Oligarcha érdekeit sérti a dobozos fröccsöm, de leszarom

Tibi atya

A napokban több lap, így a Forbes és a Világgazdaság is beszámolt Vasuta Gábor egykori szocialista oligarcha rágalmairól, miszerint én az ő szabadalmát engedély nélkül felhasználva dobtam piacra a termékemet. Röviden: korábban volt szó együttműködésről, de a tárgyalási stílusát, illetve az elavult üzletszemléletét alkalmatlannak véltem bárminemű együttműködésre. A szabadalmát nem használom. Hosszabban alább olvashatjátok a véleményem.


Valamiért a magyar oligarcháknak megvan az a becsípődésük, hogy rájuk a jogállam jelenlegi keretei sem vonatkoznak. Valahányszor nagy emberek tyúkszemére lépek akár kritikával, akár a piaci jelenlétemmel, mindig éppen úgy fenyegetőznek a kapcsolataikkal, mint azok a lúzerek, akiket hajnali háromkor baszok ki a kocsmámból, ha képtelenek viselkedni (nem tudod, ki vagyok, bazmeg, egy pillanat alatt bezáratom ezt az egész szart!). Ezúttal Vasuta Gábor találta fenyegetőnek a piaci jelenlétemet, és kereste meg rágalmakkal és fenyegetésekkel egyesével azokat a lapokat, akik be mertek róla számolni, hogy nemsokára megjelenik a dobozos fröccsöm. A kiöregedett oligarcha bizonyára hozzászokott az évtizedek során, hogy ha elég határozottan fenyegetőzik az ügyvédjeivel, akkor senki nem meri megkérdőjelezni a hazugságait: nem kell a balhé, a Vasuta bácsi régi milliárdos. Nos, Vasuta bácsinak van egy rossz hírem: nem szarom össze magam a ténytől, hogy Vasuta bácsi milliárdos.

Ki a franc egyébként az a Vasuta Gábor?

Vasuta Gábor csillaga a Kádár-rendszerben kezdett látványosan felívelni, milliárdjait pedig abból kereste, hogy ő volt a hetvenes évek kazánkirálya (akkor még így hívták a gázszerelőt). Egészen a rendszerváltásig egy szűk csoport kapott csak állami megrendeléseket ebben a szektorban, így 1976-tól a Beretta és a Lamborghini kazánjaival kereskedhetett itthon szinte kizárólagosan és többnyire állami, vagy államhoz közeli megrendelésekkel. Vasuta Gábor „üzleti” sikerei ennek megfelelően a rendszerváltást követően alábbhagytak, és bár az Ikarus és néhány önkormányzat még ideig-óráig ellátta megrendelésekkel (lásd a hivatkozásban), 2000-ben kénytelen volt felszámolni cégét, és átadni a terepet azoknak, akik piacképesebb ajánlatokkal érkeztek.

Az oligarchák általában primitív, megalomán emberek, így az állami megrendeléseken belapátolt milliárdokkal nem elégszenek meg: elismerésre is vágynak, csak hülyék és hitványok hozzá, hogy azt bármilyen organikus módon szerezzék meg. A bevett módszer legtöbbször az, hogy a településeken, ahol évtizedekig fosztogatnak, jótékonysági rendezvényt csinálnak, azonban vannak, akik többre vágynak: szeretnének úgy tenni, mintha olyan kompetens üzletemberek lennének, amilyenek soha nem voltak. Vasuta Gábor az utóbbi kategóriába tartozik, és ebből nem is igen csinál titkot. Ennek megfelelően évekkel ezelőtt szabadalmaztatta a palackozott fröccs egy speciális és a kutya által nem használt eljárását, ma pedig lapokat fenyeget perrel, hogy amennyiben nem írják meg, hogy megsértem a szabadalmát, jogi lépéseket tesz. Na, itt telt be a pohár: Vasuta ilyesmit azért sem írhat, mert fogalma nincs róla, hogy a fröccsöm milyen eljárással készül, de első felszólításakor még arról sem volt, hogy azt melyik cég végzi, ezért rossz cégnek írt.


"Ez egy nagy ötlet volt, olyan nagy, hogy máig meg is vagyok hatódva magamtól. Ennek nemzetgazdasági jelentősége van!” - nyilatkozta magáról a Forbesnak a magától ámuldozó Vasuta Gábor.

Vasuta bácsinak a következőket ajánlom: egy levél kamagrát, hogy a kimaradó erekciók ne gátolják többé a hatékony faszméregetésben, és hogy ha már egy tonna pénzt beleöl a szabadalmába, az időskori demencia ellenére olvassa el (vagy legalább olvastassa el), hogy az mire vonatkozik. Nem a palackozott fröccsgyártásra (egyébként az enyém nem palackos, hanem alumíniumdobozos, mert az újrahasznosítható), hanem egy bizonyos eljárásra, amivel palackozott fröccs készíthető. Én azt az eljárást nem használom, mert kísérleti alapon kipróbáltuk és szerintünk szar. Írnám, hogy nem elegáns ilyet mondani a konkurenciára, de ebben úgy tűnik, egyetértünk, hiszen úgy tűnik, már maga Vasuta bácsi sem használja (fenyegetőzésen kívül másra) a szabadalomban szereplő gyártástechnikát, illetve korábban ő is arról beszél, hogy át kéne térni alumíniumdobozra. Hogy ez tavaly óta miért nem történt még meg, az persze rejtély, de biztos nem azért, mert az sem fogyott el belőle, amit eredetileg lepalackoztak. Biztos nem.


*a kitartás és az évtizedeken át ömlő állami milliárdok miatt. Hihetetlen, hogy ezt sikerült összehozni a nullából, Vasuta bácsi, mi, akik még soha semmit nem hoztunk össze a nullából, gratulálunk és egy nap szeretnénk olyan vagány start-upperek lenni, mint maga! Azért csak ne tessék leesni a székről saját maga csodálata közben, igazán kár lenne egy ilyen kiváló feltalálóért! (az állításai forrása: a Forbes). A Forbesnak ebből a cikkéből egyébként kiderül, hogy korábban vámtörvényt, adótörvényt és társasági törvényt is módosítottak a kedvéért - de ezt ugye nyilván bármelyikünk kedvéért megtennék, úgyhogy mellékes.

Hogy értse, Vasuta bácsi, mennyire abszurd, amit csinálni tetszik:

ez olyan, mintha egy autógyár azzal támadna egy másikat, hogy ők is autót gyártanak. Nem ugyanaz a technológia, nem ugyanaz a minőség, nem ugyanaz a motor és nem ugyanaz a kasztni, magát az „autót” általában pedig nem lehet levédeni, legfeljebb bizonyos eljárásokat, amivel bizonyos autók elkészülnek. Ön levédett egyet. Azt nem használom. Teccikérteni, feltaláló úr?

(Egyébként a faszomat se találta fel, egy létező terméket próbált levédetni, amit előtte is csináltak, és már akkor sem azzal a technológiával, amit levédett. Mondjuk lehet, hogy a politikai kapcsolatok révén történő törvénymódosítást is feltalálásnak nevezik valahol. Nem az én szerkesztőségemben, mert itt az ilyet inkább korrupt gazemberségnek, de valahol).

Vasuta bácsi, én nem a kerületi önkormányzat által felügyelt iskolai büfé vagyok, akit két telefon bekussoltatni, mert az ön haverjainak köszönheti, amije csak van. Utálom is ezt a jelenséget, mint a szart, a maga fajtájától meg egyenesen hányok. Ön viszont a kommunikációs, illetve az üzleti partnereimet hívogatja és fenyegeti levélben, miközben olyan állításokat tesz a termékemmel kapcsolatban, mely állításokra nincs semmi bizonyítéka, mert azokat a zsíros kisujjából tetszett kiszopni.

Még egyszerűbben, mert a Vasuta bácsik csak ebből értenek!

Vasuta bácsi! Ön hazudik, ezzel – tekintve, hogy a termékemmel kapcsolatos állításait lehetősége sincs alátámasztani - versenyjogi törvényt sért, én pedig most beperlem, mint a büdös szart, mert kibaszottul elegem van belőle, hogy egy egész vagonnyi magához hasonló, élemedett posztszoci semmirekellő rendezi be az egzisztenciáját a mai napig a piacon arra, hogy semmi valódi értéket nem állítanak elő, csak üres fenyegetésekkel próbálnak elrettenteni olyanokat, akik igen, megpróbálva ellehetetleníteni ezzel a piac szabad versenyét.

Így talán megérti, hogy ma már nem csak Ön van a piacon, már nem az elvtársak döntik el egyedül, ki vehet részt a versenyben, és ha szeretné, hogy a stadionok büféin kívül bárhol fogyjon a terméke, ahhoz hazugságok helyett minőséget kell villantania, hacsak nem tervezi egyesével megkeresni a fogyasztókat és megfenyegetni őket is.

Mivel a szabad verseny elkötelezett híve vagyok, hajlandó vagyok bármikor vakkóstoláson megversenyeztetni a fröccsömet, nekem ugyanis nem az vele a kizárólagos célom, hogy támogatásokat sajtoljak:

egyszerűen csak hiszek benne, hogy a fröccsnek van létjogosultsága az európai piacon is, a kulturális öngyarmatosítás helyett pedig végre mi is megvethetjük a lábunkat más nemzetek italkultúrájában, ha már a sajátunkban sikerült. Csak szerintem ezt minőséggel kell elérni, nem rágalommal és fenyegetéssel. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/70958/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?