Hiába megy a hiszti, a Facebookot tényleg szabályozni kell!

Tibi atya

G. Fodor Gábor NER-ideológus a napokban arról beszélt, hogy az államnak fel kell lépnie a közösségi média óriásai ellen, és büntetnie kell, ha bizonyos alapjogokra nem vállalnak garanciát. Az ellenzék államterrort és elnyomást vizionál. Vélemény.

 Kormányoldali állítás = rossz; nem kormányoldali állítás = jobb, mert ennél minden jobb. Ha ezt a két előfeltevést, illetve a hozzájuk kapcsolódó önmagát igazoló állítást megtanultuk, akkor a teljes ellenzéki logikának birtokában vagyunk. Szomorú, de azt gondolom, hogy az ellenzék jelenlegi, szánalmas állapota nem kizárólag az ellenzéki politikusok, de azoknak az ellenzéki értelmiségieknek is köszönhető, akik népszerűséget és jövedelmező egzisztenciát alapoznak ezekre a primitív premisszákra, felmentve magukat is minden további gondolkodás, vagy akár csak a tapasztalható valóságból vont evidens következtetések terhe alól.

Bármekkora is a sérelem, hogy az állami hirdetések nem pörögnek úgy a balliberális médiában, mint a jó kilencvenes és kora kétezres években, nagyon itt lenne már az ideje elismerni, hogy amikor az EUROSTAT szerint a magyar lakosság 83%-a közösségi média fogyasztó (és nem, vidékre sem kell elvinni kinyomtatva az internetet), akkor nem Orbán a legnagyobb fenyegetése a szólásszabadságnak. Komikus is azt állítani, hogy pusztán azért lehet Fideszfölény, mert az ellenzék üzenetei nem jutnak el annyi emberhez. Nem igaz, a szavazó lakosság nagy részéhez eljutnak,

ha az algoritmusok engedik.

Senki nem vitatja, hogy a Fidesznek voltak pitiáner húzásai a magyar médiapiacon, azonban épeszű ember nem állíthatja komoly képpel, hogy ezen húzások bármelyike – ideértve a HírTV, a Magyar Nemzet és a többi Simicska-érdekeltség beszántását – akár csak megközelítené azt, amit Mark Zuckerberg, vagy a
Youtube (vagyis a Google) megengednek maguknak. 


Az amerikai elnökválasztások után ökölbe szorult a kezem attól, amit Zuckerberg a szenátusi meghallgatáson művelt: amikor egy egész napon keresztül arról faggatták, hogy a Facebook  betartja-e az állampolgárok alkotmányos alapjogait, a legcinikusabb, kitérő PR-válaszok hangzottak el, egy olyan ember válaszai, aki tudta jól, hogy Cambridge Analityca-botrány ide, adatszivárogtatás oda, a haja szála sem fog görbülni. Ennek megfelelően Mark Zuckerberg Európát ennyire sem méltatja: ma már csak hetykén odaveti, nem tudja garantálni, hogy a Facebook nem avatkozik bele az EP-választásokba.

Noha a magyar sajtó „független” fele egyetlen hírt sem adott róla (és a nyugati balliberális médiauniverzum sem verte nagydobra), eközben a Facebook, a Youtube, a Twitter és számos adakozófórum nyugaton is összehangolt támadást indított azok ellen a közösségi véleményformálók ellen, akik az amerikai mainstream progresszív establishment ellenében alakították ki a véleményüket. Több millió követővel rendelkező felhasználókat töröltek úgy egyszerre, egyik napról a másikra a Youtube-ról, a Twitterről és a Facebookról, hogy nem is figyelmeztették őket arról, hogy bármilyen szabályt megszegtek volna. Mert megváltoztak a feltételek.

A végső csapást a Patreon mérte a konzervatív és a jobboldali véleményformálókra. Egyik napról a másikra tiltották le a támogatói számláikat – mint utólag kiderült, a Mastercard nyomására, akik azt nyilatkozták, nem asszisztálnak gyűlöletbeszédhez. Később a pénzügyi óriás további nyomására a PayPal és a GoFundme is tiltotta őket. Rohadtul elegem van már a primitív Sorosozásból (elveszi ennek a valóban kritizálható ember kritikáinak az élét), de utólag az is kiderült, hogy egy Soros Györggyel kötött megállapodás és közös együttműködés után. És nem, nem az Origo számolt be róla, hanem a világ egyik legmérvadóbb gazdasági lapja, a Reuters (Részletesebb hivatkozással itt olvashatsz róla vendégírást).

Az eset után Jordan Peterson, Sam Harris, Dave Rubin, Matt Christiansen és Tim Pool önként hagyták el a Patreont. Csak hogy érezzük, mit jelent ez: a (valójában sosem) független BBC-n és CNN-en, Holywoodban és a Szilícium völgyben – vagyis a nyugati civilizáció kultúrtrendjeinek legmeghatározóbb bástyáin - eddig sem termett sok babér a konzervatívoknak, most azonban a szó legszorosabb értelmében kiradírozták őket a közösségi médiából is, aki maradt, annak pedig nem teszik lehetővé, hogy a tevékenységéért cserébe adakozzanak a rajongók. Ez olyan, mintha az ellenzéki lapokat itthon nemhogy nem támogatnák, de ellehetetlenítenék a közösségi támogatásaikat, majd utána egyik napról a másikra eltűnnének szépen a közösségi oldalakról, mert a feltételek megváltoztak. Lenne hiszti, hozzáteszem, akkor jogosan.

A balliberális értelmiség persze ezt a kérdést is kizárólag egyféleképpen tudja megközelíteni: áldozati pózba vágja magát, lehasítja a szélesebb kontextust és kárpáti államterrort kiabál. Ennek az értelmiségnek lassan három évtizede nincs más szellemi terméke, minthogy bennfenteskedve és leereszkedve idecsorgatják nekünk a nyugat híreit (értsd: a mainstream balliberális nyugati média híreit), és azt független újságírásnak hívják. Valóban érthető, hogy őket egy cseppet sem zavarja, hogy a Facebookon keményebb cenzúra folyik, mint egy platonista államideálban, hiszen a gyűlöletbeszéd gumifogalmára hivatkozva sokkal inkább a jobbos véleményalkotókat kényszerítik öncenzúrára, a kommunista népirtásokkal lehet viccelni, sőt, milliós oldalakon lehet mémeket csinálni a burzsoázia kiirtásáról, az osztálytársadalom felszámolásáról vagy a proletárforradalomról. Ezek nyilván nem jártak elég halállal, hogy gyűlöletbeszédnek minősüljenek.

Lehet jól érvelni amellett, hogy minden oldalon alkalmazzunk egységes moderációs elveket és lehet jól érvelni amellett, hogy egyiken se moderáljunk, de egy biztos: amellett nem, hogy az egyiken igen, a másikon nem, és amellett még kevésbé, hogy az se legyen nyilvános és követhető, hogy hol és miért csap le a cenzúra.

A valódi probléma azonban túlmutat ezen: a Facebook ügyesen terjesztette el azt a mémet, hogy ez egy önként igénybe vehető szolgáltatás, amiről bármikor le lehet iratkozni. És ez az érvelés 10 évvel ezelőtt meg is állta volna a helyét (illetve inkább utoljára akkor). Csakhogy a mai napig ennek az érvnek a Stokcholm-szindrómájában rekedők szemet hunynak pár fontos szempont felett: azért, mert nekem virágboltom van, ami profitot termel egy adott országban, még nem jelenti azt, hogy a virágboltom – csak mert nem kötelező ott vásárolni – megszegheti az alkotmányos normákat, és odabent a fogyasztóvédelem szabályai sem hatályosak.

A Facebookkal márpedig ez a helyzet.

Teljesen más feltételekkel kezdtük el használni ezt az oldalt: reklámokért cserébe igénybe vettük a szolgáltatást, hozzájárultunk az itt megjelenő tartalmakhoz, profitot (és fontos megjegyeznem, egy fillért nem adózó profitot) generálva ezzel egy gigavállalatnak. Akkoriban még nem sejthettük, hogy a Facebook, a Google és a Youtube nem csak a pénzről szólnak, hanem a kultúra feletti uralomról is, a hírek terjedésétől egészen addig, hogyan szerveződik a sorrend, ami alapján a Google Scholar tudományos munkákat jelenít meg. Mindaddig, amíg ezek az elvek nem ismerhetők meg és mindaddig, amíg nincs hova fellebbezni ellenük, a legdurvább elnyomásról és a legkeményebb cenzúráról beszélünk,

egy államok fölötti államról, ami a valóságról alkotott képünk feletti kontrollal bír, de elszámolni afelől sosem köteles.

Teljesen egyértelmű, hogy a szólásszabadság a 21. században nem érvényesülhet, amennyiben a felhasználónak (de könnyen cseréltem le erre a szóra az állampolgárt) elvi lehetősége sincs arra, hogy az államok feletti állam igazságtalanságaival és jogsérelmeivel szemben érdekképviselethez jusson (ez egyébként a Marozsák-per alatt nekem is jól jött volna, ugyanis a Facebookot kértük, hogy szolgáltasson ki a jogsérelem bizonyításához fontos adatokat, de egyszerűen nem reagáltak, ezért csak a vád egy részét sikerült bizonyítani).

Permanens hiszti ide vagy oda, ebben G. Fodornak akkor is igaza van, ha a stratégiai érdekei beszélnek belőle. Ez már nem is pártállás kérdése, hanem azé, hogy akarunk-e statisztái lenni egy kurva nyomasztó Black Mirror-résznek vagy cselekszünk ellene.

Jelenleg nincs az emberiségnek fontosabb feladata, mint megakadályozni azokat az őrült messiásokat, akik algoritmikus piramisok tetejéről döntik el, hogy mi terjedhet és mi nem, a kultúránkat komfortos véleménybuborékká formáló elveket pedig üzleti titokként kezelik. Dicsértessék!

 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/71253/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?