Michael Jackson – miért bűn a pedofília most, ha eddig nem volt az?

Tibi atya

Ritka visszataszító médiapillanatot hozott el a Michael Jackson pedofíliáját feldolgozó „Leaving Neverland”. Leszögezem, hogy egyáltalán nem vagyok Jacko-rajongó, így a legkevésbé sem egy mítosz megölése zavar. Hanem a képmutatás.

Michael Jackson évtizedeken keresztül abuzált gyermekeket minden elképzelhető módon, minden létező eszközzel. Hogy neki magának milyen traumái és sérülései vezettek ide, az lényegtelen, hiszen a pedofília halálos és bocsánat nélküli bűn, nem pedig szexuális orientáció, ahogy a nyugati balliberális média egy része próbálja beállítani.

(Ez sajnos nem üres állítás, a TedX konferencia gondosan megválogatja, kik adhatnak elő és milyen politikai üzenetekkel - nem véletlenül csinálja itthon a HVG -, előadójuk, egy holland pszichológus pedig amellett érvel, hogy a jövő társadalmaiban "érettebben" kell gondolkodnunk a pedofíliáról és el kell fogadnunk azt szexuális orientációként. Ugyanemellett érvel egy másik liberális előadójuk is. A New York Times "Csak zavar, nem bűncselekmény" címmel hozott le cikket a témáról, szóval nem, nem marginális a téma - ezek egyike sem nyíltan a pedofil cselekvést támogatja, de erre lejjebb kitérek).

Esetünkben a bűn nem egyedül Jackoé: a pedofil perverzióit ugyanis nemhogy egy stáb, de egy jól kiforrott, szövevényes kapcsolati hálóval rendelkező intézményrendszer segítette. Akármi történt, arról mindenki tudott, akármi történt, mindenki félrenézett. Gyomorforgatónak tartom, hogy ami történt, megtörtént, de még inkább, hogy az a világ, ami erről tudott, most megrökönyödve forgatja a szemét: nahát, hogy történhet ilyesmi?!

Mindeközben a liberális szórakoztatóipar még csak nem is csinál titkot abból, hogy ha valakit a művészi teljesítménye és a kapcsolatai révén a kultúra és a szórakoztatás istenemberré ken, az ezt a teljes médiaipar hallgatólagos beleegyezésével és nyilvánosságon kívüli támogatásával teszi. Nem véletlen, hogy Jacko a seggbeujjazásokért cserébe képes volt „egyengetni” a gyerekek médiakarrierjét.

De nem is kell feltételezésekbe bocsátkoznunk!

Roman Polanski 1977-ben megerőszakolt egy tizenhárom éves lányt Jack Nicholson lakásán, bebizonyosodott, elítélték, és nem történt semmi. Nem kellett börtönbe mennie, ugyanis Svájcba költözött, ahonnan nem adták ki az amerikai hatóságoknak. Mindemellett a filmrendezést sem kellett abbahagynia, 2005-ben még három Oscar-díjat is kapott, utolsó filmjét 2017-ben rendezte, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a jövőben ne rendezhetne több filmet (hivatkozásként hanyagul itt hagyom a Wikipédia-oldalát, de ott korrekten, kronológiai sorrendben össze van gyűjtve minden, forrásokkal együtt).

Még egyszer: bizonyítottan megerőszakolt egy fiatalkorú lányt, és következmények nélkül tette. Kapcsolatai révén nem csak büntetlenül úszhatta meg, de karrierjében sem okozott törést. Mert ő a rendezőepigon, a nagy Roman Polanski.

Világos, a bűne nem akkora, mintha részegen megtökörészte volna a pincért, ahogy Jackoé sem, hiszen ők csak gyerekekkel szexeltek.

Az egész színház, ami e köré épül, sátáni, és az egész színház, ami az ezt övező képmutató megrökönyödés köré épül, szintén sátáni. Nem érdekel a Leaving Neverland dilemmája arról, hogy ez mennyire lehetett erőszak vagy konszenzuális, nem érdekel, hogy eljátsszák-e, hogy mennyire meglepődtek. Teljesen egyértelmű, hogy nem egyedi esetről, hanem strukturális problémáról van szó, ami abból fakad, hogy a liberális szórakoztatóipar világában mindent szabad, amíg a megfelelő üzenetekkel hozol megfelelő profitot. Ha az emancipációért kiálló, átoperált exnéger fehér vagy, akkor ez hatványozottan igaz.

Érdemes észrevenni egy kommunikációs mintát: már régóta a diskurzus tárgya, hogy óvodás és kisiskolás gyerekeknek szabad-e delegálni a döntés jogát a vélt nemük kiválasztása terén, és egyre erősödő, egyáltalán nem marginális álláspont, miszerint igen. Ezen a logikán haladva (de amúgy a tököm se akar ezen haladni), nem teljesen egyértelmű, hogy a szexuális orientációjukban és a partnerük kiválasztásában miért ne adnánk meg nekik ugyanezt az autonómiát. Noha a bejegyzésemben hivatkozott cikkek és videók egyike sem merészkedik odáig, hogy a megcselekedett, gyermekekkel szembeni szexuális abúzust egyértelműen felmentené, látjuk, hogy az elutasítottsági határ már a mainstream médiában is egyre elmosottabb. Ha viszont egy gyereknek joga van a nagykorúsága előtt a nemi identitásával kapcsolatos, visszafordíthatatlan döntést hozni (pl. kasztrálni vagy hormonkezeltetni magát - és ehhez az Egyesült Államokban van joga), akkor semmi alapja nincs elvitatni senkinek a gyerektől a szexuális aktushoz való konszenzus jogát sem. Egyszerűbben: ha hagyta magát, nem erőszak és nem bűncselekmény, hiába gyerek. Itt persze még nem tartunk, de ebbe az irányba határozottan.

A gyerekek szexualizálása egyébként napjainkban sem a tűrt, hanem már egyenesen a támogatott kategóriába esik a nyugati világban: ez a tízéves transzvesztita kisfiú a New York-i Pride sztárja, jelenleg meleg bárokban ad elő vetkőző performanszokat, illetve nőnek öltözve kampányol Trump ellen (igen, egy tízéves gyerekről beszélünk). Nem titokban történik, hanem nyíltan. Elnézést kérek, hogy egyetlen balliberális médiumot sem hivatkoztam ebben a bejegyzésben, de erről nem számolnak be. Cserébe hivatkozom a Pride hivatalos oldalát, ahol az anya nem tagadja a vádakat, csak kijelenti, hogy a homofóbia szülte őket. Bejegyzésében arról ír, hogy ez a jövő, és hogy megfelel a törvényeknek.


(forrás: a srác instagram-profilja. A képek a Gay Times magazin megbízásából készültek)

Igen, ez az a PRIDE-brand, aminek ha felszólalsz a vonaglása ellen, akkor a balliberális média szerint te is homofób vagy (még akkor is, ha amúgy nem vagy az, csak hánysz ettől).

Kurvára nem érdekel semmilyen dilemma, amit a Leaving Neverland felvet: nem hiszem, hogy egyedi esetekben kell gondolkodnunk, így azt gondolom, Jacko esete önmagában kevés a dilemmához. Itt már az a dilemma, hogy a kulturális közeg, amiben ezek a dilemmák egyáltalán felmerülnek, nevezhető-e emberinek. Lehet-e gyerekekkel szexelni, politizálni és propagandát a szájukba adni?

(Magyarországon sem számít tabunak gyermekeket felnőtt nemi szerepekbe helyezni, ha a gigacégek PR-feminista propagandájáról van szó. Ki más is asszisztálna ehhez, mint a HVG.

A válaszra a kulturális baloldal megfelelt: amíg az ő ügyeiket támogatják, ez egyértelműen nem bűn. Ha nem kúrja seggbe őket a rendező, akkor felállva tapsolunk ("nahát, ezek a gyerekek okosabbak, mint sok felnőtt"), de ha seggbe kúrja, akkor is, csak akkor majd a halála után jól le lehet leplezni, extra profitot gyártani belőle és rákenni az egészet a macsó, áldozatok iránt sosem elég érzékeny társadalomra. Megéri, nem?

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/70449/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?