A szivárványmozgalmat lehet és kell is kritizálni, de nem így

Tibi atya

„Melegség és megismerés” címmel tartottak zártkörű eseményt az Auróra nevű baloldali radikális szórakozóhelyen. A workshopot azért hozták létre, hogy a szexuális kisebbségek iskolai zaklatásáról tájékoztassák az érdeklődőket, ez azonban nem sikerült: a meghívott vendégeken kívül Budaházy György és betyárszektája is megjelentek, hogy a Magyarok Istenének dörgedelmeit hirdessék.

Borsódzik a hátam a gondolattól, hogy egy nap a szirványpropaganda átlépi az iskolák küszöbét. Azt a mozgalmat, ami generációkon keresztül mérgezett testképzavaros tiniket kamuidentitásokkal, nem szabadna elfogadóbban kezelnie a társadalomnak, mint az oltáselleneseket. Mára teljesen világos, hogy a helyi sejtekkel operáló nemzetközi szivárványhálózatnál a „szabadság és elfogadás” nem többek, mint PR-hívószavak: amint érdemi vita merülne fel, autoriter módszerekkel távolítják el és rekesztik ki soraikból a tanokban kétkedőket (újra és újra meg kell emlékeznünk Kiss Noémi esetéről). A társadalmi kutatásaik manipulált adatoktól, irányított tesztkitöltéstől és félrevezető, a kutatások elemi szabályszerűségeire is fittyet hányó következtetésektől hemzsegnek, ezért nagyjából annyira megbízhatók, mint a miniszterelnöki vagyonnyilatkozat.

Módszeresen képeztek alternatív univerzumot, gerjesztettek álhíreket és zavarták össze a nyelvet nemlétező, valódi jelentés nélküli szavakkal, amíg a homoszexuálisok csendes, értelmes és a békés együttélésre hajlandó többsége végleg meg nem rekedt egy maroknyi piperkőc buzi médiafogságában. Sajnálom, hogy a homoszexualitásról ma szinte lehetetlen civilizáltan beszélni, mert egyértelműen olyan kérdésről van szó, ami indulatokat vált ki, vagyis foglalkoztatja az embereket. Csakhogy az emberek nagy részét már a Pride, vagy a Budaházy-féle bőrostoros EllenPrájd messzire kergette a tárgyalóasztaltól, és csendben nézzük, ahogy a homoszexualitás és a szexuális kisebbségek ügye primitív szekták martaléka lesz.

Budaházyék infantilis akcióját semmivel sem tartom többre, mint az Egyesült Államok campusaira berongyoló rózsaszín hajú PC-terroristák hiszteroid ámokfutásait. A nagymagyar feketesereg bevonul egy zárt rendezvényre (igen, a négy fal közé), hisztit rendez, majd amikor valami belpesti liPsi szojboj leönti őket joghurttal, a kiérkező rendőrnek kezdenek el sírni. A betyár házhoz megy fenyíteni, majd a pandúr előtt nyavalyog, hogy a pesti nyekenyókák bepiszkolták a ruháját. Nevetséges.

Utálom, mikor a balos vulgárpszichológusok bárkire, aki nem homofób, csak Pride-ellenes (a kettő nem ugyanaz, feltéve hogy elsimerjük, hogy egyetlen szervezetnek sincs joga intézményesíteni és privilégizálni a homoszexualitást), egyből elkezdik ráolvasni a latens homoszexualitás diagnózisát. Könnyen szét lehet így trollkodni minden párbeszédet: nem tetszik a politikai mozgalmunk? Csak nem te is hátulról szereted a faszt, mi, buzikám?

De ez egy másik véglet: Budaházy nem azért ment oda, hogy polgári szellemben megvitatható keretek közé terelje a Pride doktriner véleménymonopóliumát, hanem azért, hogy országnak-világnak szertekürtölhesse, mennyire utálja a buzikat. Azokat is, akik a négy fal között csinálják. Valószínűleg soha sem fogom megérteni ezt a fajta homofóbiát, de átfogó pszichoanalízis nélkül maga az alany, Budaházy sem. 

Egyébként le is szarom identitását és az irányultságát, és nem érdekel, miért teszi, amit tesz. De ezt ő is csinálhatná a négy fal között. Mármint a tököli négy között. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/84103/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?