Nem az alkoholtól vagy agresszív, a fűtől meg békés - Te vagy mindkettő

Tibi atya

Sokadjára olvasom azt az ordas demagógiát Puzsérnál, hogy valakik az alkohol hatására verik a családjukat, míg mások milyen békés füvesek, csak písz jelet mutatnak és mosolyognak. Ezt a narratívát nagyon régóta sulykolja a mainstream média, és gyakran olyan frázisokkal, mint „a tudomány jelenlegi állása szerint”, vagy „brit tudósok megállapították, hogy”. Ezek rendszerint arra mutatnak rá, hogy a fű nem is káros, az alkohol meg folyékony halál. Nagyon nehéz összehasonlítani, pláne rangsorolni a két különböző hatásmechanizmusú pszichoaktív narkotikumot, pláne, ha az egyiknek folyamatosan túlhangsúlyozzuk az előnyeit. Mielőtt szélesebb igény mutatkozna rá, hogy a fogkrémbe is kerüljön egy kis THC, alkohol pedig a sebfertőtlenítőbe se, nézzük, milyenek egymás mellé téve!

1) A fű nem olyan káros, mint az alkohol

A fűnek két komolyabb hatóanyaga van, a THC és a CBD. Előbbitől bekábulsz, utóbbitól ellazulsz és fájdalomcsillapító hatása van. Az orvosi marihuánát úgy nemesítik, hogy tele van az utóbbival, míg az előbbi szinte teljesen hiányzik belőle. Csakhogy a függők többsége az előbbit keresi.

A THC nem szükségszerűen kevésbé káros, mint az alkohol, sokkal károsabb viszont lehet. A fű alkalmi használata is járhat együtt a későbbi skizofrén megbetegedésekkel (eltérőek és sokszínűek a kutatások, hogy milyen arányban, de ma már a médianyomás ellenére sem vitatja senki, hogy vannak együttjárások). Vagyis míg az alkohol egy geci drog, mert a lejtmenete hosszú és kiszámítható (éppen ezért nem is elég elrettentő), addig a fű is geci drog, a használatával megpörgeted a roulette-kereket egy olyan mentális zavarra, aminek a tüneteit tudja csak kezelni gyógyszerekkel az orvostudomány, magát a zavart csekély valószínűséggel. Még csak az az álláspont sem elfogadott, hogy a marihuána csupán a lappangó skizofrén hajlamot teszi manifesztté - de pro és kontra is érdemes elmondani, hogy a kutatások szinte minden esetben próbálnak igazodni a kutatók szándékaihoz, melyekre gazdasági, politikai és médiatényezők is hatnak.

2) Az alkoholtól agresszív leszel, a fűtől meg békés

A személyiséged és a tudatod az, amitől agresszív lehetsz vagy békés, nem a szertől, amit használsz. Ha valaki a hétköznapjaiban teljesen békés, majd elkalapálja az asszonyt részegen, nem látom be miért jobb, mintha valaki elkalapálja az asszonyt, majd jól beszív és ellazul. És az a helyzet, hogy ez nem annyira a valóságtól elrugaszkodott példa, ugyanis sok olyan zavartól szenvedő használ füvet a tünetei enyhítésére, akik fű nélkül agresszívvá válnak, akár a szó fizikai értelmében is, beszívott állapotukban viszont a kutya se akar velük lenni sokáig. Gondoljunk John Lennonra, aki a világ előtt a leglazább hippi volt, tonnaszám szívta a füvet, aztán otthon mégis jól elagyalta a csaját! A ténytől, hogy füvezett, kisebbet csattant a pofon?

A szerhasználat általános problémája nálunk, alkeszoknál ugyanúgy, mint a füveseknél, hogy azt a pszichoaktív narkotikumot keressük, ami a problémáink tüneteit a leghatékonyabban enyhíti. Az agresszió frusztrációból fakad, mert a megoldandó problémát nem feldolgozzuk terápiában, vagy átcsatornázzuk valami hasznosba, hanem egyéb módokon hazudunk róla magunknak. Tipikus mondatai: „hú, hát nem szoktam ilyet, de…”; „ez most ilyen szar időszak, de nemsokára egyenesbe jövök és összeszedem magam” (ismétlés tetszőleges mennyiségben); „én tudom, mi a problémám, úgyhogy nincs problémám” (lásd még: „tudom, de”); „most tényleg letettem” (nem). De ebben semmi különbség nincs egy piás meg egy füves között.

3) Az alkohol hosszú lejtmenet, a fű roulette-kerék, de a maga módján mindkettő geci

Nincs az agynak olyan specifikus területe, ahol „alkoholreceptorok” vannak (sőt, olyan sem létezik, hogy alkoholreceptor), az alkohol a gondolkodásért felelős frontális kéregtől a precíziós mozgásokért is felelős kisagyig az agy számos területén zavarja a szinapszisokban a neuronok közti kommunikációt. A THC-nak ezzel szemben az agy „hippokampusz” nevű területén vannak receptorai, ami a rövidtávú memóriából gyúr maradandó és előhívható emlékeket, vagyis ha ez a rész sérül, akkor kurva feledékeny és szétszórt leszel, ráadásul nehezen is koncentrálsz majd mindenre, ami nem kondicionált rutinod. Ezért van az, hogy csőalkeszok 40 évig tökéletesen végzik a munkájukat amíg a májuk ki nem nyírja őket, míg azok, akik állandóan füveznek, hamar megbízhatatlan munkerővé válnak és munkahelyet is gyakrabban váltanak.

Mindkét drogban ugyanaz a geciség, ami az előnye: az alkohol egy nem túl meredek lejtő, így a gurulást útközben nem érzed, amikor pedig azt látod, hogy a világ csak úgy suhan visszafelé, már gyakran nem elég erős a fék, hogy megakadályozza a becsapódást. Idejében kell behúznod a féket, de nem könnyű észrevenni, mikor van itt az idő. A fű ezzel szemben nem lejtő, hanem egyenes út, amin az elejétől fogva rejtett szakadékok vannak. Ha mákod van, megúszod törés nélkül. Az alkohol másnapossággal próbál elriasztani magától, a fű ilyet nem csinál, faszán fel tudsz kelni reggel és bemenni dolgozni, legfeljebb egy idő után sokkal szarabb minőségű munkát végzel. Az egyik hosszútávon a szerveidet bassza tönkre, a másik az idegrendszeredet, és már középtávon is. Ha valaki el tudja dönteni, hogyan rangsorolja a kettőt, hajrá!

4) Egy masszív füves azért még mindig nem néz ki olyan durván, mint egy masszív alkoholista

Ez úgy faszság, ahogy van. A függőség végső stádiumában legfeljebb a lehányt Ossian-póló vagy a batikolt béke jel lesznek megkülönböztető jegyek, a másodlagos jellegtől eltekintve ugyanolyan szarul és igénytelenül fognak kinézni, és általában ugyanúgy ülsz arrébb, ha valamelyik melléd ül a buszon.

Melyik legyen legális?

Ebben a kérdésben én magam sem vagyok jobb, mint az óvodások, akiket Piaget vizsgált: ha odahívta, hogy mondja el, mik a játéka szabályai, el tudta mondani, de olyat nem tudott csinálni, hogy felmondta a szabályokat, és hosszú ideig valóban azok szerint is játszott. Ezzel a függők (de amúgy a legtöbb ember) is így vannak: játszom valahogy, és megindokolom miért úgy, nem pedig lefektetem a szabályokat, és csak azok szerint játszom. Aki füvet szív, körme szakadtáig fogja magyarázni, hogy nem is lehet rászokni, ha mégis, akkor sem olyan káros, és ha mégis káros, ez a kevés már akkor sem számít. Bizonyára ismertek olyat, aki hallott már olyat, hogy alkoholosan is előfordul ilyesmi.

A legalizálás és a használat mértéke nem mutatnak tendenciózus együttjárást, vagyis nehéz levonni általános következtetést, milyen mértékben befolyásolja előbbi az utóbbit. Ha valahol épp meg is ugrik, annyi egyéb tényező befolyásolja, hogy lehetetlen lesz megállapítani, mi hatott mire. A magam részéről jobban örülök neki, ha a fű megmarad kamaszkori és egyetemista elhajlásnak, a nyugati civilizáció pedig inkább az ismert és bevált narkotikumait választja: én nem hiszek abban, hogy ha a kultúrák olyan mélyen keverednek, mint a tudatmódosítók, abból bármi jobbat tudunk kotyvasztani, mint az Egyesült Államok. Persze, ha az egész Hunter S. Thompsonból és egy kis félelemből és reszketésből állna, király lenne, csak sajnos megszületik vele a társadalom, amiből Hunter S. Thompson született. Az ügyvédem szerint ezt nem engedhetjük! Dicsértessék!  

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/81602/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?