömeg (értelemszerűen sok jelenlegi és egykori katona és rendőr, Bezsenyi tábornok hajdani bajtársai, beosztottjai, parancsnokai) azonban egy vaskos meglepetésben részesültek: az elhunyt nem kapott semmiféle katonai tiszteletadást. Nem volt díszőrség, nem volt sortűz, nem volt semmi külsőség, ami arra emlékeztette volna a szertartáson résztvevőket, hogy itt mégiscsak a köztársaság (már ha jól emlékszem és még mindig respublika vagyunk) rendőrségének egyik tábornokától búcsúzunk, ráadásul egy olyantól, akinek tisztességéhez (mint említettem) semmiféle kétség nem fér.

A rendőrök olyan népség, akik egymás közt bizony sustorognak, híreket és értesüléseket osztanak meg, mondjuk ki: pletykálnak. És hát testületen belül nem nagyon vannak titkok, pláne, ha ezeknek személyügyi vonzatai vannak. Hogy világosan beszéljek: azt hallottam ott, a temetőben (több, egymástól független, megbízható forrásból), hogy a katonai tiszteletadás azért maradt el, mert valaki nagyon magas beosztású góré megvétózta a javaslatot, mondván: öngyilkosnak ez nem jár.

Mintha az a kurva golyó eltörölt volna mindent, amit ez a tábornok az elmúlt harmincegynéhány évben letett az asztalra. Mintha valami kibaszott egyházi államban élnénk, ahol az öngyilkosoktól egy ideig megtagadták az egyházi temetést, mert úgymond ősi bűnt követtek el. És (mondom: állítólag) még csak nem is egy püspök, hanem egy meglehetősen világi méltóság döntött így. Gondolom azért, mert már gyermekkorában templomok udvarán játszott, kizárólag egyházi emberekkel barátkozott, egész életében a keresztény erkölcs szerint élt és dolgozott és még a rokonságában sem volt párttitkár vagy valami hasonló.

Nem tudom, valójában ki hozta meg a döntést (már ha egyáltalán tényleg volt ilyen döntés), azt viszont tudom, hogy Misi elég értetlenkedve néz most lefelé valami túlvilági nyomozószerv egyik irodájából. Nagyon büszke volt a tábornoki csillagára, az egyenruhájára, a beosztására, még akkor is, ha ez utóbbi egyre komolyabban nehezedett rá. És mivel világéletében megértő, derűsen nyugodt volt a kritikus pillanatokban is, na és a humorérzéke se hagyta cserben, azt is tudom, hogy előbb-utóbb majd megvonja a vállát, elmosolyodik és csak annyit mond: hát igen, miért is kaptam volna katonai tiszteletadást, elvégre nem voltam én egy Andy Vajna...  

Ami engem illet, itt és most csak egy visszafogott utolsó mondattal fejezem be a puffogásom: hát a mocskos kurva anyját annak, aki ezt elrendelte, bármilyen beosztásban dolgozik is. És nagyon remélem, hogy nem fogják a családra verni a balhét, mondván, hogy ők zárkóztak el ettől, mert nem fogom elhinni.

Misi, nyugodj békében!

*******************************************************************************

Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy nem ez az első eset, hogy ismerőseinktől és barátainktól arról hallunk, hogy egyenruhások azért nem kapnak méltó temetést, mert a haláluk nem szolgálat közben következett be (tehát közúti baleset és öngyilkosság esetén sem). Azért tartom ezt felháborítónak, mert az egyenruha nem szaros alsógatya, amit az ember délután négykor a székére hajít, majd civilre cseréli. A kiképzés és a szolgálat terhét minden egyenruhás hazaviszi magával, és nem ismerek olyat, akinek a családja valamilyen formában ne osztozna rajta. A minimum, hogy aki életét a nemzetének és a közösségének szenteli, ehhez méltó temetést kapjon. A magyar egyenruhás felső vezetők erre nem tehetnek magasról és kenhetik a felelősséget, majd várhatják másnap, hogy azok, akiknek az életük a kezükben van, feltétel nélkül kövessék őket!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/68826/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?